Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A megjelenés csúszását részemről már meg is bocsátottam. smile
Érdekes lesz olvasni mindkét befejezést. Tetszik a bevett gyakorlat. smile A felvezetés után az eredeti befejezés még jobban érdekel.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Az a plusz idő, amit a kötet egyébiránt igen sajnálatos csúszásával nyertünk

Változatlanul 2013. februárja a dátum?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Változatlanul 2013. februárja a dátum?

2013. január-február. A január hónap a karácsonyi pörgés után nagy pangás szokott lenni a könyvpiacon, a kiadók ilyenkor ritkán rukkolnak ki új kiadványokkal. A DV-nek azonban elég sok tervezett könyve torlódott fel az idei év végén, úgyhogy talán megteszi és talán ezek között lesz a Gonosz mesék.  Februárnál későbbi időponttal nem számolunk.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Most bukkantam csak erre a fórumra, pedig nagy Howard rajongó vagyok a legelső Conan kötet óta 25 évvel ezelőttről. Az összes magyarul megjelent kötetem megvan, de csak az MM sorozatban megjelent kiadások döbbenetettek rá, hogy sok írása mennyire átírt, kiegészített, mások által befejezett formában lett ismert. Nagyon jó a választott megoldás, hogy pontosan jelölve van az eredeti és a betoldott szöveg, sajnos (vagy szerencsére?) Howard eredetije mindig sokkal magával ragadóbb.
A kérdésem is erre vonatkozik: a korábban megjelent teljesnek ígért kiadások, gondolok itt a Szukits-féle két kötetes Conan-ra és a pár éve megjelent Solomon Kane összesre, mennyire teljesek és eredetiek? Az MM kötetei ebből a szempontból nagyon alaposak, pontosan tudom mi Howard és mi betoldás, így a régi köteteket illetően hiányérzetem lett smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

lojzi írta:

A kérdésem is erre vonatkozik: a korábban megjelent teljesnek ígért kiadások, gondolok itt a Szukits-féle két kötetes Conan-ra és a pár éve megjelent Solomon Kane összesre, mennyire teljesek és eredetiek? Az MM kötetei ebből a szempontból nagyon alaposak, pontosan tudom mi Howard és mi betoldás, így a régi köteteket illetően hiányérzetem lett smile

Én is a Conan történetekkel nőttem fel tinédzser koromban. Aztán 2004-ben hozzájutottam az eredeti angol szövegekhez (a Gollancz féle Fantasy Masterworks sorozatban), és eredetiben még inkább lenyűgöztek.  Azóta a Del Rey kiadó 3 kötetben megjelentette az összes létező töredéket és szinopszist, de a kötetekben szereplő illusztrációk nekem annyira nem tetszenek.
Ami a magyar kiadásukat illeti, szerintem a Szukits az 1990 körül megjelent Nemes/Kornya fordításokat adta ki újra, azok viszont még biztosan nem az eredeti szövegből készültek (nem is készülhettek, mert deCamp "jóvoltából" ezek egészen 2000-ig nem voltak elérhetőek). Amire határozottan emlékszem: A Főnix a kardon novella elejéről lemaradt a Nemediai krónikákból származó részlet, A Fekete kolosszus novellában pedig említés történik Acheronra (ezt a deCamp/Carter páros toldotta be).
Szóval ha az eredeti szövegekre vagy kíváncsi, akkor angolul szerezd be őket (szinte az összes le is tölthető legálisan pl. az ausztrál Gutenberg oldalról, mivel a copyright már lejárt). Ha nem filológiai igényességgel akarod a sztorikat elemezni, akkor jók ezek a (egyébként remek) magyar fordítások is.

Utoljára elegos7 szerkesztette (2012.12.17. 20:25:46)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@lojzi: Üdv a fórumon! elegos7 válaszához a következőket fűzném hozzá:

1) A kétkötetes Conan összesben szereplő fordítások mind romlott szövegből készültek, akárcsak a régi Cherubion-zsebkönyvekben található Howard-novellák. Sajnos azt sem állíthatom, hogy mindegyik remek minőségű volna.

