Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

Tudom én, hogy nem ok nélkül tesznek semmit és ebben az esetben is megértem az indokot, de egy csonka ciklusnak akkor se örülnék.

A ciklus egyébként is csonka – akárcsak a Fafhrd és a Szürke Egerész-, az Elak-, Raynor-, Duar-, Imaro-, Wan Tengri-, Cornwall-, Stark-, stb.-történetek. A pulp-korszakban és a puhafödeles ponyva rákövetkező érájában száz szerző közül egy csinálta meg azt, amit Michael Moorcock az Elric-sztorikkal – hogy tudniillik elejétől a végéig húzódó narratív ívben végigvitt és lezárt egy elbeszélésfüzért. De amit még igen fontos megérteni, hogy általában nem is törekedtek erre. Ők nem regénysorozatot írtak: epizódokat akartak fölvillantani egy-egy különleges hős élettörténetéből. Ha jobban megfigyelitek, nem csinálta ezt másként Gemmell sem, bár ő már áttért a szóló regény formátumára.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Jogos, ezért pontosítok, nem örülnék egy csonkított ciklusnak.

A Cornwall- és a Stark-ciklusról még nem hallottam, írnál róluk egy kis ismertetőt?

Utoljára Imi szerkesztette (2013.10.05. 16:21:44)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

A Cornwall- és a Stark-ciklusról még nem hallottam, írnál róluk egy kis ismertetőt?

A Stark-ciklus planetáris románc: Leigh Brackett Eric John Stark-ciklusa. Két alciklusból áll, az egyik a Marson és a Vénuszon játszódik (ez a korábbi), a másik a Skaith nevű bolygón.

A Cornwall-ciklus David H. Keller s&s-ciklusa egy nemesi család évszázadokat átfogó történetéről, a mitikus időktől a sötét középkoron át a modern világig. A név onnan van, hogy a család székhelye Cornwallban szilárdul meg. (Ezt egyébként borzasztó nehéz volt összegyűjteni, mert szanaszét jelent meg mindenféle pulpokban, és elegos7 segítsége nélkül tutira nem jött volna össze.)

Bocs a szűkszavú válaszért, én most nem RR-Tükörálarc vagyok. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Íróéletrajz

ROBERT BLOCH

http://dailygrindhouse.com/wp-content/uploads/2011/12/DG-2-Robert-Bloch.jpg

Sokan ijesztőnek gondolnak, pedig valójában igazi gyerekszívem van. Ott őrzöm az asztalomon egy befőttesüvegben.
– Robert Bloch

Robert Albert Bloch (1917-1994) a huszadik századi pulp-irodalom meghatározó alakja, aki elsősorban a Pszicho szerzőjeként vált ismertté, noha munkássága – mint látni fogjuk – a horror, a krimi és a SF szinte valamennyi területét felöleli (de alkalmanként még a fantasybe is belekóstolt).

Bloch 1917 április 5-én született Chicagóban és tízévesen támadt fel érdeklődése a horror iránt, mikor titkon elment megnézni Az Operház fantomja Lon Chaney-féle feldolgozását. (A művel szembeni adósságát hetven évvel később, A Chaney-hagyaték - The Chaney Legacy - c. rémtörténetben le is rótta.) Bár ímmel-ámmal már ekkoriban próbálkozott az írással, igazán csak akkor kapott lendületet, mikor a Weird Tales magazinban felfedezte egy bizonyos H. P. Lovecraft írásait. Bloch nem csupán rajongója, de barátja is lett Lovecraftnak, akivel számos levelet váltottak. Lovecraft volt az első, aki bátorította és tanácsokkal látta el az akkor még kamaszkorú, szárnyait próbálgató szerzőt.

Nem meglepő, hogy Bloch első írásai nem csupán témaválasztásukban, de stílusukban is a mentorát követik, bár szórványosan már ekkor is megcsillan bennük az a fanyar, jellegzetes fekete humor, ami később Bloch legfőbb védjegyévé, ismertetőjelévé vált. Korai „csínytevései” közül az a leghíresebb, mikor egy horrortörténetben (A csillagvámpír; The Shambler from the Stars) személyesen szerepeltette – és ki is végezte – magát Lovecraftot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez először írásos engedélyt kért az érintettől, aki nem csupán szíves-örömest megadta, de ő javasolta a novellában debütáló szörnyű Ludwig Prinn-grimórium (A féreg misztériumai) latin címét is (De Vermis Mysteriis).

Lovecraft aztán A sötétség lakója (The Haunter of the Dark) c. történetben állt nemes bosszút, amelyben egy tehetséges fiatal író, bizonyos „Robert Blake” szörnyű haláláról számol be nekünk. A novella érdekessége, hogy Lovecraft név szerint Robert Blochnak ajánlotta, noha máskülönben nem volt szokása dedikációval ellátni a műveit. Blochra olyan mély hatást tett ez a gesztus, hogy évtizedekkel később maga is írt egy folytatást A sötétség lakójához Árny a toronytetőn (The Shadow from the Steeple) címmel. A történet természetesen most is egy ifjú író szörnyű végzetét tárja elénk (az álarc alatt ezúttal Fritz Leiber rejtőzik).*

------------------------------------------
* Az efféle irodalmi tréfálkozások gyakoriak voltak a Weird Tales-szerzőgárdában; Lovecraftot például Frank Belknap Long is „kivégezte” már korábban Az űrevők (The Space Eaters) c. elbeszélésében, Bloch pedig újra megismételte a műveletet A sötét démonban (The Dark Demon).
-------------------------------------------

