Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

wolferine írta:

Hogyan lehet képet beszúrni ide (saját gépről)?

Szerintem a legegyszerűbb feltölteni valahová a netre, aztán szokás szerint beszúrni az URL-jét egy-egy szögletes zárójelbe tett img, illetve /img közé.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Filmajánló

THE ANDROMEDA STRAIN (Robert Wise, 1971)

http://2.bp.blogspot.com/-xY4Pkk6ZKDs/Tn-zX11wnNI/AAAAAAAAACw/sFyTwvKlyzA/s1600/AndromedaStrain.jpg

Michael Crichton 1969-ben publikálta Az Androméda-törzs című regényét; az inspirációt még orvostanhallgató korában szolgáltatta hozzá egy oktatója, akivel a kristály alapú életformák koncepciójáról beszélgetett el. A történetet két évvel később mozivászonra adaptálták, ugyanezzel a címmel, Robert Wise rendezésében – aki a fantasztikus zsáner olyan klasszikusait jegyezte már, mint A nap, mikor megállt a Föld (The Day the Earth Stood Still) és A ház hideg szíve (The Haunting). Erről a filmről fogunk most néhány szót ejteni, csendben megfeledkezve arról, hogy 2008-ban botrányos végeredménnyel próbáltak remake-et forgatni belőle. Az Androméda-törzs (2008)? Sosem hallottam róla, ilyen nem is létezik: csak egy rémtörténet, amivel a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelőit riogatják.

Kutatók válogatott társaságához csengetnek be az éjszaka közepén marcona, egyenruhás férfiak. Idegen anyag került a Föld légkörébe; egy Új-Mexikó közelében fekvő városka mellett lezuhant műhold hozta magával. E bizarr turistaajándék órák leforgása alatt kiirtotta a várost, mindenki holtan fekszik, egy csecsemőt és egy idős férfit leszámítva. A kutatócsoport feladata – melyet egy bakteriológus, egy kórboncnok, egy infektológus és egy biokémikus alkot –, hogy egy szigorúan titkos, többszintes védelmi rendszerrel ellátott bunkerben megpróbáljanak rájönni, mivel állnak szemben és hogyan lehet megfékezni. A kórokozó pedig – mert a riasztóan gyors epidémiát egy földönkívüli baktérium okozta – békés csendben mutálódik, s megpróbálja kirágni magát újdonsült börtönéből.

A láthatatlan és megfoghatatlan veszedelem koncepciója ősi eredetű, de mindmáig az egyik legfélelmetesebb vízió, mely álmatlan éjszakáinkat kísérti. Ezt a fajta ellenséget nem lehet levágni vagy lelőni, de még csak észrevenni sem: támadására csupán akkor derül fény, amikor már lecsapott és áldozatokat szedett.  A fenyegetés tehát adott, agresszív és alattomos, a gyógyír kulcsát pedig két, biológiailag egymás ellentétét képviselő egyed rejti, egy újszülött és egy öregember, akikből alig lehet hasznos információt kiszedni. Az idő ráadásul a tudósok ellen dolgozik, a vírus óráról órára közelebb jár ahhoz, hogy kitörjön börtönéből. A film alaphangulata a fojtogató szorongás, riasztóan steril és emberidegen környezetben; a rendező folyamatosan, ügyesen mért adagokban fokozza a feszültséget, amely csak azért enged ki olykor, hogy néhány snittel odébb kétszeres intenzitással térjen vissza.

Bár a téma tudományos és a történet középpontjában tudósok állnak, a szakzsargon alkalmazása az elfogadható határokon belül mozog, a fontos információkat pedig mindig úgy tudatják a nézővel, hogy ne hasson szájbarágásnak. Az ilyen filmeknél számomra feltétlen pozitívum, ha nem éreztetik velem, hogy nem vagyok bakteriológus szakértő; és Az Androméda-törzs forgatókönyve példaértékűen kezeli ezt a problémát.

A karakterek hitelesek, briliáns elmék, akikért mégis aggódhatunk, hiszen emberek, ennélfogva gyarlók. (Külön plusz pont a kortárs thrillerekhez képest, hogy Wise nem fél markáns karakterként színre léptetni egy olyan kutatónőt, aki egyáltalán nem fiatal és minden szexepilt nélkülöz.) Négy tudós és egy ápolónővér: rajtuk áll, hogy kilencvennyolc óra leforgása alatt megmentsék a világot, s az óra ketyegésével párhuzamosan a néző is érzi, ahogy egyre szorosabbra húzódik az a bizonyos hurok.

