Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Juraviel.Ihuan.Bedvin írta:

Nem tudom kérdezték-e már, de miért a Tigris! Tigris! címhez ragaszkodtatok, és nem a listában szereplő The Stars My Destination-höz?

Két okunk volt rá:

1) A hosszabb címalak figyelemfölkeltő egyediségét, amely az angolban emelkedett hangulatot kölcsönöz neki, az állítmány hiánya adja. (The Stars My Destination, és nem The Stars Are My Destination.) A magyar fordításban, mivel a mi nyelvünk névszói állítmányt is használ, ezt nem tudtuk volna érzékeltetni.

2) Ezzel szemben William Blake Tigris c. verse – amelynek kezdősora (nem véletlenül) egybeesik a rövidebb címalakkal – aránylag ismert műnek számít hazánkban, a középiskolai szöveggyűjteményben is szerepel; vagyis a költői asszociáció elég egyértelmű.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

A Tigris új kiadásával kapcsolatban kérdezném, hogy mennyire más mint a régi sci-fi mesterei sorozatban megjelent? Az megvan, olvastam is, de bizonytalan vagyok, hogy ez az új kiadás miben több annál.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

lojzi írta:

A Tigris új kiadásával kapcsolatban kérdezném, hogy mennyire más mint a régi sci-fi mesterei sorozatban megjelent?

A régi fordítás több ponton problematikus volt; ezt az olvasói visszajelzések is tanúsítják. Annak idején nem mindig volt meg az összhang a fordító és a szerkesztő elképzelései között, ez eredményezte a döccenőket. A fordító most az eredeti textussal összevetve átfésülte, kijavította és egységesre igazította az egész magyar szöveget, húsz év szakmai tapasztalataival gazdagabban.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

BWizard méltatása a Khton-ról:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012 … khton.html

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

@Imi: Köszönjük szépen, máris kirakom a linket a Böngészdébe!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Cyberpunk klasszikusok nem érdeklik a stábot? Mert pl. a Hardwired W. J. Williamstől sztem egészen kellemes darab. (Arról nem is beszélve, micsoda hatással volt a CP szerepjátékokra)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Ebben a zsánerben egyelőre nem gondolkodunk, mivel nem akarunk túl sokat markolni, de később, ha az olvasók továbbra is pozitívan fogadják a sorozatot, elképzelhető a további terjeszkedés... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

10 ok, amiért feltétlenül el kell olvasnod Alfred Bester: Tigris! Tigris! című regényét

SFinsider írása az SFmagon.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

A MesterMűvek SF-folyamába idén tervezett köteteink:

Piers Anthony: Fthor
Alfred Bester: Az arc nélküli ember
Kalandok a Marson (tematikus antológia)

Megjegyezném, a táncrend bővülhet még – de ha kevesebbet mondunk és később kiegészítjük, az mindig szerencsésebb, mintha sokat mondanánk és később visszakoznánk. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

leslieke írta:

A háromból kettő érdekel.  smile

Igen, az olvasói visszajelzéseket mérlegelve a SF-folyamon igyekszünk némi korrekciót eszközölni, hogy kiegyensúlyozottabb összképet nyújtson. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

fiszi olvasói méltatása Piers Anthony: Khton c. könyvéről (MM SF 02):

Nem nagyon jött be ez a könyv. A cselekmény térben és időben borzasztóan szét volt tagolva. Sokszor azt éreztem, hogy az épp aktuális történést most értenem kéne, csak nem figyeltem eléggé, esetleg ez valami előreutalás, netán nem is fog kiderülni egyáltalán.

Viszont az Iokaszté űrhajó szép utalás volt, és külön dicséret az alábbi mondatért: „Én vagyok az anyád.”

Értékelés: 5 pontból 2

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/piers-anthony-khton/ertekelesek

Attila_Márton olvasói méltatása Piers Anthony: Khton c. könyvéről (MM SF 02):

Korábban nem sokat tudtam a Khtonról, se az íróról, majd a fülszöveg kissé el is gondolkodtatott, hogy valóban el akarom-e olvasni a könyvet, azonban a szerkesztői előszó hangulatos felütés a történethez. A megismert szereplők és világok sokszínűsége, az aktív galaktikus történelmi háttér és a rengeteg rejtély igazi mini-űroperává avanzsálja ezt a könyvet (mindezt 1976-ban). Ebből egyedül a történet egy szálon futása lóg ki, de a időbeli széttagoltság és keveredés feszes tempót diktál. Emellett azt kell mondjam, hogy pont a megfelelő sorrendben és csomagokban kapjuk az információ morzsákat.

Szóval egy pörgős, érdekes fordulatokkal teli „irodalmi kísérlet”, mindenkinek tudom ajánlani.

Egyet nem értek, hogy miért felejti el a történet megfejtését a főszereplő a történet felénél? Sokk? Ennél kissé többre számítottam…

Igazából az V. fejezetet (§402-es évi események) olvassátok el nagyon-nagyon figyelmesen. smile

Értékelés: 5 pontból 4

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/piers-anthony-khton/ertekelesek

Profundus_Librum (a mi fórumunkon BWizard) olvasói méltatása Piers Anthony: Khton c. könyvéről (MM SF 02):

Piers Anthony stílusa nagyszerű. Sikeresen hozta össze egy rövidke regény erejéig a klasszikus angolszász romantikus vagy épp szimbolista költők verseit – Dan Simmons Hyperion-jához hasonlóan –, a mítoszok szörnyűséges teremtményeit, arcpír nélkül vette kölcsön a görög tragédiák fordulatait, karaktertípusait és izzadságszag nélkül, könnyedén ötvözte őket a ponyvásabb science-fiction és fantasy regények alapvető írói kellékeivel, a sok akcióval, a néha bizony túlzás nélkül horrorba illően brutális kalandokkal, az űrutazás jóvoltából csodálatosan változatos helyszínekkel, a szexualitás szabados használatával és néha persze, ahogy azt a szerzőtől a Varázslat Kaméleonnak olvasása óta el is vártam, humorral. Ez a némiképp váratlan egyveleg megspékelve pár ragyogóan kidolgozott karakterrel, élükön természetesen a szinte „jelenetről-jelenetre” fejlődő Atonnal, akinek egyszerűen muszáj végig szurkolni a könyv olvasása közben, hiába egy bal..sz a nőkkel és több megmozdulása is minimum megkérdőjelezhető etikusságú. Itt valóban profin van megoldva a karakterfejlődés kérdése – vagy talán pontosabb úgy fogalmaznom, hogy a karakter változása az események hatására.

A romantikus szál, ami végigfut a könyvön és az események legfontosabb hajtóerejét adja, nem olyan, mint a rózsaszín lányregények viszolyogtató nyálassága – már elnézést a stílus rajongóitól, de… –, hanem a lehető legkiforgatottabb, legsötétebb, ösztönös vágyakozás, ami elől nem lehet kitérni. Ilyesmiről pedig pironkodás nélkül olvashat akár a férfiember is! smile

Értékelés: 5 pontból 4

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/piers-anthony-khton/ertekelesek

(Bővebben a Profundus Librum blogon.)

Noro olvasói méltatása Piers Anthony: Khton c. könyvéről (MM SF 02):

Egyedi stílusú könyv, ámbár Le Guin sci-fijére valamiért mégis emlékeztet. Súlyos témák, durva jelenetek, és egy összetett főhős, aki a történet nagy részében számomra menthetetlennek tűnt. Akár előre haladt a cselekmény, akár éppen visszafelé (ez is megesik), egyre mélyebbre látszott süllyedni, és ezért aligha a „pokolbolygó” viszonyai voltak a felelősek. Szimpátiát így nemigen tudott ébreszteni bennem, kíváncsiságot annál inkább, mert egyre jobban érdekelt, mi a fene is forgatja a fogaskerekeket a fickó fejében…

A könyv szerkezetéről már többen írtak pro és kontra, én csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem eléri a célját. A mitológiai áthallásokról ellenben nem éreztem, hogy többek lennének puszta érdekességeknél, intellektuális játszadozásoknál.

Mint sci-fi, kellemes meglepetés, hogy alig érződik a regény kora. Ötletek vannak benne, akár kettőre is elegendő mennyiségben. És valóban, nyitva is hagy néhányat a folytatásra – ennek speciel nem igazán örülök, jobb lett volna egy kerek egészben látni a kozmikus járvány és a földalatti világ titkát, valamint Aton esetleges megváltását(?).

Értékelés: 5 pontból 4

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/piers-anthony-khton/ertekelesek

Dave_Bowman olvasói méltatása Piers Anthony: Khton c. könyvéről (MM SF 02):

Görög dráma, sci-fi környezetben. A borító mindenképp a sci-fi vonalat sugallja, pedig pont ez annyira nem hangsúlyos a könyvben, itt nem az űrutazás a lényeg. Kissé nehéz olvasni a széttagolt idősíkok miatt, de annyira nem vészes, megszokható. A kiadás, a fordítás és az előszó is igényes, látszik, hogy mindenki komolyan vette a munkáját.

Nekem leginkább a szereplők jellemfejlődésével volt gondom, leginkább a főszereplő Aton esetében, aki a vele megtörténő eseményekre legtöbbször egy vasbeton-villanyoszlop érzékenységével reagál. Néha ugyan meglepődik és elborzad, de valahogy nem hiszem el neki. Itt persze az író hibájáról van szó, akinek a nagy erőlködés ellenére, nem sikerült a drámai hatást fenntartani a művében. A mellékszereplők pedig olyan szürkére sikerültek (sajnos még azok is, akiknek fontos szerepe lenne), hogy szóra sem érdemesek.