Bloch fantáziájában született meg a Cthulhu-mítosz két meghatározó tiltott grimóriuma: a De Vermis Mysteriis és a Cultes des Goules – utóbbi d’Erlette gróf, vagyis egy másik pályatárs, August Derleth állítólagos műve. Ezen túl neki köszönhetjük a mítosz egyiptomi vonulatának kidolgozását is, egyrészt Nyarlathotep visszatérő szerepeltetésével (Az arc nélküli isten – The Faceless God; A Fekete Fáraó szentélye – Fane of the Black Pharaoh; illetve a már említett Árny a toronytetőn), másrészt az egyiptomi mitológia alakjainak a Cthulhu-mítoszba illesztésével (Az Út Megnyitója – The Opener of the Way; Bubasztisz ivadékai – The Brood of Bubastis; Szebek titka - The Secret of Sebek; A múmia szeme – The Eyes of the Mummy; Bogarak – Beetles; A varázsló ékköve - The Sorcerer's Jewel). Ő értelmezte át továbbá Az őrület hegyeinél c. Lovecraft-műben debütáló shoggothokat abban a formában, ahogyan aztán – főként a Cthulhu hívása szerepjátéknak köszönhetően – a Shub-Niggurath-kultusz meghatározó tartozékai lettek (Jegyzetfüzet egy elhagyatott házból – Notebook Found in a Deserted House).

Lovecraft és Bloch bensőséges kapcsolatát jól tükrözi, hogy Bloch írta az előszót a Lovecraft követőinek munkáit összegyűjtő egyik első jelentős antológia, az 1976-os Chtulhu tanítványai (Disciples of Cthulhu) elé (az előszó magyarul is olvasható a Galaktika Baráti Kör által kiadott Cthulhu hívása c. kötetben). Bloch ebben mély fájdalommal emlékezik vissza mentora elvesztésére, ugyanakkor örömét fejezi ki afölött, hogy végre megkapja azt a figyelmet, amit mindig is megérdemelt volna.

http://covers.booktopia.com.au/big/9781613770719/robert-bloch-s-that-hellbound-train.jpg

Választanom kellett a munka és az éhezés között. Végül úgy döntöttem, kombinálom a kettőt, és felcsaptam írónak.
– Robert Bloch

Lovecraft halála után Bloch továbbra is főleg rémtörténeteket írt, ám témavilágukat kiterjesztette a klasszikus természetfölötti horror összes területére (vudu, vámpírok, farkasemberek, boszorkányok stb.). Bár munkái immár rendszeresen megjelentek a pulp-magazinokban (Weird Tales, Strange Stories), ez még mindig kevés volt a megélhetéshez, ezért 1938-tól rendszeresen átrándult a tudományos fantasztikum területére is. Nem is csinálta rosszul: egyik legkorábbi  SF-novellája, az erősen horror-ízű Richard Clayton különös repülése (The Strange Flight of Richard Clayton; magyarul a Metagalaktika 9-ben) azóta is számos reprezentatív antológia elmaradhatatlan darabja, A pokolba tartó vonat (That Hell-Bound Train) pedig 1959-ben Hugo-díjat kapott; ez szintén megjelent magyarul, sőt címadója lett a legkorábbi (1970-es) hazai SF-válogatásnak.

(Hadd tegyek annyi személyes kitérőt, hogy véleményem szerint talán ez a magyarul megjelent legjobb SF-gyűjtemény, a Bloch-történet mellett még vagy tucatnyi kihagyhatatlan mesterművel – például Isaac Asimov: Alkony; Eric Frank Russell: Halandzsa; Frederik Pohl: Alagút a világ alatt; Harry Harrison: Bűnbeesés. Ha eddig kimaradt: irány az antikvárium!)

Bloch egyik meghatározó írása az 1943-ban megjelent Üdvözlettel: Hasfelmetsző Jack (Yours Truly, Jack the Ripper) c. novella. Kritikusai szerint Bloch ezzel a történettel alakította ki végleg saját jellegzetes stílusát, ugyanakkor innentől kezdve fordult az érdeklődése a természetfölötti borzalmaktól az emberi szörnyetegek felé. A Hasfelmetsző Jack körül kisebbfajta kultusz alakult ki, rádió- és tévéjáték, sőt még képregénysorozat is készült belőle, számomra kissé meglepő módon – bár olvasmányos történet, de igen hirtelen ér véget, és mai szemmel nézve már a megjelenésekor még minden bizonnyal vérfagyasztóan ötletes csattanó sem tűnik annyira meghökkentőnek. Blochot egyébként különösen foglalkoztatta a Hasfelmetsző alakja, nem csupán több novellában szerepeltette, de egész regényt is szentelt neki (A Hasfelmetsző éjszakája; The Night of the Ripper).

Fentebb említettem Bloch sajátos stílusát – ennek jellegzetessége az utánozhatatlan, kaján fekete humor, ami főleg a történetek csattanójában nyilvánul meg. Novelláinak lezárására – főleg az utolsó sorra – Bloch különös figyelmet fordított, gyakran ezt találta ki először és ehhez írta meg aztán „visszamenőleg” az egész elbeszélést. Imádta a szójátékokat, ezért egyes munkáit szinte lehetetlen minőségvesztés nélkül átültetni más nyelvre; jó példa erre a The Cure c. elbeszélés, melynek zseniálisan perverz csattanója az – egyébként remek – magyar fordításban (Félreértés; Rakéta Regényújság 1989. július 11.) megfelelő magyar kifejezés hiányában sajnos nem jön át. Szerencsére vannak ellenpéldák is, pl. a Macskamenta (Catnip) vagy a Karácsony előestéjén (The Night Before Christmas) – mindkettőnél remekül érvényesül magyarul is a beteges, szójátékos lezárás.

A leírtak ismeretében nem meglepő, hogy Bloch munkásságának java részét rövidebb írások teszik ki. Hihetetlenül termékeny szerző volt – jellemző, hogy még a Citadel Twilight által kiadott, három vaskos kötetből álló Robert Bloch összes története (The Complete Stories of Robert Bloch) is (a címével ellentétben) is igen távol áll a címében ígért teljességtől – valójában Bloch háromszáznál is több elbeszélésének alig egyharmadát tartalmazza.