Kiváló alkotás, két órára megfeledkezünk a külvilágról, és szinte ott érezzük magunkat a Futótűz kutatólaboratóriumban, mélyen a föld alatt, összezárva egy láthatatlan és kérlelhetetlen ellenséggel, mely egész ismert világunkat fenyegeti.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Előrendelhető a sorozat harmadik kötete, Alfred Bester: Tigris! Tigris!.

http://www.deltavision.hu/upload/f/tigris_tigris.jpg

"Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő."

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Azt hiszem én vagyok az első aki megrendelte.  big_smile
ÉS gratulálok a TikosVass párosnak, egy újabb csodálatos borítót sikerült készíteniük a MM sorozathoz.

Utoljára Imi szerkesztette (2012.11.19. 17:06:58)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Megvolt -van-lesz...jöhetnek az újak.. sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

A Tigris...nagyon szép lesz..lett... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Ízelítőnek itt egy reprezentatív részlet Alfred Bester: Tigris! Tigris! c. regényéből (MM SF 03):

Ez egy aranykor volt, a kalandozások, az intenzív élet és a durva agónia korszaka… de senki sem gondolta így. Vagyon és tolvajlás, fosztogatás és erőszak, kultúra és bűn korszaka… de ezt senki sem ismerte el. A szertelenség kora volt, a különcök elbűvölő évszázada… de senki sem szerette.

A Naprendszer minden lakható világa benépesült. Három bolygón, nyolc holdon tizenegybillió ember élt és nyüzsgött a valaha ismert korok egyik legizgalmasabbikában, de mint mindig, mint örökösen, az emberek más idők után vágyakoztak. A Naprendszer pezsgett az aktivitástól… harcolva, táplálkozva és szaporodva, tanulva az új technológiákat, amelyek felbukkantak, még mielőtt a régit elsajátították volna, s készülve az első csillagközi utazásra; de miközben a romantikusok azon siránkoztak, hogy „Hol vannak az új határok?!”, egy drámai esemény során megnyíltak az elme határai a huszonnegyedik század küszöbén, egy kallisztói laboratóriumban. Egy Jaunte nevű kutató (véletlenül) felgyújtotta magát, és segítségért ordított, de leginkább az oltókészülékért. Ki lepődhetett volna meg jobban, mint Jaunte és kollégái, mikor ott találta magát a szóban forgó oltókészülék mellett, hetvenlábnyira a munkaasztalától? A tüzet eloltották, és vizsgálni kezdték az utazás hogyanját és mikéntjét. A teleportálás – a csupán az elme erejével történő önmozgatás – elméleti szinten régóta létezett már, és pár száz gyatrán dokumentált bizonyíték is volt rá, hogy a múltban is előfordult. Ez volt az első alkalom, hogy szakmabeli megfigyelők előtt játszódott le.

Vadul tanulmányozni kezdték a Jaunte-effektust. Túlságosan világot megrázó dolog volt, semhogy kesztyűs kézzel bánjanak vele, és Jaunte mindenképp halhatatlanná kívánta tenni a nevét. Végrendelkezett, és elbúcsúzott a barátaitól. Tudta, hogy meghalni indul, mivel kutatótársai elég eltökéltek ahhoz, hogy megöljék. Efelől nem volt kétség.

Tizenkét pszichológust, parapszichológust és a neurometria különböző ágainak képviselőjét hívták tanúnak. Törhetetlen kristálytartályba zárták Jaunte-ot, lepecsételték a tartályt, megnyitották a csapokat, ömleni kezdett bele a víz, és Jaunte láthatta, amint letörik a csapok fogantyúját. A tartályt nem lehetett kinyitni, a víz folyását immár nem lehetett leállítani.

Elméletük szerint a halálfélelem váltotta ki Jaunte-ban az előző teleportálást, pokoli módon ismét életveszélybe juttatták hát. A tartály gyorsan telt. A megfigyelők feszült precizitással rögzítettek minden adatot, akár a napfogyatkozást fotózók. Jaunte fuldokolni kezdett. És egyszer csak ott állt a tartály mellett, görcsösen köhögött, és csurgott róla a víz. Ismét teleportált.

