Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Jobbulást neki!

Köszönöm szépen a jókívánságot! smile

A helyzet az, hogy a MesterMűvek történetében gyakran én voltam a szűk keresztmetszet, aki miatt egy kötet megjelenése késedelmet szenvedett. (És most is én vagyok az a Gonosz mesék kapcsán.) Ezért állapodtunk meg a kiadó vezetőségével, hogy idén már rajtam kívül más műhelytagok is vállalnak szerkesztői munkát a sorozatban, változatlan szerkesztői koncepcióval. A Kalandok a Marson antológiát például a Nagy Levin fogja szerkeszteni (a Greg Keyes-könyvek fordítója), az Istár hajóját pedig Pé (a Jo Walton-szériánk fordítója); ők a saját nickjükön is megszólalnak olykor a fórumon, ám egyébként mindketten veterán Tükörálarcok. Így elejét vehetjük a tavalyi fennakadásoknak, amikor az én privát problémáim fél esztendőre tetszhalálba dermesztették a sorozatot.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Szóval akkor a Gonosz mesék: február vége? Március közepe?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Szóval akkor a Gonosz mesék: február vége? Március közepe?

Igyekszem a jövő hét folyamán leadni a kiadónak az esedékes munkákat; itt a fórumon pedig naprakészen tájékoztatni foglak titeket, hogyan haladok.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Razor írta:

Olvasom a 275-ös Galaktika tartalmát és írják, hogy lesz benne egy M. R. James novella. Tőletek, valamelyik korábban megjelent, vagy csak elővettek valami régi, korábbi fordítást?

Na, itt van előttem. A kíváncsiság káráról (A Warning to the Curious, 1925), fordította: Dési András György.

A szerzőről szóló, pár soros ismertetőben szerepel, hogy már két válogatáskötet is megjelent tőle idehaza.

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.02.07. 10:30:48)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

No, akkor a Razornak írt válaszában rosszul tippelt a Tükörálarc kolléga. Ez a novella nálunk Intés a kíváncsiaknak címen szerepel a Sötét örökségben. Örülünk, hogy más kiadóknak is megakadt a szeme Jamesen; így több olyan olvasó találkozhat a műveivel, aki eddig azt se tudta róla, hogy a világon volt.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nyugi Leislike!Ha már szülési stádiumban lesz felrakják teljesen az előrendelhető könyvek közé...

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Persze...feltéve ha kapsz rá választ... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Na, itt van előttem. A kíváncsiság káráról (A Warning to the Curious, 1925), fordította: Dési András György.

Köszi! smile Pusztán kíváncsi voltam.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

Tükörálarcok mindig igyekeznek válaszolni.  smile


Köszönjük a bizalmat, igyekszünk. smile Optimális esetben március elejéig leadásra kerül az anyag, a legkedvezőbb csillagállás esetén pár héttel korábban, ha minden klappol a hóvirág nyílásakor már a polcokon lesz. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

ha minden klappol a hóvirág nyílásakor már a polcokon lesz. smile

Nem gonoszkodni akarok de nálunk már egy hete virágzik a hóvirág kint az udvaron big_smile Esetleg nem a nárciszra gondoltál véletlenül? smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

Köszi! Addig másik MM könyv nem is jön?

Az könnyen elképzelhető, hogy a Fthorral egymásra torlódnak...

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Linkajánló

(Figyelmeztetés: Az elemzés spoilereket tartalmaz!)

Joseph A. McCullogh cikke Robert E. Howard, a kereszténység, és a Bran Mak Morn- ciklus kapcsolatát taglalja.

Az esszé elején a szerző rögtön megjegyzi, hogy a keresztre feszítést, ezt a nagy horderejű, mély jelentéstartalmú jelképet Howard mindösszesen kétszer használta írói pályafutása alatt. Először egy Conan-történetben, a másik alkalommal pedig A föld férgei c. Bran Mak Morn-novellában. Kiemeli, hogy Conan saját maga szabadul meg a keresztről, ami már önmagában is egyfajta tagadása a keresztény elveknek. A második esetben sokan félreértelmezik a szimbólum megjelenését, ugyanis nem szabad önállóan tekinteni rá, hanem egy nagy egész részeként kell szemlélni, amiből kibontakozik Bran Mak Morn, a piktek bukott megváltójának története.