2) A Tuan-féle Solomon Kane-összes a Del Rey kritikai kiadásából készült, de a fordítás nem kritikai igényű és helyenként slampos, különösen a versek esetében. (A kedvencem a „köpenye – Grenville” rímpár.)

3) A gutenberges etextekkel nem árt vigyázni, tudniillik gyakran a régi, romlott szövegkiadások szolgáltak hozzájuk forrásként. Néha mi is használjuk őket – egy köteten adott esetben féltucat fordító dolgozik; anyagilag kissé húzós volna mindegyiknek a kezébe kritikai kiadást adni –, de a szerkesztés mindig a kritikai kiadás alapján történik.

4) Betoldásokat csak ott jelölünk, ahol Howard-töredékek utólagos kiegészítését közöljük. Másutt erre nincsen szükség, a befejezett novellákban ugyanis az eredeti Howard-textust hozzuk: a betoldásokat kidobjuk, a kihagyásokat visszatesszük, az átírásokat pedig kijavítjuk. Ha ezt mind külön kritikai apparátussal jelölnénk, kissé megnehezítenénk vele a gördülékeny olvasást. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Köszönöm a kimerítő és szakszerű válaszokat! Ez a megoldás számomra tökéletes, hogy a helyreállított szöveget közlitek és csak ott van ilyen jelölés ahol feltétlenül szükséges. Azért pusztán kíváncsiságból megnéznék egyszer egy olyan állatorvosi ló novellát, ahol jelölve van minden szövegmódosítás, törlés, betoldás, átírás smile
Hogy látjátok, a szerkesztők minden esetben csak rontottak a dolgon? Ideális esetben épp, hogy javítaniuk kellene, feszesebbé húzni a szerkezetet, kigyomlálni a sutaságokat, következetlenségeket, stb. Extrém példa, de pl. Arany János is elég ügyesen nyúlt bele Az ember tragédiájának kéziratába.
Adódik a kérdés: van esély a Conan és Solomon Kane történeket újbóli megjelenésére az MM színvonalán? Az angol tudásomat nem érzem olyan biztosnak, hogy eredetiben olvassam.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

lojzi írta:

Hogy látjátok, a szerkesztők minden esetben csak rontottak a dolgon? Ideális esetben épp, hogy javítaniuk kellene, feszesebbé húzni a szerkezetet, kigyomlálni a sutaságokat, következetlenségeket, stb.

Ideális estben valóban így van, de azt tudni kell, hogy a kommersz fantasztikus irodalomban a szerkesztői gyakorlat egészen a nyolcvanas évekig mai szemmel nézve inkább mészárszékre emlékeztetett. Az átlagos szerkesztő vagy a kritikátlan rajongói attitűdöt képviselte, vagy kamaszgyereknek tekintette az olvasóközönséget és okító-nevelő szándékkal közelített hozzá. Ezt a kettős kelepcét csupán néhány kiemelkedő szerkesztőegyéniség tudta elkerülni; ha egy szerzőnek nem volt olyan szerencséje, hogy velük dolgozhasson, a szövegei még akkor is önkényesen szanaszét módosítva kerültek nyomdába, ha máskülönben akkora név volt, mint Robert A. Heinlein. Az elhunyt írók pedig még tiltakozni sem tudtak az ilyen bánásmód ellen… sad

lojzi írta:

Adódik a kérdés: van esély a Conan és Solomon Kane történeket újbóli megjelenésére az MM színvonalán?

Hosszú távon igen. Előbb azonban mindenképpen szeretnénk befejezni a Howard-korpusz magyarul csak hézagosan vagy egyáltalán nem ismert szövegegységeinek a kritikai feldolgozását.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Linkajánló

Brian Murphy: "Worms of the Earth": Bending the Rules of Sword & Sorcery

Brian Murphy cikke egyfajta kiállás Howard mellett, akit gyakran illetnek azzal a váddal, hogy az összes hőse egyszerű izompacsirta, akik gondolkodás helyett keresztülverekszik magukat a problémákon, mindent nyers erővel oldanak meg, az árnyaltabb lélekábrázolás ugyanúgy háttérbe szorul náluk, mint a diplomácia és a ravaszság. Michael Drout például érdektelen figurának nevezi Conant, aki mindent szanaszét zúz, ami az útjába kerül. A Howardot a hetvenes években a nagyközönség számára újra felfedező szerkesztők egyike – L. Sprague de Camp – duzzadó izmú, szenvedélyes, megtörhetetlen akaratú férfiakként jellemzi a főszereplőit, akik teljességgel uralják a történeteket, amelyekben feltűnnek. Szerinte ezek az általánosítások azt éreztetik az olvasóval, hogy Howard válasza az élet problémáira mindig és minden esetben az erőszak volt. Még Stephen King is úgy ír a sword & sorcery-elbeszélésekről 1981-es horrortörténeti munkájában, a Danse Macabre-ben, hogy azok az erő meséi az erőtleneknek.

Murphy elismeri, hogy ezek az állítások nem teljesen alaptalanok, hiszen előfordul, hogy Kull király egy horda kígyóember lemészárlásával veszi elejét a Valúzia trónusát fenyegető évezredes veszedelemnek (lásd: Kull király és az ősök); ugyanakkor Conan nemegyszer erő helyett ésszel vágja ki magát olyan helyzetekből, ahonnan másként nem szabadulhatna; ráadásul a szerzőnek Conanon kívül más hősei is vannak.

Ezzel rá is tér A föld férgei című novellára (lásd: Bran Mak Morn és a piktek), melynek főszereplője – Bran Mak Morn, a piktek királya – egy balvégzetű küldetés során olyan természetfeletti erőktől kér és kap segítséget, amiket jobb lett volna nem bolygatni. Első ránézésre Bran is tipikus howardi hős, farkasszerű figura, süt róla a barbarizmus, az ember szinte várja, hogy minden fölmerülő bonyodalmat erőszakkal old meg. Ám A föld férgeiben olyan ősvilági borzalmakkal szembesül, amelyek túlmutatnak az ő képességein.

Murphy azon az állásponton van, hogy bár a sword & sorcery tipikusan arról szól, hogy a már-már emberfölötti vonásokkal ábrázolt hős egymaga száll szembe minden veszedelemmel, ám ez korántsem jelenti azt, hogy mindig tisztán látja a küldetése célját. Nem minden történet végére kell kielégítő magyarázat, kincs a kézbe vagy lányka a nyergen átvetve.

A cikk végén Murphy lajstromba vesz néhány olyan motívumot, aminek a megjelenésére nem igazán számítana az olvasó a sword & sorcery zsánerében. Ezek közé tartozik Bran félelmeinek említése, a korlátok megjelenése, a kompromisszumkötés, hisz egyedül nem tudná megoldani önként vállalt küldetését, valamint a kétely és a lelkiismeretfurdalás hangsúlyozása.

Murphy azzal a konklúzióval zárja a cikkét, hogy Howard a sword & sorcery atyjaként folyamatosan alakította a zsánert definiáló szabályokat, és jóval rugalmasabban kezelte őket, mint a nyomdokaiban járó követők és epigonok többsége.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

lojzi írta:

Azért pusztán kíváncsiságból megnéznék egyszer egy olyan állatorvosi ló novellát, ahol jelölve van minden szövegmódosítás, törlés, betoldás, átírás smile

Ha teljes novellával és a hozzá csatolt kritikai apparátussal nem is szolgálhatunk, példának talán ez az egy bekezdés is megteszi A föld férgeiből. Tanulságos lesz elvégezni az összehasonlítást!

Az eredeti Howard-szöveg:

The Pict shut his iron jaws with a snap that told Sulla further badgering would elicit no reply. The Roman made a gesture to the executioners. One of them seized a spike and placing it against the thick wrist of the victim, smote heavily. The iron point sank deep through the flesh, crunching against the bones. The lips of the man on the cross writhed, though no moan escaped him. As a trapped wolf fights against his cage, the bound victim instinctively wrenched and struggled. The veins swelled in his temples, sweat beaded his low forehead, the muscles in arms and legs writhed and knotted. The hammers fell in inexorable strokes, driving the cruel points deeper and deeper, through wrists and ankles; blood flowed in a black river over the hands that held the spikes, staining the wood of the cross, and the splintering of bones was distinctly heard. Yet the sufferer made no outcry, though his blackened lips writhed back until the gums were visible, and his shaggy head jerked involuntarily from side to side.

A romlott szövegből készült fordítás:

A pikt tisztán hallható kattanással csukta be a száját, és Sulla tudta, hogy nem várhat tőle választ. Intett a bakóknak. Egyikük megragadott egy szöget, az áldozat vaskos csuklójához illesztette – és lesújtott a kalapáccsal. A férfi a kereszten a fogát vicsorította, de a torkát egy hang sem hagyta el. Úgy vonaglott és védekezett, mint a ketrecbe zárt farkas. Ám a kalapácsütések kérlelhetetlenül zuhogtak, egyre mélyebbre hajtva a kegyetlen szögeket. Vér öntötte el a szöget tartók kezét, vér festette vörösre a keresztfát. Tisztán hallatszott, hogy hasadnak a csontok. És a pikt ajkáról még mindig nem szakadt fel fájdalomkiáltás!

A kritikai kiadás alapján készült fordítás:

A pikt tisztán hallható csattanással csukta be a száját, amiből Sulla megérthette, hogy hiába ingerli tovább, nem várhat tőle választ. Intett a bakóknak. Egyikük megragadott egy szöget, az áldozat vastag csuklójához illesztette, és lesújtott a kalapáccsal. A vashegy mélyen a húsba süllyedt, csont roppant alatta. A keresztre kötözött férfi ajka megvonaglott, de hang nem hagyta el. A ketrecbe zárt farkas ösztönével küzdött és acsargott: az erek kidagadtak a halántékán, csapott homlokán veríték gyöngyözött, karján és lábán görcsbe rándultak az izmok. A kalapácsütések kérlelhetetlenül zuhogtak, egyre mélyebbre hajtva a kegyetlen vasat a csuklójába és a bokájába. Vér öntötte el fekete folyamban a szöget markoló kezeket meg a keresztfát, és hallani lehetett, ahogy a csontok széthasadnak. A pikt azonban még most sem üvöltött fel, bár feketedő ajka egészen ráfeszült az ínyére, és torzonborz fejét jobbra-balra vetette kínjában.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Howardé részletesebb, és naturalisztikus, míg az átdolgozás kissé elnagyolt, a szerkesztő "lesímogatta"  az olvasók bőre alá hatoló, érzékletes részeket.

A korábbi mészárszékes hasonlat alapján arra gondoltam, hogy a szerkesztők komplett bekezdéstömböket, jeleneteket dobtak ki az eredeti szövegből - pld. egy ilyen, kínhalált taglaló leírást. A központi aktus (a keresztrefeszítés) viszont mindkettőben megvan.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

A korábbi mészárszékes hasonlat alapján arra gondoltam, hogy a szerkesztők komplett bekezdéstömböket, jeleneteket dobtak ki az eredeti szövegből...

Erre is van példa bőven. Az alább következő részlet a Ködből és homályból c. novellából való. (Az eredeti angol nyelvű textust azért nem idézem, mert manuálisan be kellene gépelnem a kritikai kiadásból: nincs elektronikus verziója.)

A romlott szövegből készült fordítás:

A csapat nem vett észre minket, tovább vonultak, s ugyanúgy tettünk mi is, az ellenkező irányban. Leszállt az éjszaka, a kelő hold kísérteties árnyékokat vetett. Pirkadatig kábán tántorogtunk előre, nappalra elrejtőztünk a sziklák hasadékaiban, éjszaka pedig újra nekivágtunk a keserves útnak.

A kritikai kiadás alapján készült fordítás:

A csapat nem vett észre minket, tovább vonultak, s ugyanúgy tettünk mi is, az ellenkező irányban. Leszállt az éjszaka, a kelő hold fényében bizonytalan szellemekként magasodtak a hegyormok, különös árnyékokat vetve a völgyekre. Jó úton jártunk; rábukkantunk a sereg menetelésének és visszavonulásának nyomaira. Itt egy halott római a szirt tövében, nem több összetört kupacnál, testében hosszú lándzsa; ott egy fej nélküli tetem, amott egy levágott fej. Széthasított sisakok és törött kardok regéltek némán az ádáz harcokról.

Kimerülten tántorogtunk tovább, csak hajnalban álltunk meg, hogy elrejtőzzünk a sziklák között, aztán éjszaka újra előmerészkedtünk, és nekivágtunk a keserves útnak. Olykor kisebb barbár csapatok haladtak el mellettünk, de nem figyeltek föl ránk, bár néha olyan közel jártak, hogy kinyújtott kézzel megérinthettük volna őket.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

És akkor már gyorsan hozok egy példát az önkényes betoldásra is, szintén a Ködböl és homályból c. elbeszélésből.

A romlott szövegből készült fordítás:

Hatalmas átok volt ez, s a varázsló az életével ütötte rá a pecsétet, mert máskülönben minden ereje kevés lett volna hozzá, hogy bevégezze. A menekültek pedig - akik az ősi nyelven pikteknek, azaz lázadóknak nevezték magukat - szigetről szigetre eveztek, egészen Afrikáig, ahol aztán a part mentén haladtak tovább északnak, míg el nem érték a napfényes tájak övezte középső tengert.

A kritikai kiadásból készült fordítás:

A száműzöttek azután szigetről szigetre evezve átkeltek Afrikába, ahol a part mentén haladtak tovább északnak, míg el nem érték a napfényes tájak övezte Középső-tengert*.

* A Földközi-tenger.

Az eredeti textusban nyoma sincs a varázsló sorsát ecsetelő betétnek és a "pikt" szó etimológiájának; ezek utólag kerültek be a szerkesztett verzióba, amelyből viszont hiányzik Howardnak a Középső-tengerhez fűzött lábjegyzete. (A romlott szöveg fordítója ezért értelmezte köznévi jelzős kapcsolatnak a földrajzi tulajdonnevet.)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Avagy – három a magyar igazság alapon – itt a kedvenc húzásom Howardnak ebből a novellájából (Men of the Shadows; Ködből és homályból).

A romlott szövegből készült fordítás:

Kik ezek a piktek? Elnyomorodott korcsok, akiknek meg vannak számlálva a napjaik. Népük elfeledett idők maradéka, a hódításra nyomuló kelták és vikingek egészen idáig kergették őket maguk előtt. Valahol elmém legmélyén ködös emlékképek kezdtek ébredezni, egy sötétebb korszak vad és kegyetlen háborúiról.

A kritikai kiadás alapján készült fordítás:

Kik ezek a piktek? Korcs törpék, akiknek meg vannak számlálva a napjaik! Furcsa, micsoda rettentő gyűlölet kezdett elhatalmasodni rajtam. És mégsem annyira furcsa; mert minél inkább visszazuhantam a vadságba, annál primitívebbek lettek az ösztöneim, és annál ádázabbul lángolt föl bennem az idegengyűlölet, a legősibb törzsi szenvedély mind közül. Ám elmém valamely hátsó zugában lappangott egy másik, homályosabb indíték is, noha nem tudtam róla. Mert a piktek valóban a letűnt idők gyermekei voltak, az utolsó kőkorszaki nép, akiket az északról kirajzó kelták és vikingek egészen idáig kergettek maguk előtt. És valahol a tudatom legmélyén ködös emlékképek kezdtek ébredezni, egy sötétebb korszak vad és kegyetlen háborúiról.

Teljesen nyilvánvaló, hogy itt az eredeti textust a politikai korrektség jegyében csonkították meg – ügyet sem vetve arra, hogy megbontják vele a szerző gondolatritmusát és összezavarják a narrátor motivációs fejlődését.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A harmadik részlet esetében világos, hogy a szerkesztő miféle elvárásnak tett eleget, amikor meghúzta a szöveget (mondom ezt anélkül, hogy védelmemben akarnám venni az illetőt). Az elsőnél azonban nem értem, miért kellett belepiszkálnia (hacsak nem terjedelmi okokból), míg a középső részletben szereplő betoldás kissé furcsa. Nekem az tűnik leginkább önkényesnek mind közül.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@wolferine: Mondtam én, hogy mészárszék. hmm Az első esetben szerintem is műszaki okok indokolták a húzást - nyilván a versbetétek nagy része is ezért hiányzik -, aztán később az alapkiadást kritikátlanul kopírozták a továbbiak. A második szemelvényben szereplő betoldás meg tipikus példa arra, amikor az író-szerkesztő kissé nagy mellénnyel úgy véli, a saját ötletei becsempészésével fel tudja javítani a howardi narratívát. sad

Egyébként itt megtekinthető néhány impozáns lap a Ködből és homályból képregényadaptációjából.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Köszönöm a példákat! Én sem értem teljesen a szerkesztők logikáját. Sokszor mintha az egy sorra jutó kalandok számát akarnák maximalizálni a hangulatfestések megritkításával, máskor meg épp mintha fölcicomáznának szögegyenes mondatokat. Lehet, hogy tényleg csak az újságban épp rendelkezésre álló szabad helyhez illesztették a szöveget szükség szerint vágva/dúsítva, a túl durvának ítélt részeket meg kivágták.

Brian Murphy írásához pár gondolat. Egysíkúak Howard hősei? Igen. A kalandok kiszámíthatóak és csereszabatosak egymással? Igen. De valahogy mégis működik. Nem nagyon olvasok népszerű szórakoztató irodalmat, az legelső Conan könyvet is egy viccelődés kapcsán kaptam egy osztálytársamtól. Azt hittem valami hihetetlen hulladék került a kezembe. Aztán mégis elkezdtem olvasni és a legelső novella beszippantott. Azt követően az összes kiadott könyvet antikváriumokban beszereztem és az új gyűjteményes kiadásokat is mind megvettem. Legalább 3x olvastam már mindegyiket, pedig nem szoktam újraolvasni semmit. Stephen King egyetlen írását sem olvastam újra. Howard akkor mégiscsak tudott valamit.
Elolvastam néhány más szerző Conan írásait, vannak közte silányak és egészen jól sikerültek. De a legjobban sikerültek is pusztán szórakoztató, ötletekkel teli történetek, eszembe sem jut újra elővenni őket. Valami hiányzik belőlük. Howard írásaiban elementáris erő és rettenet van. Nem olyan kozmikus, felfoghatatlan rettegés mint Lovecraftnál, ahol a hősök nem is hősök (talán csak Randolph Carter, de ő is elbukik), hanem csak enervált, tehetetlen, rosszkor rossz helyen lévő balekok. Howard szereplői cselekvő, aktív hősök a szó legigazibb értelmében.

Az is érdekes, hogy a történetei még lecsupaszítva is működnek. Én még a korabeli szerkesztőknél is durvább csonkítást műveltem velük: 5-7 éves gyerekeknek meséltem őket némileg átalakítva (mert mesélnem kellett valamit fejből smile ) Az elefánt tornya, A fekete kör népe, A tenger tigrisei mind működtek még a népmesék, mondák kliséibe átültetve is.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

lojzi írta:

Az is érdekes, hogy a történetei még lecsupaszítva is működnek. Én még a korabeli szerkesztőknél is durvább csonkítást műveltem velük: 5-7 éves gyerekeknek meséltem őket némileg átalakítva (mert mesélnem kellett valamit fejből smile ) Az elefánt tornya, A fekete kör népe, A tenger tigrisei mind működtek még a népmesék, mondák kliséibe átültetve is.

A Conan történeteket én is már rengetegszer elolvastam, és nem tudom őket megunni.
Amikor mesélnem kellett 5 éves kislányomnak, a Fekete kolosszust meséltem el neki leegyszerűsítve, végül is abban is van hercegnő...
A Marvel-es Conan képregényeket is szereti velem nézegetni...
Én se találkoztam még olyan íróval, aki olyan szuggesztív módon írt volna, mint Howard.

Utoljára elegos7 szerkesztette (2012.12.21. 15:29:03)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Clifford Ball-ról mi a Műhely véleménye?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Clifford Ball-ról mi a Műhely véleménye?

Most próbáljuk összeszedni az Elátkozott Duar-ciklusát; eddig három novellából kettőnél tartunk. Mint Howard egyik első követőjének, feltétlenül helye lesz a tematikus antológiáinkban, kezdve a Weird Tales-köteten. Aztán ha a jövőben esetleg eljutunk odáig, hogy összerakjunk egy old-style sword & sorcery-antológiát, mint amilyen a Galaktika emlékezetes 45. száma volt… smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ezt nagy örömmel olvasom.
Ebbe az old-style sword & sorcery-antológiába milyen nevekkel találkozhatunk majd még?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Ebbe az old-style sword & sorcery-antológiába milyen nevekkel találkozhatunk majd még?

Ez az antológia egyelőre még tervnek sem nevezhető igazán, inkább csak egy lassan körvonalazódó távlati elképzelés. Mi olyan szerzőkben gondolkodunk, mint Abraham Merritt, Henry Kuttner, Clifford Ball, Norvell W. Page, Gerald W. Page, Gardner F. Fox, Barry Sadler és John Jakes.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ez igazán jól hangzik.
David C. Smith Oron történetei esetleg tervbe vannak véve?
Ja és az év végi csúcstalálkozó a Kiadóval mikor esedékes?

Utoljára Imi szerkesztette (2012.12.22. 06:27:40)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

David C. Smith Oron történetei esetleg tervbe vannak véve?

Ha David C. Smithre sort kerítünk a MesterMűvekben, azt biztosan nem az Oron-ciklussal fogjuk kezdeni, hanem a Howard-homázsaival: a Vörös Szonja-, a Bran Mak Morn- és a Terence Vulmea-regényekkel.

Imi írta:

Ja és az év végi csúcstalálkozó a Kiadóval mikor esedékes?

Amikor a kiadói vezetés el tud jönni Debrecenbe. Őket műszaki problémák hátráltatják, a műhelyvezetőnk pedig sajnos még jó darabig nem tud felutazni Budapestre.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

Nehezen akar ez a találkozó összejönni.

Való igaz; de én annál többet nem tehetek, mint hogy felkészülök rá és türelemmel vagyok. smile Nem presztízsokok miatt várom, hogy a kiadó jöjjön hozzám: tél van, fűteni kell, az útiköltség nekem félhavi gázszámlám, egyszerűen nem fér bele a költségvetésbe. A kiadó részéről pedig egy rosszkor jött autóbaleset borogatta föl a terveket, amikor már minden annak rendje-módja szerint meg volt szervezve. sad