A szakértők megvizsgálták és kikérdezték. Grafikonokat, röntgenfelvételeket, idegpályákat és testkémiát tanulmányoztak. Kezdték már gyanítani, hogyan teleportált Jaunte. Egy bizalmasan terjedő hírvonalon (mivel az ügyet titokban tartották), önkénteseket toboroztak. A teleportálás kezdeti stádiumában jártak; a halál volt az egyetlen ismert ösztönző tényező.

Átfogóan tájékoztatták az önkénteseket. Jaunte elmondta, mit csinált, és mit vélt tenni. Aztán gyilkolni kezdték az önkénteseket. Vízbe fojtották, felakasztották, elégették őket; és a lassú, irányított halál új formáit találták ki. Egyiküknek sem volt kétsége afelől, hogy a halálba indul.

Az önkéntesek nyolcvan százaléka meghalt. Agóniájuk és gyilkosaik lelkifurdalása iszonyatos és felkavaró tanulmányok témája lehetne, ám erre nincs hely ebben a történetben, hacsak azért nem, hogy rávilágítson e korszak borzalmasságára. Az önkéntesek nyolcvan százaléka meghalt, de húsz százalék dzsauntolt. (A vezetéknév szinte azonnal köznévvé vált.)

„Hozzátok vissza a romantika korát!” – könyörögtek a romantikusok. „Amikor az emberek életüket kockáztatták a nagy kalandban.”

A tudás gyorsan gyarapodott. A huszonnegyedik század első évtizedére a dzsauntolás alapelveit már megértették, és maga a halhatatlanná vált Charles Fort Jaunte nyitotta meg az első iskolát, ötvenhét évesen, szégyellve bevallani, hogy soha többé nem mert dzsauntolni. De a primitív kezdeteken túlléptek; már nem kellett halállal fenyegetni az embert, hogy teleportáljon. Kidolgozták, hogyan tanítsanak meg valakit arra, miként ismerje fel, tartsa kordában és aknázza ki korlátlan elméje egy újabb erőforrását.

De hogyan teleportálunk? Az egyik legkevésbé kielégítő magyarázatot Spencer Thompson, a Jaunte-iskolák sajtószóvivője adta egy interjún.

THOMPSON: A dzsauntolás olyan, akár a látás; minden emberi szervezet természetes képessége, de csak edzés és tapasztalás révén fejleszthető ki.
RIPORTER: Úgy érti, nem tudnánk látni, ha nem gyakorolnánk?
THOMPSON: Ön bizonyára nőtlen, és nincsenek gyermekei… valószínűleg mindkettő.
(Nevetés)
RIPORTER: Nem értem.
THOMPSON: Bárki megértheti, aki megfigyeli, hogyan tanulja meg a gyermek használni a szemét.
RIPORTER: De mi az a teleportálás?
THOMPSON: Önmagunk átvitele egyik helyről a másikra, pusztán az elme erejével.
RIPORTER: Úgy érti, átgondolhatjuk magunkat… például… New Yorkból Chicagóba?
THOMPSON: Pontosan. Egy feltétellel: a New Yorkból Chicagóba dzsauntoló személynek pontosan kell tudnia, honnan indul és hová tart.
RIPORTER: Hogyan?
THOMPSON: Ha egy sötét szobában ül, és nem tudja, hol van, sehová sem dzsauntolhat biztonságosan. Ha pedig tudja, hol van, de olyan helyre szándékozik menni, amit még nem látott, akkor nem jut oda élve. Nem lehet ismeretlen helyről vagy ismeretlen helyre dzsauntolni. Mind a két helyet ismernie kell, emlékeznie rá és maga elé képzelni.
RIPORTER: De ha tudjuk, hol vagyunk és hová indulunk?
THOMPSON: Elég biztosak lehetünk abban, hogy eldzsauntolunk és meg is érkezünk.
RIPORTER: Meztelenül érkezünk meg?
THOMPSON: Ha meztelenül indultunk.
(Nevetés)
RIPORTER: Úgy értem, hogy a ruháink is velünk teleportálódnak?
THOMPSON: Mikor az ember teleportál, a rajta lévő ruha is teleportálódik, s bármi, amit magánál tart. Sajnos, csalódást kell okoznom önnek, a hölgyek is ruhástul érkeznek meg.
(Nevetés)
RIPORTER: De hogyan csináljuk?
THOMPSON: Hogyan gondolkodunk?
RIPORTER: Az elménkkel.
THOMPSON: És hogyan gondolkodik az elménk? Mi a gondolkodás folyamata? Pontosan hogyan emlékezünk? Hogyan képzelődünk, következtetünk, alkotunk? Pontosan hogyan működnek az agysejtek?
RIPORTER: Nem tudom. Senki sem tudja.
THOMPSON: Azt sem tudja senki, hogyan teleportálunk, de tudjuk, hogy képesek vagyunk rá… akárcsak a gondolkodásra. Hallott már Descartes-ról? Azt mondta: Cogito ergo sum. Mi azt mondjuk: Cogito ergo dzsaunteo. Gondolkodom, tehát dzsauntolok.