Mint láttuk, Bloch figyelme az 1940-es évektől fogva a természetfölöttitől az emberi elme sötét oldala felé fordult, melynek vizsgálatához a novella szűk terjedelmi keretei többé nem bizonyultak elegendőnek. Bár nem Bloch volt az első, aki egyes szám első személyben mutatta be a gyilkosok agyának működését (ott van pélául Edgar Allan Poe is – a vele szembeni „tartozását” Bloch A Poe-gyűjtő – The Man Who Collected Poe – c. novellájában rótta le), mégis hozzá köthető a sorozatgyilkosok kifacsart elméjének pszichológiai jellegű, modern irodalmi megközelítése. Bloch emberi szörnyetegei közt van mindenféle, a fojtogató gyilkostól kezdve (A kendő; The Scarf) a piromániásig (Tűzgolyó; Firebug), azonban leghíresebb teremtménye kétségtelenül a Pszicho központi karaktere, Norman Bates.

A történet ismertetésétől eltekintenék – alighanem mindenki ismeri a filmet, de a könyv is többször megjelent már magyarul –, de annyit azért érdemes megemlíteni, hogy Blochnak fogalma sem volt róla, ki fogja megfilmesíteni a művét, mivel Hitchcock név nélkül vásároltatta meg ügynökével a jogokat. Ebből adódóan Bloch szinte bagóért adta el őket és a film óriási bevételéből sem kapott egy árva centet sem. (Bár meg kell jegyezni, hogy egyáltalán nem haragudott emiatt Hitchcockra, nagyon elégedett volt a filmmel, sőt – később hosszú ideig együtt dolgozott a rendezővel az Alfred Hitchcock Presents tévésorozaton.)

A Pszicho sikeréből Bloch azért mégis profitált valamit, mivel nagyban hozzájárult, hogy megvethesse a lábát a filmiparban, ahol főleg horror-témájú tévésorozatokhoz (Thriller; Alfred Hitchcock Presents; The Alfred Hitchcock Hour) és filmantológiákhoz (Gyötrelmek kertje – Torture Garden; A vértől csöpögő ház – The House That Dripped Blood) írt forgatókönyveket, többnyire a saját elbeszéléseiből. Hogy Bloch vérfagyasztóan humoros stílusa mennyire megelőzte a korát, arra jó példa, hogy az Alfred Hitchock Presents tévésorozat egyik epizódját – amit A varázsinas (The Sorcerer’s Apprentice) c. novellájából adaptált – a szponzor nemes egyszerűséggel nem engedte leadni a tévében, annyira kiverte nála a biztosítékot a befejezés. (A novella egyébként  - amely az egyik személyes kedvencem Blochtól – egy alapvetően jóindulatú, ám kissé egyszerű felfogású bűvészinas „nagy mutatványa” körül bonyolódik.) Bloch írt néhány epizódot a Star Trek tévésorozatba, de jellemző, hogy itt sem tudott elszakadni kedvenc témáitól, így az általa jegyzett horroros-nyomozós-sorozatgyilkosos sztorik a kultikus sorozat legkülönösebb epizódjai közé tartoznak (Wolf in the Fold; Catspaw; What Are Little Girls Made Of?).

Bloch később két folytatást is írt a Pszichóhoz (Psycho 2; Psycho House), ám ezeknek már nincs közük a későbbi Psycho-filmekhez, teljesen más történetet dolgoznak fel.

http://img.photobucket.com/albums/v683/panspersons/kingofterrors.jpg

A barátság olyan, mint mikor az ember összepisili magát – mindenki látja, de egyedül ő tapasztalja azt a kellemes, meleg érzést, ami vele jár.
– Robert Bloch
   
Bloch a magánéletében kifejezetten kedves, szerény, jó humorú ember volt, akire hálával és szeretettel emlékeznek vissza kollégái, ismerősei. Ramsey Campbell – a Lovecraft által inspirált írói kör másik jelentős alakja – a Szellemek és borzadályosságok (Ghosts and Grisly Things) c. novelláskötete előszavában ugyanolyan fájdalommal idézi fel Bloch elvesztését, ahogyan Bloch tette korábban Lovecrafttal kapcsolatban. Két házasságából egy lánya született (Eleanor Bloch).

Robert Bloch 1994-ben, 77 évesen halt meg rákban, Los Angelesben.

Bár Bloch munkássága – a Pszicho kivételével – nem annyira közismert, mint Lovecrafté, neves pályatársai (Harlan Ellison, Fritz Leiber, Stephen King, Richard Matheson) mind egyetértenek abban, hogy eredeti stílusa és újszerű pszichológiai ábrázolása miatt a 20. századi horror legjelentősebb alkotói közé tartozik. Talán nem véletlen, hogy abban a klasszikus antológiában, amelyben elismert zsánerszerzők (King, Campbell, Laymon, Ellison stb.) mutatják be legkedvesebb olvasmányélményüket (Kedvenc rémtörténetem – My Favorite Horror Story, 2004), Lovecraft mellett Bloch az egyetlen szerző, aki két novellával is szerepel (Sweets to the Sweet; A kis boszorkány, Galaktika 139., illetve The Animal Fair; Az állatcirkusz – ez utóbbi egyébként egy Blochhoz képest szokatlanul nyugtalanító, komor, keserű történet).

