Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

@Imi: Gondoltunk Sakira, de őt igazából önálló kötetben lenne érdemes kiadni; kegyetlenül fanyar humora miatt nemigen illik össze más szerzőkkel, legfeljebb Bierce-szel.

És szerda lévén, itt a mai fejtörőnk:

Ostobán meresztette rám a szemét, amikor síremlékekről, ősi fegyverekről faggattam.

– Én osztán nem t’om – dörmögte. – Van egy rahedli furaság ottan a dombok közt.

– E vidéken bizonyára hemzsegnek az efféle relikviák. Nyilván tudja, a ház mögött magasodó domb neve, már amennyire sikerült kiokoskodnom, annyit tesz: „a kicsi nép tanyája”. Találó gael kifejezés, noha pontos magyarázatát illetően felmerült némi kétely. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a gael lakosság nem önmagára célzott a névalkotás során; csakis valamely ősibb, különösebb populációt tarthattak szem előtt.

A juhász üres tekintettel meredt rám, mintha nem értene.

– Részint e tény serkentette fel érdeklődésemet a vidék iránt – no, és persze a horgászat.

Ekkor ismét az imént megfigyelt, furcsa ábrázattal sandított az ablak felé. – Hallgasson az öregebbre – kérlelt lassan –, eriggyen innét, és ne üsse az orrát istentelen dolgokba!

Jóindulatúan elnevettem magam: végül csak rábukkantam a gyermetegség nyomára konok vendéglátómban. – Nocsak, épp önről nem feltételeztem volna, hogy megérintette a babonaság szele.

– Mit hí’ ön babonásságnak? – kérdezett vissza.

– Azt, ha valaki bedől a vénasszonymeséknek – hangzott feleletem –, ha elhiszi azt, ami közönségesen természetfeletti vagy nyilvánvalóan lehetetlen.

Bozontos szemöldöke alól szúrósan méregetett.

– Dejszen miként tunná, mi a lehetetlen? Megbocsásson, jóuram, maga mostan nem a városban üli meg magát, hanem a dombvidék legsűrűjében.

– Az ég áldja meg, jóember! – fakadtam ki. – Azt akarja állítani, hogy ön komolyan veszi az efféléket? Sok mindenre felkészültem itt, de a Barna Bujkálóra nem – bár szó ami szó, fölöttébb kellemetesnek bizonyulhatna, ha hús-vér valójában összefutna vele az ember, elvégre társaságkedvelő fickó volt.

– Ha valami dolog a lelket is kiugrasztja az emberből, azt biza sűrűn megemlegeti.

Ebben nem tévedett – újfent előkerültek az Eumeniszek meg a jótündérek; s kisvártatva érdeklődéssel konstatáltam a tényt, hogy eszmecserénk különös mederbe terelődött.

A juhász nyugtalanul fészkelődött székében. – Istenfélő ember vagyok, nincsen nekem időm cifra mesékre, no de akkor sem behunyt szemmel csángáltam én a dombok között húsz esztendőn át! Ha aszondom, tunnék regélni ködben megpillantott arcokról, a hóban nekem ütődő fura dolgokról, hinné egy szavamat is? Ide a rozsdás bökőt, hogy nem. Aszondaná, pityókás voltam, pedig mértékletes, istenfélő ember vagyok.

Felkelt, egy faliszekrényhez ballagott, kinyitotta, majd kiemelt belőle valamit, amit aztán felém nyújtott. Némi kíváncsisággal vettem el, s megállapítottam, hogy egy pattintott nyílhegy lapul a tenyeremben.

Pattintott nyílhegy volt, nem vitás, ám soha, egyetlen kollekcióban sem láttam hozzá foghatót. Először is nagyobb volt, és kevésbé esetlenül tömzsi szakállú. Emellett újonnan, legalábbis viszonylag újonnan faragták; ez a tárgy nem tűrte ezerötszáz esztendő pusztító szeszélyét a domboldal sziklái között. Mármost, sajnálattal közölhetem, léteznek hamis antik relikviákat előállító üzemek; a gyakorlott szem azonban könnyedén kiszúrja a különbséget. Ilyen esetekben vagy olyan szabályosság, illetve harmónia jellemzi a faragványt, ami az autentikus leletekről nem mondható el, vagy kidolgozatlansága eltúlzott, a végeredmény pedig olyan alkalmatosság, amellyel lehetetlen bármely halandó teremtményt megsebesíteni. A tenyeremben heverő tárgy valódi volt, már ha valaha is létezett; de mégis… szakmai hírnevemre esküdtem volna, hogy fél évszázados sincs.