McCullough szól róla, hogy Howard rendkívül vallásos környezetben nőtt fel, és ennek megfelelő nevelést kapott. Édesapja saját magát Krisztus katonájának tartotta, akinek a fő feladata a Gonosz elpusztítása. Fiát vasárnapi iskolába járatta, és gyakran mentek vallási összejövetelekre. Ennek ellenére Howard felnőttként szkeptikus volt a kereszténységgel szemben, ugyanis nem tudta, miben is kellene hinnie. Nagyjából ez idő tájt kezdte el írni az utolsó pikt király, Bran Mak Morn történeteit.

Ezután a cikk szerzője bemutatja Howard piktjeit, a kicsi sötét embereket, akik olyannyira közel álltak hozzá. Saját bevallása szerint valamiféle furcsa kötődés volt közöttük, ezért is alkotta meg Bran karakterét, mint a piktek megmentőjét. Bran sagája négy rövid történetből áll, melyekből három a Weird Tales magazinban jelent meg az 1920-as és a korai ’30-as években, a negyedik pedig jóval Howard öngyilkossága után került elő.

Időrendileg az első történet a Ködből és homályból, ami bár önálló narratíva, mégis szorosan kapcsolódik a megváltó-elmélethez. A novella egy római katonáról szól, aki egy expedíció utolsó túlélője, és a piktek Bran parancsára élve fogják el. Már ekkor felfedezhető egy pár közös vonás a pikt vezér és Jézus között. Többek között mindketten egy nagy harcos egyenes ági leszármazottai (Lándzsás Bruléé, illetve Dávid királyé), illetve mindketten egy ideált testesítenek meg. További fontos tényező, hogy Bran ekkor még nem király, csupán vezér.

A katonával való találkozója után Bran úgy dönt, hogy megkegyelmez a rómainak, amivel kivívja a törzs varázslójának rosszallását. Párbajra kerül sor közöttük, amit Howard úgy jellemez, hogy „battle between Old and New”; ez valószínűleg utalás az Ó- és az Újszövetségre. A viadalt Bran nyeri meg, így kezdetét veheti a piktek felemelkedése.

A történet hátralévő részében a varázsló elmeséli a pikt nép krónikáját a kezdetektől fogva; megtudhatjuk, hogy hanyatló nép az övék, a fiatalabb törzsek mindenhonnan kiszorították őket. A legfontosabb információ azonban az, hogy Branra úgy tekintenek, mint a küldetéses vezérre, aki ismét naggyá teszi őket.

A saga második felvonása az Árnykirályok, amit általában önmagában szoktak vizsgálni, tekintve hogy itt együtt szerepel Howard két híres hőse, Kull király és Bran Mak Morn.
Ez a novella a Ködből és homályból történései után játszódik, pontosan nem tudni, mennyivel, de időközben rengeteg dolog megváltozott. Bran immáron a piktek királya, és népét (valamint néhány további nációt) összefogva próbálja megállítani a római sereg betörését, akik nem egyszerűen legyőzni akarják, hanem népével együtt eltörölni a föld színéről. Így Bran népe megváltásának egyetlen lehetőségévé válik, a szó legszorosabb értelmében – ellentétben Jézussal, aki népének spirituális megváltója volt.

Bár a két történet között Bran törzsfőből királlyá lépett elő, ugyanakkor valamit el is veszített emberségéből. Az Árnykirályok ugyanis egy római katona feláldozásával kezdődik, míg a saga első novellájában Bran pontosan az emberáldozatot akadályozta meg. Ez az érdekes momentum, amit a növekedés és a veszteség párhuzama testesít meg, csak akkor bontakozik ki előttünk, ha a történetek összességét szemléljük. És amerre Bran útja visz, arra visz a pikt népé is.

