Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

Meg az Átjáróban egy Kuttner-rel közösen írt novella Hajmeresztő címen.

A közösen írt munkáikból elég sok megjelent magyarul, csak nem Moore, hanem Kuttner neve alatt, vagy valamelyik közös álnevükön. Pl.: Android (in: Riadó a Naprendszerben); Hang a jövőből (in: Riadó a Naprendszerben); Isten áldja, professzor úr! (Metagalaktika 9.); A kevély robot (Galaktika 98.); A Szem (Metagalaktika 3.); A Tvonki (Metagalaktika 9.); Vasfedezet (Galaktika 33.).

Imi írta:

A Northwest Smith történeteket is tervezitek kiadni?

Idővel majd igen: előbb Jirel jön. Az ő utolsó kalandjában úgyis felbukkan Northwest Smith is. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Bachstein írta:

A folyambeli besorolás már megvan?

Imi írta:

A klasszikus mivolta és a zsáner keveredés miatt én a Klasszikus alfolyamra tippelnék.

Talált, süllyedt. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:
Imi írta:

A Northwest Smith történeteket is tervezitek kiadni?

Idővel majd igen: előbb Jirel jön. Az ő utolsó kalandjában úgyis felbukkan Northwest Smith is. smile

Ha már mostanában úgyis vesztek át külföldről borítót, ajánlom figyelmetekbe ezen kiadások borítóit: Jirel; Northwest Smith.
Ez egyébként egy kép ketté vágva, valahol itt van a gépemen csak az istenért se találom, de mihelyst megtalálom feltöltöm.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Megvan:
http://www.zedrimkomtru.com/Herve_LEBLAN_digital_JIREL&NORTHWEST.jpg

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

Megvan:
http://www.zedrimkomtru.com/Herve_LEBLAN_digital_JIREL&NORTHWEST.jpg

Milyen érdekes, kettévágva a képet az egyik borító echte fantasy-kalandregény feelinget sugall, a másik meg tiszta sci-fi, összepakolva őket kapunk egy planetáris románcot.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Nahát, most látom, hogy itt a Tigris! Tigris! értékelésem a molyról. smile

Most, hogy bemondtátok ezeket a nagy neveket, egyre jobban érdekel a Kalandok a Marson antológia.

És akkor a hajósok vezetője
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője,
kit öljünk meg kívánságod szerint?"
S ő azt felelte: "Mind!"

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Bachstein írta:

Milyen érdekes, kettévágva a képet az egyik borító echte fantasy-kalandregény feelinget sugall, a másik meg tiszta sci-fi, összepakolva őket kapunk egy planetáris románcot.

Igaz, hogy milyen zseniális a koncepció!?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:

A négy szerző közül ma Moore neve van legkevésbé a köztudatban, mivel Kuttner tragikusan korai halála után újraházasodott, és a második férje egyszerűen eltiltotta az írástól.

Köszönöm az információkat, a kiragadottra felkaptam a fejem: hogyhogy eltiltotta? És Moore hogyhogy belement? (Nem volt már szüksége a pénzre, mert a második férje kielégítette az anyagi szükségleteit?)

Kuttnertől már olvastam magyarul, de a művei helyett most így hirtelen csak egy megállapítás ugrik be, ami valahogy így hangzik: "életműve tulajdonképpen utánérzések sorozata, de kevesen tudták annyire egyedíteni, és izgalmassá tenni az utánérzéseiket, mint ő". Ez valóban így van?

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.11.20. 11:16:28)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

wolferine írta:

Köszönöm az információkat, a kiragadottra felkaptam a fejem: hogyhogy eltiltotta? És Moore hogyhogy belement?