– Honnan vette ezt? – kérdeztem kissé feszült idegekkel.

– Van erről egy mesém – válaszolta a juhász. – Láthat odakünn egy böhöm nagy, sima követ a bozótosnál. Egy nyári estvén sötétedésig ücsörögtem, pipázgattam, és szavamra, a kövön akkor nem kuksolt semmi sem. Osztán később furcsa gyanú ébresztett, mintha valami népség sertepertélne a ház körül – méghozzá nagy csinnadratta nélkül. Kikukucskáltam az ablakból, és becsszavamra, valami feketeséget láttam átosonni a hangán, be a bozótosba. Na, most, akkor úgy hatvan birkám legelészett arrafelé, mivel pitymallatkor sok mérföldnyire kellett terelnem őket. Nos, úgy négy óra tájt felpattant a szemem, kimentem, osztán a böhöm nagy kő mellett megleltem ezt a nyilacskát. „Ezt az éjtszaka lőtték ide”, mondottam én, osztán eltűnődtem egy csöppet, és az erszényembe süllyesztettem. És amikor a szérűre érek, mit látok? Öt legkiválóbb berbécsemnek nyoma veszett, három pedig döglötten hever, kilyuggatott nyakkal.

A kérdéseink a szokásosak: szerintetek ki lehet a szerző, és kíváncsiak vagytok-e a folytatásra?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

@Imi: Gondoltunk Sakira, de őt igazából önálló kötetben lenne érdemes kiadni; kegyetlenül fanyar humora miatt nemigen illik össze más szerzőkkel, legfeljebb Bierce-szel.

Ennek örülök.

A novella részlet tetszik, szívesen olvasnám az egészet.
Az író pedig, talán Arthur Machen.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

Az író pedig, talán Arthur Machen.

Elsőre nem talált. smile Machentől már volt egy idézetünk a felmérés elején; nem ismételjük magunkat, mert akkor sohasem jutnánk a végére.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

A kérdéseink a szokásosak: szerintetek ki lehet a szerző, és kíváncsiak vagytok-e a folytatásra?

A szerző talán Ambrose Bierce.
Nekem a múlt heti, Weird Orient idézet sokkal jobban tetszett.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

elegos7 írta:

A szerző talán Ambrose Bierce.

Bierce még valóban nem szerepelt a játékunkban, de ezt nem ő írta. Földrajzilag Imi tippje közelebb járt az igazsághoz: maradjunk a jó öreg Óvilágban. wink

elegos7 írta:

Nekem a múlt heti, Weird Orient idézet sokkal jobban tetszett.

Teljesen más jellegű szövegek, más célkitűzéssel és hatásmechanizmussal. Iliowizi cirkalmasan és turbulensen ír, vizuálisan felkavaró ingerekkel, mintegy nagytotálban ábrázolva mindent - a cselekménye viszont elég soványka, Lovecraft álomvilág-elbeszéléseit előlegzi meg. A mai szerzőnk a viktoriánus brit rémtörténet hagyományait folytatja, az iszonyat forrása a bensőséges mindennapok idilli viszonyaiba fokozatosan beszivárgó kül- vagy túlvilági befolyás. Cselekményépítése komótos, ám folyamatos: leginkább HPL olyan írásaival vethető össze, mint A suttogó a sötétben vagy A patkányok a falban.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

No, egy kis segítség, mert látom, ez kemény dió… smile A novellával, amelyből az idézet való, meglehetősen valószínűtlen helyen futottam össze először, még az ezredforduló tájékán: az Asimov nevével reklámozott antológia-sorozat Faeries c. kötetében, olyan írások mellett, mint The Kith of the Elf-Folk Lord Dunsanytől és The Dream of Akinosuké Lafcadio Hearntől.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Hmm... akkor talán James Hogg-tól a The Brownie of the Black Haggs? Ha már az író is egykoron juhászként munkálkodott?  smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Amúgy tetszik a részlet, szeretem a bukolikus környezetben játszódó műveket, valahogy nagyobb a kontraszt a jó és rossz között, az ártatlanság, egyszerűség és a természet szembenállása a túlvilági misztikumokkal és gonoszsággal. Részemről jöhet!  smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Bachstein írta:

Hmm... akkor talán James Hogg-tól a The Brownie of the Black Haggs? Ha már az író is egykoron juhászként munkálkodott?  smile

És még mindig nem talált, bár egyre közelít, közelít!... smile A mi szerzőnk kicsit előkelőbb körökben mozgott, mint Hogg. Ha a brit protokolláris titulatúra szerint írnánk a nevét, egész sor titokzatos rövidítést kellene utána biggyesztenünk, valahogy így: PC GCMG GCVO CH.

