Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Meggyőző. smile Ezerszer meggyőzőbb indoklás, mint az iménti! Ami inkább hervasztó volna önmagában. smile Látom, nem veszitek félvállról a kérdést. big_smile Most csak azért bazsalygok ennyire, mert feldobott a magyarázat. Beugrott róla ez a Stephen King.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

És ha már Stephen Kingnél tartunk...

Filmajánló

THE MIST (Frank Darabont, 2007)

http://1.bp.blogspot.com/_74pU6eWmEHc/TOAI4-kcslI/AAAAAAAABM8/q63GMfBpTSI/s1600/the-mist-screenshot-2.JPG

Stephen King egy intenzív vihar másnapján besétált kedvenc szupermarketébe, s míg azokat a kifliket válogatta, melyek sorsukat majd hot-dogként teljesítik be, elmorfondírozott rajta, hogy mi lenne, ha a bolt oldalát borító üveglapokon kívül maga a rettenet bóklászna a ködben. Mire hazaért, már egy teljes történet körvonalazódott a fejében, mely 1980-ban jelent meg A köd címmel a Dark Forces c. antológiában, magyar fordítását pedig annak idején a Galaktika hozta le folytatásokban. A hosszú elbeszélést Frank Darabont 2007-ben vászonra vitte, és mielőtt belevágnék a film magasztalásába (mert bizony szándékosan elkövetett, többrendbeli ömlengésnek nézünk elébe), szeretnék főhajtással adózni a rendező elhivatottsága előtt. A film előmunkálatai során megkeresték egy harmincmillió dolláros ajánlattal, melyhez azt a kitételt csatolták, hogy a befejezést meg kell változtatnia. Darabont ragaszkodott az eredeti elképzeléshez, végül feleakkora összegből készítve el a filmet. S ennek az elszántságnak az elmúlt évtized egyik leghatásosabb horrorfilmjét köszönhetjük.

A történet narrátora, egyben a film főszereplője, David Drayton egy nap arra ébred, hogy az előző éjjel tomboló vihar a szomszéd kertjében ágaskodó fát rádöntötte a csónakházra. Vihar közeleg, s a tó szemközti partját vastag ködtakaró borítja. David felkapja ötéves fiát, és elindul, hogy beszerezzen némi ellátmányt a közeli kisvárosból. Míg békésen tesznek-vesznek a szupermarketben, egy katonai rendőr lép a boltba, s közli három eltávozáson lévő katonával, hogy mindenkit visszarendeltek a támaszpontra. Sziréna harsan, autók száguldanak végig az utcán, baljós előjelek sorozatával utalva az elkövetkező eseményekre. Megérkezik a köd.

A ködöt emberemlékezet óta misztikus jellemzőkkel ruházzuk fel, a norvég mitológiában például egy valkűr neve, más mondakörökben különféle rémségek, rejtélyes halálesetek helyszíne. Történetünkben szörnyetegek bujkálnak a ködben, melyek könyörtelenül lecsapnak mindenkire, aki elég botor kimerészkedni az épület csalóka biztonságából. Csalóka biztonság, elvégre egy szupermarketről beszélünk, amelynek egyik fala hatalmas üvegtáblákból áll. Az épületben néhány tucat ember, egy kisváros lakói, egyszerű, gyarló lelkek, akiken szép lassan úrrá lesz a rettegés. A menedékük egyben a börtönük is; aki az ajtón kívülre lép, azt perceken belül elragadja a köd. Aki viszont odabent marad, annak sokkal alattomosabb veszedelmekkel kell szembenéznie.

„Mint faj, nem vagyunk épelméjűek. Ha kettőnél többen vagyunk, már pártot alapítunk és indokot keresünk a gyilkolásra. Pont erre való a vallás meg a politika.” A bolt pénztárosa, Ollie Weeks a szerző szócsöveként is szolgál; megállapításai metsző éllel vágják ketté a civilizált társadalomról alkotott népszerű tévképzeteket. A történetben ugyanis nem a köd, nem is a benne lapuló szörnyfauna az igazi ellenség. Hanem az ember. Mert az ember, ha elvágják a külvilágtól, ha elszigetelődik a telefontól, az internettől, a hatóságoktól, a civilizációs vívmányoktól, ijesztően rövid idő alatt vedlik vissza primitív ösztönlénnyé. Elég egy elmeháborodott vallási fanatikus, aki az őt körülvevő kétségbeesett emberek rettegéséből táplálkozik, ítéletnapot hirdetve, hogy lincselő hordát faragjon az addig összefogásra törekedő civilekből. Félelmetes erő a téboly, s alig két nap múlva maroknyian maradnak csupán, akik józanságukat megőrizve próbálnak racionális magyarázatot találni, de legalább kiutat szorult helyzetükből. És ahogy Kingtől megszokhattuk, ettől lesz igazán horrorisztikus a történet: az emberi természet sötét bugyraiba teszünk kirándulást, ahonnan nem térünk vissza sebhelyek nélkül.