Távol álljon tőlem mindenfajta túlzó feminizmus, de Moore második férje tényleg az a fajta férfi volt, aki a „hímsoviniszta állat” jelzős kapcsolattal jellemezhető a legtalálóbban. A kortársi emlékezések szerint minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vett, hogy megnevelje a feleségét. sad

wolferine írta:

Kuttnertől már olvastam magyarul, de a művei helyett most így hirtelen csak egy megállapítás ugrik be, ami valahogy így hangzik: "életműve tulajdonképpen utánérzések sorozata, de kevesen tudták annyire egyedíteni, és izgalmassá tenni az utánérzéseiket, mint ő". Ez valóban így van?

Sok tekintetben igen, de nem mindegyikben. A mostanában igen kedvelt militarista SF-nek például Henry Kuttner volt az úttörője (Clash by Night). Nem igazán túlzás azt állítani, hogy Joe Haldeman és John Scalzi az ő köpönyegéből bújtak ki.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:

A pulp-korszaknak két nagy íróházaspárja volt: az egyik Leigh Brackett és Edmond Hamilton, a másik Henry Kuttner és Catherine Lucille Moore.

Ha már szóba került Hamilton, esetleg ő is kap önálló kötetet?
A Stuart Merrick-ciklust szívesen elolvasnám.

Utoljára Imi szerkesztette (2013.11.20. 18:09:36)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

Ha már szóba került Hamilton, esetleg ő is kap önálló kötetet?

Edmond Hamilton munkássága eléggé egyenetlen: némely művei mindmáig frissen hatnak, mások reménytelenül áporodottnak. (Mondjuk rengeteget írt, szóval van miből válogatni.) A négy szerző közül neki a legkisebb az esélye, hogy önálló kötetet szentelünk neki, ám a novelláival biztosan találkozni fogtok a válogatásainkban.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Értem és köszönöm a választ.

A Kalandok a Marson tartalma mennyire képlékeny?
Azt lehet már tudni, hogy mely novellák kerülnek be azok közül amelyekből annak idején szemelvényeket osztottatok meg?

Utoljára Imi szerkesztette (2013.11.20. 20:24:33)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

A Kalandok a Marson tartalma mennyire képlékeny? Azt lehet már tudni, hogy mely novellák kerülnek be azok közül amelyekből annak idején szemelvényeket osztottatok meg?

A végleges címlista még nem állt össze, de azok a tételek, amelyekről itt a fórumon jeleztem, hogy benne lesznek, semmiképpen sem fognak hiányozni belőle.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tükörálarc írta:

Sok tekintetben igen, de nem mindegyikben. A mostanában igen kedvelt militarista SF-nek például Henry Kuttner volt az úttörője (Clash by Night). Nem igazán túlzás azt állítani, hogy Joe Haldeman és John Scalzi az ő köpönyegéből bújtak ki.

Na erre is kiváncsi lennék. Kuttnert nem nagyon ismerem sajnos (még  smile ), de "A szem" és "Amire szükségük van" mély nyomot hagyott bennem, a kedvenc novelláim közé tartoznak. No meg a military sci-fit-t is szeretem. Kiváncsi lettem mit tudott belőle kihozni Kuttner....

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Caius írta:

Na erre is kiváncsi lennék. Kuttnert nem nagyon ismerem sajnos (még  smile ), de "A szem" és "Amire szükségük van" mély nyomot hagyott bennem, a kedvenc novelláim közé tartoznak. No meg a military sci-fit-t is szeretem. Kiváncsi lettem mit tudott belőle kihozni Kuttner....

Szerintem úgy mindenestül ő találta ki. smile A Clash by Night a helyszínéből adódóan csak a Kalandok a Vénuszon kötetbe fér majd bele, ott viszont – ha egyszer eljutunk addig – sarokkő szerepet szánunk neki.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Íróéletrajz

STANLEY G. WEINBAUM

http://www.blackgate.com/wp-content/uploads/2010/06/parasite-planet-with-stanley-g-weinbaum.jpg

Örömmel látom, hogy végre valaki kibújt az émelyítő elcsépeltségből, amely az interplanetáris pulp-anyagok 99.99 százalékát elborítja. […] Valahogy volt képzelőereje hozzá, hogy totálisan idegen szituációkat és személyiségeket és élőlényeket gondoljon ki; hogy összefüggő eseményeket alakítson ki totálisan idegen motivációkból; és hogy tartózkodjon az olcsó színpadiasságtól, amelyben jószerivel az összes pulp-kalandíró dagonyázik.
– H. P. Lovecraft