Az Árnykirályok egyik nagy konfliktusa a piktekkel szövetséges vikingek körül összpontosul, akik főnöküket elveszítve az átállást fontolgatják, viszont akár meg is halnak Bran ügyéért, ha ad nekik egy királyt, aki se nem pikt, se nem gael, se nem brit. Ez a kitétel, be kell látnunk, lehetetlen kérés. Azonban a messiás egyik fő ismérve a csodatétel, amit Bran annak rendje-módja szerint végre is hajt. Gonar segítségével megidézi őse, Lándzsás Brule királyát, minden idők egyik legjobb kardforgatóját, a valúziai Kullt. Őt észak farkasai is elfogadják vezérnek, így az elkövetkező véres csatában a piktek és szövetségeseik hatalmas győzelmet aratnak a rómaiak felett. Bran ekkor még igazi megváltónak tűnik, ki megmentette népét a teljes pusztulástól. Azonban ezt a győzelmet csak a vikingek élete árán tudja kivívni, Kullon kívül mindannyian odavesznek az ütközetben. A pikt király ismét feláldozott egy darabot az emberségéből, és ezáltal a népét is elindította a kitaszítás ösvényén. 

A harmadik novella A föld férgei, amelyet sokan Howard legjobb művének tartanak, bár általában a Bran-korpusztól külön kezelik. Az elbeszélés a cikk elején említett keresztre feszítéssel indít. A megváltó-képben itt van egy kis törés, ugyanis a megfeszített ember nem Bran. Mak Morn Jézuséhoz hasonló története itt változik meg véglegesen, vagy ahogy Marc Cerasini írta: a keresztre feszítés itt nem az emberiség megváltásának a kezdete, hanem egy ember elkárhozásáé. Azonban az eddigiekből kiderült, hogy Bran Mak Morn és népe sorsa annyira összefonódott, hogy a vezér elkárhozásában az egész pikt nép osztozni fog.

Bran elátkozza Rómát és a helytartót, Titus Sullát, és megfogadja, hogy mindent fel fog használni az elpusztításukra, akár még a föld férgeit is. Ebből a jelenetből két fontos dolog derül ki. Az egyik az, hogy Bran – a saga során először – saját személyes érzelmeit a pikt nép ügye elé helyezi, a másik pedig, hogy bár a föld férgeit épp csak említi Howard, de érezni lehet, hogy olyan ősvilági szörnyűséget képviselnek, amelynek felhasználása által a király ismét veszít valamennyit humanitásából.

A férgek keresése közben Bran rátalál Atlára, a boszorkányra, akiről első pillantásra kiderül, hogy valamiféle keveréke az embereknek és a föld férgeinek. A király követeli a nőtől, hogy vezesse el hozzájuk, mire ő csak kineveti. Amikor azonban Bran közli vele, hogy ő nevezheti meg az árat, akkor beleegyezik. Ekkor dönti Bran végromlásba saját magát, csakúgy, mint népét, ugyanis az ár egy éjszaka a boszorkánnyal, amit ő el is fogad. Atla kígyószerű jegyei a Sátánra emlékeztetnek, a kérése pedig a legközelebb áll ahhoz, ahogy egy ember eladja a lelkét a Sátánnak. Ez azonban Bran szempontjából még katasztrofálisabb, ugyanis ő nem csupán a vére tisztaságát áldozza fel, hanem az egész népét közelebb hozza a földmélyi szörnyetegekhez. A pikt nép reménye egy szebb jövőre ezen a ponton szűnik meg.