Darabont mesterien bánik az atmoszférateremtés eszközeivel, a kamerakezelés, a képi világ naturalista, a zene minimális, mindössze az utolsó percekben csendül fel a Dead Can Dance Host of the Seraphim című számának átirata, mely az addig tapasztalt csend után elemi erővel csap le a nézőre. A színészek munkájára panasz nem lehet: Thomas Jane hitelesen formálja meg a fiát menteni próbáló édesapát, Marcia Gay Holden pedig olyan autentikusan hozza a vallási fanatikus karakterét, hogy a néző szíve szerint szintén megdobálná néhány borsókonzervvel. Toby Jones már régen megérett az Oscar-díjra, Ollie Weeks szerepében egy rendkívül szimpatikus, szerethető figurával ajándékoz meg minket. A díszletek tisztességesek, a szörnyek, bár a fő képernyőidőt nem ők viszik el, épp eléggé szörnyszerűek ahhoz, hogy ne akarjunk kilépni a ködbe. A történet kerek egész, sebészi precizitással ütemezett. A percről percre fokozódó feszültség azzal fenyeget, hogy az egész épülettel együtt a közönséget is összeroppantja.

De a film pikantériája, zsenialitása nem a fentiekben rejlik. Hanem a befejezésben. A film lezárása döbbenetes, hatásos, de nem hatásvadász, tökéletes katarzis, mely a hatalmába keríti a nézőt, aki maga is csak tátogni fog, mint egy ködbe vetett hal. Az anekdota szerint Stephen King a fejét fogta, hogy ez nem neki miért jutott eszébe, Darabont pedig a jelenetet azóta is karrierje fénypontjaként emlegeti.

Bár Frank Darabont nevét kimondva a nézőknek gyakran a Shawshank Redemption (A remény rabjai) és a Green Mile (Halálsoron) c. King-adaptációk jutnak az eszébe, A köd csupán költségvetésben marad el tőlük, minőségben semmiképp. Ezt a filmet vétek kihagyni.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Az anekdota szerint Stephen King a fejét fogta, hogy ez nem neki miért jutott eszébe, Darabont pedig a jelenetet azóta is karrierje fénypontjaként emlegeti.

Ez új. Mondtam magamban: mekkora zseni ez a King! Láttam... 2008-ban, s még bennem él jóformán az egész film, szóval emlékezetes, tényleg. Egyetértek a leírtakkal, és csak megerősíteni tudom: a szörnyek is rendben vannak, na de a befejezés...! Az a legkirályabb. Az nagyon ott van.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Stephen King a film befejezéséről:

I loved it. I loved it. It puts a button on it. And I thought about this when I wrote the story – if you guys read the story, then you’ll see that Frank has been very faithful to it… but when Frank and I would talk about The Mist, he would always say to me, it’s got to have a strong ending. What we were too kind to say to each other is that the [original] story has, I wouldn’t say it has a weak ending, but it’s the kind of ending my late mother didn’t respect. She called them Alfred Hitchcock endings, where you were kind of left to make up your own mind. She had contempt for that.

So Frank came up with an ending to the movie that I thought was terrific on the page, and the only time I ever wavered was when I saw it myself and I said, ‘This is so shocking that there ought to be ads in the newspaper that say if you reveal the last five minutes of the movie, you will be hung by the neck until dead.’ That’s the one thing that I hate about the Internet age, is that all this stuff gets out.

Forrás: Cinemasource (Michael Dance interjúja Stephen Kinggel)

Az angolul nem olvasó látogatóktól miljom bocsánat, így hajnali kettőkor nincs energiám nekiveselkedni a fordításnak. Ugyanitt egyébként olvasható interjú a filmről Marcia Gay Hardennel (aki a vallási fanatikust játssza) és Andre Braugherrel (aki az idegesítő szomszédot) is.