Adott egy író, akinek neve a Weird Tales címoldalára kívánkozik. Valaki, aki mindig is szeretett volna a legendás magazinban megjelenni, korai halála azonban megakadályozta ebben. Valaki, aki szerény terjedelmű szerzői korpusza dacára – összesen alig egy évig publikált – teljes egészében átformálta a SF-t előremutató, innovatív elképzeléseivel. A kérdés, amivel szembesülünk: ki volt Stanley Grauman Weinbaum? A válaszadáshoz egyebek mellett két kiváló pályatárs, Isaac Asimov és Robert Bloch urak szellemét hívom segítségül, akik mindketten nagyra tartották őt, s papírra is vetették róla az emlékeiket.

Stanley Weinbaum 1902. április 4-én született Louisville városában, Kentucky államban, középosztálybeli zsidó családban, ahol nagy hagyománya volt a populáris előadóművészetnek: rokonságában több híres színpadi showmant találunk. Ez az örökség őt sem hagyta érintetlenül; Horace Gregory szerint „Stanleynek szép számú szenvedélye volt – imádott úgy gitározni, mintha lanton játszana; alliteráló verseket költeni és szavalni; matematizálni; török kávét inni; mindenféle műszaki ketyeréket kitalálni; és cigarettázni.” Szerteágazó érdeklődését tükrözi kalandozása a felsőoktatásban: előbb a madisoni egyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, majd – miután a Wisconsin Literary Journal több versét publikálta – a lap állandó közreműködőjeként átnyergelt az angol irodalom szakra. Diplomát azonban itt sem szerzett, történetesen egy diákcsínyből kifolyólag: fogadásból elment vizsgázni egy barátja helyett, s bár a szigorlat sikeres lett, az alma mater nem díjazta a szerepcserét. Az ominózus eset igazából az utolsó csepp volt a pohárban, a meglehetősen merész praktikák után, ahogyan Weinbaum elbliccelte az akkoriban minden amerikai egyetemista számára kötelező katonai gyakorlatokat. Hogy a kilenctizedükön meg sem jelent, azt talán még el lehetett volna kenni; de hogy éjszaka több ízben szabályosan betört a tanulmányi osztályra és ráhamisította a nevét a jelenléti ívekre, azt már kevésbé. „A bátorsága és az ötletessége bámulatos volt – írja Gregory –, de a felkészülés ezekre az expedíciókra, a velük járó izgalommal, szorongással és diadalérzettel együtt, úgy megviselte az idegeit, hogy amikor hajnali kettőkor felbukkant a szállásomon, közel járt az összeeséshez. Ilyenkor kirohantunk egy éjjel-nappali étkezdébe, és nyakra-főre rendeltük a kávét, a legforróbbat és a legfeketébbet. Pár perc múlva énekelni kezdte a verseit, amelyeket Omar* vagy Swinburne modorában költött, netán a legújabb variációját egy ófrancia villanellára.”

-----------------------------------------------------------
* S. Omar Barker, vagabund cowboyköltő, az első szerzők egyike, aki a western és a horror ötvözésével kísérletezett: Weinbaummal ellentétben neki sikerült a Weird Talesben publikálnia.
-----------------------------------------------------------

Miután búcsút mondott az egyetemnek, Weinbaum sokféle munkát kipróbált: többek között volt műtrágyaügynök, rádiós szpíker és moziigazgató. A válság éveit élő Amerikában ez az eklektikus karrier nem számított példátlannak; az viszont már igen, hogy Weinbaum – pedig közben meg is nősült – elegendő pénzt össze tudott kuporgatni, hogy megvalósítsa élete nagy álmát és a bizonytalant a még bizonytalanabbra cserélve felcsapjon szabadúszó írónak. Először romantikus regényekkel próbálkozott, ám hamarosan rátalált a neki rendelt pályára, amit már első, még középiskolás korában publikált novellája előrevetített számára: a tudományos fantasztikumra.