Bloch gazdag irodalmi hagyatékát viszonylag kevéssé ismeri a magyar olvasóközönség. Bár a Pszicho, a Pszicho 2 és a Tűzgolyó (Firebug) hazánkban is megjelent, ám több száz novellája közül alig tucatnyi férhető hozzá, azok is javarészt csak a megszállott gyűjtők számára, akik hajlandók értük végigbogarászni a Rakéta Regényújság régi évfolyamait. (Különösen tudom közülük ajánlani a Kunyhófal – Edifice Complex – címűt az 1986. augusztus 19-i számban.) Mindezzel együtt Robert Bloch munkássága nálunk szinte teljesen felfedezetlen maradt – csak bízhatunk abban, hogy ez a helyzet előbb-utóbb változni fog…

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

"Mindezzel együtt Robert Bloch munkássága nálunk szinte teljesen felfedezetlen maradt – csak bízhatunk abban, hogy ez a helyzet előbb-utóbb változni fog…"

Ebben én is nagyon bízom! Blochra vevő vagyok, mert A Poe gyűjtő című novellája az egyik kedvenc történetem a műfajból és persze a Pszicho is remek könyv, ráadásul a fenti ismertető is alaposan felcsigázott.
Tudtok valami biztatót írni azoknak akik epedve várják, hogy megismerkedhessenek Ramsey Campbell műveivel, illetve Hodgson Carnackijával?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Akeley írta:

Tudtok valami biztatót írni azoknak akik epedve várják, hogy megismerkedhessenek Ramsey Campbell műveivel, illetve Hodgson Carnackijával?

Nos, mi igyekszünk, de a tapasztalataink azt mutatják, minél több fokot próbál egyszerre venni az ember, annál nagyobb az esélye, hogy a lépcsőmászásból pofáraesés lesz. smile Szóval mi próbálunk inkább lépésben haladni. Konkrétan:

1) Campbelltől éppúgy rengeteg kész fordításunk van, mint Blochtól, és ő is olyan író, akit a Lovecraft világa-miniszérián keresztül szeretnénk bemutatni a magyar olvasóknak. Mindketten lovecraftiánus novellákkal kezdték a pályájukat, majd saját egyéni stílusukat kialakítva a horror-irodalom meghatározó alakjaivá váltak. A kronológiai megfontolások amellett szólnak, hogy Blochot vegyük előre, aki még az eredeti Lovecraft-körbe és a Weird Tales-gárdába tartozott, míg Campbell már a következő generációt képviseli, az Arkham House körül csoportosuló szerzők legjelesebbjeként. Vagyis igen, tervbe van véve, de kicsit később.

2) Az okkult detektív-alzsáner bemutatása egy miniszéria kereteiben kezdettől fogva részét képezte a terveinknek, és eleinte úgy gondoltuk, Hodgson Carnacki, a szellemvadászával indítunk. Itt is kronológiai megfontolások szólnak azonban amellett, hogy – ha az egyéni alkotók prezentálása mellett az alzsáner fejlődéséről is képet akarunk adni – inkább Blackwood John Silence-történeteit vegyük előre. Azon is elgondolkodtunk, nem lenne-é helyesebb ezt a miniszériát a klasszikus folyam helyett a darkba sorolni, a lovecraftiánus tradíció itt várható túlsúlyát enyhítendő.

Akeley írta:

…mert A Poe gyűjtő című novellája az egyik kedvenc történetem a műfajból…

http://4.bp.blogspot.com/-UcMG11jfLC4/UToBSUj80RI/AAAAAAAAW-4/1xK5R9RUzXY/s1600/CUSHING+PALANCEB.jpg

Azt tudtad, hogy ezt a novellát is megfilmesítették, méghozzá magának Blochnak a forgatókönyve alapján, Freddie Francis rendezésében, a két főszerepben Peter Cushinggal és Jack Palance-szal? A Pszicho belépőt jelentett Blochnak a filmiparba, és nem csupán Hollywoodban: az Amicus stúdió (a Hammer mellett a brit horrorfilm fénykorának másik meghatározó aktora) előszeretettel vette igénybe a segítségét a filmnovellákból összerakott portmanteau-antológiáihoz. Ennek a horrorfilmes műfajnak ők voltak a mesterei, és a Gyötrelmek kertje (Torture Garden, 1967) c. darabban befejező epizódként A Poe-gyűjtőt is filmvászonra adaptálták. Egyébként nem ez a legemlékezetesebb produkciójuk, de abban minden kritikus egyetért, hogy a benne foglalt négy Bloch-történet közül (Enoch; Terror Over Hollywood; Mr. Steinway; The Man Who Collected Poe) az utolsónak a feldolgozása sikerült messze a legjobban, gyakorlatilag ez viszi el a hátán az egész filmet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

A pokolba tartó vonat (That Hell-Bound Train) pedig 1959-ben Hugo-díjat kapott; ez szintén megjelent magyarul, sőt címadója lett a legkorábbi (1970-es) hazai SF-válogatásnak.
(Hadd tegyek annyi személyes kitérőt, hogy véleményem szerint talán ez a magyarul megjelent legjobb SF-gyűjtemény, a Bloch-történet mellett még vagy tucatnyi kihagyhatatlan mesterművel – például Isaac Asimov: Alkony; Eric Frank Russell: Halandzsa; Frederik Pohl: Alagút a világ alatt; Harry Harrison: Bűnbeesés. Ha eddig kimaradt: irány az antikvárium!)

Szerintem is állati erős kötetről van szó, mindenkinek csak ajánlani tudom!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

wolferine írta:

Szerintem is állati erős kötetről van szó, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Ha már ennyi szó esik erről a régi antológiáról, itt az adatlapja a moly.hu-n, néhány részletes olvasói méltatással.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

Azt tudtad, hogy ezt a novellát is megfilmesítették, méghozzá magának Blochnak a forgatókönyve alapján, Freddie Francis rendezésében, a két főszerepben Peter Cushinggal és Jack Palance-szal?