A Sátán megkísérti Jézust a pusztaságban, de nem tudja megtörni a messiás akaratát. Brant is megkísérti egy sátánszerű entitás, ám az ő dühe és a haragja elhomályosítja ítélőképességét. Hogy kapcsolatba tudjon lépni a kígyókkal, el kell lopnia a szent kövüket, amihez alá kell szállnia a barlangjaikba. Ez egyfajta pokoljárás, amíg megszerzi a bálványt, majd visszatér vele a felszínre. Ezután Atla elviszi őt a férgekhez, akikre nincs tiszta rálátása, csak hüllőszerű lényekként tudja őket meghatározni. Kiderül, hogy valaha emberek voltak, vagy legalább emberszerűek, de a többi nép, főleg a piktek, a föld alá űzte őket. A haragjától elvakított Bran még mindig nem látja a hasonlóságot a két nép között, és a segítségüket kéri.

A találkozás után a történet megváltozik. A kő utáni keresés közben Bran elgondolkodik a múlton és az ember előtti időkön, majd szembesül tette szörnyű következményével, mikor ellovagol Titus Sulla romba dőlt tornyához. Itt humanitásának egy része visszatér, mikor megkönnyíti egy haldokló római utolsó perceit, valamint tudatosul benne, hogy a föld férgei az egész emberiség ellenségei.

Az ezután bekövetkező találkozón meglátja, mi történt Sullával, aki ekkor már csak egy remegő roncs. Bran egy kardcsapással végez vele, kezét azonban az irgalom mozgatja, nem a gyűlölet. Ekkor tudatosul benne, hogy a férgek régen olyanok voltak, mint a piktek: az emberiség határvidékére űzött nép, most kígyószerű szörnyek gyülekezete. A komor rege végén Bran számára nyilvánvalóvá válik, hogy egész népével együtt elkárhozott.

A föld férgei erőteljes befejezése ellenére van még egy novella, ami ehhez a témához köthető. A sötét bálvány címmel jelent meg egy közel nyolcszáz évvel Bran halála után játszódó történet, melynek a főszereplője az írföldi kitaszított, Turlogh Dubh. Turlogh épp nőrabló vikingeket üldöz, amikor is egy szigeten véres csatatérre bukkan, ahol egy csapat viking és egy maroknyi kicsi, sötét harcos (piktek) kölcsönösen végeztek egymással. A küzdelem feltehető tétje és oka, egy király sötét kőbe faragott szobra még mindig a csatamezőn pihen. A történet során végig úgy tűnik mintha a bálvány önerejéből harcolna a vikingekkel, majd amikor Turlogh visszaszolgáltatja a pikteknek, azok közlik vele, hogy az istenük, Bran Mak Morn képmása. Bran tehát a piktek istenévé vált, akik azonban már csak árnyékai régi nagyságuknak, elszórt településeik vannak csupán a Britanniát körülvevő szigeteken. Isten ő, ki cserben hagyta népét; közelebb állnak a kihaláshoz, mint történelmük során bármikor.

A sötét bálvány azzal ér véget, hogy mind a piktek, mind Turlogh elhajóznak a szigetről, ahol csupán egy pap és egy túlélő pogány szász marad. Sokkoló ez a párosítás, ugyanis a szászok adják Anglia többségi népességét, a pap pedig a kereszténységet szimbolizálja: az uralkodó vallást, melynek messiásához Bran oly közel jutott, ám a végén mégis elbukott.