Említésre méltó még, hogy Darabont a szereplőgárda nagy részét magával vitte a Walking Dead sorozatba; érdemes összeszámolni, hány ismerős arc bukkan fel benne A ködből.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Darabonték megkeresték a legendás festőművészt, Drew Struzant (akinek többek között olyan filmekhez készült plakátokat is köszönhetünk, mint a Csillagok Háborúja, Indiana Jones, Harry Potter és Vissza a jövőbe epizódok, a Szárnyas fejvadász vagy a Hellboy), és az ő, King egyik regényéhez készült festményét használták a nyitó jelenetben. Így történhet meg, hogy a főhős éppen a Setét Torony borítóképén dolgozik, mielőtt kitör a vihar, de a műterem falán ott láthatjuk az 1982-es A dolog moziplakátjának illusztrációját is.
Úgy látszik egyébként, hogy csak nekem nem tetszett a filmbéli befejezés. A kisregény végét jobban szerettem, annyira lezáratlan és kilátástalan. Számomra ahhoz képest a film befejezése hatásvadász. Persze más-más médium, és a jelek szerint tökéletesen működik is a dolog, csak én vagyok ilyen béna smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

A dark fantasy, az olyasmi, mint Tanith Lee-től a Secret Books of Paradys, vagy Darrell Schweitzertől a We Are All Legends, vagy Les Daniels Don Sebastian-ciklusa.

RR az egyik M* topikban a fenti három példát hozta a dark fantasy-re. Ebből kettőt jelöltetek a Dark folyamba. Lehetséges, hogy a harmadikat is?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Darrell Schweitzer neve valóban fölmerült a sorozattervünkben, bár a Julian-történetekkel (amelyeket a We Are All Legendsben gyűjtött össze) nem árt óvatosan bánni: iszonyatosan depresszívek, gyakorlatilag a hősi fantasztikum antitézisei. Schweitzerhez képest Moorcock csupa felhőtlen derű és sugárzó mosoly.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Pontosan mit értesz óvatosság alatt?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Pontosan mit értesz óvatosság alatt?

A magyar olvasóközönség a fantasy fogalmát általában a hősi fantasztikummal szokta társítani, amely önmagában nem egységes zsáner, számos különféle irányzatra bomlik: Schweitzer azonban egyikbe sem illeszthető be igazán. A Julian-ciklus irodalmi ihletője Kafka: sötét, kilátástalan, kaotikus történetek ezek, a hős még csak nem is a sors játékszere, hanem valami abszurdba hajló, zűrzavaros, tébolyszerű erőé. Talán Peake Gormenghast-regényeihez vagy Hodgson House on the Borderlandjéhez tudnám még hasonlítani őket, bár a cselekményvezetésük kerekebb és a nyelvezetük kevésbé barokkos. Kérdés, hogy a hazai olvasók mennyire volnának nyitottak erre a megközelítésre. Ezért mi a műhelyben a We Are All Legendst nem igazán véljük jó választásnak a dark folyam fölvezetéséhez. Nem is zárkózunk el tőle, persze, hiszen többünknek nagy kedvence; de talán érdemes volna várni vele egy-két évet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley olvasói méltatása Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni c. kötetéről (MM Klasszikusok 05.):

A könyv reprezentatív válogatást nyújt Sir Arthur Ignatius Conan Doyle kevésbé ismert, vele kapcsolatosan némileg szokatlannak is tűnő zsánerbe tartozó, írásaiból. Egyszersmind jól szemlélteti az író rugalmasságát a műfajok kapcsán.

A kötetbe öt különböző zsánerbe (régiségbúvár, spiritiszta, tengerész és modern rémtörténetek, valamint gonosz mesék) tartozó novellák kerültek. Mindegyikből 3-3.

Az egyes történetek olvasásakor az az érzés fogalmazódott meg bennem, hogy legyenek egyes novellák témájukat illetően még olyan különbözőek is, a főhősök jelleme laza kapocsként hidat ver közéjük. Ez az író kissé sematikus karakterábrázolásának tudható be: a főhős általában orvos, tudományos doktor, de legalábbis higgadt, racionális ember. Kicsit olyan, mintha maga Conan Doyle, aki maga is orvos volt, beleírta volna magát a legtöbb történetbe. A Sarkcsillag kapitánya egy jó példa erre.

Dicséri a magyar fordítócsapatot a novellák szerencsés kiválogatása. Úgy tudom, ugyanis, hogy a kötet összeállításában semmilyen konkrét, már külföldön korábban megjelent gyűjteményt nem kopíroztak.