Igen, láttam a filmet, valóban nagyon jó! Pár évvel ezelőtt megnéztem minden olyan Hammer és Amicus filmet, amihez hozzá tudtam jutni, mert nagyon szeretem a korszak brit rémfilmjeit. Peter Cushing pedig Christopher Lee mellett a kedvenc színészeim között van. (Egyébként M. R. James nevével is a Night of the Demon c. film stáblistáján találkoztam először.)
Köszönöm a választ és kíváncsian várom a John Silence történeteket is!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Korábban érdeklődtem Richard Laymon horror művei iránt itt a fórumon, és sikerült vennem tőle két könyvet. Úgy döntöttem, hogy a Sötét erdővel kezdem. Már majdnem a végénél járok, de szerintem jó könyv. Nagyon izgalmas, olyan, mint egy igazi kemény, mocskos exploitation horror a 80as évekből. Igazából nem sokat szarozik, végig pörög, ezért baromira kikapcsolja az embert, még ha nem is képvisel olyan irodalmi értéket, mint Lovecraft, Poe vagy Barker.  Pont jó ilyen igazi ponyva horrorokat is olvasni, ha jól vannak megírva.

Az is érdekes volt, hogy láttam korábban egy Jack Ketchum regényből készül filmadaptációt. Off Season a címe és az alapötlet nagyon hasonló. Mindkettőben egy erdőben élő törzs / elvadult emberek csoportja, kik szinte nem is beszélnek angolul csak valami elkorcsosult nyelven érintkeznek, állatiasan vadak, kannibálok, agresszívak, és időnként rárontanak a civilizált lakosokra.
Valahol mindkét történet azt taglalja, hogy a túlélés érdekében elvadulhat-e annyira a civilizát ember, hogy túlélje. Ketchum mindenféle kapaszkodó nélkül dobja be áldozatait a szenvedésbe, Laymon pedig kerít neki egy lokális történelmi hátteret. 
Utánaolvastam és az Off Season 1980-ban jelent meg, a Sötét erdő pedig 1981-ben. Bár, ahogy olvastam, a Sötét erdőből annak idején ki kellett vágni kb. 50 oldalt, amit csak az elmúlt években tettek vissza a könyvbe (emiatt nálunk a korábbi verzió került lefordításra). Kíváncsi lennék erre a verzióra. Nem tudom, hogy a Sötét erdő az Off Season hatására íródott, vagy a még korábban bemutatott Sziklák szeme című Wes Craven film által inspirálódott mindkettő, de nekem mindkettő tetszik. Izgalmas darabok, bár az Off Seasont csak filmen láttam. Ennek készült is egy történetileg (nem hivatalos) folytatása is, a The Woman, ami még jobb, még izgalmasabb és durvább, mint az Off season című film, ami nem rossz, de nem hagy olyan mély nyomokat, mint a The Woman. Ellenben a könyvet nagyon szívesen elolvasnám.
Egyébként Laymon igazi splatter horror író, nekem eddig bejön smile

Egyébként ítt egy cikk egy kannibál őrült favágóról, akinek a neve felbukkan a Sötét erdőben: Sawney Bean. Lehet ő volt az inspirálója a Sziklák szemének, az Off Seasonnek, és a Sötét erdőnek és az ezeket alapul vevő későbbi műveknek?
http://en.wikipedia.org/wiki/Sawney_Bean

Itt egy tartalmas cikk a Sötét erdő vágatlan verziójáról:
http://www.darkscribemagazine.com/featu … e-dar.html

Egyébként a dark folyamban a későbbi években adott esetben szívesen olvasnék ilyen minőségibb splatter horror regényeket is két klasszikus között smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Egyébként ítt egy cikk egy kannibál őrült favágóról, akinek a neve felbukkan a Sötét erdőben: Sawney Bean. Lehet ő volt az inspirálója a Sziklák szemének, az Off Seasonnek, és a Sötét erdőnek és az ezeket alapul vevő későbbi műveknek?

Sawney Bean legendája a Newgate Kalendáriumon, a népballadákon és a kora 19. századi angol „penny dreadful”-okon (ősponyvákon) keresztül már igen régen szervesen integrálódott a horror-irodalomba. Nem is gondolná az ember, hol és hányféle formában találkozhat vele. Például…

1) Degenerált, vérfertőző, barlanglakó őshonos családok Galloway eldugott zugaiban, akik éjszakánkánt prédálják a környékbeli angol telepeseket… Nem emlékeztet ez titeket Howard „kicsi népére”, ahogy a Bran Mak Morn és a piktekben olvashattok róluk?

2) Föld alatt rejtőző, szörnyeteggé visszafajzott emberevő közösségek… Ruházzuk fel őket az Ezeregyéjszakából ismert névvel és külsővel, helyezzük át egy mit sem sejtő város alá, és mit kapunk? Lovecraft és CAS ghúljait…

Az konkrétan tudható, hogy a Sziklák szeme (The Hills Have Eyes; Wes Craven, 1977) közvetlenül a Sawney Bean-legenda ihletésére született. A kilencvenes évek elején volt egy kútba esett brit projekt az eredeti történet megfilmesítésére; a kannibál család pátriárkáját Oliver Reed játszotta volna. 2002-ben is született egy mikroköltségvetésű filmadaptáció, Summer’s End: The Legend of Samhain címmel, amely a modern Írországba helyezte át a sztorit. Videóra forgatták, összesen kétezer dollárból, és olyan kétszáz kópia készült belőle: csak az interneten lehetett megrendelni, postán küldték el a vásárlóknak. Még senkiről nem hallottam, aki látta volna.