Ha úgy vélik, Thompson magyarázata bosszantó, olvassák el ezt a pár sort Sir John Kelvin a Királyi Természettudományi Akadémiának adott jelentéséből a dzsauntolás mechanizmusáról:

„Megállapítást nyert, miszerint a teleportációs képesség összefügg a Nissl-testekkel, vagyis az idegsejtek tigroid szemcséivel. A tigroid szemcsék legkönnyebben Nissl módszerével mutatható ki, azaz 3,75 g kék metilén és 1,75 g velencei szappan feloldásával 1,000 cc vízben.
Ahol tigroid szemcsék nem mutatkoznak, dzsauntolás nem lehetséges. A teleportálás tigroid funkció.”
(Taps)

Bárki képes lehetett dzsauntolásra, aki fejleszteni tudta két képességét: a vizualizációt és a koncentrációt. Aprólékos részletességgel fel kellett tudnia idézni a helyet, ahová teleportálni kívánt; és koncentrálni, hogy aztán elméje potens energiájának egyetlen lökése odarepítse. De mindenekfölött hitre volt szüksége… a hitre, amit Charles Fort Jaunte többé már nem nyert vissza. Hinnie kellett abban, hogy dzsauntolni fog. A legapróbb kétség is blokkolhatja az elme teleportáláshoz szükséges tolóerejét.

Ki milyen korlátokkal született, szükségszerűen meghatározta dzsauntolási képességének lehetőségeit. Akadtak csodálatos memóriával rendelkezők, akik precízen fel tudták idézni úti céljuk koordinátáit, de nem volt erejük, hogy odadzsauntoljanak. Másokban megvolt az erő, de nem „látták” a helyet, ahová dzsauntolni akartak. És az űr volt a végső korlát, mert egyetlen ember sem dzsauntolt ezer mérföldnél messzebbre. Kidolgozhatta útvonalát, megállóról megállóra dzsauntolva földek és vizek felett, mondjuk Nométól Mexikóig, de egyetlen ugrás sem haladhatta meg az ezer mérföldet.

A régi Gépjármű-nyilvántartási Hivatal vette át az új munkát, és rendszeresen tesztelte, osztályozta a dzsauntkérelmezőket; az Amerikai Automobil Szövetség (AASz) pedig megváltoztatta a neve rövidítését AJSz-re.

Minden erőfeszítés ellenére még egyetlen ember sem dzsauntolt az űrbe, pedig elég sok szakértő és őrült megpróbálta. Helmut Grant például egy hónapig magolta a holdi dzsauntolóállomás koordinátáit, megjegyezte a Times Square és a Kepler City közötti kétszáznegyvenezer mérföldes pálya minden egyes mérföldjét. Eldzsauntolt és eltűnt. Nem találták meg soha. Nem találták meg a Los Angeles-i evangelizátort, Enzio Dandridge-et sem, aki a mennyországba akart dzsauntolni; Jacob Maria Freundlich parafizikust, akinek lehetett volna több esze, semhogy metadimenziók után kutatva az űrbe dzsauntoljon; Roncsvadász Cogant, a hivatásos szenzációhajhászt; sem a több száz holdkórost, neurotikust, valóságtól menekülőt és öngyilkost. Dzsauntolni csakis a Naprendszer valamely bolygójának felszínén lehetett.