Sokkal izgalmasabb viszont a Khton bolygó maga, amiről elég kevés információt kapunk, de talán majd a folytatásban többet megtudhatunk róla.

Nem rossz, de annyira nem is kiemelkedő.

Értékelés: 5 pontból 4

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/piers-anthony-khton/ertekelesek

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:
ati írta:

remélem beúszik Anderson is véletlenül még az idén a sci-fi folyamba...

Ennek sajnos az lenne az ára, hogy ejtsük a Kalandok a Marsont, vagy a klasszikus folyamból hagyjunk ki valamit. sad Mivel azonban a Piers Anthony-miniszéria a Fthorral véget ér, jövőre már felvirradhat Poul Anderson napja - egy folytatódó Bester-miniszéria és egy Kalandok a Vénuszon, a Merkuron, a Jupiteren stb. vonal mellett. smile

Akkor Charles Platt két a Khton-ciklushoz tartozó kötetére nincs esély?   sad

Utoljára Imi szerkesztette (2013.01.12. 22:25:45)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

Akkor Charles Platt két a Khton-ciklushoz tartozó kötetére nincs esély? sad

Ezt még meglátjuk: kategorikusan természetesen nincs kizárva. Őszintén szólva kevés újat adnak a két Piers Anthony-kötethez, csak az onnan öröklött motívumokat variálják újra meg újra, szerintem néhol már kicsit öncélúan.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Avely olvasói méltatása Alfred Bester: Tigris! Tigris! c. könyvéről (MM SF 03):

Ez nekem nagyon magas! Ha a 60%át értettem akkor boldog ember lehetek. Vagy fiatal vagyok ehhez, vagy buta, vagy a kettő együtt azt nem tudom, de ez az író tiltólistámra kerül.

Félreértések elkerülése miatt, a könyv nem rossz! Nem kell tőle félni. De aki megérti az egészet annak kalapot emelek.

Értékelés: 5 csillagból 3 és fél

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/alfred-bester-ti … rtekelesek

Attila_Márton olvasói méltatása Alfred Bester: Tigris! Tigris! c. könyvéről (MM SF 03):

A könyv teljesen magával ragadott, frappáns és tömör történetszövés és rengeteg ötlet. Jauntolás, külső-belső bolygók háborúja, a társadalmi elit kissé steampunkos naddzolása (Fourmyle bevonulója big_smile )… Azonban a befejezés teljesen más irányt vett, mint amire számítottam. Jóformán a marsi kiruccanás után és a nagy finálé előtt nem derül ki lényeges momentum és a pyrE se egy „nagy durranás”. Aztán következik a konklúzió, amelyet külön ellentmondásként éltem meg. Tudni illik az utolsó oldalak mondanivalója csillagos ötös, azonban közel sem erről szólt a könyv.

Valóban érdekes és korát meghaladó mű, de minden mélyre szántó gondolat és párhuzam ellenére is inkább akció történet.

Csoda, hogy nem filmesítették meg.

Értékelés: 5 csillagból 3 és fél

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/alfred-bester-ti … rtekelesek

Dominik olvasói méltatása Alfred Bester: Tigris! Tigris! c. könyvéről (MM SF 03):

Nagyon úgy tűnt, hogy a Tigris! Tigris! bizony kultregény, így kíváncsi is lettem rá – vajon mit tudhat Bester, mitől lesz ilyen elismert és népszerű alkotó? Választ olvasás után sem kaptam, de legalább azért jól szórakoztam.

Ami leginkább megdöbbentett, hogy ebben a regényben mindenki iszonyatosan gonosz. Erőszak és pusztítás mindenhol, kegyetlen emberek és hihetetlenül ellenszenves szereplők tömege lepi el az oldalakat, azonban a pozitív alak hiánya okán nem is sikerült senkit megkedvelni. Még „főhősünk”, Gully Foyle sem mutat sok erényt, cserébe viszont meglepően hirtelen (és sajnos elég hiteltelenül) rengeteget fejlődik, miközben Monte Christo grófjaként szenved, bosszút áll és harcol az ellenségeivel.

Ha már Dumas: a klasszikus regényre épül Bester alkotása is, ám olyan remek ötletekkel vértezi fel, hogy teljesen eredetinek és izgalmasnak tűnik. A dzsauntolás csak a kezdet, az átalakult világ leírása egészen magával ragadó, míg a globális vállalatok képe egészen a cyberpunkot vetíti előre – s akkor még nem is beszéltem az izgalmas, new wave-es betűképekről.