A skót Sawney Bean-balladák komorak és hátborzongatóak, remekül segítik a ráhangolódást, mielőtt az ember nekiülne egy jóféle rémtörténet olvasgatásának. Íme, egy példa; a videót inkább hagyjátok ki, de a zene és a szöveg (nem könnyű megérteni: erős skót dialektusban éneklik) együttesen olyan jeges-zord hangulatot kelt (jó adag fekete humorral nyakon öntve), amiben igazán érdemes megmártózni. Én csak tudom, végig ezt hallgattam a hozzászólás megírása közben… wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ez itt pedig a Sol Invictus Sawney Bean c. számának a dalszövege. (Elnézést az angolul nem tudó fórumozóktól, most nincs energiám kapásból lefordítani.) A zene nekem itt kevésbé jött be, mint a népballadánál – de ami szöveget illeti: talán nem áraszt hamisítatlan howardi-lovecrafti atmoszférát? smile

A family inbred like serpents entwined
Had no heart and little mind
A clan of madness, a terrible scene
They cursed the earth—the Sawney Bean

Lurking in the fog a fearsome brood
Poor traveling folk they caught and slew
No graves have the victims of these ghouls and fiends
Those taken and eaten by—the Sawney Bean

From their flesh they made a meal
Their skin the floor for their bairns to kneel
Their skulls a table from which to feed
Alas the victims of—the Sawney Bean

They lived by the sword, were felled by the axe
And I say "nothing wrong with that"
But in their hellish caves worse than any dream
Cursed with the stench of—the Sawney Bean

Some are haunted by the tolling bell
Some by the fiery pits of hell
But what haunts me is what we did see
When we entered the larder of—the Sawney Bean

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ja igen, és mivel három a magyar igazság… smile

http://horrorbug.com/wp-content/uploads/2012/05/SawneyBean.jpg

Most látom, hogy tavaly elkészült a legenda eddigelé legambiciózusabbnak tűnő filmfeldolgozása, Sawney: Flesh of Man címmel. Itt a hivatalos trailere – amiből erősen úgy ítélem meg, ez az adaptáció a legnagyobb splatter-ínyencek igényeit is ki fogja elégíteni…

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

Ez itt pedig a Sol Invictus Sawney Bean c. számának a dalszövege. (Elnézést az angolul nem tudó fórumozóktól, most nincs energiám kapásból lefordítani.) A zene nekem itt kevésbé jött be, mint a népballadánál – de ami szöveget illeti: talán nem áraszt hamisítatlan howardi-lovecrafti atmoszférát? smile

A family inbred like serpents entwined
Had no heart and little mind
A clan of madness, a terrible scene
They cursed the earth—the Sawney Bean

Lurking in the fog a fearsome brood
Poor traveling folk they caught and slew
No graves have the victims of these ghouls and fiends
Those taken and eaten by—the Sawney Bean

From their flesh they made a meal
Their skin the floor for their bairns to kneel
Their skulls a table from which to feed
Alas the victims of—the Sawney Bean

They lived by the sword, were felled by the axe
And I say "nothing wrong with that"
But in their hellish caves worse than any dream
Cursed with the stench of—the Sawney Bean

Some are haunted by the tolling bell
Some by the fiery pits of hell
But what haunts me is what we did see
When we entered the larder of—the Sawney Bean

Imádom a Sol Invictust, az egyik kedvenc neofolk együttesem, a szám pedig zseniális, nyomasztó és sötét, mint maga a háttérben húzódó legenda.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

Most látom, hogy tavaly elkészült a legenda eddigelé legambiciózusabbnak tűnő filmfeldolgozása, Sawney: Flesh of Man címmel. Itt a hivatalos trailere – amiből erősen úgy ítélem meg, ez az adaptáció a legnagyobb splatter-ínyencek igényeit is ki fogja elégíteni…

Nem tűnik rossznak, bár szívesebben megnéznék egy olyan adaptációt, ami a 16. században játszódik, és visszanyúl a gyökerekhez.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Én megpróbálkoztam a szám magyarra ültetésével, persze nézzétek el, hogy figyelmen kívül hagytam mindenféle költői és irodalmi elemet, csupán a szám hangulatát igyekeztem kidomborítani. Legalább így az angolul nem tudó fórumlátogatók is élvezhetik a szöveget, s nem csak a zenét.  smile

Egy beltenyészet, mint egymásba fonódó kígyók
Csökött szívvel és elmével
Az őrület klánja, szörnyű látvány
Eme föld csapása - a Sawney Bean

Ködben rejtezve a fertelmes ivadékok
Szegény utazókat mészároltak
Nem adatik sír eme ghoulok és besték áldozatainak
Akiket elragadott és felzabált a Sawney Bean

Húsukból főzték étküket
Bőrük a padló, amin kölkeik térdelhetnek
Koponyájuk a tál, amiből falhatnak
Jaj! a Sawney Bean áldozatainak

Kard által éltek, fejsze által vesztek
S azt mondom; "Nincs ezzel semmi gond!"
De pokoli barlangjuk rosszabb bármely rémálomnál
Átjárja a Sawney Bean átkozott bűze

Párakat a harangszó kísért
Néhányukat a pokol tüzes bugyrai
De ami engem kísért, az, amit megláttunk
Mikor beléptünk a Sawney Bean kamrájába

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

@Bachstein: Kösz szépen a Tükörálarc-csapat nevében! (Ahol amúgy egyeseknek nagyon is bejön ez a Sol Invictus-szám, csak nem ők találták meg és rakták ki hozzá a linket...)  tongue

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Mi sem akarunk elmaradni Bachstein mögött. big_smile Íme, a másik föntebb belinkelt dal – a régi skót Sawney Bean-népballada – szövege és nyersfordítása:

Eredeti szöveg:

Sawney Bean's got the munchies
A craving for flesh and blood
48 gaping mouths to tame
A cave full of starving weans
He'll chew the fat with anyone
He'll chew anyone's fat
And make no bones about it
He'll be lurking in the dark

Oh they're gonna hang us
Oh we're gonna die
But we'll be looking for you
In the sweet by and by

Thunder roars, a roch wind blows
Darkness cloaks the day
There's a foul storm brewing and a
Howling gale is dragging its teeth this way
Wont you guide us Lord, wont you guide us home
To our castles yonder on the brae
For our beasts are weary and the Devil he roams
Down in Galloway

Then came King James and all his men
Seeking out their kill
Through forest thick in grave pursuit
O'er river, gorge and hill
They breached Bean's cave and there they saw
The fruits of Satan's chore
Charred remains, masticated brains
And entrails by the score

Nyersfordítás:

Sawney Beannek korog a gyomra,
Húst és vért kíván;
Negyvennyolc tátott szájat kell betömnie,
Tele a barlang éhes porontyokkal.
Bárkivel elrágja a zsírt,
Bárkinek a zsírját elrágja,
[Lefordíthatatlan szójáték: kb. bárkivel kiáll birokra és bárkit felfal]
És nem rejti a csontostányér alá, [újabb szójáték]
Hogy ott leselkedik a sötétben.

