Hozzászólás: David Gemmell

Először is köszönöm, hogy időt szakítottál erre az ajánlóra! És hálás vagyok a bevezetőért is, mert mint jól gondoltad, valóban nem vagyok otthon Gemmell regényeiben. smile

Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha árnyalt és kidolgozott jellemekről akarok olvasni, akkor én sem az FR könyvekhez fordulok elsősorban, arra ott a szépirodalom. smile

Szóval az ajánlód beváltotta az előzetes elképzeléseimet és reményeimet a könyvről. Az alapsztorit szerencsére én is elég jól ismerem. De szerintem, mielőtt belevágnék a Trójába, azért elolvasom az Iliászt és az Odüsszeiát. Ahogy te is írtad, úgy valószínűleg sokkal jobban átjönnek majd az utalások.

Aztán, ha tetszett a Trója, lehet, hogy próbát teszek Gemmell egyéb történeteivel is.

Még egyszer köszönöm az alapos bemutatót! smile

Utoljára Konstantin szerkesztette (2010.09.17. 23:09:29)

Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról. - J. R. R. Tolkien

 

Hozzászólás: David Gemmell

Angelpriest írta:

Üdv!

Sikerült már valakinek elolvasni Az Ezüst Íj urát? S ha igen, akkor mi a véleménye róla?

Szerintem az egyik legjobban sikerült Gemmell-mű.

Az öregedő hős itt is megkapta az őt megillető helyet, noha mellékszereplő. :-)

 

Hozzászólás: David Gemmell

Blazious, én is köszönöm az ajánlót. wink Hasonlóan Angelpriesthez, én sem vagyok járatos Gemmell világában, de a Trója sorozat felkeltette az érdeklődésemet, és gondoltam teszek vele egy próbát. Az írásodban kiemelted - többek között - az Árnyjáró sorozatot, illetve a Rigante ciklust is. Te melyiket ajánlanád inkább "további ismerkedés" céljából? A Trója után (lévén nem most lesz, mire magyarul megjelenik a teljes sorozat) arra gondoltam, hogy valamelyikkel szintén megismerkednék...

You can buy gold that is bright as the sun, and diamonds as pale as the moon. But you cannot buy the sun. You cannot own the moon.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Blazious elég jól leírta, hogy milyen is Gemmell stílusa. Annyit tennék még hozzá, hogy nekem tetszenek benne a karakterek elhalálozásai. Ahogy leírja őket. Nagyon bírom a hősi halálokat benne, aminek van értelme. Ezenkívül Gemmell képes arra, hogy a megkedveltetett szereplőket szinte lelkiismeretfurdalás nélkül képes egyik pillanatról a másikra megölni, ami szinte sokkolja az olvasót. Legalábbis én jártam már így smile
Továbbá az is tetszik, hogy a halál nincs túldramatizálva. Olyat nem lehet olvasni, hogy a túlvilágon mindenki boldog, megtalálja a békét, ahogy egyes, más világ regényeiben található smile Gemmellnél meghalnak és kész. Igaz ugyan, hogy a legtöbb könyvében van túlvilág, de az korántsem olyan idilli, ahogy elképzeljük.

Trójáról: aki látta a Brad Pitt féle Trója filmet, az felejtse is el! A közelébe sem ér ennek a trilógiának, ami Gemmell életének utolsó története és én azt mondom, hogy ezzel a Trója-ciklussal megkoronázta életművét.
A karakterek kidolgozása nagyon részletes, még a legjelentéktelenebbeké is.

SPOILER

Ahogy az már sokszor elhangzott: eléggé realisztikusan van leírva a történet. Nekem ami tetszett (és most nem csak az Ezüst íj uráról beszélek, hanem az egész trilógiáról), hogy Agamemnonnak milyen módszerrel sikerült a maga oldalára állítania Odüsszeuszt, aki mellesleg Helikáón mentora. Így két barátnak egymással szemben kell állnia egymással.
A másik dolog meg a jól ismert "trójai faló". Ez is érdekesen a könyvben.

Ja, és a történetben megjelenik egy a bibliából, meg talán a törikönyvekből is ismert személy. Lehet találgatni, hogy ki az smile

SPOILER VÉGE

Utoljára Gelassar szerkesztette (2010.09.18. 12:10:23)

"Az embernek mindig kell néhány jó ellenség, attól marad erős."

 

Hozzászólás: David Gemmell

A halálokat én is szeretem benne. Főleg, hogy nem öncélúak. Szóval nincs olyan érzésem, hogy csak azért halnak meg, mert az író megteheti. Mindig azt éreztem, hogy az adott halálnak ott pont jó helye van.
Továbbá nagyon tetszik a könyvek végén az epilógus is. Egy oldal, drámai tömörséggel leírja, hogy mi történt a szereplőkkel.
Nagyon üt, amikor azt mondja, hogy Xy 5 év múlva szélütést kapott és meghalt, vagy ez elment egy háborúba és soha többet nem látták. Nagyon nehéz kibírni, hogy ne lapozz oda, és ne olvasd el előre. (és ha olvassátok a könyvet, akkor gondoljatok arra, hogy na ugye megmondtam:) )

Megpróbálok úgy ismertetőt írni az Árnyjáróról és a Rigante ciklusról, hogy ne legyen túl spoileres.
Nekem az Árnyjáró volt az első Gemmell könyvem, talán ezért is szeretem annyira. Az Árnyáró-Farkas birodalma - Árnyak hőse trilógia középkori fantasy, várakkal, lovagokkal, papokkal. (Mint ahogy az egész Drenai Saga is.) Az eleje kicsit furcsán kezdődik, szinte In medias res belevág a közepébe, nincs rendes bevezetés, emiatt számomra kicsit furcsa is volt első olvasásra. Az első 50 oldal annyira nem is tetszett, de aztán beindul a történet, és onnantól kezdve nagyon jó. A fő erőssége itt is a karakterek egyénisége. Árnyjáró mint írtam az egyik fő kedvencem. Első ránézésre egyszerű bérgyilkosnak tűnik, de ahogy megismerjük, mégis megkedveljük. 
SPOiLER

Miután megölték a családját, ő fogta magát, és felkutatta a gyilkosokat, és egytől egyik kíméletlenül megkínozta és megölte őket, közben kicsit távol sodródott egykori önmagától.

Ez az egyik olyan könyv, aminek különösen bejött a borító szövege.
Az FR könyvek után különösen durva volt, hogy csak úgy hullottak a végére a szereplők, 10 főbb szereplőből talán 4 maradt életben, de ez a többi könyvre is jellemző.
Magáról a történetről annyit, hogy Árnyjáró elkövetett egy olyan bűnt, ami nagyon sok ember halálához vezetett, de egy lehetetlennek látszó küldetéssel talán még jóvá teheti a tettét. Ámbár ő nem egy hőstípus, mégis van valahol lelkiismerete, vagy talán jobban mondva becsülete. Közben persze társakat is talál magának, nem is akármilyeneket!
Az első könyvben feszeget egy érdekes erkölcsi kérdést is: az a jó, ha a papok féllreállnak a gonosz útjából, és szeretettel próbálnak rá válaszolni, vagy ha igenis szembeszállnak a gonoszsággal, és fegyvert ragadva megvédik az ártatlanokat. Az Árnyjáróban egy egész fejezet szól erről a vitáról, és szvsz ez a könyv egyik legjobb része.
Még egy másik főszálon is fut a cselekmény, ez egy ostromlott várat mutat be, kevés mindenre elszánt védővel, és hatalmas ellenséges sereggel(ilyent is láttunk már máshol, de mégis tud újdonságot nyújtani)
Árnyjáró mellett még egy nagyon érdekes karakter van a könyvben: Karnak, aki amolyan politikus, és nem feltétlenül pozitív hős, mégis a Drenai-Saga egyes könyveiben mint legendás hősről írnak róla. Nagyon érdekes, ahogy bemutatja, hogy miként születnek a legendák.
A második könyv a Farkas birodalma(sztem a 3 közül ez a legjobb) igazából Árnyjáró további kalandjairól szól, 5 évvel később játszódik és sok minden változott az előző részhez képest. Most árnyjáróra vadásznak bérgyilkosok, és sokáig nem tudjuk meg miért, de amikor kiderül nagyot üt. Újabb gonosz ellenségek, meg lehetetlen szövetségesek. Sok mindent nem is tudok róla mondani, csak hogy üti az első könyvet is. Az első fejezet meg főleg. Aki azt gondolta az első könyv után, hogy boldogan éltek amíg meg nem haltak, az meg fog lepődni.
Az Árnyak hőse sok évvel később játszódik, Árnyjáró már túl van a 60on is talán, de mindenesetre valahol akörül van. Lassabb, kevesebbet bír, de még mindig halálos. Egy öregember kalandjai:) Árnyjáró egy kisebb uradalom birtokosa, ahol csúnya dolgok történnek, és ennek akar utánajárni.
Egy kicsit kevésbé pergős a könyv, mint az előzőek, talán döcőgősebb is. Többet ír a mellékszereplőkről, de nekem kevésbé tetszenek mint az előzőkben, bár egyikük nagyon vicces, és sok poén forrása. Gemmell könyveiben egyébként sok-sok jó és eredeti poén is van, jellem illetve helyzetkomikumok egyaránt. Ez a könyv kevésbé tetszik, viszont a vége mindent feledtet. Az utolsó epilógus az egyik legjobb, amit valaha olvastam, csak ezért megéri elolvasni a trilógiát sztem.

Érdekes, ahogy Gemmell a jó és rossz isteneket bemutatja.
A drenai-sagában ez nagyjából így néz ki: számos gonosz isten/démon/mágus létezik, akik rendelkeznek valós varázshatalommal, a mágusok, gonosz templomosok véráldozatot mutatnak be, démonokat idéznek,szárnyalnak az asztrálvilágban, istenük erősebbé teszi őket, félelmet keltenek ellenségeikban stb.
Ezzel szemben a jóknak sokkal korlátozottabb lehetőségeik vannak. Az ún. Forrás, vagy Minden Dolgok Forrása(gyakorlatilag a keresztény Istennek feleltethető meg) nem ad hasonló hatalmat. Ő inkább amolyan kiválasztott hősök útján működik(persze ez a hős nem csak nagy harcos lehet, sőt nem csak pozitív figura, hanem mondjuk egy bérgyilkos, egy egyszerű pap, vagy éppen egy paraszt vagy szajha). A jók legfeljebb korlátozott hatalommal rendelkeznek, ők is tudnak az asztálvilágban szárnyalni, de körülbelül ennyiben ki is merül a hatalmuk.
Van még egy harmadik mágiafajta is, amolyan sámánmágia. Általában ez is inkább a gonoszabbik fajta, véráldozatokkal és hasonló dolgokkal.

FONTOS: Az árnyáró trilógia előtt sztem érdemes elolvasni a Legendát. Ugyan történetileg később játszódik, de az árnyjáróban nagyon sok előre utalás van, amik akkor esnek le igazán, amikor olvassuk azt. De talán A király a kapun túlról-t is érdemes elolvasni, mert a Farkas Birodalma végén erőteljes utalás van erre is. Persze enélkül is érthető, de akkor leesik, hogy hűha, ki kinek a vérvonala.
Más kérdés, hogy nekem ez a két könyv nem tartozik a kedvenceim közé. A Legenda ugyan nagyon jó, de a végén van egy dolog, ami miatt nem tetszik
SPOILER


a happy end a kristályba zárt csajjal még nem annyira gemmelles, talán ebből látszik, hogy ez volt az első könyve:)

A király a kapun Túl sem rossz könyv, de
annyira nem is kiemelkedő, van jobb is.

Folyt köv mindjárt.

Utoljára Blazious szerkesztette (2010.09.18. 16:38:33)

My story is truly a grand tale! Of course, any story about me is going to be grand simply by virtue of the main character.