[EDIT]

Rám szóltak, hogy ne legyek ennyire titokzatoskodó, oldjam fel a rövidítéseket. Nos kérem:

Her Majesty’s Most Honourable Privy Council
Order of St. Michael and St. George
Royal Victorian Order
Order of the Companions of Honour

Szerzőnk hivatalos megszólítása Őexcellenciája volt, szóval Lord Dunsany elbújhat mögötte a rangjával. smile Mondanom sem kell, nem az írásból élt… big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Akkor viszont John Buchan No-Man's Land-je lesz a nyerő... rá aztán végképp nem gondoltam volna. Ez még segítséggel is nehéz dió volt.  big_smile
A Dél-Afrikában játszódó rémtörténetei milyenek?

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Igen, talált-süllyedt. smile Ehhez a megfejtéshez valóban kellett némi segítség, úgyhogy csak fél pontot ér, de Bachstein így is újra kezd elhúzni a mezőnytől.

John Buchannek a HPL-re tett befolyásáról Sam Moskowitz értekezett bővebben a Crypts of Cthulhu 22. számában, de már egyes elbeszéléseinek címéből is kiérezhető; ilyen például A figyelő a küszöbön (The Watcher by the Threshold), amely egyúttal a címadó novellája egy remekbe szabott gyűjteményes kötetnek. A dél-afrikai történetei ennél kissé „lájtosabbak”, fiatal olvasóknak készültek (de nem gyerekeknek).

Buchan különben Lovecrafton kívül inspirálólag hatott Robert E. Howardra (fönt idézett novellájában például felbukkannak a piktek), sőt: a kémregényeivel Ian Flemingre is. A kiadókkal sohasem volt gondja, mivel a művei publikálására saját maga alapított és működtetett egyet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Csaknem mindegyik valamire való rémtörténetben/horrosztoriban van egy ilyen, vagy ehhez nagyon hasonló jelenet. Már-már kötelező, elmaradhatatlan elem, általában a felvezetésnél, vagy a kibontakozás elején.  Nem tudnátok a történet ezek után következő részéből, a kibontakozási szakasz későbbi, hangsúlyosabb eseményeiből (is) idézni olykor?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

De igen: így tettünk például a múltkorában, amikor az Amina volt soron Edward Lucas White-tól. A szemelvények kiválogatása elég nehéz feladat: igyekszünk úgy megoldani, hogy stilisztikailag jellemző legyen a műre, rávilágítson a központi témáira, ne tartalmazzon spoilereket és mindemellett lehetőleg ne essünk az egyhangúság hibájába sem. Folyamatosan csiszolgatjuk a módszerünket; nyilván vannak még rajta csorbák, de azt hiszem, sokat fejlődtünk a Mars-antológia potenciális címeinek ad hoc bemutatása óta.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Azért kérdeztem, mert engem ez a részlet - a már említett, állandó jelleg miatt - egyáltalán nem fogott meg. Elhiszem, persze, hogy érdemes szerző érdemes művéből való - de ez a pár sor nem ezt közvetítette számomra. sad

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.02.07. 08:24:56)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Nem vitatván a személyes impresszióidat, a szemelvény azért elég sokat érzékeltet a műből: a tradicionális hangulatát, a rafináltan finom nyelvezetét, a félelem forrásának jellegét. A narratívából valóban keveset mutat, hiszen arról a pontról választottuk, ahol a feszültség először jelentkezik, a konfliktus és a bonyodalom pedig csak csírájában van jelen. De a fórum látogatóinak elég eltérőek az igényei. Privátban kaptunk már olyan visszajelzést, hogy mi a fenének kellett lelőni az Amina (White) és az Éjszaka a Holt-tengernél (Iliowizi) poénjait – bár szerintem nem is lőttük le őket. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

És mivel Thasaidon elemzései is szóba kerültek - ime, két blogcikk Les Daniels vámpírregényeiről (amelyeket a műhelyünk szintén el tudna képzelni a MesterMűvek dark folyamában):