[Refrén]
Jaj, fel fognak minket kötni,
Jaj, mind meghalunk,
De addig is keresünk titeket,
Hátha a fogaink közé akadtok. [újabb lefordíthatatlan szójáték; kb. apránként a pudingban]

Mennydörgés bőg, zord szél zúg,
Sötétség takarja a napfényt;
Szörnyű ítéletídő készülődik, és
A süvöltő vihar errefelé fog a földbe marni.
Ó, Uram Istenem, vezérelj minket haza,
A kastélyunkba odaát a bércen;
Mert a lovaink fáradtak, és maga az ördög
Kóborol lenn Gallowayben.

[Refrén]

Aztán jött Jakab király az összes emberével,
Prédát hajtani;
Szívósan űzték a sűrű erdőben
Folyón, hegyen, vízmosásban.
Betörtek Bean barlangjába, és meglátták ott
A Sátán munkájának gyümölcsét:
Megpörkölt emberi vázakat, kiloccsantott agyvelőt,
És a kiontott zsigerek garmadáját.

[Refrén]

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Én is köszönöm a fordítást, átjön belőle a hangulat smile

A trailer: én is örülnék egy, a legendát korhűen feldolgozni kívánó sztorinak; a modern korba ültetett fehér-kannibál a nyugati féltekén típusú sztorikból rengeteg van mostanra már (Sziklák szeme 1-2 + remake 1-2, Off Season, The Woman, Halálos kitérő sorozat stb.) smile Volt egy Guy Pearces film, a Farkaséhség az talán megközelítheti ezt a legendát, bár az egy helyőrség életébe enged bepillantást és semmi másra nem emlékszem belőle. Jó film volt, vagy rossz? Egyszer láttam, kb. mikor kijött, azóta sem.

Egyébként én komálom a jó splattert, ha az a Lucio Fulci - Richard Laymon vonalon mozog, de torture pornokat (amik manapság sajnos oly nagyon divatosak)  azokat utálom.


Még egy kis adalék a Sawney Bean legendához. Készült egy Asylum film is a legendájának felhasználásával. Egy haverom nekem ajándékozta jó pár éve (gondolom olyan szar, hogy nem akarta megtartani), amit én azóta se néztem meg (ismerve az Asylum förmedvényeket)  big_smile
Kannibál szikla
(Hillside Cannibals, 2006)
http://www.filmkatalogus.hu/Kannibal-szikla--f20030

Utoljára clive szerkesztette (2013.10.08. 18:34:11)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ez sem utolsó  big_smile
Még a végén összejön egy kötetre való Sawney Bean anyag ? big_smile Már csak novellákat és sztorikat kellene keresni a dalok és balladák mellé  big_smile
Sőt, ha már itt tartunk lehetne keresni a Gilles de Rais az őrült, pedofil, gyilkos báróról szóló történeteket is.
A múltban vannak olyan "legendás" alakok, akiknek pusztán a fennmaradt legendájuk (élettörténetük?) felér a modern rémtörténetekével és akár egy kötetet meglehetne tölteni velük, ha adhatok egy ilyen ötletet is a dark folyamba smile

Utoljára clive szerkesztette (2013.10.08. 18:40:08)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Gilles de Rais tetteiről pont nemrég láttam a National Geographic-on egy dokumentumfilmet, bár az egy órás műsoridő alatt csak 20 percet foglalkoztak vele, mindenesetre ilyenkor mindig felmerül bennem a kétség, hogy valóban megtörtént-e mindaz, amit tudni vélünk, vagy azért az idő elteltével színesedett-szagosodott a sztori is...
De nem volt egy egyszerű figura, az tény.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Bachstein írta:

Gilles de Rais tetteiről pont nemrég láttam a National Geographic-on egy dokumentumfilmet, bár az egy órás műsoridő alatt csak 20 percet foglalkoztak vele, mindenesetre ilyenkor mindig felmerül bennem a kétség, hogy valóban megtörtént-e mindaz, amit tudni vélünk, vagy azért az idő elteltével színesedett-szagosodott a sztori is...
De nem volt egy egyszerű figura, az tény.


Az is elképzelhető, hogy mind csak mese, ahogy a mi Báthory Erzsébetünkre is olyan vallomásokat gyártottak, hogy eltávolíthassák, amit egy történész se tart igaznak.
Mindenesetre ezek a történetek hozzájárultak egy csomó más történethez, amik ezek nélkül a legendák nélkül nem születtek volna meg.
Báthoryban számomra ugyanolyan izgalmas a meghurcolt nemes asszony tragédiája, kinek el akarták venni a földjeit, mint a szűzlányok vérében fürdőző gyönyörű grófnő legendája. Csak tudni kell helyén kezelni a két történetet smile Egyik a történelmi Bátory Erzsébet, másik a legendákban lakozó, valójában sosem élt Báthory grófnő, aki ettől még izgalmas alak smile

Utoljára clive szerkesztette (2013.10.08. 18:52:29)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Még a végén összejön egy kötetre való Sawney Bean anyag ? big_smile Már csak novellákat és sztorikat kellene keresni a dalok és balladák mellé  big_smile

Ó, vannak azok is, régiek és újak egyaránt, a penny dreadfuloktól mostanáig. És azt kell mondanom, a műhelyünk egész szép kollekcióval rendelkezik belőlük.