http://cms.grantvillegazette.com/upload/GG%2033/Weinbaum%20Odyssey%201.JPG

„Patkány” Hugo Gernsbackról, az amerikai pulp-SF atyjáról sok rosszat lehet mondani, az viszont kétségtelen, hogy Weinbaumot ő fedezte föl: mikor a más szerkesztők által sorozatosan visszadobott kéziratok az ő asztalán landoltak, azonnal rájött, hogy kincsekre bukkant. Az első novella, a Marsi odüsszeia (A Martian Odyssey) a Wonder Stories 1934. júliusi számában látott napvilágot, és Asimov visszaemlékezései szerint olyan hatással volt a SF-irodalomra, mintha nóva lángolt volna fel: Weinbaum hirtelen a világ legjobb SF szerzőjévé lépett elő, mindenki őt próbálta utánozni. És ez a nóva nem pillanatnyi lobbanás volt csupán – amikor 1970-ben az amerikai SF-írók szövetsége belső voksolás alapján összeállította és két kötetben kiadta a SF „dicsőségcsarnokát” (The Science Fiction Hall of Fame I-II.), a válogatásba a Marsi odüsszeia került be a legtöbb szavazattal.

Mi a titka ennek a váratlan sikernek? Nos, a Marsi odüsszeia szolgált szemléltető példa gyanánt a SF aranykorát megteremtő szerkesztő, John W. Campbell számára, amikor szállóigévé vált elvárásával fordult a szerzőihez: „Alkossatok nekem egy olyan intelligens lényt, aki ugyanolyan összetetten gondolkodik, mint az ember – de egészen másféleképpen!” Tweel, a marslakó Weinbaumnál tökéletesen megfelel ennek a követelménynek: értelmes lény, ésszerű motivációk vezérlik, ám a gondolati struktúrái még véletlenül sem emberiek. Ugyanez a helyzet A lótuszevők (The Lotus Eaters) c. történetben színre lépő Oszkárral: őt bármely botanikus lelkesen osztályozná, mint az első olyan növényt, akivel hosszasan el lehet társalogni. Ezeknek a földönkívülieknek jellemük és világnézetük van, a környezetüknek megfelelően viselkednek, sokszor hitelesebben hatnak, mint az emberi szereplők. Ha azt mondjuk, hogy a SF-re korábban nem volt jellemző az idegen lények árnyalt ábrázolása, finoman fogalmazunk: Weinbaum megkongatta a lélekharangot a gülüszemű szörnyek („bug-eyed monsters”, rövidítve BEM) fölött, akiknek tevékenysége többnyire kimerült a Föld meghódítására szőtt öncélú tervezetekben, illetve a földi nők biológiai szempontból érthetetlen elrablásában.

Ugyanez a részletes alaposság mutatkozik meg abban is, ahogyan Weinbaum a Naprendszer bolygóit mutatja be, következetesen kidolgozott ökoszisztémával, logikusan illeszkedő flórával és faunával. Némely elképzelései ma már megmosolyogtatják az olvasót – például hogy az óriásbolygókban zajló nukleáris folyamatok „fűtik fel” lakható hőmérsékletűre a holdjaikat –, a korabeli tudományos ismereteknek azonban nem mondtak ellent. És minden precizitása dacára Weinbaum egy percre sem válik szárazzá vagy unalmassá: dúsan burjánzó képzeletében a Naprendszer csupa egzotikum, ahol egymást érik a felfedezésre váró csodák. A kemény SF nagy világépítői, Poul Andersontól Hal Clementen át Larry Nivenig, valamennyien azon az ösvényen járnak, amit ő taposott ki számukra.