Les Daniels: The Black Castle (A fekete kastély)
Les Daniels: The Silver Skull (Az ezüstkoponya)

Itt van a harmadik is:
Les Daniels: Citizen Vampire (Vámpír polgártárs)

Utoljára Imi szerkesztette (2013.04.06. 16:11:44)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Íróéletrajz

WILLIAM HOPE HODGSON

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/f/f3/William_Hope_Hodgson.jpg/220px-William_Hope_Hodgson.jpg

William Hope Hodgson 1877. november 15-én született Nagy-Britanniában, az essexi Blackmore Endben, Samuel Hodgson lelkész második fiaként. A Hodgson házaspárnak összesen tizenkét gyermeke volt, akik közül hárman kétéves koruk előtt elhaláloztak. A család igen gyakran költözött, mivel Samuelt mindig máshová osztották be (1871-1890 között legalább tizenkét alkalommal helyezték át). William már gyermekkorában mérhetetlen érdeklődést mutatott a tenger iránt, olyannyira, hogy több alkalommal is megkísérelt elszökni hajósinasnak. Vágyát végül 1891-ben válthatta valóra, amikor nagybátyja közbenjárására a Snaw & Savill cég négyéves gyakornoki program keretében alkalmazta őt egy hajóján.

Hodgson – kivéve az 1895-től 1897-ig tartó időszakot, amikor a liverpooli kadétiskolában tanult – 1900-ig dolgozott a tengeren, ekkor azonban végleg szakított a matrózélettel, melytől megcsömörlött. Az sem tartotta vissza, hogy 1898-ban a Royal Human Society kitüntetésben részesítette, amiért halált megvető bátorsággal kimentette egy társát a cápáktól hemzsegő vízből. A tengerészélet egyéb viszontagságai mellett társai zaklatásától is rendszeresen tartania kellett. Hogy védje magát, kifejlesztett egy saját testépítő módszert, amellyel eredményesen vette fel velük a harcot.

1892-ben Samuel Hodgson torokrákban meghalt, és a család nehéz anyagi helyzetbe került, melyet valamelyest orvosolt, hogy Hodgson apai nagyapja 1899-ben meghalt, és némi örökséget hagyott hátra. Hodgson ekkortájt, kihasználva autodidakta testépítői gyakorlatát, Blackburnben megnyitotta a „Testi Kultúra Iskoláját” (School of Physical Culture – a pontos dátum vitatott, a források 1899-et, 1901-et és 1902-t is emlegetnek). Az iskola nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így 1903-ban Hodgson bezárta. Helyette cikkeket kezdett publikálni a testépítésről.

Irodalmi munkásságának kezdete is erre az időszakra tehető. A testépítésről szóló cikkek mellett úgy döntött, Poe, Wells, Verne és Doyle vénájában elbeszéléseket publikál. Az első közülük 1904-ben jelent meg, A halál istennője (The Goddess of Death) címmel; ezt követte ugyanezen esztendőben  A tórpusi iszonyat (A Tropical Horror). Nem sokkal később, 1907-ben publikálták első regényét, A Glen Carrig csónakjai(The Boats of the Glen Carrig(. Ezután még három regénye látott napvilágot: A ház a határon (The House on the Borderland) – Hodgson egyik leghíresebb alkotása – 1908-ban, a Szellemkalózok (The Ghost Pirates) 1909-ben, Az éjvilág (The Night Land) pedig 1912-ben – érdekes módon egy elképzelés szerint a regények nem ebben a sorrendben íródtak: először Az éjvilág született meg, utoljára pedig a Glen Carrig. 1910-ben kezdte publikálni az Algernon Blackwood John Silence-e által ihletett okkult nyomozót, Thomas Carnackit szerepeltető elbeszéléseit. Csekély mennyiségben verseket is írt, ezek jó része azonban csak hosszú idővel a halála után, 2005-ben került kiadásra.

Hodgson 1912-ben frigyre lépett Betty Farnworthszel, a házaspár 1913-ban Franciaországba költözött. Az első világháború kitörésekor azonban a patrióta Hodgson visszautazott Angliába és jelentkezett a hadseregbe. Itt szilárdan elutasított minden olyan megbízást, ami a tengerhez köthető, így hadnagyként osztották be a királyi tüzérséghez. 1918. április 17-én vagy 19-én, egy roppant veszélyes küldetés teljesítése során – melyre önként jelentkezett – egy gránát végzett vele Ypernnél. Irodalmi hagyatékát felesége, majd annak 1943-ban bekövetkezett halála után Hodgson húga gondozta.

