Ynev világa (20 / 40 lap)

DL: sablonos írók ábrázolásában bizonyosan. A Nagyok nem sablonosak. És a rájuk nagyon is jellemző módon - a sablonírókkal ellentétben - vették a fáradtságot, hogy valamelyest megmagyarázzák a kalandozók kivételes hírének okait. Ez már alapjáraton sem sablonos.
De szerintem egyikőtöknek sem sikerült a szóválasztás. Nem illenék inkább oda a "klasszikusabb"?. Csak a béke kedvéért.

Nemnem, az "érettebb" pont az a szó, amit én oda szántam.

Hogy miért, ehhez valamivel bonyolultabb magyarázat szükséges (remélem érthető maradok):

A fantázia világában az eredetiség mellett ugyanilyen fontos a befogadhatóság, az, hogy mennyire tudjuk beleélni magunkat a világba és a történetbe.

Nem véletlen nem játszódnak regények a negatív síkokon, nem olvasni novellákat anti-anyag lények bonyodalmairól: hiába talál ki jó és eredeti dolgokat a szerző, az olvasónak túl idegen lenne ahhoz, hogy élvezni tudja.

Így aztán bármely fantasyvilágnak alapvető törvényeit nézve illeszkednie kell a valósághoz, hogy befogadható legyen.

A valóság egyik alapvető törvénye, hogy nincs olyan személy, aki csak úgy kénye-kedvére kibújhat az élet szabályai (valószínűség, sebesülések, tévedések, stb.) alól, és az is, hogy nincs olyan személy, aki (számára) hétköznapi cselekedetekkel fordítana egész nemzetek sorsán.
Ez gyerekként még általában nem tűnik fel, de ahogy felnövünk, érettebbek leszünk, az ilyenek szemet szúrnak, és megszegésük tönkreteheti egy történet élvezhetőségét.

Persze vannak, akik ezzel együtt is a "mesésebb" történeteket kedvelik jobban, és szó nincs róla, hogy emiatt elítélnék bárkit is.

Vannak olyanok is, akiknek már a mágia vagy az emberi személyiségjegyekkel bíró istenek létezése sem elfogadható eltérés a valóságtól (míg én egyáltalán nem akadok fenn rajtuk, legalábbis egy határon belül), szóval létezik rengeteg különböző vélemény.

Szerintem az arany középút az, hogy a kalandozók (az igaziak, nem a léhűtő kalandorok) valóban kivételes emberek (egyéb lények), minimum fizikai-szellemi képességeik miatt. Ettől még a világ sajátos törvényei vonatkoznak rájuk (sebesülés, satöbbi). Gorduint nem sorolom a kalandozó kategóriába, ő Jelhordozó, aki talán inkább szeretne kalandozó lenni.
A világ élvezhetőségét az érdekes történelem és a jól megírt történetek jelentik számomra bármely fantasy-világ esetén. Ynev egyikből sem szenved hiányt, tehát jó választás volt. 

kalandozó: sianis ramraquo

kalandor:rashad bugadaj

szerintem.

A sarlókés "csak" torokmetsző hardware, nem?

Üdv!

Andrástól kérdezném elsősorban, hogy Alidar kultúráját röviden hogyan is kell elképzelni, melyik nagyobb ynevi kultúrkörre emlékeztet leginkább vagy milyen földi párhuzamnak feletethető meg. A témába vágó regényeket nem olvastam, de mindig is érdekelt, hogy milyen hangulat lengi körül a várost, főleg a legnevesebb exportcikke és a nagyobb kultúrköröktől való viszonylagosan nagy távolsága miatt.

/OFF: próbáltam művelődni a szürkecsuklyások oldalán, de meglepve vettem észre, hogy az oldal úgy tűnik megszűnt. Ősszel még működött. Erről tud valaki valamit?/

Üdv!
Talán nem veszi senki zokon, ha egy nem létező honlap nem létező kiegészítőjéből idézek.

"Alidar és az Anublie-tóvidék
Az Erchag-hegység és Ediomad között húzódó dombok alkotják a Nyugati-óceán és a Quiron-tenger közötti vízválasztót. A vidéket behálózó tórendszerből részint az északnyugat felé futó Lorn folyóba, részint a közeli tengerpart lagúnáiba tartanak a lefolyó vizek. A sűrű ciprus-, fűz-, és nyárerdők borította, lápos völgyeket tanácsosabb elkerülni, és a szárazabb dombhátakon vezető utakon maradni, mert e természetes eredetű útvesztőben merőben természetellenes veszélyek is fenyegetik az utast. Ez a vidék a történelem folyamán mindig remek búvóhelyet kínált az üldözötteknek, akik afféle borzvárakká építették ki menedékeiket. A ma is álló védművek java része a Káoszkorból származik, zugaikban megannyi ismeretlen kreatúra vert tanyát.