Ahogyan Asimov is megállapítja, Weinbaum pályáját épp a zsenialitása teszi különösen tragikussá. Másfél esztendővel első novellájának megjelenése után, mely egy csapásra a SF vezető egyéniségévé emelte, a láncdohányos író alig harminchárom évesen elhunyt tüdőrákban.

http://static.flickr.com/74/202474120_643bb317f0.jpg

Óhatatlanul fölmerül a kérdés: mivé válhatott volna, ha a sors nem szabja ilyen rövidre az idejét? Kétségtelen, hogy kurta pályafutása során felbolygatta és megújította a műfajt, nem csupán a keze nyomát hagyta rajta, hanem alapjaiban változtatta meg.

Robert Bloch, aki a Milwaukee Fictioneers informális irodalmi körében ismerkedett meg vele, rendkívüli mesélőnek festi le, aki élőszóban ugyanolyan lebilincselően adta elő a történeteit, mint írásban. „Könnyű egotrip volna ma arra célozgatni vagy egyenesen kijelenteni, hogy egy s más, amit azokon az 1933-as összejöveteleken mondtam, segített végső formát adni a Próteusz-szigetnek, Az őrült holdnak vagy a Vándorló tengereknek – emleget föl a visszaemlékezéseiben néhány klasszikus Weinbaum-novellát. – De akkoriban tizenéves kezdő voltam, és az igazság az, hogy leginkább csak hallgattam. Hallgattam és tanultam.”

Blochból itt a szerénység beszél, hisz ő ebben az időben már megjelent a Weird Talesben, amelynek sáncait Weinbaum hasztalan ostromolta, és az ügy érdekében bizony nem restellt tanácsot kérni ifjú pályatársától. Beszélgetéseik során merült fel az ötlet, hogy nagy közös kedvencük, James Branch Cabell mintájára érdemes volna némi humorral fűszerezni a sztorikat; így születtek meg a csípős párbeszédek két visszatérő Weinbaum-hős, az amerikai Ham és az angol Pat, vagyis Hamilton és Patricia között. Az ő történetük három kapcsolódó novellában bontakozik ki, onnantól kezdve, hogy megismerkedésük alkalmából a Vénuszon a nő pisztolyt ránt a férfira, egészen az Uránusz térségébe tett felfedezőútig, amin már mint férj és feleség vesznek részt. Ezzel a rövid ciklussal Weinbaum egy újabb klisé lerombolásához készülődött: az volt a terve, hogy szerelmi szálakkal oldja a zsáner prüdériáját. Itt azonban már csak a kereteket tudta felvázolni, a szisztematikus megvalósításra nem maradt ideje.

Asimovval együtt jelenthetjük ki, hogy ha a szárnyait bontogató Weinbaum ilyen gyökeresen megújította az egész zsánert, akkor az érett Weinbaumot alighanem a mai napig a legjelentősebb SF-szerzők között jegyeznénk. A sors csupán az úttörő és a távlatnyitó szerepet engedélyezte neki – de talán mondanom sem kell, hogy ez mennyire nagy teljesítmény.

Weinbaum kézirathagyatékát özvegye 1993-ban a philadelphiai Temple Egyetem könyvtárának adományozta, nevét stílszerűen a Mars egyik krátere őrzi.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Érdekes írónak tűnik ez a Weinbaum, gondolom a marsi antológiában találkozni is fogunk néhány írásával. Egyébként néhány galaktikás novellán kívül jelent már meg tőle valami magyarul?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Az Ozirisz országa Cherubionos antológiában volt kettő, konkrétan a fent emlegetett A lotuszevők és a Mars-odüsszeia.

Köszönet az életrajzért, nagyon érdekes volt! smile

Utoljára Razor szerkesztette (2013.11.27. 13:24:50)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Geger írta:

Érdekes írónak tűnik ez a Weinbaum, gondolom a marsi antológiában találkozni is fogunk néhány írásával.