Hodgson irodalmi munkásságának meghatározó eleme a tenger, mely élettapasztalata következtében a vágy tárgyából a zsigeri iszonyat forrásává vált. A tenger mellett egyéb életrajzi vonatkozások is megjelennek munkásságában: ilyen a tengerészek közötti „bullying”, valamint a testvér halála. Regényei közül a legismertebb talán A ház a határon, melyet Lovecraft is méltatott Természetfeletti rettenet az irodalomban című értekezésében. A regény létére viszonylag rövid írás középpontjában egy romos épületben talált kézirat áll, melynek szerzőjével saját bevallása szerint megmagyarázhatatlan módon lélegzetelállító események történtek: hol átkelt egy monumentális, idegen világba, hol házát sertésszerű idegen kreatúrák vették ostrom alá, hol pedig hirtelen felgyorsult körülötte az idő, és évszázadokkal, évezredekkel maga mögött hagyta korát – ez utóbbihoz a „kozmikus” jelzőre kétségkívül méltó, torokszorító félelmet keltő leírás társul az őrjítő mozgású, a fizikai törvényeket mindenestül felrúgó, gigászi égitestekről.

http://24.media.tumblr.com/tumblr_ly2ss96L9f1qjeqggo1_400.jpg

Hodgson szintén híres írása évszám szerint utolsó regénye, Az éjvilág. A mű antiutópisztikus sci-fiként jellemezhető: a távoli jövőben kihűl a Nap, az emberiség egy gigászi piramisba húzódik, a külvilágban nevenincs veszedelmek leskelődnek. Az írást annak ellenére nagyra értékeli az utókor, hogy archaikus nyelvezete és terjengőssége meglehetősen nehéz olvasmánnyá teszi. A kritikusok a mű nagy erényének tartják a mindenütt jelenlévő potenciális veszélyt, melynek következtében elvékonyodik a határ a normalitás és az ember számára felfoghatatlan idegen valóság között.

A tenger kapcsán Hodgsonben kialakult undor és rettegés eredménye a Sargasso-tenger motívuma. Ez egy valóban létező tenger, melyet Hodgson képzelete némileg „kicifrázott”: a hatalmasra nőtt hínárok fogságba ejtik az arrafelé közlekedő hajókat, a vízben pedig rejtélyes szörnyek leselkednek.

Nem a Sargasso-tengerhez kapcsolódó történet, de óceánon játszódik és Hodgson egyik legismertebb elbeszélése A hang az éjszakában (The Voice in the Night), amely két filmfeldolgozást is megért, emellett magyarul két fordításban is megjelent. A mű az ismeretlen rémségeket tartogató, mérhetetlen óceántól való félelem és az alacsonyabb rendű, parazita létformáktól való ösztönös undor remekbe szabott ötvözete.  A félelem forrása valamily ismeretlen, szürkés gombaféleség, mely minden élő szervezeten megtelepszik. Felépítését tekintve kétszintű narrációra épül: az első narrátor a kis hajó tisztje, a második pedig – akinek mondandója a mű javát kiteszi – a láthatatlan hajótörött, akit már majdnem teljesen birtokba vett az ismeretlen létforma.

A Carnacki-elbeszélések közül a kísértettörténet-antológiák visszatérő darabja A füttyös szoba (The Whistling Room). Az elbeszélés egy rendszertelen időközönként hátborzongató, fütyülő hangot hallató szobáról szól; a Carnacki által feltárt adatok alapján az olvasó arra a sejtelemre jut, hogy egy rútul kivégzett udvari bolond asztrális jelenléte ad hírt magáról. A Carnacki-elbeszélések vegyes összetételűek abból a szempontból, hogy néha közönséges, evilági machinációk állnak a látszólag természetfeletti események mögött, néha azonban valóban földöntúli erőkkel szembesülnek a szereplők. Carnacki a filmekből is ismert, modern berendezésekkel operáló okkult nyomozók egyik prototípusa.

http://ih0.redbubble.net/image.7055601.2952/flat,550x550,075,f.jpg

Carnacki mellett Hodgson másik visszatérő karaktere Gault kapitány. Ez a férfiú különböző elbeszélésekben különböző hajókat kommandíroz. A törvényre fittyet hány, de megvan a maga személyes erkölcskódexe. Meglehetősen sokoldalú figurának bizonyul: járatos az okkult tanokban, titkos társaságokkal áll kapcsolatban, jól ismeri a különböző drágaköveket, és tehetséges amatőr festő.

Hodgson, mint a rémtörténet számos más klasszikusa, életében nem sok jövedelemhez jutott írásművei után, a zsáner nagyjai azonban elismerték munkásságát: nemcsak Lovecraft, de Clark Ashton Smith is ismerte és sokra tartotta életművét.

William Hope Hodgson írásai a Gutenbergen.
A Carnacki the Ghost Finder az eredeti kiadás illusztrációival.
Egy kiváló blog William Hope Hodgson munkásságáról.
Angol nyelvű áttekintés William Hope Hodgson életéről és munkásságáról.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:
Tükörálarc írta:

És mivel Thasaidon elemzései is szóba kerültek - ime, két blogcikk Les Daniels vámpírregényeiről (amelyeket a műhelyünk szintén el tudna képzelni a MesterMűvek dark folyamában):

Les Daniels: The Black Castle (A fekete kastély)
Les Daniels: The Silver Skull (Az ezüstkoponya)

Itt van a harmadik is:
Les Daniels: Citizen Vampire

Köszönjük a linket!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

E heti szemelvényünk következik…

Amikor a rémület és a képtelenség szövetségre lép, a hatás félelmetes. Ez a bátor szívű és vakmerő úriember, aki éjnek idején a holtak között munkálkodott a sötétséggel és elhagyatottsággal dacolva, alulmaradt egy nevetséges kis malőrrel szemben. Didergés futott végig rajta – megborzongott, és megrázta széles vállát, mintha egy jeges kezet akarna róla lesöpörni. Elakadt a lélegzete, ereiben a vér szilajon és forrón áramlott a hideg bőr alatt, majd az agyába tolult. Olybá tűnt, minden fizikai cselekvőképességét az ellenfele uralta; még saját szíve is ellene dolgozott. Mozdulni sem bírt; kiáltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Csak egy koporsóra vágyott, hogy belefeküdhessen, és ugyanolyan halottá váljon, mint a kihantolt gödörben álló másik, akitől csak egy korhadt fenyődeszka választotta el.

Aztán lassanként visszatértek érzékei; a rettenet hulláma, mely az imént elárasztotta és megfosztotta ítélőképességétől, elhalványodott. Ugyanakkor, ahogy egyre nagyobb lett az önbizalma, éppen az iszonyat tárgya kerülte el a figyelmét. Látta, ahogy a holdfény ezüstösen megcsillan a koporsón, de magát a koporsót nem látta többé. Amint felemelte a tekintetét és elfordította a fejét, csodálkozva vette észre a halott fa fekete ágát, és ennek alapján megkísérelte fölbecsülni a szellemkézről lógó viharvert kötél hosszát. A távolban egyhangúan vonyító prérifarkasok hangja mintha valami réges-régi álmot idézett volna. Egy bagoly suhant el fölötte félszegen, hangtalan szárnycsapásokkal, és ő megpróbálta kitalálni röptének irányát, hogy mikor fogja elérni azt a holdfényben fürdő, egymérföldnyi távolságra meredező sziklát. Hallotta, ahogy egy ürge lopakodik a közeli kaktusz mellett. Egyszerre mindenre felfigyelt; érzékei éberré tették; de a koporsót nem látta többé. Éppen úgy, mint amikor valaki addig néz hosszan a napba, amíg végül minden elsötétedik és elenyészik körülötte, Mr. Doman annyira kimerült a rettegéstől, hogy többé nem tudatosult benne semmilyen rajta kívül álló borzalom. A Gyilkos jól leplezte fegyverét.

A harcnak e pillanatnyi szünetében a férfi orrát gyomorforgató bűz kezdte facsarni. Először azt hitte, csörgőkígyótól származik, és önkéntelenül is a lábára pillantott. A sír sötét mélyén alig tudta kivenni a körvonalát. Olybá tűnt neki, hogy érdes, bugyborékoló hangot hall, az emberi torokból felszakadó halálhörgéshez hasonlatosat; és a következő pillanatban nagy, formátlan, fekete árny jelent meg előtte, amely a kísérteties fa legfelső ágáról suhant alá, csattogott egy pillanatig az arca előtt, majd vadul elviharzott a patak fölött húzódó ködbe.

