Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Linkajánló

Helen Grant: „Depositum Custodi”. Wells and Treasure in German Folklore

Helen Grant számos cikket írt M. R. James novellái apropóján, jó néhány helyszínt bejárt, s a legalaposabb beszámolót Steinfeldről nyújtotta. Kutatásai során érdeklődni kezdett egy különös helyi népi hiedelem iránt, amely a kutakról és a mélyükön lappangó kincsekről szól.

James A steinfeldi apát kincse című elbeszélése kapcsán merült fel benne az ötlet, hogy a kútba rejtett kincs és az őrzésére rendelt természetfölötti lény motívumát közelebbről is megvizsgálja a németajkú kultúrában. Grant megemlíti, hogy a kút megjelenik Grimm meséiben is (Holle anyó, A békakirály): egy-egy szereplő leereszkedik a mélyére, hogy aztán ott saját szerencséjének a kovácsa legyen, vagy épp ellenkezőleg: valami értékes tárgy esik bele (például az aranylabda), amit az odalent élő szörnyeteg hoz a felszínre. A groteszk, undorító kreatúra visszaköszön James történetében.

A Steinfeldhez közeli kis településeken a néphagyomány számos hasonló mesét őrzött meg. Az egyikben egy ifjú szegénylegény találkozik egy bányásznak öltözött különös emberkével, akinek a vezetésével leereszkedik a föld mélyére, s ott temérdek kincset talál. Amikor azonban később részegen kifecsegi a lelőhelyüket, a titkos járat örökre bezárul, nagyon hasonlóan a James-novellában bekövetkező eseményekhez: az üreg és benne a kincsek hollétére ismét homály borul.

Grant megemlíti, hogy egy másik közeli kisvárosban, Bad Münstereifelben az a szóbeszéd járja, miszerint valahol a területén egy kútban egyházi kincseket rejtettek el. Az efféle történetek – írja Grant – szájhagyomány útján terjednek, és egyidősek az emberiséggel. Valószínűleg arra vezethetők vissza, hogy a temetkezési szokások révén értékes tárgyakat tettek a holtak mellé. Továbbá a kút, főleg ha a ház alatt volt, potenciálisan jó rejtekhelynek számított. A cikkíró megemlíti a város régi karmelita kolostorának legendáját, amely szerint az apácák rengeteg egyházi kincset rejtettek el a kútba a francia megszállók elől, s ezek talán ma is ott várják felfedezőjüket.

Grant elmeséli egy Alex Schlierf nevű helyi lakos történetét is, aki – miután megvásárolt egy középkori falmaradványhoz közeli házat, amelynek pincéjében egy régi kútra bukkant –, különféle amatőr feltárási munkálatokba kezdett, hogy megtalálja azt a titkos aknát, ahová gyanúja szerint az egyházi kincseket rejtették. A szerző Schlierf szavaival zárja a cikket, aki elmagyarázza, hogy egy ház régen attól vált igazán értékessé, ha kút volt alatta. A kútásás veszélyes munka volt, a beomló aknában sokan az életüket veszthették. A Bad Münstereifelhez hasonló kisvárosokban a házak alá ásott kutak összeköttetésben álltak egymással, ezért aztán a jószomszédi együttműködés nélkülözhetetlen volt: ha valakinél véletlenül beleesett egy jószág a vízbe és a dögöt nem távolították el idejében, megmérgezhette a többi városlakó vizét. Nem kétséges, hogy egyetérthetünk Schlierf úr szavaival, aki szerint a „legnagyobb kincs a felelősség egyenlő megosztása”.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

egyértelműsítettem a dolgot, nehogy a fórumozótársak zavarba jöjjenek. big_smile

Az ágyékvédő nélküli Arnie-tól? Így 65 felé? Ugyan! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Adiz írta:

Én ahelyett hogy reklamálnék inkább örülnék, hogyy van egy kiadó aki veszi a fáradtságot és kiadja ezeket a műveket.

A kettő nem zárja ki egymást.  tongue

Személy szerint CAS-t várom a legjobban az egész MM-tervezetből, de nem történt katasztrófa. Számottevőbb.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ja, én is CAS-t várom leginkább... már az MM indulása óta folyamatosan (sőt, még régebben: kb. a Sír szava-kötet óta tűkön ülve várom, hogy végre egy kiadó őt is rendesen felkarolja smile ). Eléggé sajnálatos, hogy állandóan csúszik az életmű nyitókötete, főleg, ha belegondolok, hogy először talán még ez év tavaszára volt ígérve... vagy a tavalyi év tavaszára? Már nem is tudom. :S big_smile
Meg úgy egyáltalán: eléggé akadozik ez a klasszikus-folyam, a Sötét örökség is borzasztó nehezen született meg ugye, és azóta (vagyis az idén) még semmi nem jelent meg... ez az évi egy kötet elég soványka termés azért, már elnézést, főleg, hogy szerintem ez a széria tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre (bár ebben lehet, hogy tévedek, és akkor elnézést)...

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Zoltar írta:

Meg úgy egyáltalán: eléggé akadozik ez a klasszikus-folyam, a Sötét örökség is borzasztó nehezen született meg ugye, és azóta (vagyis az idén) még semmi nem jelent meg...

A kritikai észrevételeket köszönjük és megszívleljük, de csak a rend kedvéért: a valóban kínosan sokat csúszó Sötét örökség után (amely palack nyakába szoruló dugó módjára tartotta föl a klasszikus folyamot) azért kijött a Cormac Mac Art és a vikingek, különösebb késedelmeskedés nélkül. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Elnézést, arról megfeledkeztem.

Utoljára Zoltar szerkesztette (2012.12.07. 21:12:13)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

És ha már Conanról esett szó, egy kis hallgatnivaló: a '82-es alapmű elkészültének 30. évfordulója alkalmából megjelent a film zenéje, rendkívül rajongóbarátnak mondható 3 cédés kiszerelésben. Az első kettőn a film teljes zeneanyaga kapott helyett (nem kevesebb, mint 25 percnyi bónusz tétellel megfejelve),  harmadikon pedig a '82-es soundtrack (vagyis a szerkesztett változat) szerepel. Íme:

http://upl*aded..net/file/vvr611hk

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@wolferine: Köszönjük szépen a témánkba vágó nyalánkságot!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Maurice Level neve nem merült fel a sorozattervben?
A kritikusok Villiers de l'Isle-Adam méltó örökösének tartják, aki ugye szerepel a sorozattervbe, de gyakran emlegetik Maupassant és Poe utódjaként is. Maga Lovecraft is jó véleménnyel volt róla, a Supernatural Horror in Literature-ban szentel is neki néhány sort. A Wird Tales is publikálta néhány írását. Azért ez egész jó ajánló levél.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Maurice Level neve nem merült fel a sorozattervben?

Maurice Level ideális jelölt a MesterMűvekbe, például A pokol kapuival vagy Az éj madaraival, ha egyszer eljutunk odáig, hogy az angol nyelvterületen kívüli népek fantasztikus irodalmára is kiterjeszthetjük a sorozat fókuszát. Ez szándékunkban áll, a felkészültségünk is megvan hozzá: haladni azonban csak lépcsőfokonként tudunk, többé-kevésbé az előzetes terveink szerint. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley olvasói méltatása M. R. James: Sötét örökség c. könyvéről (MM Klasszikusok 6):

Ez a novellagyűjtemény sem volt rossz, bár a tavalyi „Szellemjárás Angliában” című érezhetően jobb volt. A feszültségkeltés mintha azokban a történetekben jobban ment volna. Valamint az itt közreadott 16 novella között több gyengébb minőségű is található. Összességében azért jó olvasmány, a „Mr. Humphreys öröksége”, a „Magaslati kilátás” vagy az „A két doktor” például igen élvezetes darabok. A történetek változatosak és sajátságosak: ritkán olvasni Jamestől olyat, amit már számos más szerző is megírt. Ettől függetlenül így is kaptunk egy vámpírtörténetet és egy babaházas rémtörténetet.

A szerkesztő egy-két helyen talán jobban is figyelhetett volna arra, hogy mennyit is célszerű a rövid bevezetőkben és a lábjegyzetekben elárulni. Rendszerint módfelett hasznosak voltak az információk, de azért egy-két problémás eset is akadt. A „Magaslati kilátás” című novella kilencedik lábjegyzete például egy érdekes információt árul el ideje korán, szerintem rontva az élményt. Ami egyébként nem is célszerű, tudniillik a végén erre is fény derül. A bevezetők néhol ugyancsak tartalmaztak olyan információt, amit elég lett volna az adott novella (pl.: "Nem mindennapi imák könyve") elolvasása után megtudni. Ez végül is könnyen kiküszöbölhető: a vonatkozó leírást az elbeszélés után kell elolvasni.

Értékelés: 5 csillagból 3

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/m-r-james-sotet- … rtekelesek

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ezt írtátok még régebben:

Tükörálarc írta:

A Nagy Öregek CAS-féle nemzedéke zömében a Hyperborea-ciklusban lép színre, vagyis az MM-miniszériánk második kötetében (Sarki regék: Hyperborea). A harmadik kötetre tartogatott Zothique-ciklusban (Alkonylegendák: Zothique) is meg lehet majd ismerkedni néhány hasonló alakkal, bár az ő kapcsolatuk a mítosszal lazább és kevésbé egyértelmű (Thasaidon, Mordiggian, Thamogorgos). Végül pedig egy-két fontos CAS-mítoszlény (például Quachil Uttaus, a Por Taposója) a negyedik tervbe vett CAS-kötetünkre marad, amely – egyelőre Az iszonyat gyöngyei munkacímmel – a szerző kortárs idősíkba helyezett rémtörténeteiből, illetve SF-horror elbeszéléseiből nyújt válogatást

Ennek alapján jól gondolom, hogy a Sír szava c. kötetben szereplő művek a Zothique-ciklusba tartoznak? Kivéve persze az Averoigne-i szörnyet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Az utolsó varázslat, a Malygris halála és A kettős árnyék a Poseidonis-ciklusba tartozik.
A halál epifániája ha jól tudom egyik ciklushoz sem tartozik.
A Morthylla pedig valóban a Zothique-ciklusba tartozik.

Utoljára Imi szerkesztette (2012.12.14. 12:35:12)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Az utolsó varázslat, a Malygris halála és A kettős árnyék a Poseidonis-ciklusba tartozik.

Pontosan, csak mi ezt Ryan Harvey nyomán inkább Hyperborea-ciklusnak hívjuk. smile (A másik elnevezés is használatos, ám adott esetben félrevezető lehet, mivel Lyon Sprague de Campnek is van egy Poseidonis-novellaciklusa.) Szóval mindhárom a Sarki regékben fog megjelenni.

Imi írta:

A Morthylla pedig valóban a Zothique-ciklusba tartozik.

Úgy van.

Imi írta:

A halál epifániája ha jól tudom egyik ciklushoz sem tartozik.

A történet helyszíne Ptolemides városa, amely egyetlen más CAS-novellában sem szerepel. Felbukkan viszont Smith egyik levelében, amelyet 1931 februárjában írt Lovecraftnek, és „Ptolemides katakombáiból, Tomeron sírboltjából” keltezte. (Ez teljességgel érthető, hiszen magát A halál epifániáját is HPL-nek írta egy évvel korábban, hirtelen sugallat hatására, miután újraolvasta tőle a Randolph Carter vallomását.) További támpont, hogy a szövegben említésre kerülnek „az elveszett démoni fóliánsok Hyperboreából”, tehát a Hyperborea-ciklusba nem sorolhatjuk, mivel az idősíkja jóval későbbi. Mi ennek alapján a Zothique-ciklusban találtunk neki helyet, amelybe hangulatilag is jól illeszkedik, antik áthallású hely- és személyneveivel s a megállíthatatlan hanyatlást idéző atmoszférájával.

A Zothique-kötet munkacíme egyébként időközben megváltozott: A haldokló nap alatt lett belőle.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Az utolsó varázslat, a Malygris halála és A kettős árnyék a Poseidonis-ciklusba tartozik.

Pontosan, csak mi ezt Ryan Harvey nyomán inkább Hyperborea-ciklusnak hívjuk. smile (A másik elnevezés is használatos, ám adott esetben félrevezető lehet, mivel Lyon Sprague de Campnek is van egy Poseidonis-novellaciklusa.) Szóval mindhárom a Sarki regékben fog megjelenni.

Köszönöm a helyre igazítást, ma is tanultam valami újat. Mentségemre szolgáljon, hogy az ISFDB és a Wiki külön kezeli a Hyperborea-ciklust és a Poseidonis-ciklust és innen ered a téves tudásom, de most már tudom, hogy a kettő egy ciklusként kezelendő.

Tükörálarc írta:

Zothique-kötet munkacíme egyébként időközben megváltozott: A haldokló nap alatt lett belőle.

Nekem az Alkonylegendák jobban tetszett, bár szerény ismereteim alapján ez A haldokló nap alatt találóbb cím.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Hát, akkor sikerült mellélőnöm, köszönöm az infókat!
Egyébként nagyon jó az összes említett írás, különösen a Kettős árnyék tetszik.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Mentségemre szolgáljon, hogy az ISFDB és a Wiki külön kezeli a Hyperborea-ciklust és a Poseidonis-ciklust...

Mert annak idején Lin Carter – aki egyébként, hogy a helyzet még zavarosabb legyen, Commoriom-ciklus néven hivatkozott ezekre az elbeszélésekre – két kötetre bontva publikálta őket: az egyiknek Hyperborea volt a címe, a másiknak Poseidonis. De a szóban forgó novellákat nincs sok értelme így csoportosítani: a közös helyszínek és a folytatólagos kronológiai lánc ugyanabba a kategóriába helyezi őket. Ráadásul a fönt említett két kötetbe Carter olyan írásokat is beválogatott, amiknek végképp semmi köze se Hyperboreához, se Poseidonishoz: például az Abominations of Yondót meg az Offering to the Moont. Az ő szerkesztői gyakorlata CAS esetében semmivel sem volt tisztább vagy konzekvensebb, mint Robert E. Howardnál. sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Én közben végeztem az eddigi utolsó kötettel is.

Szükségesnek érzem itt is kifejezésre juttatni, hogy a Cormac Mac Art történetek hihetetlen jók. Cormac és Wulfhere telitalálat együtt. Felülmúlta a kötet az előzetes várakozásaimat mindenesetre.

Én már a következő Howard-kötetet várom. Ahogy nézegettem Turlogh Dubh O'Brienről összesen 5+1 novella van, kettő jelent meg életében a Weird Tales-ben. Gondolom akkor ebbe a kötetbe is terveztek belerakni más novellákat is. Lehet már tudni, hogy melyeket?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley írta:

Gondolom akkor ebbe a kötetbe is terveztek belerakni más novellákat is. Lehet már tudni, hogy melyeket?

Hogyne. Igazodván a címben jelzett koncepcióhoz, a Turlogh-novellák mellé olyan elbeszélések kerülnek kiegészítés gyanánt, amelyek egyrészt a kelta folklórra építenek (Dermod’s Bane; The Cairn on the Headland), másrészt kelta hőseik vannak (Cahal Ruadh O’Donnell a Sowers of Thunderben; Donald MacDeesa a Lord of Samarcandban). Ezek az utóbbi novellák – a belső kronológia szerint legkésőbbi Turlogh-töredékkel együtt – már tematikai átvezetést képeznek a következő Howard-kötetünkhöz, a Cormac FitzGeoffrey és a keresztesekhez.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley olvasói méltatása a Cormac Mac Art és a vikingek c. Robert E. Howard-kötetünkről (MM Klasszikusok 07):

Cormac Mac Art sem marad el Howard egyéb hőseitől. A tény, hogy Wulfhere Hausakliufr személyében partnere is akadt, sajátos jellemvonásai mellett könnyen megkülönböztethetővé tette őt a többi hérosztól.

Az első részben található három novella mind jól sikerült darab. Hakon és Donn Othna is emlékezetes karakter. A király szolgálatában című novella, Othnával (Cormac Mac Art prototípusa) a főszerepben, kiegészülve egy viking társsal, hangulatában és történetvezetésében is erősen hasonult a második egység novelláihoz.

A második részt alkotó négy Cormac Mac Art novella kivétel nélkül mesterművek. Sajnálatos, hogy az „A tenger tigrisei” címűt nem fejezte be Howard. A közölt idegen írók tollából származó befejezések közül a második hangulatában hasonlított ahhoz, amit vártam, de azért volt némi hiányérzetem. Az első pedig kissé lelketlen volt.

Az „A Félelem Kertje” című Allison-novella egy nagyszerű darab volt. Jó volt látni némi fantasztikus elemet is. A Cormac Mac Art történetek, leszámítva az „A förtelem szentélye” címűt, nélkülözték az ilyen motívumokat. A záró darab, amelynek csak a nyitóoldalait írta Howard, pedig meglepően jól sikerült, jóllehet soha nem hallottam még a pár oldalas szösszenetet novellává gyúró Robert M. Price-ról korábban.

Összességében egy nagyszerű könyv ez is. Howard itt bemutatott hősei mind szimpatikusak voltak. Az igazat megvallva a bevezetésben néhány szóval illetett Wulfhere-ben például igen kellemeset csalódtam. Nagyon kedvelhető harcos volt. Cormac Mac Art pedig hasonlóképp tetszetős volt, mint Bran Mak Morn!

Értékelés: 5 csillagból 4 és fél

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/robert-e-howard- … rtekelesek

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Hogyne. Igazodván a címben jelzett koncepcióhoz, a Turlogh-novellák mellé olyan elbeszélések kerülnek kiegészítés gyanánt, amelyek egyrészt a kelta folklórra építenek (Dermod’s Bane; The Cairn on the Headland), másrészt kelta hőseik vannak (Cahal Ruadh O’Donnell a Sowers of Thunderben; Donald MacDeesa a Lord of Samarcandban). Ezek az utóbbi novellák – a belső kronológia szerint legkésőbbi Turlogh-töredékkel együtt – már tematikai átvezetést képeznek a következő Howard-kötetünkhöz, a Cormac FitzGeoffrey és a keresztesekhez.

Tetszik, hogy az egymást követő kötetek kapcsolódnak egymáshoz. Igen, azt olvastam, hogy a "The Sowers of the Thunder" címűben van utalás Cormac Fitzgeoffrey-ra.

A kelta folklórra építőket úgy láttam, hogy a horror, a többit értelemszerűen a történelmi kategóriába helyezték. S talán némileg több fantasztikus elem lesz a Turlogh-novellákban mint Cormacnál volt. Gondolom, nem tévedek nagyot, ha feltételezem ezek után, hogy erősen hasonló írásokra számíthatok, mint voltak a Cormac Mac Art történetek.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley írta:

Tetszik, hogy az egymást követő kötetek kapcsolódnak egymáshoz.

Úgy bizony, elég sok szálon. Vikingek például szép számmal lesznek a Turlogh-válogatásban is (és legalább egy közülük felér Wulfhere Hausakliufrral), sőt – az egyik novellában még Bran Mak Morn is felbukkan a piktjeivel. Ugyanakkor a kötet utolsó harmadában a kelta hősök mellett megjelennek a keresztes vitézek, a szaracénok és a tatárok is, akik a rákövetkező Howard-antológiánkban dominálnak majd.

Isley írta:

Gondolom, nem tévedek nagyot, ha feltételezem ezek után, hogy erősen hasonló írásokra számíthatok, mint voltak a Cormac Mac Art történetek.

Nem tévedsz. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley írta:

A záró darab, amelynek csak a nyitóoldalait írta Howard, pedig meglepően jól sikerült, jóllehet soha nem hallottam még a pár oldalas szösszenetet novellává gyúró Robert M. Price-ról korábban.

Robert McNair Price baptista lelkész és teológus, a bibliatudományok professzora. Emellett nem csupán íróként jelentős alakja a fantasztikus irodalomnak, hanem szerkesztőként és kritikusként is. Úttörő tevékenységet végzett például a lovecrafti tradíció irodalomtörténeti és -elméleti feldolgozásában; éveken keresztül szerkesztette a Crypt of Cthulhu periodikát, amely fanzinként indult és legendás szaklappá nőtte ki magát; és még volt alkalma személyesen ismerni Frank Belknap Longot, a Lovecraft-kör utolsó mohikánját.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Razor írta:

Picit eltérek a tárgytól, ha nem gond, bár összességében ide vág smile

Úgy látom, nem érdemes tovább halogatni a filmes topik megnyitását. smile

És a zenei topikot is bővítettük kissé, ezúttal a Cormac Mac Art és a vikingek c. Howard-kötetünkhöz válogatva némi aláfestő zenét. Javasolt az alábbi sorrendben hallgatni őket:

Folkearth: Sailing A’Viking
Folkearth: Tribute to the Viking Gods
Folkearth: Drakkars in the Mist
Stormwitch: Tigers of the Sea

(Oké, tudom – Amon Amarth. Én is szeretem őket. smile Csak most igyekeztem kevésbé ismert bandáktól válogatni, a Folkearthben játszó arcok közül meg többen köztudottan nagy Howard-rajongók. A Stormwitch száma ugyan 17. századi angol kalózokról szól, de a címe biztosan Howardtól jön, annyira jellegzetes. Tessék megkövezni, ha túl sokat markoltam. smile Meg különben is akadnak még a MM-sorozattervben további vikinges címek, majd szép egyenletesen elosztjuk közöttük a témába vágó hangulatzenét. big_smile )

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A sok új projekt mellett a munka természetesen nem szünetel a leginkább aktuális kiadványunkon sem. Íme, egy újabb szemelvény Clark Ashton Smith: Gonosz mesék c. könyvéből:

– Kicsit félek, Olivier. Ne forduljunk vissza?

Adèle és Olivier ezúttal messzebbre kalandoztak sétáik megszokott körzeténél, és az averoigne-i erdőség egy olyan részéhez közeledtek, ahol a fák öregebbek és magasabbak voltak, mint egyebütt. Itt néhány roppant tölgyről azt mesélték, még a pogány időkből valók. Kevesen merték keresztezni az árnyékukat; a pórnép ajkán emberemlékezet óta furcsa hiedelmek és legendák éltek róluk. Oly dolgokat véltek látni e régióban, melyeknek a puszta létezése sértette a tudományt és káromolta a vallást; a szóbeszéd szerint gonosz befolyás szállta meg azokat, akik vakmerőn behatoltak az ősöreg tisztások és bozótosok komor félhomályába. A hiedelmek különfélék voltak, a legendák meglehetősen ködösek; ám abban mind egyetértett, hogy a rengeteget az emberi nemnek egy örökös és engesztelhetetlen ellensége kísérti, valamifajta ősvilági gonoszlélek, amely vénebb Krisztusnál és a Sátánnál egyaránt. Aki e szörnyeteg birodalmába merészkedett, azt páni félelem és démoni átlényegülés fenyegette, avagy baljós és esztelen szenvedélyek hatalmasodtak el rajta, melyek a végzetébe vezették. Egyesek többet is rebesgettek erről a szellemlényről, hihetetlen történeteket meséltek a valódi természetéről és leírták igaz aspektusát; ám az ilyen gonosz pletykák nem valók hívő keresztény fülekbe.

– Ugyan, ugyan, riadalomra semmi ok! – mondta Olivier. – Nézze csak, Madame, hogyan öltik magukra a vén fák április üde smaragdzöldjét, és mily ártatlanul örvendeznek a nap visszatértének!

– De amiket az emberek beszélnek, Olivier…

– Kisbabák és szépasszonyok ijesztgetésére való rémmesék. Menjünk tovább! Nincs itt más igéző bűbáj, csak a természet szépségéé.

Ennek a novellának két befejezése létezik, mind a kettő CAS tollából. Az eredetit annak idején annyira komornak és kegyetlennek ítélték, hogy egyetlen szerkesztő sem volt hajlandó publikálni, még félamatőr fanzinokban sem. Smith egy darabig házalt vele, aztán beadta a derekát, és megírta a lezárást másképpen, a rá jellemző fanyar humorral; ez azonban kissé összecsapottnak hat és kevésbé illik a szöveg baljós-zord hangulatához. Az elbeszélés aztán így jelent meg, és a legtöbb kiadásban mindmáig így szerepel. Az a plusz idő, amit a kötet egyébiránt igen sajnálatos csúszásával nyertünk, lehetővé tette, hogy levadásszuk az eredeti textust, és – a Cormac Mac Art és a vikingek gyakorlatát követve – mindkét befejezést csatoljuk az elbeszélés végéhez.