Saját kötetet fogunk kiadni tőle, még a Kalandok a Marson antológia előtt, valószínűleg Kalandok a Naprendszerben címmel. smile Az ő munkássága ideálisnak tűnik hozzá, hogy mintegy fölvezessük vele a klasszikus aranykori SF-re alapozó Naprendszer-miniszériánkat. A könyv szöveganyaga nagyrészt készen van, már csak két-három novella beérkezésére várunk a fordítóktól.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Razor írta:

Az Ozirisz országa Cherubionos antológiában volt kettő, konkrétan a fent emlegetett A lotuszevők és a Mars-odüsszeia.

Köszi, ennek utána fogok nézni.

Tükörálarc:
Ez egy kiváló hír!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Csatlakozok Gegerhez, alig várom!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Razor írta:

Az Ozirisz országa Cherubionos antológiában volt kettő, konkrétan a fent emlegetett A lótuszevők és a Mars-odüsszeia.

A lótuszevők és a Marsi odüsszeia a mi kötetünkben is benne lesz, mivel nem magukban álló novellák: az előbbi a Ham & Pat-ciklus középső darabja, az utóbbihoz pedig Weinbaum írt egy folytatást (Az álmok völgye; The Valley of Dreams), és mi egyben szeretnénk prezentálni az olvasónak ezeket a novellaláncokat. Weinbaumnak még egy elbeszélő ciklusa van ezeken kívül, a háromrészes Manderpootz professzor-sorozat, amit szintén beválogattunk. De az ő novellái kapcsolódó cselekményelemek nélkül is mind összefüggenek, amennyiben ugyanaz a koherens Naprendszer-kép tükröződik bennük: amit egyszer kitalált és megírt, az mindig integrálta a későbbi munkái hátterébe.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

leslieke írta:

Sok szép terv. Remélhetőleg a jövő év jobban sikerül, mint az idei.

Szigorúan objektíven nézve a helyzetet, a Tükörálarc-gárda aktivitása a fórumon szerintem elég jó indikátora annak, hogy rendben mennek-e a dolgok a sorozat körül. Beszélni ugyanis csak akkor tudunk, ha van miről, vagyis folyik a munka. A bajok ott kezdődnek, ha elhallgatunk.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Tényleg jól hangzik, köszi az életrajzot.
Úgy látom nem írt túl sok történetet, esetleg teljes korpuszt terveztek kiadni?

Tükörálarc írta:

-----------------------------------------------------------
* S. Omar Barker, vagabund cowboyköltő, az első szerzők egyike, aki a western és a horror ötvözésével kísérletezett: Weinbaummal ellentétben neki sikerült a Weird Talesben publikálnia.
-----------------------------------------------------------

Ez is érdekesen hangzik.
Howard-nak lesz ugye a Baljós délnyugat kötete, ami ilyen történeteket fog tartalmazni, ha az elég sikeres lesz akkor jönnek további írások is ebben a zsánerben?
Esetleg a fent említett írótól?
Vagy most így utána nézve számomra érdekesnek tűnnek Lon Williams Lee Winters történetei is, ezeket ismeritek?

Utoljára Imi szerkesztette (2013.11.27. 20:02:51)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Science fiction

Imi írta:

Tényleg jól hangzik, köszi az életrajzot. Úgy látom nem írt túl sok történetet, esetleg teljes korpuszt terveztek kiadni?

Teljes korpuszt? Hát, nem hiszem, hogy kíváncsiak lennétek a három középiskolás leányzó történetére, akiknek mind más-más módon változtatta meg az életét, hogy a szalagavató báljukon táncoltak egyet a walesi herceggel… wink A teljes fantasztikus korpusz viszont már más lapra tartozik. Ha az első Weinbaum-kötet elfogadhatóan muzsikál a piacon, követni fogja a második.

Imi írta:

Howard-nak lesz ugye a Baljós délnyugat kötete, ami ilyen történeteket fog tartalmazni, ha az elég sikeres lesz akkor jönnek további írások is ebben a zsánerben?

Ne rohanjunk ennyire előre… smile Ez a kérdés szerintem akkor válik majd aktuálissá, ha elkezdünk dolgozni a Baljós délnyugaton.