 

Hozzászólás: David Gemmell

RIGANTE CIKLUS

Huhh.
Szóval ez már nem középkori fantasy, sokkal inkább ókori!
A rigante-kőváros ellentét amolyan kelta-róma viszonyt takar, sőt szinte egy az egyben az.(sőt, ezt meg is említi a könyvben, hogy más világokon is így van)
Kőváros egyre terjeszkedik, sorra hódítja meg a környező népeket. Ami jó dolog, mert kultúrát hoznak meg minden, de egyben pusztítják is a mágiát és a természetet.
Kicsit messzebb, a hegyek lábánál élnek a riganték, akik becsületes, bátor harcosok, sőt kicsit mindenben túl jók is. Amolyan ideális nép, ami olykor-olykor ugyan zavaró, de azért ők sem tökéletesek(szval azért nem Drizzt vagy Tiernan gorduinok, csupán kicsit idealizáltak.) Úgy értem, nem akarnak háborúzni, vagy hódítani, de ha ellenük jönnek azért legyaknak mindenkit. Amúgy békében élnek, nem gyilkolnak, meg ilyenek...
Ebben a korban születik Connavar, a rigante hős. Na, ő igazán érdekes szereplő. Jó ember, hűséges és becsületes. És mégis ember. Vannak jellemhibái, nem is akármilyenek. A lelkében egy fenevad tombol, és ha egyszer elszabadul(és egyszer el fog), akkor kegyetlen dolgokra is képes. Az első könyv az ő kalandjairól szól. Megismerkedik egy külhoni kereskedővel, elutazik Kővárosba, megismeri a harcmodorukat meg ilyesmi. Egy kicsit utaztatós regény, ha értitek mire gondolok. És nagyon érdekes, ahogy a hős fejlődik. A kérdés, hogy vajon képes lesz-e felkészíteni népét a jóval erősebb Kőváros ellen.

A második könyv főszereplője már nem Connavar, hanem a fia, Átok(nem árulok el Spoilert, mert a borítón is olvasható:)
Ő is elutazik Kővárosba, harcol, fejlődik, kicsit hasonló Connavarhoz, mégis nagyon különböző. Gyűlöli apját, mert ő elvetette magától. (Hogy miért az igen érdekes. Hiába, Connavar sem tökéletes, olvassátok el:) ) Meg akarja őt ölni, a kérdés, hogy ez az érzés az erősebb-e, vagy a népe iránti szeretete. Mert csak együtt győzhetik le Kővárost. A válasz Gemmell-t ismerve azért annyira nem egyértelmű...

A Hollószív már jóval később játszódik, mintegy 500 évvel. Szintén csak azt írom le, ami a borítón is olvasható: a Rigantékat meghódították(hiába, ők sem legyőzhetetlenek), népük alávetett szerepet kap csupán, hagyományaik megvetés tárgyát képezik. Az egykori Rigante hősök, Connavar és a többiek az új nép hősei, azt sem tudják róluk, hogy riganték voltak valójában.
Érdekes az ókori történet után, hogy már sokkal inkább a koraújkorhoz lehetne kötni: muskéták vannak, ágyúk, hadosztályok stb. Szóval a környezet nagyon érdekes.
A történet egy rigante ifjúról, és egy helyi nemesember fiáról szól elsősorban. De fontos szereplő egy rigante harcos is.
Nem is igen tudok mit írni. Nincs kifejezett bonyodalom, legfeljebb a hódítók és a meghódítottak nézeteltérései. Mégis jó könyv.
Az utolsó, a viharlovas ezt a vonalat folytatja. Lezárja a ciklust.
Jön egy új, gonosz(vagy mégsem annyira gonosz ellenség, nézőpont kérdése) és vagy összefognak ellne, vagy pusztulnak. Láttunk már ilyet is nemegyszer.

Nem írok többet a történetről. Viszont van pár dolog, ami említésre méltó. Elsősorban az egész tálalása, nagyon jól kitalált istenekkel és mágiával.
A riganték a természet isteneit imádják. Közölük a legérdekesebb Morrigu. Őt nagyon szerettem, az egyik legjobban megalkotott isten, akiről olvastam.
SPOILER kicsit

Mindenki gonosznak tartja, és kicsit az is. Ha valaki meglátja őt, akkor kívánhat, és ő valóra váltja. Pl: valaki egy gyönyörű lány szerelmét kívánta, és meg is kapta. De már férjes asszony volt, a férje pedig felkereste, és megölte mindkettejüket. Szóval az ajándékai általában rosszul sülnek el. De mégsem így van, mint ahogy ő is állítja:
Mert mindenki önzően kíván. Mi van akkor, ha valaki igaz szerelmet kíván, vagy békét, vagy jó termést a népének?
És mint kiderül, ő jót akar a népének.

A mágia amolyan földmágia, és druidamágia. Vannak gonosz papok is, és hasonlóan a Drenai-Sagához, velük szemben állnak a Fa-kultusz, vagy a Forrás hívei, akik elvetik az erőszakot.

Érdekes dolog még a valláson belül, amiről a könyvek a címeiket kapták: a léleknév. Minden riganténak két neve van, egy a földi, és egy az ami a léleknek a neve, amit a túlvilágra szól, és meghatározza a személyüket. A gyermekek apja a gyerek születésekkor elhagyja a házát, és elmegy körülnézni(bocs jobban nem tudom megfogalmazni), és lát valamit, amiről elnevezi a gyermekét. Pl: Connavar a Kard a viharban, mert apja kardjába egy villám csapott a születése éjszakáján. De ez a név egy kicsit a sorsát is meghatározza: ő a népe kardja, akinek az ellenség "viharában" kell helyt állnia, ha érthető, amire gondolok.
Vagy Hollószív: apja kutyája, Holló után kapta a nevét. Aznap egy szarvast farkasok támadtak meg, és a kutya segített őket elkergetni, mert rokon léleknek érezte(hülyén hangzik, de van értelme ahogy Gemmel írja:) ) A kutya belehalt sérüléseibe, és utána kapta a fiú a Hollószív nevet. Egy napon majd az lesz a sorsa, hogy a kutyához hasonlóan egy rokon lélek segítségére siessen...

De ott van a Geas is. Ezt szintén születésükkor kapják: megjövendöli haláluk napját: például Connavar azon a napon fog meghalni, amikor megöli a kutyát, ami a kezébe mar. Persze előtte is meghalhat, hiszen azért urai vagyunk saját cselekedeteinknek, és döntéseink befolyásolják a sorsunkat, de aznap, vagy a közeljövőben biztosan meghal.

Ezeken kívül is sok eredeti és érdekes dolog van a könyvekben a riganték vallásához, életmódjához kapcsolódóan, de ezek nagyon tetszettek.

Mindenképpen ajánlom a ciklust. Nekem az első kettő tetszett legjobban, de azért a 3.,4., is hozza a színvolnalat.


RZEDNIK:
Ha engem kérdezel, én inkább a Rigante ciklust ajánlanám először. Az Árnyjárót inkább a karakterek viszik előre, de a rigante könyvek szerintem egyedibbek egy kicsit, és a történetük is érdekesebb. 
Persze kezdheted az árnyjáróval is, de ahhoz érdekesebb elolvasni a legendát és a király a kapun túlrólt, ami viszont sztem nem olyan jó, mint a riganték, és esetleg kevésbé pozitív képet alkotnál. Vagy nem. Biztos másnak az jön be jobban.
Persze elolvashatod az Árnyjáró ciklust is, és utána a legendát, aztán megint az árnyjárókat, ahogy én:)
De sztem Rigante.

Utoljára Blazious szerkesztette (2010.09.18. 17:01:20)

My story is truly a grand tale! Of course, any story about me is going to be grand simply by virtue of the main character.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Én a Gemmell-lel való ismerkedést a Legendával kezdtem, majd Legendás Druss első krónikája, s innetől időrendben a később játszódókat. Most éppen az Árnyjáró-könyvek jönnek, s később a Rigante. Úgy látom, hogy sokan jobbnak írják, mint a Drenait, ennek örülök, egyre kíváncsibb vagyok.
Én közel sem olvastam minden könyvét, így szerény ismereteimmel a Legendát ajánlanám.
A Legenda elmondja a többi könyv hangulatát is, ha az nem tetszik, akkor a többivel sem biztos, hogy érdemes próbálkozni. A Drenai-saga olvasása alatt megismertem a stílusát, ami engem lenyűgözött. Nyugodt tempóban, de olykor felpörögve folynak az események, szépen, lassan bontja ki a karakterek jellemeit, amelyek mindig különállóak, egyéniek és valóságosnak tűnőek, miközben sokszor hasonlóak a főalakjai. Nagyon szeretem Gemmell-ben, hogy egy kis mellékszereplőre is oldalakat szán, megismerteti velünk érzéseit és motivációt, emberivé teszi nekünk, annak ellenére, hogy a felbukkanása után két oldallal meghal.
Az idősödő embereket is életszerűen írja meg, remekül tudja érzékeltetni a célokat és tapasztalatokat, de közben nem lesz igazán közhelyes vagy sablonos. Némely figurája igazi hős, mint Druss, aki csak az eszmékért él, képes magát feláldozni a gyengékért, s közben hihetetlenül jól harcol. Némely alakja pedig pont az ellentéte, valaki csak gyilkolni szeret, de tolvajjá züllött alakja, vagy éppen undorító gazembere is van.
Annak örülök, hogy Drenai világában nincsen klasszikus high fantasy, d&d hangulat, hiányoznak az idegen fajok, a nagyfokú mágiahasználat, az istenek és a deux ex machina gyakori megjelenése, így megint csak erősíti a valóságérzetet, ahogy el tudjuk képzelni az adott pillanatokat.
A Gemmell-történetekben érzem, hogy nem magán a sztorin van a hangsúly, hiszen elég hasonlóan épülnek fel (noha mindig fel tudja dobni és újjá varázsolni), hanem sokkal inkább a karaktereken, akiket nagyszerűen felépít és valóságossá tesz.
Az egyetlen hiányérzetem, hogy nem írt elég könyvet smile Vannak kronológiai hiányosságok, momentumok, vagy események, amelyeket utalásokból, visszaemlékezésekből ismerünk, de leírva nincs. Ilyen a Kallódó hősök végén megismert ikerpár, akik később nagy tetteket hajtottak végre, de A tél harcosaiban is csak homályosan utalnak ezekre, külön könyv nem született.
Nem tudok mást mondani, olvasson mindenki Gemmellt, aki szereti a középkorias jellegű, igazi karakterközpontú heroikus fantasyt.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Blazious, köszi! Első körben én is a Rigante ciklusra gondoltam, csak miután olvastam az ajánlódat kezdtem el gonodolkozni az Árnyjáró sorozaton is. A továbbiakban (remélem az én tetszésemet is elnyeri majd a sorozat) pedig majd figyelembe veszem az olvasási sorrendre vonatkozó ajánlásaitokat is (köszi neked is Dominik).

You can buy gold that is bright as the sun, and diamonds as pale as the moon. But you cannot buy the sun. You cannot own the moon.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Dominik írta:

Nem tudok mást mondani, olvasson mindenki Gemmellt, aki szereti a középkorias jellegű, igazi karakterközpontú heroikus fantasyt.

És olvasson Hobbot is, vagy George R. R. Martint, mindkettő zseniálisat alkotott. wink Előbbinél remélhetőleg még idén teljessé válik a Látnok-ciklus (legalábbis ami a DV-s kiadást illeti), utóbbinál... hát, Martin bácsi nemigazán kényezteti el az olvasóit az utóbbi időben, de a Trónok harca eddig megjelent köteteiben (számszerint 4 vaskos darab) sem fog csalódni, aki belekezd. smile

You can buy gold that is bright as the sun, and diamonds as pale as the moon. But you cannot buy the sun. You cannot own the moon.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Érdekes párhuzam vonható Gemmell és (a főként kései regényeiben szereplő) idősebb harcosok között, akik általában valamilyen úton-módon elhaláloznak. Ez különösen az öregségről írott részekben jelentkezik, ahol sokszor támadt az benyomásom, hogy saját maga élményeit örökítette meg és adta tovább( noha közel sem volt még egy aggastyán). Ugyanakkor egyes harcosokat bevallottan nevelőapjáról mintázott (Legendás Drusst is), akit nagyon szeretett.

És örülök, hogy így felpezsdült a topik. smile

"Barbarism is the natural state of mankind. Civilization is unnatural. It is a whim of circumstance. And barbarism must always ultimately triumph."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Így végiggondolva nekem is a Rigante ciklus az ami eddig a leginkább bejött Gemmelltől. Pedig emlékszem, hogy húztam akkoriban a számat, mikor a Drenai történetek után megjelent az első smile

Gemmell egyébként amennyire én tudom, többek között "nevelő célzattal" is írta a regényeit, melyek egyes szereplőit példaként szerette volna állítani a mai kor ifjúsága elé. De ez persze sosem ilyen erőltetett üzeneteken keresztül jött át, sokkal inkább a karakterek jellemében és fejlődésében volt szembetűnő. Visszatérő motívum a könyveiben a "hősök" maréknyi csapata, amely a lehető legegyenlőtlenebb feltételek mellett sem hátrál meg a csatából,  (ezért is halnak meg olyan gyakran, mint mások említették), és ha más nem is, az erkölcsi győzelem mindenképp az övék lesz a végére.
Ráadásul az ő hősei nem csak bazi nagy karddal rohangáló lovagok - akiktől ezt a hozzáállást valljuk be, el is várja az olvasó - hanem akár egyszerű földművesek, utcagyerekek stb közül is kikerülhetnek. Így aztán hozzáállásuk és személyes áldozatuk még tovább hangsúlyozódik.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Na, tényleg kezd beindulni a topik smile

Egy kérdés azokhoz, akik elolvasták a Drenai sagát:

Szerintetek  az Árnyjáró-ciklusban szereplő Hewla és a Skilgannon történetében szereplő Hewla között lehet valami kapcsolat?

SPOILER

Mert elvileg A farkas birodalmában lévő öregasszony szíven szúrja magát.

SPOILER VÉGE

Utoljára Gelassar szerkesztette (2010.09.22. 18:49:05)

"Az embernek mindig kell néhány jó ellenség, attól marad erős."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Gelassar:


Szívesen megadnám a választ, ha rájönnék, hogy működik a spoiler funkció. Eddig minden gond nélkül ment, most meg sehogy sem tudok rájönni, mit  a titok nyitja. Ha valaki tud segíteni, hálás lennék.

"Barbarism is the natural state of mankind. Civilization is unnatural. It is a whim of circumstance. And barbarism must always ultimately triumph."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Thanathos írta:

Gelassar:


Szívesen megadnám a választ, ha rájönnék, hogy működik a spoiler funkció. Eddig minden gond nélkül ment, most meg sehogy sem tudok rájönni, mit  a titok nyitja. Ha valaki tud segíteni, hálás lennék.


Jelöld ki a Spoiler és a Spoiler vége közötti részt, így el tudod olvasni az ottani szöveget (ami alapból feketével van írva, mint a háttér) smile

 

Hozzászólás: David Gemmell

Úgy fest, félreérthető voltam. Elolvasni el tudom, mi van a spoilerben, csak spoilert írni nem tudok. smile

"Barbarism is the natural state of mankind. Civilization is unnatural. It is a whim of circumstance. And barbarism must always ultimately triumph."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Thanathos írta:

Úgy fest, félreérthető voltam. Elolvasni el tudom, mi van a spoilerben, csak spoilert írni nem tudok. smile

Én is kerestem olyan BBCode-ot, hogy [spoiler], de nem találtam, így úgy oldottam meg, hogy a [color=#00000] szöveg [/color] tag-ek közé raktam a spoiler szövegét smile

"Az embernek mindig kell néhány jó ellenség, attól marad erős."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Gelassar:


Kösz a tippet, sajnos nálam nem működik. Majd megkérdezem a hibabejelentőben.

Utoljára Thanathos szerkesztette (2010.09.23. 09:11:30)

"Barbarism is the natural state of mankind. Civilization is unnatural. It is a whim of circumstance. And barbarism must always ultimately triumph."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Thanathos!

Egy 0-val többet írj a spoileresnek szánt szövegrész "színéhez", tehát #000000-t.
Amúgy, ha szeretnél használni ilyen egyedi - nevezzük úgy - funkciókat (pl. spoileres megjegyzést, linket, dőlt-, vastagított betűt, vagy esetleg képet), akkor ellesheted ezeket, ha idézel egy olyan kommentet, amiben már használt a "szerzője" ilyet. Az idézett szöveg bekerül a hozzászólás-szerkesztő mezőbe, ezáltal láthatod a "kódját", tehát hogy milyen elemek közé tette az írója az adott szövegrészt.

You can buy gold that is bright as the sun, and diamonds as pale as the moon. But you cannot buy the sun. You cannot own the moon.

 

Hozzászólás: David Gemmell

Gelassar:

Szóval Hewláról:

SPOILER

Szóval az általános netes vélekedés szerint ez a Hewla ugyanaz Hewla - rémlik is valami halvány utalás rá -, akit halála után Ustarte hoz vissza az életbe a Feltámasztás templomában. Egyes spekulációk szerint egykor ő maga is Feltámasztók közé tartozott.

SPoILER VÉGE


Rzednik, kösz a segítséget!

Utoljára Thanathos szerkesztette (2010.09.23. 10:01:25)

"Barbarism is the natural state of mankind. Civilization is unnatural. It is a whim of circumstance. And barbarism must always ultimately triumph."

 

Hozzászólás: David Gemmell

@Thanathos: Köszönöm az infót! Ezen már régóta törtem a fejem, hogy most akkor ugyanaz-e, vagy sem.

Ja, és bocsi a 0 miatt. 6 db kell az RGB miatt. Reggel korán az éjszakázás után alig látok már hmm smile

"Az embernek mindig kell néhány jó ellenség, attól marad erős."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Nekem a rigante ciklus utolsó részében a moidart alakja tetszett nagyon. Fantasztikus beszólásai, poénjai voltak. Nagyon megváltozott az előző kötethez képest. Vagy csak jobban megismertük?

 

Hozzászólás: David Gemmell

Aldaril írta:

Nekem a rigante ciklus utolsó részében a moidart alakja tetszett nagyon. Fantasztikus beszólásai, poénjai voltak. Nagyon megváltozott az előző kötethez képest. Vagy csak jobban megismertük?

Szerintem inkább jobban megismertük. Lehet, hogy kicsit változott is, de azért alapjában véve benne is megvan a tisztesség és becsület, ami a rigantékra jellemző.
Ja, és én nem úgy vettem észre, hogy a moidart szeret poénkodni smile Lehet, hogy a cinizmusa miatt mulatságos amit mond, de azt szvsz komolyan is gondolja smile

Amúgy: annak idején a Legenda megjelent képregény formájában is. Nem akadt össze vele valaki véletlenül? Milyenek a rajzok? mennyire hasonlítható össze a regénnyel?

Utoljára Gelassar szerkesztette (2010.09.24. 21:45:16)

"Az embernek mindig kell néhány jó ellenség, attól marad erős."

 

Hozzászólás: David Gemmell

A Legendán kívül graphic novelként kiadták még az itthon (egyelőre) meg nem jelent Wolf in Shadow-t is. Sajnos egyikhez sem volt még szerencsém,  csak annyit tudok, hogy Christopher Baker (művésznevén Fangorn) illusztrálta őket.

Itt a művész honlapja, galériával.

http://www.fangorn.pwp.blueyonder.co.uk … ge_2x.html

"Barbarism is the natural state of mankind. Civilization is unnatural. It is a whim of circumstance. And barbarism must always ultimately triumph."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Na még senki nem olvasta el Az Ezüst Íj urát? smile
Kíváncsi vagyok a véleményekre. smile

"Az embernek mindig kell néhány jó ellenség, attól marad erős."

 

Hozzászólás: David Gemmell

Nos, én is elolvastam Az Ezüst Íj Urát és ha röviden össze akarnám foglalni az "érzéseimet" vele kapcsolatban, akkor azt kellene, hogy írjam: MÉG!!! smile Legalábbis ez az aprócska szó motoszkált a fejemben végig az olvasás közben. Teljes mértékben lenyűgözött Gemmell stílusa, igazán nagyszerűt alkotott. Nagyon tetszett a történetvezetés (jóleső nosztalgikus érzés fogott el a görög mitológia világát olvasva, de egyben újszerű is volt a hatás, mivel korábbról sok minden egészen más formában volt ismert számomra), nagyon jók a karakterek, zseniális a megformálásuk, és István fordítása is kiváló (ezúton is gratulálok hozzá wink). Ha belegondolok, hogy azt írtátok koránt sem ez a legjobban sikerült műve... Ha előbb nem, karácsonyra mindenképp meglepem magam a Rigante ciklussal, illetve tervezem elolvasni a Legendát, felvezetendő a Drenai sagat. (és várom, hátha lesz valami DV-s akció teljes sorozatokra, vagy a tavalyihoz hasonló kedvezmény az év vége felé)

You can buy gold that is bright as the sun, and diamonds as pale as the moon. But you cannot buy the sun. You cannot own the moon.