Gyengék: kivételnek talán csak a modern rémtörténetek számítanak. Itt sem a kreativitás volt a probléma, az A Los Amigosi-fiaskó például a Halvajáró film készítőit inspirálta (nos, nem eléggé ahhoz, hogy Conan Doyle nevét és műve címét meg is jelöljék forrásnak), hanem a terjedelem. Egyszerűen túl rövidek (az elsőt leszámítva) voltak.

Kedvencek: a régiségbúvár rémtörténetek kiválóak voltak. Az A 249. számú tétel címűt külön kiemelném. Izgalom, újszerűség, karakterábrázolás (!), katarzis! Minden egyben volt. De hasonló módon élvezetes volt az A Sarkcsillag kapitánya és a J. Habakuk Jephson beszámolója is. A brazíliai macska ugyancsak kiváló darab, meglepő módon tetszetős befejezéssel.

Érdekesség: a fordítók kiemelik, hogy a J. Habakuk Jephson beszámolója című darabot rasszistának nyilvánították. Az ügy kapcsán nem végeztem kutatást, de egy-két gondolatot ezzel kapcsolatban megjegyeznék. A művet kizárólag, ha valamiért egyáltalán, a feketék negatív ábrázolása miatt illethették ezzel a váddal, hiszen a főszereplő például a feketék ügyéért harcolt. Én úgy gondolom, hogy a vád, ha valóban illették is ilyennel, megalapozatlan. Ennyi erővel faji kérdés felmerülése esetén mindig mi fehérek leszünk megállapítva gyűlölködőnek: abban az esetben is, ha fehér öl feketét (hisz az író ez esetben főhősként ábrázol egy fehér harcost, aki feketéket öl), abban az esetben is ha fekete öl fehéreket. Mert a Conan Doyle novellában ez történt. A kritika a már több nyugat-európai országban meghaladottnak és idejét múltnak számító politikai korrektségnek egyik vadhajtása, semmi több.

Értékelés: élvezetes rémtörténetek válogatása a kötet, bár nagy csavarok nélkül, a rejtélyek elég egyszerűen kitalálhatóak. Mindenesetre a szerző irodalmi és intellektuális kvalitásai, valamint a stílusa önmagáért beszél. Conan Doyle olvasmányosan ír, kevés jelzővel, igazán precíz stílusban.

Azonban ebben a kötetben sokkal több volt az elütés mint a korábbiakban. Nem zavaró mértékben, de azért érezhetően.

Értékelés: 5 csillagból 4

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/sir-arthur-conan … rtekelesek

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Elnézést az off témáért, de most olvastam az Éjfél Kapitányt, és nagyon érdekelne mi lett a sorsa illetve várható-e még további kiadvány róla.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Aldaril írta:

Elnézést az off témáért, de most olvastam az Éjfél Kapitányt, és nagyon érdekelne mi lett a sorsa illetve várható-e még további kiadvány róla.

Éjfél Kapitánynak nem RR az egyedüli jogtulajdonosa, ez bonyolítja kicsit a helyzetet. A másik jogtulajdonossal történő egyeztetés nélkül erről nem lehet érdemben nyilatkozni. Nem mintha bármi vitájuk vagy problémájuk lenne egymással, csak elég régóta nem találkoztak.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

A Gonosz mesék hogy áll, mi a helyzet vele?

Mikor láttam, hogy kifutok vele a terminusból, úgy gondoltam, akkor már legyen értelme is a plusz ráfordított időnek. Kapott még egy szerkesztői kört, hogy minél kevesebb elütés és minél több stilisztikai nüansz legyen benne; például ahol az eredeti szöveg alliterál, ezt igyekeztünk a fordításban is visszaadni. Most a függeléket és a versbetéteket csiszolgatom – illetve ahogy az egyik munkatársam kifakadt rám, „vég nélkül vacakolsz azokkal a k…a k…tt rímekkel.” Közben persze kezdenek befutni a következő Howard-kötet novellái: ilyenkor azokat is gyorsan át kell nézni, hogy működnek-e vagy visszaadjam őket átdolgozásra a fordítónak. De a szöveganyag nemsokára átkerül a kiadóhoz, és ígérem, ezt azon nyomban bejelentem majd itt a fórumon is… smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

Idén megjelenhet?