http://userhome.brooklyn.cuny.edu/anthro/jbeatty/Scotia/issue23/images/sawney-doug.png

clive írta:

A múltban vannak olyan "legendás" alakok, akiknek pusztán a fennmaradt legendájuk (élettörténetük?) felér a modern rémtörténetekével és akár egy kötetet meglehetne tölteni velük, ha adhatok egy ilyen ötletet is a dark folyamba smile

Hm – Gilles de Rais, Vlad Dracul, Sawney Bean, Sweeney Todd, a Foster család, Burke és Hare, Hasfelmetsző Jack, Peter Kürten, H. H. Holmes, és így tovább? Esetleg megfejelve a hazai hagyományból Báthory Erzsébettel, Liszti László gróffal, a Dusárdyakkal, az apagyilkos Beleznayakkal? Tényleg nem rossz ötlet – hosszú távon talán érdemes elgondolkodni rajta…

Bachstein írta:

…mindenesetre ilyenkor mindig felmerül bennem a kétség, hogy valóban megtörtént-e mindaz, amit tudni vélünk, vagy azért az idő elteltével színesedett-szagosodott a sztori is...

Ezt értelemszerűen úgy lenne a legcélszerűbb megoldani, hogy az egyes szereplőinkről elkülönítve közöljük előbb a hitelesnek tekinthető történeti forrásokat, aztán a köréjük szövődött népi legendákat és irodalmi feldolgozásokat, egy-egy bevezető tanulmányban világítva rá, miként festett a vélhető valóság és hogyan lett belőle rémhistória. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a MesterMűvek jelen pillanatban elbírna egy ilyen félig ismeretterjesztő, félig szórakoztató koncepció szerint összerakott válogatást. De ami a jövőt illeti, még ez sincs kizárva…

[EDIT] @clive: Úgy látom, remek példát produkáltunk a párhuzamos gondolkodásra... big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

"Ó, vannak azok is, régiek és újak egyaránt, a penny dreadfuloktól mostanáig. És azt kell mondanom, a műhelyünk egész szép kollekcióval rendelkezik belőlük."

Na, na alakul  big_smile


"Hm – Gilles de Rais, Vlad Dracul, Sawney Bean, Sweeney Todd, a Foster család, Burke és Hare, Hasfelmetsző Jack, Peter Kürten, H. H. Holmes, és így tovább? Esetleg megfejelve a hazai hagyományból Báthory Erzsébettel, Liszti László gróffal, a Dusárdyakkal, az apagyilkos Beleznayakkal? Tényleg nem rossz ötlet – hosszú távon talán érdemes elgondolkodni rajta…"


Pont ilyenre gondoltam  big_smile


"Ezt értelemszerűen úgy lenne a legcélszerűbb megoldani, hogy az egyes szereplőinkről elkülönítve közöljük előbb a hitelesnek tekinthető történeti forrásokat, aztán a köréjük szövődött népi legendákat és irodalmi feldolgozásokat, egy-egy bevezető tanulmányban világítva rá, miként festett a vélhető valóság és hogyan lett belőle rémhistória. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a MesterMűvek jelen pillanatban elbírna egy ilyen félig ismeretterjesztő, félig szórakoztató koncepció szerint összerakott válogatást. De ami a jövőt illeti, még ez sincs kizárva…"


Őszintén szólva szerintem elbírna, nyilván nem első kötetként, de a Dark folyamba szerintem tökéletes lenne. Bár ez leginkább Tőletek függ, hogy szeretnétek-e egy ilyen kötetetel foglalkozni, hisz elég nagy és szerteágazó munka lenne.
A többiek véleményére is kíváncsi lennék szívesen fogadnának-e egy ilyen kötetet is.  smile  Hisz pont a fentebb említett rengeteg utalás, párhuzam és történet miatt, mindenképp egy egyedülálló mű és hivatkozási alap lehetne nálunk.

"[EDIT] @clive: Úgy látom, remek példát produkáltunk a párhuzamos gondolkodásra... big_smile"


Az ilyennek mindig örül a lelkem  wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Báthoryban számomra ugyanolyan izgalmas a meghurcolt nemes asszony tragédiája, kinek el akarták venni a földjeit, mint a szűzlányok vérében fürdőző gyönyörű grófnő legendája. Csak tudni kell helyén kezelni a két történetet smile Egyik a történelmi Bátory Erzsébet, másik a legendákban lakozó, valójában sosem élt Báthory grófnő, aki ettől még izgalmas alak smile

Nem tudom, láttad-e a 2008-as Bathory filmet, ami pont ezzel a témával foglalkozik. Bár, mint film, egy közepes alkotásnál is alig jobb, de magának a legendának a lerombolása, illetve a grófnő személyének kibontása és új aspektusba helyezése miatt érdekes egy alkotás, szerintem egyszer megéri megnézni. Már csak a magyar statiszták végett is, akik 1-2 csatajelenetnél a háttérben ordibálva velős "kurvaanyázással" emelik az alkotás amúgy is mókás mivoltát. De tényleg, van benne pár kifejezetten vicces rész.

@Tükörálarc: Jó ötlet ez a Válogatott történelmi rémtettek kötet, én vevő lennék rá, de arra majd ügyelni kéne, hogy megfelelő mértékig legyen adagolva a tényleges történelmi háttér, illetve maguknak a legendáknak, konkrét rémtettekkel foglalkozó műveknek az aránya. Na meg ez biztos rengeteg utánajárással járna, hiszen pár személyt illetően alapból kevés forrásanyag áll rendelkezésre (már ami a konkrét gaztettekkel foglalkozik), illetve azok hitelessége is megkérdőjelezhető, néhol nem is egyértelmű, mi történt meg valójában. De maga az alapkoncepció kifejezetten érdekes.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley