Üdv!
Talán nem veszi senki zokon, ha egy nem létező honlap nem létező kiegészítőjéből idézek. 
"Alidar és az Anublie-tóvidék
Az Erchag-hegység és Ediomad között húzódó dombok alkotják a Nyugati-óceán és a Quiron-tenger közötti vízválasztót. A vidéket behálózó tórendszerből részint az északnyugat felé futó Lorn folyóba, részint a közeli tengerpart lagúnáiba tartanak a lefolyó vizek. A sűrű ciprus-, fűz-, és nyárerdők borította, lápos völgyeket tanácsosabb elkerülni, és a szárazabb dombhátakon vezető utakon maradni, mert e természetes eredetű útvesztőben merőben természetellenes veszélyek is fenyegetik az utast. Ez a vidék a történelem folyamán mindig remek búvóhelyet kínált az üldözötteknek, akik afféle borzvárakká építették ki menedékeiket. A ma is álló védművek java része a Káoszkorból származik, zugaikban megannyi ismeretlen kreatúra vert tanyát.
----A Rákvár Alidartól tizenöt mérföldnyire északra egy kis, sziklás szigeten épült erődítmény. Hatodkori eredete senki szemében nem kétséges; az épület fekete tömbje kísérteties hasonlóságot mutat Ifin rettegett bazalttornyaival. Maga a vár elhagyatott, senki nem lakja. Időről időre megpróbálja persze birtokba venni egy csapat kóbor zsoldos, haramia, netán egy sötét tanokba beavatást nyert varázstudó, de a legkitartóbbak sem bírják egy hétnél tovább az ősi falak között. Nemcsak az erőd, de a teljes sziget is lakatlan, mégis sűrűn látogatják a környékbeliek – szokássá vált körükben e helyütt elvégezni a férfivá avatás szertartását. A fiatal fiúknak, mikor elérik tizenhatodik életévüket, egy egész éjszakát kell eltölteniük a várban valamelyik telihold idején. Ha kibírják a megpróbáltatásokat, és nem szöknek el hajnal előtt, akkor itt a szigeten, az erőd legmagasabb tornyának tetején kapják meg felnőttnevüket, és ezzel a közösség teljes jogú tagjává válnak. Bár ez a szokás a környékbeli halászfalvak sajátja, egyre gyakoribb, hogy a közeli nagyváros ifjai is próbára teszik merészségüket.
Nemrég azonban egy különös, nagytekintélyű ember, egy pyarroni inkvizítor érkezett a Rákvárhoz, kíséretében a karakterekkel. A nagytiszteletű Lomon Drageton feltett szándéka, hogy kipurgálja, vagy ha ez nem lehetséges, porig rombolja a múlt e sötét emlékét; ám a közeli falvak lakosai ezt furcsamód kifejezetten ellenzik. A komoran sötétlő erődben pedig éjszakánként mintha fény táncolna néhány ablak mögött, s a karakterek úgy érzik, hogy figyeli őket onnan valaki. A kutatás megkezdésekor halálra hajszolt lován megérkezik Alidar, rá fertályórára Daychín küldötte – és uraik nevében kifejezetten megtiltanak mindenfajta kutakodást ezen az elátkozott helyen. A furcsa várnak tehát erős szövetségesei vannak; a venerabile azonban végére akar járni a dolognak.----
A vidék szinte lakatlannak mondható, pedig éghajlata enyhe és aránylag csapadékos. Csak a toroni Ebedorból a Riegoy-államok felé tartó országút mentén találni néhány jelentősebb települést, mint például Khír és Alidar. Khír, a Hasselhattys-lagúna mellett épült, mocsárlázzal fertőzött városka a Toron felé irányuló fakereskedelemből húz hasznot, de jelentősége eltörpül a másik településé mellett.
----Alidarban eleinte nem feleségeket, hanem testőröket képeztek ki gazdag nemesek számára. A X. században egy fejvadásziskola és egy boszorkányrend szövetkezett azért, hogy olyan női testőröket képezzenek ki, akik a harc mellett a mágikus támadások elhárításához is értenek; ezen túl szépségükkel és a szexuálmágiában szerzett jártasságukkal a gazdag megrendelő egyéb igényeinek kielégítésében is jeleskedhetnek. Pár évtized alatt megvalósították céljukat, s ezt követően megrendelések százai árasztották el őket Észak nemeseitől. Több ország felső köreiben divattá, úgyszólván társadalmi kötelezettséggé vált alidari testőrt tartani.
Az árak a hatalmas kereslet hatására felszöktek, és mind többen kezdtek kételkedni befektetésük megtérülésében. „Ennyi pénzért már feleséget is kaphatok!” – kiáltott fel a legenda szerint Herrain Che’walar, Tennegar kormányzója, mikor megtudta, mennyi pénzt kérnek el itt egy olyan testőrlányért, aki csak évek múltával áll majd a rendelkezésére. „Felőlem akár feleségül is veheti az úr, de ha nemesi vérvonalból valót akar, akkor még drágább lesz…” – hangzott az akkori céhmester válasza.----
Kincses Alidart, ahogy az idegenek nevezik az Ediomad északi peremén épült várost, a P.sz. VIII. században alapították toroni rabszolga-kereskedők. Hamarosan felvirágzott, mint a vadonba tett portyák kiindulópontja, de igazán ismertté a XI. századtól vált, amikor is Alidar céhei egyedi igények szerint kezdtek leányokat nevelni. E leányok feleségnek és ágyasnak egyaránt megvásárolhatóak, és bár státusuk nemigen különbözik a rabszolgákétól, értékük messze felülmúlja azokét. Emiatt vásárlás céljából jobbára főnemesek, tehetős kalmárok megbízottai keresik föl a várost.
Alidar másik nevezetes árucikke a szivárványgyémánt. Ezt az ezer színben sziporkázó, a fényt minden ismert ékkőnél szebben megtörő kristályt a várostól délre hozzák felszínre a város hercegének bányászai. Minden valószínűség szerint munkájukat egy, az ediomadi hatalmak valamelyikével kötött egyezségnek köszönhetően végezhetik bántatlanul, mert a hegység felé bóklászó szabadúszó kincsvadászok egyébként köztudottan dicstelen véget érnek.
----A tóvidék egyik szigetére épült, rendezett és kellemes város rendjét vasszigorral betartatott törvények vigyázzák. Lakóinak csak kisebb hányada szabad városi polgár, akikről rabszolgák hada gondoskodik.----"
(A Szürkecsuklyás testvériség egykori honlapjáról. )
Sogron nevében!