Azonban három nemzedékkel később a teljes Naprendszer dzsauntmozgásban volt. Gyökeresebb változások mentek végbe, mint négy évszázaddal azelőtt, amikor a benzinkorszak eljövetelével a lóról áttértek az autóra. Mindhárom bolygón és a nyolc holdon összeomlottak a társadalmi, jogi és gazdasági struktúrák, helyettük új szokások és törvények keletkeztek – amik a gombamód szaporodó dzsauntolás követelt meg.

Zavargások törtek ki, amikor a szegények eldzsauntoltak a nyomornegyedekből a mezőkre és az erdőkbe, és zsákmányul ejtették a vadat és a jószágot. Átalakult az építkezés: labirintusokra és álcázásokra volt szükség, hogy meghiúsítsák a jogtalan bedzsauntolást a lakásokba. Csődök, pánikok, sztrájkok, éhínségek követték egymást, amikor a dzsaunt előtti gazdaságok összeomlottak.

Járványok és ragályok dühöngtek, mert a dzsauntoló csavargók behurcolták a fertőző betegségeket és a férgeket a védtelen országokba. Malária, elefántkór és csontvelőláz terjedt északon Grönlandra; háromszáz éves szünet után újra veszettség ütötte fel a fejét Angliában. Japánbogár, citruspenész, szelídgesztenye kéregrák, szilfarovarok özönlötték el a világ minden zugát, egy elfelejtett borneói pestisfészekből terjesztették a fekete halált, és újra megjelent a lepra, holott már réges-rég nem számoltak vele.

A bűnözés hullámai öntötték el a bolygókat és a holdakat, mert az alviláguk együtt dzsauntolt az éjszakával, és erőszakos összecsapásokra került sor, ha a rendőrség megpróbálta feltartóztatni őket. Visszatért a lehető legádázabb viktoriánus álszemérem, mert a társadalom protokollok és tabuk felállításával küzdött a dzsauntolás szexuális és erkölcsi veszélyei ellen. Kíméletlen, dühödt háború tört ki a belső bolygók – a Vénusz, a Föld és a Mars – és a külső holdak között, egy olyan háború, amit a teleportálás politikai és gazdasági nyomása robbantott ki.

A dzsauntkor előtt a három belső bolygó (és a hold) kényes ökonómiai egyensúlyban élt a hét lakott külső holddal, a Jupiter körül keringő Ióval, Európával, Ganümédésszel és Kallisztóval; a Szaturnusz Rheájával és Titánjával, valamint a Neptun Lasseljével. Az Egyesült Külső Holdak szolgáltattak nyersanyagot a belső bolygók iparának, és piacot a késztermékeknek. Ezt az egyensúlyt borította fel egy évtized alatt a dzsauntolás.

A külső holdak, ezek a durva, formálódó világok, a BB jármű össztermékének hetven százalékát vásárolták fel. A dzsauntolással ez megszűnt. A kommunikációs készülékek kilencven százalékát nekik gyártották. A dzsauntolás ezzel is végzett. Következésképp a BB nem vásárolta fel többé a KH nyersanyagait.

A kereskedés ily mérvű megsemmisülésével vitathatatlanná vált, hogy a gazdasági háború valódi háborúvá fog fajulni. A belső bolygók kartelljei nem voltak hajlandók ipari berendezéseket szállítani a külső holdak számára; így próbálták védeni magukat a konkurenciától. A KH lefoglalta a már az ő világaikban dolgozó hajókat, gépeket, megszegte a szabadalmi egyezményeket, fittyet hányt a jogdíjfizetési kötelezettségekre… és már ki is tört a háború.

Szörnyetegek, különcök és hóbortosok kora volt ez. Az egész világ csodás és csúf módon megváltozott. A klasszikusok és romantikusok, akik gyűlölték, nem voltak tudatában a huszonötödik század potenciális nagyságának. Vakok voltak az evolúció egy rideg tényével szemben: hogy a fejlődés az egymással szembenálló szélsőségek egybeolvasztásából, a csúcsragadozók kereszteződéséből születik. Azt sem tudták, hogy a Naprendszer a humán explózió peremén táncol, mely átalakítja az embert, és az univerzum urává teszi.

Ebben a forrongó huszonötödik században veszi kezdetét Gulliver Foyle bosszújának története.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

És a szemelvényhez csatlakozva, íme egy részlet a könyv Nemes István által jegyzett előszavából:

Alfred Bester (1913–1987) nem volt túl termékeny, már ami a science fictiont illeti; regények és novellák helyett éveken át képregény-forgatókönyveket, rádiójátékokat, televíziós szkripteket és úti beszámolókat írt. Ám mégis, SF-írói pályafutásának három nagy szakasza alatt több olyan meghatározó művet is publikált, melyek a klasszikus SF legemlékezetesebb darabjai közé sorolhatók. 1953-ban ő kapta ez első Hugo-díjat regény kategóriában Az arcnélküli ember [The Demolished Man] c. művéért, melyben a krimi és a sci-fi elemeit ötvözi kiválóan egy telepátiával átitatott világban. S pár évre rá, 1956-ban egy még emlékezetesebb regénnyel rukkolt elő, egy olyan művel, amit a műfaj rajongói többször is „minden idők legjobb science fiction regényé”-nek szavaztak. Ez a Tigris! Tigris! [The Stars My Destination], melyet Bester angliai tartózkodása során vázolt fel, de amelynek jelentős részét Rómában írta meg. A történet alapját egy újságcikk ihlette egy megtorpedózott brit hajón szolgáló, Poon Lim nevű kínai tengerészről, aki hajótöröttként százharminchárom napot hányódott egy apró tutajon magányosan a Csendes-óceánon a II. világháború idején. És bár haladtak el a közelében hajók, melyek észlelhették, sorsára hagyták őt. Talán ázsiai külseje miatt, vagy azért, mert attól tartottak, hogy csalikacsának használják őt, és német tengeralattjárók rejtőznek a közelben, gyanútlan zsákmányra lesve.

Bester ezt a történetet gondolta tovább, ötvözve Dumas klasszikus művével, ám nem csupán egy a jövőbe helyezett, modern Monte Cristót kreált belőle, hanem egy számos tekintetben újszerű és eredeti művet, melynek minden apró részletét a végletekig kidolgozta. A dzsauntolás – a teleportálás – gyökereiben változtatta meg a huszonötödik század színpompás, barokkos világát. A szörnyetegek korszaka ez, amelyben a jóság már nem erény; az is lehet hős, aki a legcsekélyebb mértékben gonosz az igazi gonoszok között. Vagy aki az igazát keresi, még akkor is, ha nem válogat az eszközökben. Gully Foyle igazi túlélő, nincsenek morális gátjai, csak és kizárólag a bosszú élteti. Gyilkol, fosztogat, rabol, nőket erőszakol, bárkin átgázol a célja elérése érdekében, és mégis, valahogy szimpatikus tud maradni – talán mert a megismert szereplők közül ebben a durva világban ő a legkevésbé gonosz. Vagy legalábbis azok egyike, és az őt ért sérelem, az igazság keresése felvértezi, szinte már elfogadhatóvá teszi bűnös cselekedeteit. Mi több, egy idő múltán ő maga is megérti, rádöbben, miféle szörnyeteggé változtatta a bosszúvágy, és morális válságban hányódik, ám a sors, ahogy mindig is, újra és újra tovább sodorja egy megváltoztathatatlan jövő felé.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

OFF

Elhunyt Borisz Sztrugackij. sad
Nyugodjék békében!

ON

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

A jauntból dzsaunt lett...valahol azt olvastam hogy átdolgoztátok gyerekkorom kedvenc olvasmányát...és azt is hogy az Arcnélküli ember mellett jön egy harmadik Bester..lehet tudni a negyedik sci fi  címét? Meg hogy a Gonosz mesék kijön-e idén?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tigris! Tigris! végre szép, a polcra büszkén kirakható magyar kiadásban! Köszönjük Deltavision! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Hawk írta:

Tigris! Tigris! végre szép, a polcra büszkén kirakható magyar kiadásban! Köszönjük Deltavision! smile

Nagyon szívesen. És ez még csak a kezdet.. smile
Viszont egy kis apróság, Delta Vision, vagy legyen DV. Bár ez most legalább nagybetűvel kezdődött. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

ati írta:

valahol azt olvastam hogy átdolgoztátok gyerekkorom kedvenc olvasmányát...

Az átdolgozást az eredeti fordító és Bester munkásságának talán legalaposabb hazai ismerője végezte el, csak a régebbi kiadáshoz képest húszegynéhány év tapasztalataival gazdagabban. smile

ati írta:

és azt is hogy az Arcnélküli ember mellett jön egy harmadik Bester..

Jól olvastad. wink

ati írta:

lehet tudni a negyedik sci fi címét?

Mivel Le Guin-miniszériát egyelőre nem áll szándékunkban indítani, a hagyományos hármas tagolás szerint az volna a legkézenfekvőbb, hogy valami teljesen újjal rukkoljunk elő, a Mars-kötettel vagy az itt-ott már (óvatosan és titokzatoskodva) emlegetett modern hard SF-könyvvel. Viszont Piers Anthonytől a Phthor fordítása jól halad, kész szövegváltozat alighanem ebből lesz először. Pillanatnyilag ezek a szóba jöhető szempontok és lehetőségek; a döntést a kiadó fogja meghozni.

ati írta:

Meg hogy a Gonosz mesék kijön-e idén?

Szerintem (bár én a műhely nevében beszélek) valószínűleg át fog csúszni a jövő évre, mivel a műhelyvezetőnk túl sok munkát vállalt magára és belegabalyodott. Így viszont a kiadó alighanem abban a megnyugtató helyzetben vághat majd neki 2013-nak, hogy legalább négy kész MM-kézirat lesz nála tartalékban, három klasszikus és egy SF. Vagyis az idén év elejihez hasonló leüléstől semmiképpen nem kell tartani.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Köszönöm a gyors válaszokat! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Andersontól milyen sci -fi jönne?Az Oriontól én nem ájultam el...

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

ati írta:

Andersontól milyen sci -fi jönne?Az Oriontól én nem ájultam el...

Ez utóbbin nem csodálkozom, a magyarul megjelent SF-művei közül akkor már sokkal inkább ajánlom a Tűzkorszakot.

A műhely két javaslatot terjesztett a kiadó elé:

1) Egy gyűjteményes kötetet, amely tartalmazná Anderson összes Hugo- és Nebula-díjas elbeszélését, vagyis olyan klasszikusokat, mint a Longest Voyage, a Goat Song vagy a Saturn Game, megtetézve a Call Me Joe-val, amit ugyan a díjak alapítása előtt írt, ám később beszavazták a kétkötetes SF Hall of Fame-be, amely lényegében nem más, mint a Nebula-ősantológia. Erről a novelláról már többször is szó esett itt a SF-topikban, mint az Avatar c. film egyik irodalmi ihletőjéről.

2) A hosszabb-rövidebb elbeszélések füzéréből álló Van Rijn-ciklust, ami alkalmas volna miniszériának, és ha elnyeri az olvasóközönség tetszését, később folytatható lenne a kronológiailag hozzá csatlakozó Falkayn- és Dominic Flandry-ciklusokkal. Erről az írói sorozatról a Carcosa blogon olvashatsz részletes ismertetőt.

Én személy szerint bővíteném még a kínálatot a Twilight Worlddel, ami posztapokaliptikus mutánsregény, több önállóan is olvasható novellából összefűzve: egyfajta „X-Men az atomháború után”, de nem pulpos-kalandos feldolgozásban, hanem kemény SF-alapon. Ennek az esélyeit viszont rontja, hogy az általunk javasolt sorozattervben egy másik hasonló témájú könyv is szerepel, szintén egy többszörösen díjazott szerzőtől.

A kötetterveket a terjedelmi kalkulációkkal együtt benyújtottuk a kiadó vezetésének mérlegelésre. Döntés vélhetőleg jövőre születik majd, például a jogok elérhetőségének függvényében. (Mennyit kér értük a jogtulajdonos, hajlandó-e egyenként eladni őket, hogyan viszonyul a magyar nyelvű e-kiadáshoz, támaszt-e elvárásokat a példányszám terén, etcetera.)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

wolferine írta:

OFF

Elhunyt Borisz Sztrugackij. sad
Nyugodjék békében!

ON

R.I.P., a teljes MesterMűvek műhely nevében. A testvérével közösen jegyzett írásai velünk maradnak, A bíborszínű felhők bolygójától A kárhozott városig.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

És a multimédiás megközelítés jegyében... Így merített ihletést az amerikai Slough Feg metálbanda Alfred Bester: Tigris! Tigris! c. regényéből. A szám a 2007-es Hardworlder albumról való, amelynek borítóján magát Gully Foyle-t csodálhatjuk meg.

http://farm3.staticflickr.com/2415/2417491009_b669d2590e.jpg

Slough Feg: Tiger! Tiger!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Ha valaki szeretne egy 1920 x 1080-as, 1:1 arányú részletet a Tigris borítójából (mondjuk háttérképnek, vagy csak úgy nézegetni), az innen letöltheti: www.deltavision.hu/upload/tigris_tigris.jpg

Utoljára onlyzerosandones szerkesztette (2012.11.20. 23:33:00)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:

2) A hosszabb-rövidebb elbeszélések füzéréből álló Van Rijn-ciklust

Ide feltétlenül szeretnék egy +1 jelzést bekarcolni; már anno, a kikerülésekor felkeltette a Carcosás ismertető az érdeklődésemet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Irtózatosan tetszik a fenti Tigris!... háttérkép, lehetne ebből trendet csinálni. Akad még itt rengeteg festmény, ami jól mutat az asztalra feszítve... wink

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:

Mivel Le Guin-miniszériát egyelőre nem áll szándékunkban indítani

Ezt nagyon szomorúan olvasom, de ez az "egyelőre" reménykedésre ad okot.

Tükörálarc írta:

Én személy szerint bővíteném még a kínálatot a Twilight Worlddel, ami posztapokaliptikus mutánsregény, több önállóan is olvasható novellából összefűzve: egyfajta „X-Men az atomháború után”, de nem pulpos-kalandos feldolgozásban, hanem kemény SF-alapon. Ennek az esélyeit viszont rontja, hogy az általunk javasolt sorozattervben egy másik hasonló témájú könyv is szerepel, szintén egy többszörösen díjazott szerzőtől.

Ez nagyon jól hangzik, és szerintem nem feltétlenül rontja az esélyeit az a másik mű, sőt ellenkezőleg 
ha az bejön majd a népnek, vagyis nekünk, akkor az általa kitaposott ösvényt lehet tágítani a Twilight Worlddel.

alister írta:
Tükörálarc írta:

2) A hosszabb-rövidebb elbeszélések füzéréből álló Van Rijn-ciklust

Ide feltétlenül szeretnék egy +1 jelzést bekarcolni; már anno, a kikerülésekor felkeltette a Carcosás ismertető az érdeklődésemet.

Ahogy nekem is, mióta szóba jött Anderson neve a Sci-fi folyammal kapcsolatban, abban bízok, hogy ez lesz a debütáló kötete a sorozatba.
Bár ezek a díj nyertes novellák is jól hangzanak.

A Mars-kötet, hogy áll?
Gondolom a címlista már elkészült, a Kiadó elé lett már terjesztve, esetleg el is fogadták már?

Utoljára Imi szerkesztette (2012.11.22. 18:09:51)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

A Mars-kötet, hogy áll? Gondolom a címlista már elkészült, a Kiadó elé lett már terjesztve, esetleg el is fogadták már?

A műhelyvezetőnk elég régóta nem konzultált személyesen a kiadói vezetéssel, de idén még mindenképpen lesz rá alkalom; ez a kérdés akkor fog eldőlni. Az biztos, hogy mielőtt új projektbe vágnánk, le kell zárni párat a régebbiek közül, márpedig pillanatnyilag négy kötet szöveganyagán dolgozunk: a Gonosz meséken, Az öt korsó és más történeteken, a Turlogh O’Brien és a keltákon meg a Phthoron.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Bátorkodom leplezetlen önreklámmal (de azért ajánló célzattal) linkelni hosszabb véleményemet is a Khtonról. Várom a következő science fictiont is smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

@Dominik: Kösz szépen a linket, máris kirakom a Böngészdébe.

Én mindenesetre kíváncsi vagyok a Phthor címet viselő folytatásra is, elvileg jövőre olvashatjuk magyarul is.

Ehhez pedig annyit fűznék hozzá, hogy a Phthor magyar címe Fthor lesz (a fluor elem archaikus megnevezése), a fordítás 80 %-ban elkészült, a teljes szöveg pedig a jelenlegi állás szerint még december 21. előtt a szerkesztő kezében lesz.