Robert E. Howard nem sokat beszélt a vallásról, különösen a sajátjáról nem, de a Bran Mak Mornról szóló sagában láthatjuk közdelmét a keresztény eszmékkel. Lovecraft mondta egyszer róla, hogy „mindegyik történetében ő a főhős”. Nem nélkülöz tehát minden alapot az állítás, hogy Brannak a kereszténységgel szemben táplált kételyei Howard hasonló érzelmeit tükrözik. 1936-ban, írói pályája csúcsán, Robert E. Howard öngyilkos lett, ami alighanem a legélesebb cáfolata a keresztény életeszménynek.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Hmm, érdekes cikk, ilyen szemszögből még nem is gondoltam a Bran Mak Morn-cilusra, azt hiszem a közel jövőben beiktatok egy újraolvasást.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Számomra egyáltalán nem meggyőző. Mivel a kereszténység a világ egyik legelterjedtebb, erős történelmi gyökerekkel, és kiterjedt kulturális utalás/szimbólumrendszerrel bíró vallása, aligha nehéz olyan elemeket találni egy-egy írásban, ami így vagy úgy, de kapcsolódik hozzá. Hogy ebből az következik-e, hogy Howard egyfajta anti-keresztény mítoszt akart volna kreálni a Bran Mak Morn kalandjaiból, vagy sem, hát, több, mint bizonytalan. Könnyen meglehet, hogy  Howard részéről éppen a "Gondolta a fene!" effektus lépne fel eme eszmefuttatás olvastán, amiből - hogy, hogy nem - épp csak a konkrétumok, és az egyértelmű, kétségbevonhatatlan bizonyítékok hiányoznak. Így - számomra - nem több, mint egy prekoncepcionált gondolatkísérlet, a szobatudós bölcsészokoskodás tipikus példája, aminek a lényege, hogy bármit ki lehet olvasni egy-egy műből, amit a szerző ilyen vagy olyan indíttatásból kiolvasni vél - ahogy annak az ellenkezőjét is. smile sad

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.02.08. 22:18:39)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Számomra egyáltalán nem meggyőző. Mivel a kereszténység a világ egyik legelterjedtebb, erős történelmi gyökerekkel, és kiterjedt kulturális utalás/szimbólumrendszerrel bíró vallása, aligha nehéz olyan elemeket találni egy-egy írásban, ami így vagy úgy, de kapcsolódik hozzá. Hogy ebből az következik-e, hogy Howard egyfajta anti-keresztény mítoszt akart volna kreálni a Bran Mak Morn kalandjaiból, vagy sem, hát, több, mint bizonytalan. Könnyen meglehet, hogy  Howard részéről éppen a "Gondolta a fene!" effektus lépne fel eme eszmefuttatás olvastán, amiből - hogy, hogy nem - épp csak a konkrétumok, és az egyértelmű, kétségbevonhatatlan bizonyítékok hiányoznak. Így - számomra - nem több, mint egy prekoncepcionált gondolatkísérlet, a szobatudós bölcsészokoskodás tipikus példája, aminek a lényege, hogy bármit ki lehet olvasni egy-egy műből, amit a szerző ilyen vagy olyan indíttatásból kiolvasni vél - ahogy annak az ellenkezőjét is. smile sad

Pusztán egy Tükörálarc álláspontot képviselve: szerintem sem teljes és mindenre kiterjedő feltárása ez a piktek történetei mögött meghúzódó szimbólumrendszer(ek)nek. Elegendő tehát akként kezelni, ami: az elbeszélések tetszőleges - de nem légből kapott - szempont alapján elvégzett elemzésének, amit Joseph McCullogh viszont alaposan, és kilengések nélkül vezet végig a szövegeken. A maga módján meggyőző a gondolatmenete, és egy újabb értelmezési réteggel gazdagítja a Howard-történeteket, nekem ezért már megérte elolvasni, attól függetlenül, hogy nem értek minden kijelentésével egyet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

És egy másik Tükörálarc-álláspont… smile

A spekulatív irodalommal foglalkozó neves elemzők között sajátságosan elterjedt ideológiai alapállás a harcos ateizmus, hogy csak James E. Gunn vagy S. T. Joshi esetét említsük. McCullough ugyanebbe az iskolába tartozik. Az ő elemzéseik valóban hajlamosak olykor prekoncepciókra alapozni; egyszerűen ebben a perspektívában kell olvasni és értelmezni őket. Ez azonban nem jelenti, hogy mindenestül haszontalanok lennének, hiszen máskülönben felkészült és tájékozott szakértőkről beszélünk. Howard például bizonyosan nem volt hívő keresztény, ami meg is mutatkozik a műveiben: nagyon kevés hangsúlyosan keresztény karaktert visz színre, ezek sohasem hősök, fölöttébb ritkán vannak pozitívan beállítva, és kizárt dolog, hogy ők adják meg az írásai végkicsengését. (Ezért is tűnik hiteltelennek például A förtelem szentélyének Tierney által írt kiegészítése a Cormac Mac Art és a vikingekben.) Más kérdés, hogy Howardnál ez a folyamat korántsem volt annyira tudatos és megtervezett, mint például Lovecraftnál: ő ösztönösen alkalmazta a cikkben elemzett szimbolikát, mivel a lénye ösztönösen tiltakozott az olyan viselkedésminták ellen, mint az alázat vagy az önfeladás. A bűntudat viszont már jelentkezik motivációs tényezőként a hőseinél, erre éppen A föld férgei a példa, vagy éppen a Sötét szárnyak suhogása a Solomon Kane-történetek közül. Solomon Kane egyébként kereszténynek vallja magát, de az ő puritán hite inkább a kérlelhetetlenül szigorú ótestamentumi erkölcsökön alapszik: a „szemet szemért, fogat fogért” és a „bűnhődjék hetedíziglen” elvén, ahol Kane az isteni igazságszolgáltatás eszközének tekinti magát, bosszúálló purgátornak, akinek nem hogy tartózkodnia kellene a vérontástól, hanem egyenesen ez a küldetése és a feladata.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A harcos és - a jelek szerint - öncélú ateizmus. smile sad

Néhány "apróság" felett mintha elsiklana a szerző. Jelesül,  hogy Jézus nem pusztán azáltal lett megváltó, hogy meghalt a kereszten, hanem azért, mert 1. valóban Isten fia volt (tehát egyszerre valóságos isten és valóságos ember), amelyet az Atya több jellel igazolt, 2. éppen az volt a küldetése, hogy meghaljon a kereszten, 3. halála után feltámadt, 4. felment a mennybe (hogy a többiről - az áldozatról, s az eredendő bűn megváltásáról - most ne is essék szó).

Ez ugyan a hívők álláspontja, ezeket a tényezőket tehát a hit perspektívájából lehet valódi jelentéstartalmukban értelmezni (úgy is mondhatnám,  hogy ha valaki ateista, akár legyinthet is rájuk). Csakhogy: nem hívőként is feltűnhet, hogy BMM esetében néhány lényeges elem hiányzik az események láncából. Ha tehát valakit pusztán felfeszítenek, de túléli (még csak nem is hal meg!!!), attól még nem lesz isteni személy, és nem lesz isteni küldetése. Ezek alapján azt állítani, hogy BBM lenne a piktek megváltója, hát, legalábbis erős túlzás, és eljutni oda, hogy REH anti-keresztény mitológiát építene, több ennél: erőszak Howard művein. Legalábbis szerintem.

Ahogy én látom, Howard azért "szállítja le" Conant a keresztről, hogy ezzel is igazolja mindenen diadalmaskodó, barbár életerejét; BMM-nek pedig azért sikerül, mert gyűlöli a rómaiakat, és nem tűri, hogy ilyen csúfos, megszégyenítő halálnemet szabjanak ki rá. A kereszt BBM esetében "pusztán" a gyűlölt ellenség hatalmának, s kegyetlenségének mutatója.

Ami pedig a gonoszok pörölyét, a fáradhatatlan Solomon Kane-t illeti: igaz, hogy elvakult, és beszűkült gondolkodású, véreskezű fanatikus, de az is, hogy egyetlen percre sem kételkedik benne, hogy az Úr valóban mindenható, és ami vele történik, az az isteni szándék megnyilatkozása. Akár hívő volt Howard, akár nem, mindez szerintem éppenséggel nem arra utal, hogy elvetette volna Isten létezését, hanem arra, hogy - ha "csak" íróként is, néhány történet erejéig, de - nagyon is képes volt elfogadni a hitet, az Urat, és azt, hogy van terve ezzel a világgal.  Úgyhogy már csak emiatt sem tudok egyetérteni a szerzővel.