Mégis kidolgozatlannak érzem. Gördülékeny és olvasmányos a stílus, de mintha félne megállni és elmélyedni, elgondolkodni kicsit. Viszont legalább a befejezés valami eszméletlenül emlékezetesre sikerült, cserébe jobb színben tűnik fel az előzmények nem túl kiemelkedő minősége is.

Úgyhogy nem egészen tudom, hogy mitől lett a Tigris! Tigris! kult, akadnak persze zseniális momentumok, de azért mindent egybevetve közel sem tökéletes. Ámbár idén, 2013-ban lenne 100 éves Bester, vagyis még némi aktualitása is van.

Értékelés: 5 csillagból 4

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/alfred-bester-ti … rtekelesek

A szomszédos fantasy-topikban pedig közben érdekes eszmecsere bontakozott ki ati és Tükörálarc között Alfred Bester: Golem 100 c. regényéről.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Ízelítő Piers Anthony: Fthor c. könyvéből (MM SF 04):

A súly ugyan nem volt számottevő, ám a közlekedést megnehezítette, hogy lefoglalta a kezét. Átvethette volna a vállán a lány testét, de ha fejjel lefelé lóg, az nem használt volna vérző sebének. Arlo nem választhatta a kertjébe vezető legrövidebb utat, mert így nem tudott úszni és mászni. A csatlakozó folyosók közül csak kevés volt kényelmesen egyenletes; óriási féreglyukakként csavarodtak minden irányba – lávacsatornák, ahogy Aton nevezte őket –, melyeket átereszek és törések tarkítottak. A legveszélyesebb állatok mindig a barlangok alsóbb régióiban tanyáztak – pontosan ott, ahová Arlo most tartott. És Nattal a kezében sem a szájában lévő vasköveket, sem a cseppkődárdáját nem tudta használni.

Megdöbbentő, mennyi változást hozott egy lány az életébe.

Egyelőre nem volt közvetlen veszélyben. A barlangi állatok nem voltak olyan értelmesek, mint ő, így nem vették rögtön észre korlátozott lehetőségeit. Ám ez a túra egyre kockázatosabb volt, hisz különös viselkedésének alighanem kezd már híre kelni Khtonon. Szabadon, ereje és gyorsasága teljében kevés halandó ellenfele akadt; így, akadályoztatva viszont már sok. A kiméra…

Arlo egy pillanatra megborzongott. Azt nem kockáztathatja meg!

Csak egyetlen száraz, egyenletes út vitt a kertjébe: a sárkány labirintusán keresztül.

Arlo nem félt tőle, mert az állat nem tudta elhagyni a járatokat, ahol lakott. Hatalmas teste úgy épült fel, hogy csak a saját közegében tudott hatékonyan tevékenykedni; egy nagyobb barlangban már esetlenné vált, könnyen ki lehetett kerülni. Ám tíz láb átmérőjű alagútjaiban gyilkos erőt képviselt, vad volt és legyőzhetetlen. Ragadozó volt, azokból a kisebb-nagyobb lényekből élt, melyek botor módon betévedtek vagy belepottyantak a barlangjaiba, és nem találták meg idejében a kivezető utat.

Arlo most erre a területre készült behatolni. Egy olyan lány kedvéért, aki idegesítette, és valószínűleg amúgy is meg fog halni. A fiú tudta, hogy irracionálisan cselekszik – bohóckodik, ahogy Aton szokta mondani –, és lényének egy része lázadozott is ez ellen. Mégis ment tovább.

Ezek a járatok nem természetes módon alakultak ki. Kerekded íveiket a sárkány hatalmas karmai vájták ki a tömör sziklából. Igaz, a szikla itt puhább volt; Arlo is le tudott vésni belőle egy kisebb darabot a cseppkődárdájával. Ám hónapok ínszakasztó munkájába telt volna, hogy egy kisebb alagutat kivájjon – ezek meg aztán egyáltalán nem voltak kicsik!

Egy szűkebb nyíláson hatolt be a sárkány szállásterületére, ami valószínűleg még századokkal korábbról maradhatott meg, az állat fiatalkorából. A legtöbb járatát kiszélesítette, ám ez rengeteg erőfeszítésébe telt, és a területe peremén néhányan elhanyagolt. Talán csak megváltoztatta a rendszer felépítését, így ezekre már nem volt szüksége – vagy szándékosan hagyta meg őket ilyennek, hogy a prédának legyen hol bejutnia. A sárkány nyilván többet kapott el, mint amennyi meg tudott szökni, különben éhen halt volna.

Arlo már teljes egészében körbejárta a fészket, és bár rendkívül szerteágazó volt, javarészt két dimenziós. A sárkány akkora volt, hogy egy nagyobb eséstől összeroppant volna a saját súlya alatt, ezért nem szeretett mászni. Ezt az öreg Betegágy doki magyarázta el neki; sokat tudott az állatok viselkedéséről.