A holló volt az. Az esemény magához térítette Mr. Domant; tekintetét ismét a felállított koporsóra szegezte, amit a holdfény most félig megvilágított. Látta a fémlap csillogását, és anélkül, hogy egy tapodtat mozdult volna, megpróbálna kibetűzni a feliratot. Aztán azon kezdett töprengeni, hogy ki rejtőzhet mögötte. Gazdag képzelete eleven képet rajzolt elé. A deszkák immár nem jelentettek akadályt, és maga előtt látta a halott nő hamuszínű testét a temetési lepelbe burkolva,  ahogy összezsugorodott, szemhéj nélküli szeme őt figyeli és üres tekintettel visszabámul rá. Alsó állkapcsa leesett, a felpöndörödött, aszott ajak láthatóvá tette a fogait. A beesett orcákon tarka mintázatot vélt észrevenni – a rothadás foltjait. Ez különös módon Mary Matthews fényképét idézte emlékezetébe. Összehasonlította a szőke szépség arcát ezzel a visszataszító halottal – imádatának leghőbb tárgyát a valaha elképzelt legocsmányabb szörnyűséggel.

A Gyilkos most jócskán megközelítette, és pengéjét már áldozata torkához szorította. Azaz, a férfi eleinte csak homályosan, aztán határozottan ráébredt a lenyűgöző egybeesésre – a kapcsolatra – vagy inkább párhuzamra az arc és a fémlapra vésett név között. Az egyiket elcsúfították, a másik torz képéről pedig már annyiszor meséltek neki. A gondolat szöget ütött a fejébe és teljesen megrendítette. Az arc, melyet elméje a koporsófedél mögé képzelt megváltozott; a különbségek átcsaptak hasonlóságba; a hasonlóság pedig azonossággá lett. Visszaemlékezett a Sebhelyes megjelenéséről szóló rengeteg történetre, melyet a tábortüzek mellett pletykáltak el neki, de nem sikerült felidéznie a sérülés pontos természetét, amiről a hölgy a gúnynevét kapta. Így amire nem kapott választ, azt a saját képzeletével pótolta, és csakhamar bizonyosságként gondolt rá. Ebben az őrjítő igyekezetben, hogy visszaidézzen bármilyen, a Sebhelyes múltjával kapcsolatos történetmorzsát, karjának és kezének izmai fájdalmasan megfeszültek, mintha nagy súlyt akart volna felemelni. Teste megvonaglott és kicsavarodott az erőlködéstől. Nyakán kidagadtak és megfeszültek az erek; kurtán, kapkodva szedte a levegőt. A katasztrófa bekövetkeztét már nem lehetett tovább halogatni, különben a várakozás agóniájának bizonyossággá teljesedése csupán kegyelemdöfést jelentett volna. A fedél mögötti sebhelyes arc majdhogynem megölte a deszkákon keresztül.

A koporsó megmozdulása kizökkentette tépelődéséből. A láda megindult felé, egylábnyi távolságra megközelítette, és ahogy haladt, minden kétséget kizáróan növekedett. A rozsdás fémlap, melyen a felirat kivehetetlennek tűnt a holdfényben, egyenesen a szemébe nézett. Mr. Doman szilárdan elhatározta, hogy nem hátrál meg, vállát megpróbálta az üreg hátsó részének vetni, de majdnem hanyatt esett. Semmi sem szolgált támasztékul; övéből kihúzta a nehéz kést, és ösztönösen az ellenfele irányába lépett. A koporsó nem jött közelebb, és ő mosolyogva arra gondolt, hogy most már nem is tud kitérni előle. Felemelte a kést, összeszedte minden erejét, és a nehéz markolattal a fémlapra csapott. Éles, csengő hang hallatszott, és egy tompa reccsenést követően a málló koporsófedél darabokra esett a lába előtt. Az eleven és a holt most szemtől szembe álltak egymással – a félőrült, sikoltó férfi, és az időtlen nyugalomba fagyott nő. Valóban Istentől elátkozott teremtés volt!

Mi a véleményetek az idézetről? És kit tippeltek a szerzőjének?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ambrose Bierce: Pokoli rettenet.
Én szeretem Bierce írásait, úgyhogy jöhet, bár ezt már olvastam.