Idén már semmiképpen sem. A jövő év meg attól függ, hogy mikor kerül a végleges anyag hozzánk. Illetve a szavunknak kell állnunk, ezért a következő év eleje eléggé sűrű lesz.
A kárhozott balszerencse, a Spartacus könyv, a Ködszerzet, a Trója igencsak megjelenésért kiállt. És ezek már készen is vannak, (nagyjából) csak ugye a nyomdai kapacitás végessége...
De ha idén a kiadóhoz kerül akkor legkésőbb februárban már meg is jelenhet.
Ugyanakkor ami nem csak rajtunk múlik, mindig biztonsági dátumot kap.
És még néha így is elmászik onnan... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Vigasz írta:
leslieke írta:

Idén megjelenhet?

Idén már semmiképpen sem.

Francba! Annyira tudtam, hogy ez lesz! sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A könyvkiadás olyan üzem, ahol csúszások mindig adódnak. A fontos az, hogy a) erről mindig időben tájékoztassuk az olvasót, és b)  őszintén tisztázzuk, hogy kin-min múlt a dolog.  A hunyó jelen esetben én vagyok, tehát nem a kiadó és nem a műhely, hanem személyesen a műhely vezetője. (Van abban valami, amit Bonyha írt kicsivel föntebb, hogy tudniillik gyakran hiperkritikusan állok hozzá a munkához - és ez sok időt emészt fel.) Ám amint továbbítottam a kiadónak a kész szövegállományt (remélhetőleg egy héten belül), azt tüstént jelezni fogom itt a fórumon is.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ettől függetlenül 2013 februárja mégsem 2012, és aki eddig hiába várt a kötetre, aligha vigasztalja, hogy most megtudja: újabb hónapokat (!!) kell várnia. Nem erről volt szó!!!

Amit a megjelenések kapcsán műveltek, az bizony nem egy esetben az olvasók félretájékoztatása/félrevezetése! sad

Utoljára wolferine szerkesztette (2012.12.02. 19:33:20)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Hát, megvan az a rossz szokásunk (ami bizonyos értelemben újításszámba megy), hogy már a tervezés és a munkavégzés folyamata közben informáljuk az olvasókat a sorozat állásáról. Fix és száz százalékosan biztos időpontokat csak akkor mondhatnánk, ha várnánk a tájékoztatással a nyomdába adásig. sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Ettől függetlenül 2013 februárja mégsem 2012, és aki eddig hiába várt a kötetre, aligha vigasztalja, hogy most megtudja: újabb hónapokat (!!) kell várnia. Nem erről volt szó!!!

Amit a megjelenések kapcsán műveltek, az bizony nem egy esetben az olvasók félretájékoztatása/félrevezetése! sad

A Delta mentségére legyen mondva, hogy nem sok kiadó ad ki ilyen kiadói tervet!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Én ahelyett hogy reklamálnék inkább örülnék, hogyy van egy kiadó aki veszi a fáradtságot és kiadja ezeket a műveket. Az a két hónap meg már nem oszt nem szoroz.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Én örülök, hogy van kiadói terv, ami ugye tájékoztató jellegű, de legalább tudjuk, mire számíthatunk. Csúszások nem csak a könyvkiadásban vannak, hiszen Olsen tervez, a banda végez. Akarom mondani ember tervez...
Remélem, még sokáig folytatódik ez a sorozat, én pedig anyagi erőm szerint igyekszem beszerezni a köteteket. A stábnak kívánok minden jót a folytatáshoz.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Csak halkan jelzem: nem mintha bárki is azt írta volna, milyen rossz, és elszomorító, hogy a kiadó közzéteszi az éves tervét, vagy mennyire gyenge ez a sorozat...

Utoljára wolferine szerkesztette (2012.12.03. 12:35:06)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Arnoldnak nem kell a szőrös ágyékvédő

Schwarzenegger filmes karrierjének ismételt beindítására ráfér egy tökös főszerep - a Feláldozhatók eddig elkészült két részében csak egy-egy (nagyon vicces) cameo jutott neki...

A Feláldozhatók 2-ben Arnie-nak nem cameója van, hanem rendes (bár kissé kurta) szerepe, és szerepel a neve a stáblistán. (Erős a gyanúm, hogy a szerző úgy írt le valamit a második részről, hogy nem is látta a filmet.)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

(A te linkedre reagáltam, csak kijavítottam a címet, így lemaradt az idézetet jelző keret)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

(A te linkedre reagáltam, csak kijavítottam a címet, így lemaradt az idézetet jelző keret)

Ezen ne múljék, egy kis szerkesztéssel egyértelműsítettem a dolgot, nehogy a fórumozótársak zavarba jöjjenek. big_smile