Továbbá a sárkány ilyenkor általában még aludt, és egyelőre nem riasztotta fel semmi. A kockázat tehát nem volt vállalhatatlan.

A kisebb alagút egy nagyobbikba torkollott. Karomnyomok jelezték a sárkány munkáját, ahogy a járat falait folyamatosan növekvő átmérőjéhez igazította. A járatrendszer alaprajza nem volt túl bonyolult; az alagutak úgy nyúltak ki a központi teremből, mint az ÓFI-ban látott kerekek küllői. Egy spirális vájat szelte keresztül őket több teljes kört leírva, mielőtt egy zsákutcában véget ért volna. Minden küllő túlnyúlt a spirálon, és úgyszintén zsákutcákba torkolltak. A legtöbb idetévedt élőlény azért tévedt el a labirintusban, mert az elméjük nem tudta felfogni a mintázatot. Amikor a sárkány üldözőbe vette őket, ösztönösen kifelé menekültek, hogy aztán zsákutcába fussanak – ahol aztán biztos prédává váltak.

Arlo gyorsan cipelte terhét a középpont felé. Az állat főként a menekülés zajaira figyelt fel. A közeledést azért tűrte, mert azt akarta, hogy a préda minél beljebb jusson a rendszerbe és eltévedjen. Így hát Arlo határozottan és félelem nélkül gyalogolt, mert erre a sárkány aligha neszel fel. Mégis azt kívánta, bár lenne már túl ezen az útszakaszon.

A spirálhoz képest a küllők rövidek voltak, de Arlónak még üres kézzel is tíz percébe telt volna áthaladni rajtuk. Így kétszer annyi ideig tart majd.

Elérte a középső termet. A sárkány ott volt, vastag bőrredőibe fedve aludt. Még nyugalmi állapotában is majdnem kétszer akkora volt, mint Arlo. Persze mozgás közben sem volt magasabb; lábai kurták voltak, futva pedig a teste megnyúlt, hogy keskenyebb legyen. A bűz irtózatos volt, mert a termet ürülék borította, és a szag átjárta a teljes barlangrendszert. Az állat horkolt: olyan volt, akár egy távoli szélcsatorna zúgása.

Arlo megkerülte a sárkányt, nyugodt és egyenletes járásra kényszerítve magát, hogy fenntartsa a közeledő mozgás hangját. A kerülőút kényesebb lett volna. Mehetett volna a spirálon is, de az tovább tartana és nagyobb eséllyel ébreszti fel az alvó szörnyeteget. Nem annyira a neszek hangereje vagy közelsége számított, inkább a természetük és az irányuk.

Nat megmozdult a karjában. Ez egyrészről jó jel volt, mert azt jelentette, hogy az állapota javult, másrészről viszont rossz, mert Arlo nem inthette csendre. A hangja felébresztheti a sárkányt!

A lány tüsszentett.

A sárkány megmozdult. A farka megrándult.

Arlo ment tovább. Bármi változás a járásában végzetesnek bizonyulhat – ha ugyan a helyzete nem volt már így is reménytelen. Egy tüsszentés még nem jelez félelmet; lehet, hogy a sárkány nem is foglalkozik vele…

A hatalmas bestia megfordult, látni engedve acélkemény, sziklamaró karmait. Egy-egy lába akkora volt, mint Arlo mellkasa, és minden karom mögött különös izom- és csontáttét biztosított félelmetes ütőerőt. A sárkány, ébredt rá Arlo a hasonló lábszerkezetből, a fényvakond távoli rokona lehet.

A fiú elérte a túlsó alagutat, amit korábban kiválasztott, és a sárkány nem mozdult többet. Átjutottak. Arlo belereszketett a megkönnyebbülésbe.

– Hová viszel? – kérdezte Nat hangosan.

Horkantás hallatszott. Arlónak nem kellett hátranéznie, hogy tudja, a sárkány felébredt! Most már nagy bajban voltak.

– Bolond! – kiáltotta dühösen, miközben talpra állította a lányt. – Fuss, ha bírsz! Végig ezen a járaton. Van egy nyílás a végén – én másfelé megyek.

A sárkány álomittasan mozgolódni kezdett, léptei súlyával megremegtetve a sziklát. Arlo félelmet színlelve felsikoltott – nem esett nehezére –, és rohanvást nekivágott a spirális alagútnak.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Mike Resnick neve nem szerepel véletlenül abban a sorozattervben?
Engem konkrétan a Santiago: A Myth of the Far Future érdekelne.

Minket inkább a többszörös Hugo-díjas Kirinyaga-novellaciklusa. smile De ahhoz szőrmentén kell nyúlni, igazi botránymatéria; külföldön éktelen hullámokat vert a megjelenése, heves tiltakozások sorozatát váltotta ki. Ahány ideológiai tabu csak létezik a modern SF-ben, szinte mindet egyszerre ostromolta: elmondták rasszistának, szexistának, reakciósnak, antihumanitáriusnak, moral insanitynek – ami butaságot csak polkorrekt alapon össze lehet hordani. Szóval mielőtt egyáltalán szóba jöhet, a SF-folyamnak érdemes jobban megizmosodnia, hogy elbírja a súlyát. big_smile

Ma elolvastam egy novellát Resnick-től...A neptunusz elefántjai-t és nagyon tetszett...Az Agyarak című egyetlen magyarul megjelent könyve is ..Kicsit utánaolvastam a Kirinyaga cimű könyvének...remélem mihamarabb megizmosodik a sci-fi vonal hogy elérje ennek a könyvnek a súlyát... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tegnap befejeztem a The Stars My Destinationt (nekem ez a cím jobban tetszik).

Talán a Moly.hu-n olvastam valakitől, hogy számára hihetetlen volt ez a gyors balgából világmegújító erővé avanzsálódás.  Pedig a könyv részben épp erről szól. Bester már a könyv elején jelzi, hogy a főhőse több mint aminek látszik: "[...] intellektuális, képességeit gátolja az ambíció hiánya. [...] Egy váratlan sokk felrázhatná, de a pszich nem találta meg a kulcsot.", ráadásul az a képesség, amivel rendelkezik, már a legelején sejtetve van.

Frank Herbert  a The Dosadi Experiment-ben írta az egyik fejezetprológban (mi a hivatalos szakneve ezeknek?): A megfelelő ponton gyakorolt megfelelő nyomással bármely értelmes tudat megdöbbentő önismeretté robbanhat. A könyv ennek kifejtése, ahogy halad előre a "tigrisember", egyre többet és többet fedez fel magából a gyűlölet és a bosszú útján, egyre több és több tudást halmoz fel, miközben végig egy körpályán kering.

Akkor tér le erről, mikor rádöbben mások és saját dühöngése példáján, hogy ez nem vezet sehová. És amikor ráébred önmagára, beleremeg az egész jövő és az univerzum.  Viszont épp ez az ellentmondásos út kellett ahhoz, hogy "jobb" emberré váljon.

A könyv első fele -nem tudom, szándékos volt-e-, döcögősebb, darabosabb, a történet a második felében pörög fel, és ez a modern Monte Cristo grófja történet tetszett jobban (amivé alakult). Bester nem másolja, hanem újraértelmezi, akárcsak Hannu Rajaniemi Arséne Lupin karakterét Jean le Flambeur alakjában. Talán nem elvetendő e két könyv közötti párhuzam vonása.

Szóval remek volt, köszönöm, hogy olvashattam!

"Lá iláha illá’l-’isq. – Nincs Isten a Szereteten kívül.” - Fakh al-Dín ’Iráqí (szufi tanító)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Juraviel.Ihuan.Bedvin írta:

Talán a Moly.hu-n olvastam valakitől, hogy számára hihetetlen volt ez a gyors balgából világmegújító erővé avanzsálódás.  Pedig a könyv részben épp erről szól. Bester már a könyv elején jelzi, hogy a főhőse több mint aminek látszik...

A mitikus léptékű karakterek a mítosz törvényszerűségei szerint fejlődnek – vagyis hirtelen, átütő erejű metamorfózisokban, nem pedig lassú, fokozatos átmenetben, mint a polgári fejlődésregények hősei. Ez éppúgy igaz Gulliver Foyle-ra, mint Paul Atreidesre a Dűnében vagy Aton Ötre a Khtonban (és a fiára, Arlóra a Fthorban). És ha már Alfred Besternél tartunk…

Íróéletrajz

ALFRED BESTER

http://24.media.tumblr.com/tumblr_mb7zrvHwM71rge7zlo1_500.jpg

New York, Manhattan, 1913. december 18. Hol másutt történt volna? A mizantrópia, a kulturális káosz, ezernyi filozófia, vallás, életszemlélet színes kavalkádja, mely túlcsordul, mint a cukor egy arab süteményen. James J. Bester második gyermeke, egyetlen fia született meg ezen a napon a termékeny káosz fővárosában, aki később oly jelentős nyomot hagyott a tudományos-fantasztikus irodalom világán. Alfred Bester.

Első írása húszas éveinek derekán jelent meg, a Thrilling Wonder Stories 1939. áprilisi számában, A törött axióma (The Broken Axiom) címen. Az elkövetkező éveket rövid történetek publikálásával töltötte, a világháború alatt pedig a hadszíntéren szolgáló szerzőt helyettesítette a Phantom és a Mandrake the Magician című képregények szerkesztésében. Bár korábban is hódolt a tudományos fantasztikumnak, élő klasszikussá az 1950-es években írt műveivel lépett elő.

Alfred Bester afféle szórakoztatóipari polihisztorként működött, a televíziótól a képregényeken át az irodalomig minden fronton megmutatta magát, számunkra természetesen az utóbbi az érdekes.

1953-ban látott napvilágot Az arc nélküli ember (The Demolished Man), melynek középpontjában a telepátia áll, s következésképp egy olyan világ, ahol hiába a szigorú hierarchikus rend, senkinek nincsenek biztonságban a titkai, ahol megfelelő háttér és képességek birtokában könnyedén fel lehet borítani bárki életét. Ebben az évben osztották ki első ízben a Hugo-díjat, melyet a szóban forgó regényével Bester el is nyert. Teljesen megérdemelten, hiszen a szórakoztató és fordulatos történetből a mélyebb gondolatok sem hiányzanak.

Kiváltképp fontos műve a Tigris! Tigris!, mely három évvel később, a Galaxy magazinban jelent meg először, négy folytatásban. E történet eredetileg vegyes fogadtatást kapott mind a kritikusok, mind az olvasók részéről, csak később hódította el osztatlanul a neki kijáró elismerést. S hogy miért különösen fontos? Mert Bester e regényben olyan motívumokat használt, melyek később meghatározó elemeivé váltak a teljes cyberpunk-zsánernek. A mamutvállalatok, melyeknek hatalma a kormányokéval vetekszik, az emberi test kibernetikus beültetésekkel való felerősítése, a kifinomult-fejlett technológia mellett vagy ellenére jelenlévő alacsony életszínvonal mind olyan jellegzetességek, amelyek Bester könyvében is felbukkannak. A filmadaptáció még várat magára.

Két évvel később a Starburst című remekbe szabott gyűjteményes kötettel rukkolt elő, mely több utánnyomást megélt, és sokan a legnívósabb szerzői antológiaként tartják számon a science fiction történetében. Olyan elbeszéléseket találunk benne, mint a magyar olvasóközönség számára is régtől fogva ismerős A nyikorgó idegen (Of Time and Third Avenue), a Hobson választása (Hobson’s Choice), a Szívélyes Fahrenheit (Fondly Fahrenheit); vagy éppen e sorok írójának kedvenc Bester-novellája, a Disappearing Act.

1974-ben az Analog magazinban sorozatként, majd a rákövetkező évben önálló kötetként jelent meg a The Computer Connection, melyet mind a Nebula-, mind a Hugo-díjra jelöltek. Ebben a halhatatlanok titkos, történelemalakító világösszeesküvése kél birokra egy öntudatra ébredő szuperszámítógéppel, amely el akarja vitatni tőlük az emberiség sorsának irányítását.

Bester kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de folyamatosan írt SF-t, míg el nem érkezett az 1987-es év SF-konvenciója, ahol díszvendégként lépett volna fel. Ám rohamosan romló látását, hanyatló egészségét egy olyan szerencsétlen eséssel tetézte, melynek következtében csípőtörést szenvedett. Egy hónapon belül belehalt a komplikációkba. Minden vagyonát kedvenc csaposára hagyta, akihez minden reggel betért a postába menet; ránk pedig olyan SF-műveket, melyeket a mai napig érdemes fellapozni és elmerülni bennük.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

BWizard Ismertetője A regéről:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013 … .html#more

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Újabb tízpontos értékelés... Hízik a májunk! cool

A linket köszönjük szépen, máris csatoljuk a Böngészdébe.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Számomra mindig felemelő érzés ilyen pozitív hangvételű ismertetőre bukkanni A regéről, a mű vegyes fogadtatása miatt, ami számomra teljesen érthetetlen.
Én még mindig bízok a ciklus folytatásában.  roll

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

Én még mindig bízok a ciklus folytatásában.  roll

Hosszú távon nincs kizárva - de most mindenképpen a cselekményes, kalandosabb vonalra szeretnénk ráerősíteni a SF-folyamban.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Filmajánló

WALL-E (Andrew Stanton, 2008)

http://pixartimes.com/wp-content/uploads/2010/12/wall-e-and-eve.jpg

Színes kis kitérőt teszünk most az animációs filmek világába. Mielőtt felhördültök és fórumozó alakú lyukat vágtok a falba, szeretném jelezni, hogy komoly mondanivalóval bíró műről van szó.

A felnőtt férfiak nagy többsége fenntartásokkal viseltetik, ha az „animációs film” kifejezést hallja. És teljes joggal, ezeknek a műveknek nem mi vagyunk a célközönsége. De bár a WALL-E részben mese, mégsem gyerekeknek szól. Igaz ugyan, hogy a sztori lényegében arról szól, hogyan szeret egymásba két pléhkaszni – ám a környezet, amelybe ezt a történetet helyezték, egy igen sötét, sajnos igen valóságszagú jövőkép.

A cselekmény dióhéjban: WALL-E, az utolsó működőképes mesterséges intelligencia a Földön, szorgosan végzi napi teendőjét: szemetet gyűjt, kis kockákká tömöríti (közben úgy guvad a szeme, mint macskáé az alom fölött), majd takaros oszlopokba rendezi őket. Történt ugyanis, hogy ezt a fránya kis planétát sikerült az emberiségnek annyira teleszemetelnie, hogy lakhatatlan maradt, ezért szeretett fajunk legkiválóbb példányai űrhajóra pattantak és leléceltek. Mert ugye bulizni mindenki szeret, de takarítani már annál kevésbé. És ha valami elromlik, veszünk helyette újabbat, nagyobbat, a régit pedig kidobjuk. Meséről beszélünk, de nem gyermekmeséről. Ez már akkor nyilvánvalóvá válik, amikor a WALL-E által gyűjtögetett limlomok széles panorámája a szemünk elé tárul: olyan kulturális referenciák tárháza ez, melyeket inkább az fog érteni, aki már maga is gyermeket nevel. E szorgos kis robot békésen tengeti napjait, amikor, mint minden bonyodalom kezdetén, megjérkezik a nő! EVE, akit mintha Steve Jobs faragott volna; a direktívája egyszerű, a külcsín lenyűgöző. Esemény eseményt követ, s WALL-E hamarosan az Axiom nevet viselő űrcirkálón találja magát; e büszke gigász hordozza magán hétszáz éve azt, ami az emberiségből maradt.

És ezzel elérkeztünk a humán disztópia egy igen valószínű változatához. A fejlődés eleinte a szükségletek kielégítését szolgálta. Nem tudtuk leteríteni a kardfogú tigrist, ezért feltaláltuk a dárdát. Nem tudtuk hazacipelni a tigrisbundát a feleségünknek, ezért feltaláltuk a kereket és talicskát. De egy bizonyos pont után a fejlődés már pusztán kényelmet célozza. Bármit megvehetsz a Buy’n’Large-ban, melynek neve már magában is egy szójáték, minden elérhető egy gombnyomásra; s ha véletlen problémád akadna, amit saját erőből kell megoldanod, apró robotok hada siet a segítségedre. Ebben az alternatív jövőképben a komfort nevű társadalmi betegség végleg elkorcsosította az ember nevű élőlényt, amelynek egyedei már egymást sem veszik észre, csak az előttük lebegő kijelzőn csüggenek áhítattal – átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt. Ijesztő, de nagyon is valószerű jövőkép. Ez durva túlzás lenne? A Puskás Ferenc stadion metrómegállójában sor kígyózik a mozgólépcső előtt az okostelefonokat babrálva, míg három fő vetekedik arra a lehetetlen vállalkozásra, hogy azt a huszonegynehány statikus lépcsőfokot megmássza. Ez nem költői túlzás. Ezt e bejegyzés írója a két szemével látta, egyike volt a háromnak. A két kis robot véletlenek sorozatának meg a HAL 9000 szemeit (és egyéb tulajdonságait) örökölt autópilótának köszönhetően kizökkenti az elpuhult eltunyult társadalmat a vegetációszerű állapotból, és mivel egy meséről beszélünk, természetesen adott a boldog befejezés.

Kedves történet, és a két kis pléhkaszniba több érzelem szorul, mint a legtöbb romantikus film szereplőibe összesen; ám egyben vészterhes jövőkép is, melynek jelei már most baljós árnyként tornyosulnak fejünk fölé. Megtekintésre erősen ajánlott.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Láttam a filmet, nagyon is rendben van!

Azzal az állítással, hogy az animációs filmek nem feltétlenül a felnőtt közönségnek szólnak, vitatkoznék: a stúdiók - színtisztán anyagi megfontolásból - igenis igyekeznek figyelembe venni a felnőtt, érettebb közönség igényeit is egy-egy film elkészítésénél, arra törekedve, hogy az is találjon benne kedvére valót, aki elmúlt mondjuk 30 (ami minden családi mozi esetében alapkövetelmény, egyébként). Ezért viszonylag hosszú azon animációs filmek sora, amelyet felnőttként is kifejezetten érdemes megtekinteni - ha jól tévedek, a Disney-féle Aladdin volt az első a "duplafenekű" (felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló) alakotások sorában, aztán jöttek a többiek: Nemo nyomában, Shrek, Kung-fu panda, Így neveld a sárkányodat - hogy csak azokat említsem,  amelyek hirtelen beugrottak.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tematikus kiállítás a Képcsarnokban:

Válogatás az eredeti Ed Emshwiller-illusztrációkból, amelyekkel Alfred Bester: Tigris! Tigris! (The Stars My Destination) c. regényének első kiadása megjelent a Galaxy magazin hasábjain, négy folytatásban 1956 októberétől 1957 januárjáig.