Most olvasom már sokadjára David Bischoff A holló című könyvét.
Sajnos itthon csak ez az egy Holló kötet jelent meg, esetleg ide a Dark-folyamba nem férne be ez a sorozat?

Utoljára Imi szerkesztette (2013.02.13. 19:49:16)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

Ambrose Bierce: Pokoli rettenet.
Én szeretem Bierce írásait, úgyhogy jöhet, bár ezt már olvastam.

Ezúttal Imi gyűjtötte be a találatot, bár a mi fordításunkban a cím valószínűleg Az istencsapása lesz (eredetiben: A Holy Terror). A vetélkedőnk pillanatnyi állása:

Bachstein: 5 és fél pont
Imi: 4 pont
elegos7: másfél pont

Imi írta:

Most olvasom már sokadjára David Bischoff A holló című könyvét.
Sajnos itthon csak ez az egy Holló kötet jelent meg, esetleg ide a Dark-folyamba nem férne be ez a sorozat?

Őszintén szólva nem gondoltunk rá, és lassan a dark folyam férőhelyei is kezdenek betelni – de az ötlet nem alapból elvetendő, távlatilag fontolóra vehetjük. Bischofftól addig is mindenkinek tudjuk ajánlani a Masszát és A sötétség világát, ezek magyarul is olvashatók…

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Szerintem mindenki ugyanannyi eséllyel indul.

Bachstein, elegos7: mi lenne ha ideiglenesen kihátrálnánk a versenyből, addig amíg rajtunk kívül még két ember szerez pontot?
Mi már úgyis be vagyunk biztosítva és öt nyereménypéldányt oszt ki a Műhely és azt csak nem akarjuk, hogy kettő a nyakukon maradjon.  big_smile
És nem utolsó sorban okoznánk egy kis örömet leslieke-nek is.   wink

Utoljára Imi szerkesztette (2013.02.13. 20:38:50)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Bár én is olvastam már Bierce-től az A Holy Terrort, szerintem is jó helye lenne a kötetben. smile
@Imi: Részemről semmi akadálya.  smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ami azt illeti én se olvasok idegen nyelvű könyveket, nincs hozzá nyelv tudásom, de azért az interneten elég jól elboldogulok.  wink
A Pokoli rettenet olvasható magyarul is.
És azt hiszem nem csak hárman szoktunk tippelni, most konkrétan wolferine jut eszembe, nem tudom, hogy rajta kívül volt-e más is és most nincs kedvem visszakeresni, de ha esetleg nem volt más az lehet, hogy azért van mert miattunk lekéstek róla.
És továbbra is fenntartom, hogy ideiglenesen maradjunk távol a versenytől, mert azt a két kötetet csak nem kéne veszni hagyni.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Jelezném, hogy ez nem csupán nyereményjáték, hanem egyfajta felmérés is. Akik nem tippelnek, csak reagálnak, azok is hasznos támpontokat adnak nekünk a Lovecraft ihletői-kötetek összeválogatásához. Valószínűleg mindenki szerepelni fog bennük, akitől idézünk itt a fórumon - de az közben dől el, hogy hány novellával és milyen összeállításban. (Nem is beszélve az olyan nüanszokról, mint a lábjegyzetekre való igény vagy némely obskurus idézet forrásának levadászása. wink ) Továbbá, a szemelvényekkel igyekszünk előre bemutatni nektek a szerzőinket, persze az életrajzokkal és egyéb adalékokkal kiegészítve. Nem hiszem például, hogy Iliowizi neve önmagában bárkiben érdeklődést szított volna - így viszont nagyjából tudjátok, mire számíthattok tőle, és olyanok is akadnak már, akik kifejezetten várják a megjelenését. A dolognak persze másik oldala is van: így arról is időben tájékozódhattok, ha olyan kötet kiadására készülünk, amely nem igazán érdekes némelyikőtöknek, mivel nem vág egybe a személyes ízlésével. Amikor egy kötet a nyomdai előkészítés fázisába lép, a beválogatott szerzők ízelítőszövegeit összegyűjtve belinkeljük majd egy hozzászólásban: ez lényegesen több információt nyújt számotokra egy szimpla fülszövegnél, és nem fogtok zsákbamacskát vásárolni. A könyvesboltban sokan szoktak beleolvasni abba a kötetbe, amelynek a megvételét fontolgatják: mi gyakorlatilag ugyanezt tesszük lehetővé nektek itt a fórumon. smile