Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

Korrigáltam az lfg.hu belső üzenőrendszerén, és a biztonság kedvéért megadtam még egy alternatív mailcímet; így már remélhetőleg működni fog.

A kapcsolatfelvétel megtörtént; és már a második alkalommal fordul elő, hogy az internet egy olyan reménybeli műhelytaggal hoz össze minket, aki egy komplett könyvre való színvonalas fordítást tesz le az asztalra belépő gyanánt. Mivel Robert Bloch neve mostanában sűrűn fölmerült itt a fórumon, jelezném az érdeklődőknek, hogy immár van tőle egy magyar nyelvű kötetünk, amin elvileg máris el lehetne kezdeni a szerkesztési munkálatokat. Szóval az év végi csúcstalálkozó csúszása a sors keze volt; így eggyel több projektet tudunk majd bemutatni a kiadói vezetésnek. smile

@Geger: Nagyon szépen köszönjük, hogy felhívtad a figyelmünket a fordító munkásságára!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

A kapcsolatfelvétel megtörtént; és már a második alkalommal fordul elő, hogy az internet egy olyan reménybeli műhelytaggal hoz össze minket, aki egy komplett könyvre való színvonalas fordítást tesz le az asztalra belépő gyanánt. Mivel Robert Bloch neve mostanában sűrűn fölmerült itt a fórumon, jelezném az érdeklődőknek, hogy immár van tőle egy magyar nyelvű kötetünk, amin elvileg máris el lehetne kezdeni a szerkesztési munkálatokat. Szóval az év végi csúcstalálkozó csúszása a sors keze volt; így eggyel több projektet tudunk majd bemutatni a kiadói vezetésnek. smile

@Geger: Nagyon szépen köszönjük, hogy felhívtad a figyelmünket a fordító munkásságára!

Nagyon szívesen, szerintem ezek a fordítások megérdemlik, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjanak, sajnáltam volna, ha csak úgy felszívódnak a semmiben (mondjuk nem sok kellett hozzá, úgy látom a rendszer szép lassan darálja be az érintett topic régi hozzászólásait).

Egyébként a hozzászólásból azt következtetem ki, hogy több fordítást is csinált Blochtól, mint az a négy, ami a fórumos listában van, ez még a Kornya Zsolt-féle Csillagvámpírral együtt se tesz ki egy kötetet. Jók a sejtéseim? smile
Remélem minél hamarabb elindul a dark-folyam, az eddig tervbe vett kötetek közül (a három lovecraftos, Ramsey Campbell meg Bloch) mindegyik NAGYON ígéretes!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Geger írta:

Egyébként a hozzászólásból azt következtetem ki, hogy több fordítást is csinált Blochtól, mint az a négy, ami a fórumos listában van, ez még a Kornya Zsolt-féle Csillagvámpírral együtt se tesz ki egy kötetet. Jók a sejtéseim? smile

Igen, jók. smile Összesen huszonhat fordítást küldött nekünk - nemcsak Blochtól, hanem Campbelltől, Chamberstől, Kuttnertől, Karl Edward Wagnertől, James Blishtől és másoktól is...

[EDIT]

...most már összesen harmincat. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:
Bachstein írta:

Amúgy tényleg csak arról van szó, hogy az utóbbi időben eléggé elkezdett foglalkoztatni a XX. század eleji weird fiction és horror irodalom, és próbáltam minél jobban beleásni magam a témába.  smile

Ezek szerint számodra is informatívak lesznek a Geger kérdéseire adott válaszok… smile

Naná, nagyon is érdekelnek. Az meg, hogy nem szólok hozzá minden bejegyzéshez a topikban, nem jelenti azt, hogy nem követem folyamatosan nyomon az eseményeket.  smile

Örülök az új fordítónak, és a leendő Bloch-kötetnek is!

Jó gyorsan beindultak ezen folyamban is az események...  big_smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Levonva a tanulságot az ügyetlenkedéseinkből, itt egy emailcím, amin bárki kapcsolatba léphet velünk, ha bármilyen módon szeretne beszállni a műhelyünk tevékenységébe:

belzadorcarcosa@gmail.com

Annyi kérésünk lenne, hogy ha valaki ezen a csatornán megkeres minket, jelezze itt a fórumon is, mert ez a Tükörálarcok közös postafiókja, amit nem szoktunk napi rendszerességgel ellenőrizni; a tevékenységünk annyira szerteágazó, hogy tematikus levelezőlistákon tartjuk egymással a kapcsolatot, különben belevesznénk az üzenetfolyamba.

Megjegyezném továbbá, hogy a fórumon végzett ténykedésünk lényegében örömmeló, a kiadó olykor tiszteletpéldányokkal honorálja. A könyveinkbe bekerülő fordításokért viszont természetesen rendes copyright és tiszteletdíj jár.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Walter de la Mare templomos-ördögös novellája megvéve, A Nagy Pán Isten szintén (utóbbit, ha jól emlékszem, Lovecraft hosszan méltatta a Természetfölötti rettenet az irodalomban című esszéjében), a Bloch- és Campbell-kötet terve is jó hír. Örülünk. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Jól emlékszel, sőt: Lovecraft ebben a klasszikus esszéjében Walter de la Mare írásairól is elismerő szavakkal nyilatkozott. wink És ha már itt tartunk...

Íróéletrajz

WALTER DE LA MARE

http://images.npg.org.uk/800_800/5/9/mw58059.jpg

Walter John de la Mare brit költő, regényíró és novellista volt. Jómódú szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1873. április 25-én, a Kent megyei Charltonban. Apja, Edward Delamare a Bank of England tisztviselője volt, anyja, Lucy Sophia Browning egy skót hajóorvos lánya. Utóbbi kapcsán sűrűn fölemlegetik, hogy a híres viktoriánus költő, Robert Browning unokahúga volt, ám ha hihetünk a Wikipedia szócikkének, akkor ez az információ téves.

Az ifjú de la Mare a londoni Szent Pál-székesegyházhoz tartozó zenetagozatos iskolában tanult, majd tizenhat évesen felkelt az iskolapadból, és az Anglo-American Oil Company statisztikai osztályán vállalt állást. 1892-ben csatlakozott egy amatőr színjátszókörhöz, melynek vezetőjével, a nála tíz évvel idősebb Constance Elfrida Ingbennel románcba bonyolódott, majd a pár 1899-ben házasságot kötött; frigyükből négy gyermek született. De la Mare tizennyolc éven keresztül, 1890-től 1908-ig dolgozott az Anglo-American Oilnál, kezdetben saját maga, később családja eltartása végett. 1908-ban elnyert egy állami ösztöndíjat, amelynek jóvoltából az írásnak tudta szentelni minden idejét és energiáját. 1956. június 22-én halt meg, koszorúér-trombózis következtében. Irodalmi munkásságáért még életében számos elismerésben részesült.

Különféle folyóiratokban már 1895-től fogva publikált, majd 1902-ben adta ki – Walter Ramal álnéven – első verseskötetét, a Songs of Childhoodot, amelynek megjelenését nem kísérte különösebb érdeklődés. Ezt követte 1904-ben – immár saját név alatt – a Henry Brocken c. allegorikus románc, majd 1910-ben a The Return c. hátborzongató történet egy élő embereket megszálló hazajáró lélekről, amelyben a szerző először mutatta meg, milyen remekül ért a gótikus atmoszféra megteremtéséhez. Ugyanebben az évben adták ki The Three Mulla-Muglars c. meseregényét (a mű később The Three Royal Monkeys címmel is megjelent). Első komolyabb sikert arató kiadványa a The Listeners című poémagyűjtemény (1912), melyet aztán egy sor vers- és prózamű követett. Ezek közül a legjelentősebbek a Peacock Pie: A Book of Rhymes c. gyermekvers-kollekció (1913), a két (igazi) törpéről szóló Memoirs of a Midget c. regény, valamint három novelláskötet: The Riddle, and Other Stories (1923); The Connoisseur, and Other Stories (1926); A Beginning, and Other Stories (1930). Sajátos tétel életművében az 1923-as Come Hither, mely az angol irodalom gyermekeknek szóló, fölöttébb terjedelmes, jegyzetekkel dúsított áttekintése.

De la Mare két területen alkotott maradandót. Elsősorban gyermekverseiről és -meséiről ismert. A gyermekkort – az angol romantikusokhoz hasonlóan – az ártatlansággal azonosította, szerinte a gyermekek még rendelkeznek a „látnoki” adottsággal, kreatívak és intuitívak. Többségük esetében azonban ez az adottság idővel átadja helyét a „másik” gondolkodásmódnak, az analitikus, tényközpontú, földhözragadt világlátásnak. Műveiben de la Mare mintha a gyermekek képzeletgazdagságával tekintene a világra, a hétköznapi dolgokba is mindig csempész némi varázst. Verseinek felépítése, szóhasználata szintén ezt a szemléletet tükrözi.

Másrészt azonban de la Mare a természetfeletti horror kedvelőinek körében is elismert szerző. Művei – elsősorban prózai alkotásai – semmihez sem fogható, borongós atmoszférát teremtenek. Tulajdonképpen sokkal inkább ezen van bennük a hangsúly, mint bármiféle konkrét félelemforráson; nem egy műben el sem hangzik olyan tényleges információ, amiből megalapozottan lehetne következtetni ilyesmire. Eklatáns példája ennek az All Hallows, amelyben a narrátorral társalgó aggastyán összevissza zagyvál, halandzsázásából azonban titokzatos, megnevezhetetlen, rosszindulatú hatalmak homályos körvonalai (sőt: körvonalainak fakó nyomai) rajzolódnak ki. De hasonló elven fejti ki hatását az Out of the Deep, melyben egy alaktalan szörny fenyegetéséről kapunk sejtelmes benyomást, valamint a Mr. Kempe is, melyben egy tanítót egy félreeső kunyhóban lakó remetével hoz össze a sors. Semmi konkrétumot nem tudunk meg, és hiába vélnénk nyilvánvalónak, hogy a főhős beszélgetőpartnere közönséges bolond, mondandójának egyes elemei nem hagynak nyugodni minket. Érdekesség egyébként, hogy – noha konkrét inspirációról az időtényező miatt ez esetben nem lehet szó – ezt az elbeszélést Lovecraft A kép a házban című novellájához is hasonlítják.

De la Mare némely verse ugyanilyen sejtelmes-titokzatos atmoszférát sugall. A legismertebb ezek közül egyúttal a szerző vitathatatlanul legnépszerűbb és leggyakrabban emlegetett alkotása is, a The Listeners című költemény, amit különben Szabó Lőrinc A figyelők címmel lefordított magyarra. A vers semmi egyébről nem szól, mint hogy egy utazó háromszor bezörget egy házba, majd miután senki nem nyit ajtót, elnyargal, és ezt az eseménysort közben néhány fantom kíséri figyelemmel – a szerző mégis hatékonyan bírja borzongásra a gyanútlan olvasót. Ugyancsak e körbe sorolható a Haunted c. poéma is (méghozzá az, amelyik ezzel a sorral kezdődik: “From out of the wood I watched them shine…”; tudniillik a The Listeners c. kötetben szerepel egy másik vers is ugyanezzel a címmel), valamint a The Old Stone House (ihol, ni).

Walter de la Mare irodalmi munkásságával a magyar közönségnek még nem igazán nyílt alkalma megismerkedni. A The Listeners mellett csak néhány versét fordították le még életében, ilyen például az Arabia (egyenesen Babits Mihály tolmácsolásában; innét derül ki, hogy ő volt az átültető). Nemrég a Héttorony folyóirat közölte a másik – akkurátusabban szólva az egyikHaunted c. versének műfordítását, Megkísértve címen. Elbeszélései közül magyarul eddig csupán egyetlenegy látott napvilágot, az Out of the Deep (A mélyből), a Magvető kiadó 2009-es Düledék palota c. rémtörténet-antológiájában.

De la Mare olvasását elsősorban a stílusa nehezíti meg; régies, bonyolult szövegkezelése bárkinek izzasztó perceket tud szerezni, és olykor igencsak hajlamos elkalandozni költőien szárnyaló gondolatmeneteiben, úgyhogy az olvasó néha nehezen tart lépést a cselekménnyel. Ez mindazonáltal mit sem ront a legjobb írásai által közvetített hangulaton.

Linkek:

Walter de la Mare művei a Project Gutenbergen.
Walter de la Mare versei az All Poetryn.
Walter de la Mare versei a Poem Hunteren.
Walter de la Mare versei az Other Pagesen.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

@Tükörálarc(ok):

Köszi az ehhez hasonló életrajzokért, jó lehetőség, h pótolhassam a hiányosságaimat.
A Walter de la Mare és Arthur Machen idézetek hangulata pedig tetszett, várom a Dark-folyam indulását.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

leslieke írta:

Ha javasolhatom, ezeket az életrajzokat érdemes lenne egy különálló, zárt topikba összeszedni, hasonlóan a Böngészdéhez.

Tervbe van véve, ahogyan a filmajánlók esetében is; de előbb hadd szaporodjanak föl, no meg az se árt, ha a bemutatott írók közben szép sorban megjelennek a MesterMűvekben. Az a tapasztalatunk, hogy az olvasók gyakran igénylik a bővebb információkat a DV-kiadványok szerzőiről; ezért most úgy határoztunk, kicsit előre dolgozunk. smile Jövőre ugyanilyen arcképcsarnokot fogunk indítani a SF-folyamba tervezett Mars-kötet íróiról; és ha egy szerző neve ismételten fölmerül a fórumozók részéről, lehet rá számítani, hogy előbb-utóbb felbukkan majd az életrajza is.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ligottiról szívesen olvasnék valamit, mivel párszor már előkerült a neve. Egyáltalán nem ismerős számomra. Ki ő? Mitől jelentős? Milyen a horrorja? smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Ligottiról szívesen olvasnék valamit, mivel párszor már előkerült a neve. Egyáltalán nem ismerős számomra. Ki ő? Mitől jelentős? Milyen a horrorja? smile

Thomas Ligotti nagyon érdekes és kissé borderline személyiség, szerény véleményem szerint a valaha élt legnagyobb horrorszerzők egyike. Nem sokat lehet tudni róla, mert kerüli a nyilvánosságot, rendkívül zárkózottan él; részben alighanem krónikus mizantrópiája miatt. Az írásai fölöttébb sötét és depresszív hangulatúak, ugyanakkor teljesen hiányzik belőlük a modern horrorra jellemző nyers agresszivitás; engem leginkább – hogy egy költői képpel éljek – cseppfolyós sötétségből szőtt finom csipkehálókra emlékeztetnek. Látomásos erővel tudja érzékeltetni az idegen értékrendek kéretlen betolakodását az emberi pszichébe; a prózája a szó szoros értelmében rémálmokat idéz. Irodalmi ihletői között számos olyan alkotó szerepel, akit egyébként nemigen szokás a horror-zsáner kapcsán emlegetni, így például William S. Burroughs és Emil Cioran; ugyanakkor dedikációiban és elvétve adott interjúiban ismételten fejet hajt a zsáner elismert nagyjai (Lovecraft, M. R. James, Arthur Machen, Algernon Blackwood) előtt, és gyakran az ő műveiket interpretálja újra.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Köszönöm, ez az ajánló nagyon felkeltette az érdeklődésem. Remélem gyakori szerzője lesz a sorozatnak smile


És örömmel látom, hogy van egy ennyire tájékozott amerikai író, aki még Csáthot is ajánl smile

Utoljára clive szerkesztette (2012.12.15. 13:11:03)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

És örömmel látom, hogy van egy ennyire tájékozott amerikai író, aki még Csáthot is ajánl smile

Hát igen, az interjúban az amerikaiakra finoman szólva nem jellemző választ ad arra a kérdésre, hogy az "alulértékelt" fantasztikus szerzők közül kiket tudna az olvasói figyelmébe ajánlani. Eszkimó népmesék, Danilo Kiš, Jean Ferry, Eugène Ionesco, Witkiewicz és Csáth Géza… big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Lesznek a Dark folyamban Ligotti kötetek? smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Várj...lesz egy találkozó ..nemsokára...ahol eldől a sorsunk...nekünk,könyvbarátoknak big_smile .

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Végigfutottam ezt a topicot, és... ó, JAJ! Ez az alsorozat totálisan ki fogja fosztani szegény szerencsétlen őszinte híveteket pénz- és időügyileg.  yikes

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Lesznek a Dark folyamban Ligotti kötetek? smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

@clive: Bocsi, azért nem reagáltunk az első kérdésedre, mert ati válaszához érdemben egyelőre legföljebb annyit tudtunk volna hozzáfűzni, hogy a sorozattervünkben tényleg szerepel Ligotti neve. smile

@Damoqles: Gonosz, kapzsi harácsolók vagyunk! big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Olvasói felméréssel kombinált nyereményjátékunk elérkezett a harmadik felvonáshoz. Íme, a soros idézet:

Azonnal nekiláttam szurkot olvasztani, és a Svéd is beszállt a munkába, bár a kenu a lehető legideálisabb esetben is csak másnapra válhatott a biztonságos utazásra alkalmassá. Egyszer felhívtam figyelmét a homokban látható mélyedésekre.

– Igen, tudom – bólintott. – Vannak mindenfelé a szigeten. De te meg tudod magyarázni, semmi kétség.

– A szél, mi más – vágtam rá habozás nélkül. – Sohasem figyelted meg az utcán a kis forgószeleket, amik felkapnak és körbekeringetnek mindent? Itt a laza homok könnyen enged a szélnek, ennyi.

Nem válaszolt, így egy darabig szótlanul dolgoztunk. Titokban végig rajta tartottam a szemem, és úgy éreztem, ő is rajtam tartja az övét. Emellett mintha folyvást fülelt volna valamire, amit én nem hallottam, vagy talán várta, hogy meghalljon valamit, mert rendre megfordult, és vagy a bokrokra szögezte tekintetét, vagy az eget kémlelte, vagy a folyót fürkészte a fűzfalomb résein keresztül. Olykor a kezét is a füléhez emelte, majd percekig úgy maradt. Nekem egy szóval sem mondta, miért teszi ezt, én pedig nem kérdeztem. Miközben egy indián ügyességével és jártasságával foldozta a kenut, megkönnyebbüléssel nyugtáztam, mennyire belefeledkezett a munkába, titkon ugyanis rettegtem tőle, hogy szóvá teszi a füzek megváltozott helyzetét. Márpedig ha azt észreveszi, túlpörgött képzelőerőm nem lesz többé elégséges magyarázat.

Végül hosszú hallgatás után megszólalt.

– Szerfölött különös – kezdte sietős hangon, mintha gyorsan ki akart volna bökni valamit, és mihamarabb túlesni rajta. – Mármint a tegnap este látott vidra.

Annyira mást vártam, annyira meglepődtem, hogy éles tekintettel pillantottam föl reá.

– Ez is mutatja, milyen elhagyatott helyen vagyunk. A vidra piszkosul félénk jószág…

– Nem, természetesen nem erre gondolok – szakított félbe. – Arra céloztam… szóval, te elhiszed… elhitted, hogy az a lény valóban vidra volt?

– Mi más, az ég szerelmére, mégis mi más lehetett?

– Tudod, én előbb vettem észre, mint te, és akkor… sokkal nagyobbnak tűnt egy vidránál.

– A naplemente fénye felnagyította, ahogy az árral ellentétes irányba figyeltél, vagy ilyesmi – válaszoltam.

Egy pillanatig szórakozottan nézett rám, mintha egészen máson járt volna az esze.

– Olyan természetellenesen sárga szemei voltak – folytatta, félig magában.

– Ez is csak a napfény hatása! – kacagtam föl kissé otrombán. – Fogadok, legközelebb arról képzelegsz majd, hogy az a fickó a csónakban…

Hirtelen úgy döntöttem, nem fejezem be a mondatot. Társam ismét fülelni kezdett, fejét a szélnek fordította, és arckifejezése valahogy meggátolt a folytatásban. Ejtettük a témát, és tovább tömítettünk. Látszólag nem foglalkozott a félbeharapott mondattal. Öt perccel később azonban rám meredt a kenu mögül. Kezében füstölgött a szurok, mérhetetlenül komor képet vágott.

– Ha tudni akarod, tényleg eltűnődtem rajta, mi lehetett az a dolog a csónakban – mondta lassan. – Emlékszem, akkor azt gondoltam, nem ember. Olybá tűnt, mintha az egész jelenés egyik pillanatról a másikra emelkedett volna ki a vízből.

Ismét harsányan a képébe nevettem, ám ez alkalommal türelmetlenséget és dühöt éreztem.

– Na, ide figyelj! – fakadtam ki. – Ez a hely épp elég rémisztő anélkül is, hogy mindenfélét beleképzelünk! Az a csónak hétköznapi csónak volt, utasa hétköznapi ember, aki olyan gyorsan siklott az árral, ahogy erejéből telt! A vidra pedig valódi vidra volt, úgyhogy ne játsszuk már a hülyét ezzel kapcsolatban!

Rezzenéstelenül figyelt, ugyanazzal a komor tekintettel. A legkevésbé sem haragudott. Szótlanságán felbátorodtam.

– És az Isten szerelmére – folytattam –, ne képzeld már állandóan, hogy hangokat hallasz, mert a frászt hozod rám! Itt a világon semmit nem hallani, csak a folyót, meg ezt a nyamvadt, vén, viharos szelet!

Ostoba vagy – válaszolt fojtott, riadt hangon. – Mérhetetlenül ostoba. Éppen így beszél minden áldozat. Mintha nem tudnád ugyanúgy, mint én! – sziszegte. Hangjába megvetés és egyfajta rezignáltság vegyült. – A legjobb, amit tehetsz, hogy elhallgatsz, és igyekszel józan maradni, amennyire csak bírsz. Ez a gyenge önámítási kísérlet csak megnehezíti a valósággal való elkerülhetetlen szembenézést.

A kérdéseink a szokásosak... Mi a véleményetek a szemelvény alapján a novelláról? És mint gondoltok, ki a szerzője?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Algernon Blackwood: The Willows (A füzek)

A szemelvény alapján nem tűnik túl érdekesnek, de annak idején elolvastam Thasaidon elemzését és annak alapján kimondottan érdekesnek tűnik.

Utoljára Imi szerkesztette (2012.12.19. 16:25:10)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ez a "The Willows" (A füzek) című novella, Algernon Blackwood talán leghíresebb novellája. Én olvastam angolul, nekem nagyon tetszett, ráadásul magyar vonatkozása is van, hiszen egy Pozsony utáni Duna-szakaszon játszódik.
Egyébként ez a novella volt Lovecraft kedvence, és C.A. Smith-nél is dobogós helyezést ért el. Akit érdekel, itt egy rövid lista, kik is végeztek az élen ennél a két szerzőnél.

The Favorite Weird Stories of H.P. Lovecraft (Fantasy Fan, Oct 1934)
1. “The Willows” by Algernon Blackwood
2. “The White Powder” by Arthur Machen
3. “The Black Seal” by Arthur Machen

The Favorite Weird Stories of C.A. Smith (Fantasy Fan, Dec 1934)
1. “The Yellow Sign” by Robert W. Chambers
2. “The House of Sounds” by M.P. Shiel
3. “The Willows” by Algernon Blackwood

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Köszönjük szépen, húsz percen belül két helyes megfejtés… smile Imi volt a gyorsabb, úgyhogy övé a pont, de elegos7 a címet is rögtön megadta (Imi csak egy hajszálnyival később írta bele a hozzászólásába: a párhuzamos reagálás klasszikus esete), ezért a korrektség jegyében ő is kap tőlünk fél pontot, ami jól jöhet még a finisben… Megjegyzem, Lovecraft és Smith kedvenc novellái közül csaknem az összeset tervezzük megjelentetni jövőre a dark folyamban.

A vetélkedőnk állása tehát pillanatnyilag:

Bachstein - 2 pont
Imi - 1 pont
elegos7 - fél pont

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

És ha már Lovecraft listáján a második-harmadik helyet a múlt héten szemelvényezett szerzőnk foglalja el, íme, egy életrajzi és irodalmi áttekintés az érdeklődőknek:

Íróéletrajz

ARTHUR MACHEN

http://quietus_production.s3.amazonaws.com/images/articles/8758/ArthurMachen1905_1337153346_crop_558x351.jpg

Arthur Machen, eredeti nevén Arthur Llewellyn Jones író, újságíró 1863. március 3-án született a dél-walesi Gwent megyében, Caerleon faluban, John Edward Jones anglikán lelkész egyetlen gyermekeként. Fiatalon meghatározó élményt nyújtottak számára a lakóhelye környékén magasodó dombok és az azokat elborító sűrű erdők, valamint a környéken fellelhető kelta és római régészeti emlékek. A herefordi székesegyház iskolájában kezdte meg tanulmányait, ahol a középosztálybeli fiataloknak jellemzően kijáró klasszikus műveltséget sajátította el. Noha kiemelkedő tanulónak bizonyult, az iskola elvégzése után a család pénzszűke miatt nem tudta fedezni továbbtanulását.

Machen 1880 körül Londonba költözött, ahol újságírásból, magántanításból igyekezett megélni. Eközben keresztül-kasul bejárta a város utcáit, és folyamatosan írt. Londonban ismerkedett meg első feleségével, Amelia Hogg-gal is, akivel 1887-ben lépett frigyre. Az 1890-es évekre már ismert íróvá vált, rendszeresen jelentek meg fikciós és egyéb természetű írásai. A természetfeletti horror műfajába sorolható alkotásainak krémje ebben az időszakban született. 1898-ban a Literature magazin helyettes szerkesztője lett.

Feleségét 1899-ben elvitte a rák, ez pedig olyan törést jelentett számára, amiből csak évek elteltével tudott felépülni. Ekkoriban lépett be A. E. Waite hatására rövid időre az Arany Hajnal Hermetikus Rendbe, amely a késő viktoriánius Anglia olyan illusztris egyéniségeinek adott otthont, mint William Butler Yeats, Aleister Crowley vagy Algernon Blackwood. 1901-ben csatlakozott egy vándorszínész-társulathoz, majd 1903-ban összeházasodott Dorothie Purefoy Hudlestonnal.

Az 1900-as évekkel kezdődően alapvető hangsúlyeltolódás következett be munkásságában: kifejezetten ideológiai természetű írásokat publikált, nézeteit markáns antimodernizmus és antimaterializmus jellemezte. Közben olyan lapoknál dolgozott, mint a Daily Mail és az Evening News, mely utóbbinak teljes állású újságírójává avanzsált 1910-ben. Az első világháború alatt hazafias publicisztikákat közölt. Ezek leghíresebbike The Bowmen (Az íjászok)címmel jelent meg az Evening News hasábjain. „Mons angyalainak” története szerint a túlerőben lévő német seregeket középkori angol íjászok szellemei verik vissza. A beszámolót a patrióta lázban élő brit közvélemény valós esemény leírásának vélte, olyannyira, hogy Machen nem győzte bizonygatni annak fiktív voltát.

1919-ben Machennek felmondtak az Evening Newsnál, mert nekrológot írt Lord Alfred Douglasről, egy korábbi szerkesztőről, aki valójában nem halt meg. Ennek ellenére eleinte nem voltak anyagi gondjai: az 1920-as években hatalmas népszerűségnek örvendett, írásai kitűnően fogytak nemcsak a Brit-szigeteken, de az Egyesült Államokban is. Ez a „Machen-bumm” azonban hamar lehanyatlott, és szerzőnk az 1920-as évek második felétől 1943-ig szerény körülmények között élt a feleségével. Ebben az évben nyolcvanadik születésnapja alkalmával az irodalmi élet olyan jelentős alakjai köszöntötték, mint Bernard Shaw és T. S. Eliot, valamint a rémtörténet-irodalom olyan kiválóságai, mint Algernon Blackwood és Walter de la Mare. Machen végül 1947. december 15-én távozott az élők sorából.

Machen irodalmi munkássága sokrétű. Első publikált műve az Eleusiana című költemény (1881), első prózai munkája pedig The Anatomy of Tobacco (A dohány anatómiája) címen jelent meg. Francia nyelvről lefordította Navarrai Margit (1492-1549) Heptameron című, Boccaccio Dekameronjának stílusában írt elbeszélésgyűjteményét (1886), Francois Béroalde de Verville (1556-1626) Le Moyen du Parvenir című, történelmi és filozófiai kérdéseket könnyed, olykor obszcén formában tárgyaló írását, valamint Casanova emlékiratait (1894). Irodalomesztétikai elképzeléseit az 1902-es Hieroglyphics című kötetben fejtette ki. Három önéletrajzi tárgyú regénye a Far Off Things (1922), a Things Near and Far (1923), valamint a The London Adventure (1924). Különösen késői munkáiban visszatérő motívum a miszticizmus, melyet azonban érdekes módon annyira komolyan vett, hogy egy-egy természetfölötti esemény hitelességét csak kétséget kizáró bizonyítékok mellett fogadta el. Gondolkodásmódjának ugyancsak meghatározó összetevője a modernizmusellenesség. Hevesen ágált a tudományközpontúság, a materializmus és a kommersz szellem uralma ellen, de célpontját képezte az utóbbitól nem teljesen független puritanizmus is.

Manapság természetesen Arthur Machen – Mons angyalainak históriája mellett – leginkább rémtörténeteiről ismert. Lovecraft a White People című novelláját tartotta az egyik személyes kedvencének, Stephen King szerint pedig a The Great God Pan a „valaha írt egyik legjobb horrortörténet”. Lovecraft munkásságára Machen közvetlenül is hatott: a Charles Dexter Ward esetében felbukkanó aklo nyelv Machen képzeletének szülötte, és tőle kölcsönözte A különös, magas ház a ködben, valamint a Zarándokút Kadathba című írásaiban emlegetett Nodens istent is (aki egyébként nem koholt alak: a római kori Britanniában valóban volt kultusza).

Machen természetfeletti írásainak markáns motívuma a lappangó, sötét titok, az anyagi világ „fátyla” mögötti számos misztérium, melyeknek megismerése az őrületbe taszítja a civilizáció komfortos rendjéhez szokott embert. E misztériumokat az ősi kultúrák ismerték, és különféle szimbólumok mögé rejtették. Pán isten is ezt a funkciót tölti be a The Great God Panben.

Ugyancsak Machenhez köthető a „kicsi nép” (little people) fiktív legendáriumának kialakítása. Nem egy elbeszélésében (ilyen például a The Shining Pyramid) utalás történik a föld mélyén élő, kis termetű, elkorcsosult antropoidokra, akik saját, az emberétől teljesen idegen civilizációt fejlesztettek ki, és nem ritkán az embernél közelebbi kapcsolatban állnak a misztikus tartományokban megbúvó, veszedelmes őserőkkel. Ez a koncepciója szintén hatott Lovecraftre, és rajta keresztül Robert E. Howardra is, ahogyan azt a Bran Mak Morn és a piktek című válogatásunkban konkrét szövegpéldákkal kimutatjuk.

Jellemző emellett Machen természetfölötti témájú műveire, hogy mind a walesi dombokról, mind a londoni sikátorokról lenyűgözően aprólékos leírásokat nyújt. E két környezeti elem rendkívül erős benyomást tett a szerzőre, és ez látványosan megmutatkozik az irodalmi munkásságában is.

Machen természetfölötti tárgyú írásai rendkívül népszerűek voltak a 19. század utolsó évtizedeiben, sőt, a The Great God Pan publikálását kisebb botrány is kísérte. Ez okozta egyébként átmeneti háttérbe szorulását is: az Oscar Wilde tevékenységét kísérő közfelháborodás a Machenéhez hasonló, dekadens hangvételű irodalom pellengérre állítását és a „kánonból” való rideg kizárását eredményezte. Machen életműve mindazonáltal nem veszett a feledés homályába: pályatársai őrizték emlékét, és – bizonyára Lovecraft méltatásának is köszönhetően – mára a rémtörténet-irodalmi panteon illusztris részét képezi.

Arthur Machen írásai a Gutenberg Projecten.
Arthur Machen írásai a Feedbookson (tessék lefelé tekerni, az ingyenes kiadványokhoz).

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

És mivel Thasaidon elemzései is szóba kerültek - ime, két blogcikk Les Daniels vámpírregényeiről (amelyeket a műhelyünk szintén el tudna képzelni a MesterMűvek dark folyamában):

Les Daniels: The Black Castle (A fekete kastély)
Les Daniels: The Silver Skull (Az ezüstkoponya)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Mióta először linkelted azóta állandó olvasója vagyok Thasaidon blogjának és az összes elemzése közül ez keltette fel a legjobban az érdeklődésem, úgyhogy én minden további nélkül támogatom a Don Sebastian-ciklus megjelenését.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)