----A Rákvár Alidartól tizenöt mérföldnyire északra egy kis, sziklás szigeten épült erődítmény. Hatodkori eredete senki szemében nem kétséges; az épület fekete tömbje kísérteties hasonlóságot mutat Ifin rettegett bazalttornyaival. Maga a vár elhagyatott, senki nem lakja. Időről időre megpróbálja persze birtokba venni egy csapat kóbor zsoldos, haramia, netán egy sötét tanokba beavatást nyert varázstudó, de a legkitartóbbak sem bírják egy hétnél tovább az ősi falak között. Nemcsak az erőd, de a teljes sziget is lakatlan, mégis sűrűn látogatják a környékbeliek – szokássá vált körükben e helyütt elvégezni a férfivá avatás szertartását. A fiatal fiúknak, mikor elérik tizenhatodik életévüket, egy egész éjszakát kell eltölteniük a várban valamelyik telihold idején. Ha kibírják a megpróbáltatásokat, és nem szöknek el hajnal előtt, akkor itt a szigeten, az erőd legmagasabb tornyának tetején kapják meg felnőttnevüket, és ezzel a közösség teljes jogú tagjává válnak. Bár ez a szokás a környékbeli halászfalvak sajátja, egyre gyakoribb, hogy a közeli nagyváros ifjai is próbára teszik merészségüket.
Nemrég azonban egy különös, nagytekintélyű ember, egy pyarroni inkvizítor érkezett a Rákvárhoz, kíséretében a karakterekkel. A nagytiszteletű Lomon Drageton feltett szándéka, hogy kipurgálja, vagy ha ez nem lehetséges, porig rombolja a múlt e sötét emlékét; ám a közeli falvak lakosai ezt furcsamód kifejezetten ellenzik. A komoran sötétlő erődben pedig éjszakánként mintha fény táncolna néhány ablak mögött, s a karakterek úgy érzik, hogy figyeli őket onnan valaki. A kutatás megkezdésekor halálra hajszolt lován megérkezik Alidar, rá fertályórára Daychín küldötte – és uraik nevében kifejezetten megtiltanak mindenfajta kutakodást ezen az elátkozott helyen. A furcsa várnak tehát erős szövetségesei vannak; a venerabile azonban végére akar járni a dolognak.----

A vidék szinte lakatlannak mondható, pedig éghajlata enyhe és aránylag csapadékos. Csak a toroni Ebedorból a Riegoy-államok felé tartó országút mentén találni néhány jelentősebb települést, mint például Khír és Alidar. Khír, a Hasselhattys-lagúna mellett épült, mocsárlázzal fertőzött városka a Toron felé irányuló fakereskedelemből húz hasznot, de jelentősége eltörpül a másik településé mellett.

----Alidarban eleinte nem feleségeket, hanem testőröket képeztek ki gazdag nemesek számára. A X. században egy fejvadásziskola és egy boszorkányrend szövetkezett azért, hogy olyan női testőröket képezzenek ki, akik a harc mellett a mágikus támadások elhárításához is értenek; ezen túl szépségükkel és a szexuálmágiában szerzett jártasságukkal a gazdag megrendelő egyéb igényeinek kielégítésében is jeleskedhetnek. Pár évtized alatt megvalósították céljukat, s ezt követően megrendelések százai árasztották el őket Észak nemeseitől. Több ország felső köreiben divattá, úgyszólván társadalmi kötelezettséggé vált alidari testőrt tartani.
Az árak a hatalmas kereslet hatására felszöktek, és mind többen kezdtek kételkedni befektetésük megtérülésében. „Ennyi pénzért már feleséget is kaphatok!” – kiáltott fel a legenda szerint Herrain Che’walar, Tennegar kormányzója, mikor megtudta, mennyi pénzt kérnek el itt egy olyan testőrlányért, aki csak évek múltával áll majd a rendelkezésére. „Felőlem akár feleségül is veheti az úr, de ha nemesi vérvonalból valót akar, akkor még drágább lesz…” – hangzott az akkori céhmester válasza.----

Kincses Alidart, ahogy az idegenek nevezik az Ediomad északi peremén épült várost, a P.sz. VIII. században alapították toroni rabszolga-kereskedők. Hamarosan felvirágzott, mint a vadonba tett portyák kiindulópontja, de igazán ismertté a XI. századtól vált, amikor is Alidar céhei egyedi igények szerint kezdtek leányokat nevelni. E leányok feleségnek és ágyasnak egyaránt megvásárolhatóak, és bár státusuk nemigen különbözik a rabszolgákétól, értékük messze felülmúlja azokét. Emiatt vásárlás céljából jobbára főnemesek, tehetős kalmárok megbízottai keresik föl a várost.
Alidar másik nevezetes árucikke a szivárványgyémánt. Ezt az ezer színben sziporkázó, a fényt minden ismert ékkőnél szebben megtörő kristályt a várostól délre hozzák felszínre a város hercegének bányászai. Minden valószínűség szerint munkájukat egy, az ediomadi hatalmak valamelyikével kötött egyezségnek köszönhetően végezhetik bántatlanul, mert a hegység felé bóklászó szabadúszó kincsvadászok egyébként köztudottan dicstelen véget érnek.

----A tóvidék egyik szigetére épült, rendezett és kellemes város rendjét vasszigorral betartatott törvények vigyázzák. Lakóinak csak kisebb hányada szabad városi polgár, akikről rabszolgák hada gondoskodik.----"
(A Szürkecsuklyás testvériség egykori honlapjáról. )

Magyargergely, dragondark: köszi a válaszokat, de ezek sajnos kevesek. Viszont annyi legalább kiderült, hogy toroni alapítású, a kérdés már csak az, hogy mennyit őrzött meg ebből. Bízom benne, hogy András majd pontosít.

Üdv! Lenne jó néhány kérdésem!

Először is sárkányok. Ugye vannak ős és korcs sárkányok, bármit is jelentsen ez - gondolom az utóbbiak az előbbiek "kölykei" (lásd. elf-óelf, vagy valami hasonló) vagyis nyilván különböznek méretben, hatalomban és egyebekben. Na de vannak a draquirok, minden őssárkány draquir, vagy ez csak egy speciális csoport a fajtán belül?

Aztán Gorduin. Van valami olyasmi, hogy a későbbikben keverik egy Noir avatárral. Na de akkor tényleg van egy Noir avatár, és azzal keverik, vagy csak személyes rá hiszik (tévesen), hogy az? Bármelyik is igaz, az emberek azt hiszik akkor, hogy Noir is megszegi a paktumot? Végülis beleillik a képbe, hiszen gyengülő istennő (profanizálódó antissjárás - illúzionisták, boszorkányok,  álomkufárok stb; + Morgena térnyerése) és titokzatos, így akár még el 9is hihetik, hogy hasonló modszerkehze nyúl kétségbeesésében, mint Amhe-Ramun. Vagy ne így értsem az avatárt?
Van tervben regény vagy novella, Gorduin Wendoli küldetéséről?

Elfek Gorvikban. Mintha  a régi írásokban, pl. az elf nyelvekről szólóban lettek volna, de nem biztos. Valóban élnek elfek a gorviki vadonban?

Tudom, hogy millióan kérdezték biztosan, de van rá esély, hogy folytatódik, al Marem története, és kiderül, hogy ki is az a Larion? Többek között azért is, mert eléggé idegesítő ez a fickó. Még Gorduint mondják idegesítően keménynek, holott Airun egy igazi hánya-veti tapló, aki mindemellett, a legbúsabb, legkomorabb, legszörnyűbb helyeken is csupán vigyorog, csak úgy elbeszélget Csillagsisakos Hödrrel a voulok királyával ésatöbbi, persze igazából ez nem zavar engem, viszont feltüzel, hogy derüljön már ki végre, hogy mi van a háttérben.

És végül, pár szót lehetne szólni, az istenek küldötteiről? Mitől lesz valaki az? Például, Airun vagy Chei annak számít?

Köszönöm a válaszokat.

Utoljára Csendbiztos szerkesztette (2012.03.11. 21:38:35)

a gorvikban élő elfek témája engem is érdekelne, bár elég bajos ott megmaradni sztem, ha az egész őslakosságot be tudták olvasztani/hódoltatni/kiírtani, akkor pár elf család talán még inkább megoldható nekik...
mégis olvasom több helyen h elfeket szoktak feláldozni itt-ott, de hivatalos könyvben nem jelent meg írás róluk.

gorduin:
a noir-avatár aki úrnője nevében gyilkol, az végülis nem orwella szolgálója?
mintha rémlene valahonnan...

larion nem egy személy, hanem egy hely, ha jól tudom, de erről is csak fórumokból emléxem...

az isteni küldöttek az adott isten síkján élnek, te a prófétákról/kegyeltekről beszélsz, chei ugye, arel istennő kegyeltje, a bunkó airun dartoné, de mindegyik pyar istennek élt kegyeltje, csak a dúláskor odavesztek.

hargash'um -ról valaki valamit?

A koponyáján kívül nekem nem rémlik semmi.
(Hargash'um koponyája. M.a.g.u.s kártya)