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.02.11. 09:39:24)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Az teljesen kizárt, hogy Howard tudatosan valami antikeresztény mitológiát szándékozott volna kiépíteni az írásaiban: a személyes meggyőződése nyilván átitatja őket, de roppant távol állt tőle az a szándék, hogy bármiféle ideológia célzatos kifejezésére használja a tollát. (Ami egyébként sajnálatos módon nem ritka jelenség a fantasztikus irodalomban.) Az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy nem volt hívő keresztény: nem csupán a műveiből, hanem a fennmaradt levelezéséből is egyértelműen kitűnik, hogy elvetette a keresztény tanításokat, a dogmatikát éppen úgy, mint az erkölcsiséget. Ettől persze még nem szükségképpen lett ateista vagy materialista: elvégre az idealista világnézetnek (az istenhitet is beleértve) nem a kereszténység az egyetlen kifejeződési formája.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Mindezt akár el is lehet fogadni. A bemutatott cikk azonban messze túllépett ezen. Ezért érzem úgy, hogy inkább szerzőjének (pre)koncepciójáról szól, mintsem Howard írásairól. smile sad

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.02.11. 12:04:15)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A linkek és a linkajánlók funkciója a tájékoztatáson és az érdeklődés felkeltésén kívül éppen az ilyen és ehhez hasonló termékeny diskurzusok kiváltása a fórumon: mi csupán ismertetjük ezeket a netes írásokat, korántsem mindig és mindenben értünk egyet a bennük foglaltakkal. Mondjuk én a Montague Rhodes James munkásságával kapcsolatos linkeket ismerem legjobban, mert az én házi feladatom volt az összegyűjtögetésük: de ott aztán tényleg van minden, az osztályharcos és homoszexuális áthallások vélelmezésétől kezdve a freudista lélektani elemzéseken át az okkultista eszmefuttatásokig. Sőt, az egyik link egyenesen Nagy-Britannia Kommunista Pártjának a honlapjára visz! big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Szirmocska olvasói méltatása M. R. James: Szellemjárás Angliában c. könyvéről (MM Klasszikusok 02):

Adhatok erre a könyvre egyszerre négy és öt csillagot? A 4,5 nem lenne kifejező.

Négy, mert a történetek nem nyűgöztek le teljesen. Bár volt olyan, ami okozott pár kellemetlen órácskát. Mert naná, hogy éjszaka kell nekem ilyesmit olvasni és naná, hogy akadt olyan, ami előhívta a lappangó gyerekkori rémálmaimat. Ez gondolom rémtörténetek esetében pozitívum. Igaz, tapasztalataim ebben a műfajban csekélykének mondhatók, talán ennek is betudható az ijedezésem. Pedig ez nem is olyan igazán rémisztgetős könyv. Inkább rejtélyekről, különös természetfeletti eseményekről szól, kicsit humorosan, kicsit moralizálva. Némelyik nagyon tetszett, némelyik pedig nem, a többség közömbös volt. Ezért a négy csillag.

De ugyanakkor maga a kiadás annyira kiált egy maximális pontszámért, hogy nem mehetek el mellette szó nélkül. Imádom a lábjegyzeteket! Megdöbbentően precíz munkát végzett a szerkesztő (és egyébként a szerző is). Példaértékű és nekem sokat hozzátett az élményhez. A kis bevezetők segítségével, pedig nem csak úgy a levegőben lógtak ezek a régiségbúvár rémtörténetek (ez azért egy pirinyót idétlen megnevezés big_smile), hanem általuk szinte ismerősként tekinthettem az íróra és korára, így a meséi is személyesebb színt kaptak. Milyen jó lett volna, ha az összes történet olyan magas színvonalú és lebilincselő, mint a kiadás.

Köszönet illeti @Shanara-t, aki lehetővé tette számomra a könyv olvasását! Köszönöm! smile

Értékelés: 5 pontból 4, illetve 5

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/m-r-james-szelle … rtekelesek

V_M olvasói méltatása Jack London: Kóbor csillag c. könyvéről (MM Klasszikusok 03):

A Kóbor csillag olvasása közben többször felkiáltottam magamban, hogy hol rejtegette a magyar könyvkiadás eddig ezt a mesterművet! A regényről csak felsőfokú jelzőkkel lehet beszélni. A könyv jóval több, mint egy egyszerű börtönregény. A szerző fantáziája szárnyal, stílusa olvasmányos, karakterei élőek, és a gondolati mélységeket sem nélkülözi, jusson csak eszünkbe a szellem és az anyag kapcsolatának vissza-visszatérő boncolgatása.

Darrell Standing előző életeiből Adam Strang, Ragnar Lodbrog és Daniel Voss történetei voltak a kedvenceim. A regény egyik erőssége, hogy térben és időben hitelesen idéz fel korokat és eseményeket, miközben mindenféle görcsös erőlködés nélkül lép egyikből a másikba, legyen szó a kora újkori Koreáról, bibliai eseményekről, vagy akár egy klasszikus robinzonád történetről. Ez az a fajta könyv, amit bátran oda lehet adni olyan olvasóknak is, akik alapvetően nem ismerik a fantasztikus irodalmat, vagy ellenszenvvel viseltetnek a fikció birodalmában játszódó művek iránt.

Dicséretet érdemel Kornya Zsolt, egyrészt az informatív előszóért, másrészt fordításban véghezvitt munkájáért. Vécsey Leó eredeti magyarítását sikerrel modernizálta, tette gördülékennyé és emelte szépirodalmi szintre.

A Kóbor csillag meggyőzött, hogy a Mesterművek klasszikus alsorozatából a jövőben további könyvekkel tegyek próbát.

Értékelés: 5 pontból 5

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/jack-london-kobo … rtekelesek

johnjsherwood olvasói méltatása M. R. James: Sötét örökség c. könyvéről (MM Klasszikusok 06):

Az első pár novellát erősebbnek éreztem, mint az első James-kötetbe került válogatás nagy részét, a második felébe viszont – mint az a szerkesztői felvezetőkből is kiderül – már kevésbé sikerült írások kerültek. James egyértelműen a lassan építkező hangulatkeltésben a legjobb, ami a rövidebb írásaiban nem működik, és mivel pont ezek maradtak a végére, kicsit hiányérzettel tettem le a könyvet. Úgyhogy egy jó tanács annak, aki még nem fogott bele: ne sorban olvassa. Mert egyébként viszont hideg téli estékre, olvasólámpa-fény mellé tökéletes.

Értékelés: 5 pontból 3 és fél

Forrás: moly.hu
http://moly.hu/konyvek/m-r-james-sotet- … rtekelesek

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tudom, hogy még messze van, de arra lennék kíváncsi, hogy a Howard-homázs köteteket is a belső időrend vezérfonalára fogjátok felfűzni?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Tudom, hogy még messze van, de arra lennék kíváncsi, hogy a Howard-homázs köteteket is a belső időrend vezérfonalára fogjátok felfűzni?

Ezen még gondolkodunk. Előbb azt kell majd eldönteni, egyáltalán mely homázskötetek jöjjenek számításba; mert például egy de Camp-Carter összes véleményünk szerint nem érné meg a feldolgozására szánt fáradságot.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

mert például egy de Camp-Carter összes véleményünk szerint nem érné meg a feldolgozására szánt fáradságot.

Ők annyira rossz írók, vagy csak a Howard-homázsaik nem jók?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Ők annyira rossz írók, vagy csak a Howard-homázsaik nem jók?

Lin Carter lelkes szógyáros volt, de stílus- és ötlettelen epigon, kábé úgy viszonyul Howardhoz, mint August Derleth Lovecrafthoz. De Camp tudott írni, viszont saját bevallása szerint nem igazán volt odáig Howard műveiért, és élete nagy hibájának minősítette, hogy hosszú éveket töltött a feldolgozásukkal és az újrakiadásukkal. Az odaadás teljes hiánya sajnos meglátszik a homázsain. sad