Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

De ha nem próbálkoztok akkor nem is fog kiderülni, hogy belemennének-e.  wink   big_smile

Hogy próbálkozunk-e vagy sem, arról hadd ne nyilatkozzak, ez ugyanis nem a műhely kompetenciája. smile

Imi írta:

Meg az jutott eszembe, hogy most hogy jön a Carcosa árnyai esetleg nem készültök egy Wagner életrajzzal? smile

Szép számú hamarosan aktuális poszttal készülünk: esszékkel, ismertetőkkel és életrajzokkal. Egyiket sem szeretnénk összecsapni, és persze az sem túl jó megoldás, ha a műhelytagokat a fordítói / szerkesztői munkától vonjuk el vele. Pillanatnyilag félkész állapotban pihen a vinyómon egy elemzés CAS szerepéről a lovecraftiánus irodalmi tradícióban; a kollégáimtól pedig várok egy Jack London-, egy Ramsey Campbell-, egy Stanley G. Weinbaum-, egy Dave Duncan- és egy Margaret Brundage-életrajzot; egy esszét arról, hogy milyen kihívást jelent aranykori pulp-SF-t fordítani; egy ismertetőt David Farland Rúnalovagok-ciklusáról; egy párhuzamos összevetést az Arthur-mondakör letükrözéséről Jo Walton és David Gemmell műveiben; valamint a Hammer-históriák folytatását a filmrovatban. A Wagner-életrajz valószínűleg rám fog várni, és akkor fölvésem a teendők közé egy rövid áttekintés megírását is a sword & sorcery alzsáneréről, amivel kapcsolatban itt érdeklődtél. smile Hogy aztán mikor születnek meg ezek a posztok, azt őszintén megmondom, nem tudom – a szerzők részéről ez mind örömmeló, amit a kiadó időnként néhány tiszteletpéldánnyal honorál az őket érdeklő kiadványaiból, a műhely közvetítésével. Félreértés ne essék, szívesen tesznek eleget az ilyen felkéréseknek, sőt – gyakran ők maguk javasolják a témát. Határidőt viszont csak a fizetős munkákra szoktam megszabni nekik – és abból is folyton kicsúszik mindenki, jómagamat is beleértve. tongue

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:
Imi írta:

De ha nem próbálkoztok akkor nem is fog kiderülni, hogy belemennének-e.  wink   big_smile

Hogy próbálkozunk-e vagy sem, arról hadd ne nyilatkozzak, ez ugyanis nem a műhely kompetenciája. smile

@Vigasz ha erre jársz nyilatkoznál ez ügyben?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

Szép számú hamarosan aktuális poszttal készülünk: esszékkel, ismertetőkkel és életrajzokkal. Egyiket sem szeretnénk összecsapni, és persze az sem túl jó megoldás, ha a műhelytagokat a fordítói / szerkesztői munkától vonjuk el vele. Pillanatnyilag félkész állapotban pihen a vinyómon egy elemzés CAS szerepéről a lovecraftiánus irodalmi tradícióban; a kollégáimtól pedig várok egy Jack London-, egy Ramsey Campbell-, egy Stanley G. Weinbaum-, egy Dave Duncan- és egy Margaret Brundage-életrajzot; egy esszét arról, hogy milyen kihívást jelent aranykori pulp-SF-t fordítani; egy ismertetőt David Farland Rúnalovagok-ciklusáról; egy párhuzamos összevetést az Arthur-mondakör letükrözéséről Jo Walton és David Gemmell műveiben; valamint a Hammer-históriák folytatását a filmrovatban. A Wagner-életrajz valószínűleg rám fog várni, és akkor fölvésem a teendők közé egy rövid áttekintés megírását is a sword & sorcery alzsáneréről, amivel kapcsolatban itt érdeklődtél. smile Hogy aztán mikor születnek meg ezek a posztok, azt őszintén megmondom, nem tudom – a szerzők részéről ez mind örömmeló, amit a kiadó időnként néhány tiszteletpéldánnyal honorál az őket érdeklő kiadványaiból, a műhely közvetítésével. Félreértés ne essék, szívesen tesznek eleget az ilyen felkéréseknek, sőt – gyakran ők maguk javasolják a témát. Határidőt viszont csak a fizetős munkákra szoktam megszabni nekik – és abból is folyton kicsúszik mindenki, jómagamat is beleértve. tongue

Mennyi érdekes cikk készül, amikért az eddigiekhez hasonlóan nagyon hálás vagyok, a Wagner életrajzot és a S&S áttekintést előre is külön köszönöm.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:
Bachstein írta:

@Tükörálarc: Jó ötlet ez a Válogatott történelmi rémtettek kötet, én vevő lennék rá, de arra majd ügyelni kéne, hogy megfelelő mértékig legyen adagolva a tényleges történelmi háttér, illetve maguknak a legendáknak, konkrét rémtettekkel foglalkozó műveknek az aránya. Na meg ez biztos rengeteg utánajárással járna, hiszen pár személyt illetően alapból kevés forrásanyag áll rendelkezésre (már ami a konkrét gaztettekkel foglalkozik), illetve azok hitelessége is megkérdőjelezhető, néhol nem is egyértelmű, mi történt meg valójában. De maga az alapkoncepció kifejezetten érdekes.

Azt hiszem, ennek a megközelítésnek a tervezett vámpírantológiánk lesz a főpróbája. Ott – a központi téma felkapottságában bízva – megkockáztatjuk majd egy csokor történelmi forrás beválogatását: szemelvényeket régi krónikákból, legendákból, viking sagákból, episztolákból, korabeli hírlevelekből, a vámpírfolklór dokumentumaiból. Mindezt persze bőséges irodalmi anyaggal egészítjük ki, elsősorban a magyarul csak nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető klasszikus elbeszélésekre összpontosítva és néhol egy-két verssel fűszerezve. Ha az ötlet beválik, elgondolkodhatunk a továbbfejlesztésén, például az itt fölvetett irányban.

Ilyen koncepcióra felépítve esetleg nem terveztek egy farkasemberes kötetet is?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

Ilyen koncepcióra felépítve esetleg nem terveztek egy farkasemberes kötetet is?

De igen, majd – abban az esetben, ha a vámpírantológia működőképes fogyást produkál.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ha már szóba kerültek a farkasemberek... A műhelyben nem került szóba Jack Williamsontól a "Darker than you think"? Eléggé szokták dícsérni.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Caius írta:

Ha már szóba kerültek a farkasemberek... A műhelyben nem került szóba Jack Williamsontól a "Darker than you think"? Eléggé szokták dícsérni.

Gondoltunk rá, de az a mű éppen a nagy zsánertörténeti jelentősége miatt inkább a klasszikus folyamba illenék, ahol már így is rengeteg a tervünk. Távlatilag mindenesetre beleférhet a sorozatba.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

Szép számú hamarosan aktuális poszttal készülünk…

Most kopogtat egy másik Tükörálarc, hogy ne foglaljam az accountot, mert kéne neki… Rövid technikai szünet következik, aztán némi konkrétumot csinálunk az ígérgetésből. smile Kéretik majd a fantasy-topikra figyelni…

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Figyelünk, figyelünk.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Íme, tessék parancsolni! big_smile

@Bachstein: Bocsánat, a neked ígért poszttal még elmaradásban vagyunk, de ami késik, nem múlik!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

JOHN FARRIS: POKOLFAJZATOK (FIENDS)
ismertető

https://ebooks-imgs.eb.sonynei.com/product/400/000/000/000/000/790/936/400000000000000790936_s4.jpg

Van egy régi legenda Éva eltitkolt gyermekeiről, akiket átokkal sújtott az Úr: a napfény megégeti, a zöld növények ölelése megbénítja őket, ezért az éjszakába és a föld mélyére húzódtak vissza. Örökéletűek és szinte sebezhetetlenek, a sarkvidék dermesztő hidege kíséri őket, olvasnak az emberek gondolataiban és rájuk kényszerítik az akaratukat, s még repülni is képesek, ha elevenen megnyúzott áldozataik hártyavékonyra rágott bőréből irizáló szárnyakat készítenek maguknak. Hagyományos módon szaporodni nem tudnak, ám ha megtetszik nekik egy halandó, átváltoztathatják a saját képükre. Az ősidőkben az emberek kíméletlen háborút viseltek ellenük, s a lakott világ legszélére szorították őket, zord és félreeső vidékekre, ahol ma is él emlékezetük a szájról szájra szálló rémmesékben…

1906-ban Tennessee államban az áradás elmos egy völgyhidat az áthaladó vasúti szerelvénnyel együtt. A hordalékban tallózó helybéliek egy különös, koporsóforma ládára bukkannak, s egy Izlandról bevándorolt asszony kibetűzi rajta a feliratot: a szülőhazájában adták fel a nashville-i egyetem antropológiai tanszékének. A megtalálók nem bírnak ellenállni a kíváncsiságnak, és elszabadítanak valamit, amit nem kellett volna háborgatni. Ám az eldugott erdővidéket keménykötésű farmerek lakják, akiket nem dermeszt tehetetlenségbe a rájuk szakadó borzadály, hanem akár az életük árán is készek a megfékezésére… Dante’s Mill városkában és a környékén az egész lakosságnak nyoma vész, mintha felszívódtak volna; az eset bevonul a megmagyarázhatatlan eltűnések krónikájába.

1970-ben egy néma, írástudatlan aggastyán él a nashville-i elmegyógyintézetben – senki sem tudja, mióta, mert a régi kartotékok odavesztek egy tűzesetben. Egy jó szándékú szociális munkás bevonja őt az általa szervezett képzőművészeti körbe, s igen meglepődik az öreg szuggesztív erejű festményei láttán. Egyetlen témája van, azt komponálja újra meg újra: egy halottfehér bőrű nő, meztelenül és kopaszon, átható kék szemekkel és a jobb kisujja helyén fekete tövissel. Senki sem sejti az öregemberről, hogy ő a Dante’s Mill-i események utolsó túlélője, aki a kilencéves korában átélt szörnyűségek hatására lerágta a saját nyelvét; és hogy a nő, akit mániákusan rajzol, nem más, mint az édesanyja…

http://1.bp.blogspot.com/-WTpb-Y6unDA/UdsVomHhUEI/AAAAAAAABmE/d0A_smyBP3M/s1600/Screen+Shot+2013-07-08+at+1.39.17+PM.png

John Farris fölöttébb érdekes író, kezdve mindjárt azzal, hogy Stephen Kingnek a saját bevallása szerint ő volt a fiatalkori példaképe. Vele ellentétben azonban nem kedveli a rivaldafényt: ritkán ad interjút, nem érintkezik közvetlenül az olvasóival, és ha nem is él remeteéletet, határozottan elmondható róla, hogy nem akar híres lenni. A könyvei tisztes példányszámban fogynak már 1956 óta, amikor tizennyolc évesen publikálta az első regényét, és ennyi neki tökéletesen elég: szabad idejében szívesebben foglalkozik festészettel és versírással, mint önmaga marketingelésével.

Munkásságát tekintve a „déli gótika” stílusirányzatának képviselője, ezen belül azonban számos zsánerben alkot: írt detektívregényt, thrillert, társadalmi drámát és 1977-től kezdve horrort is. Egyike azoknak a szerzőknek, akikről igen bajos volna eldönteni, hová soroljuk: a mainstreambe vagy a népszerű irodalomba. A közös kategória, amit minden művére rá lehetne húzni, talán a „suspense novel”; ebbe azonban sok minden belefér, a Capote-féle tényregényektől kezdve a természetfölötti rémtörténetekig. Besorolását tovább nehezíti, hogy következetesen távol tartja magát mindenféle ideológiától, és soha nem engedett a kísértésnek, hogy trendi témák feldolgozásával lovagolja meg az épp aktuális eszmeáramlatokat.

A Pokolfajzatok Farris legtöbb regényéhez hasonlóan összetett mű: a cselekményszövése éppolyan komplex, mint a benne ábrázolt karakterek. A hangulati váltások miatt olyan érzésem volt, mintha a könyv három egymásra épülő elbeszélésből állna össze, amelyek szervesen egybetartoznak ugyan, ám stilisztikailag különböznek egymástól és más-más irodalmi tradícióra alapoznak. Hangsúlyoznám, hogy ennek dacára a mű koherens egészet alkot; az összhatást úgy tudnám visszaadni, mintha a cselekmény egy mozgalmas dombormű lenne, az irói prezentáció pedig a rávetődő fénysugár, amelynek az iránya két ízben hirtelen megváltozik.

A könyv első harmadában az volt a benyomásom, mintha egy Lovecraft-művet olvasnék, méghozzá a mester egyik legnagyobb remeklésének, A szín az űrbőlnek a mintájára. A második tartalmi egységben egy slasher-horrorba csöppentem, buzgón a végzetük felé botorkáló tinédzserekkel, akik azonban sokkal árnyaltabban vannak jellemezve, mint az ebben a zsánerben szokásos. A vége felé pedig azon kaptam magam, hogy egy weird westernben járok, ahol válogatott déli keményfiúk kerültek a fókuszba: vietnami veteránok, viszkit vedelő barlangászok és a törvényt a saját kezükbe vevő seriffek.

Minden erénye dacára a regény nem hibátlan: épp a komplexitása miatt egyes ígéretesen induló karakterek később elsikkadnak benne, és engem az is zavart, hogy a szerző itt-ott átvált a szörnyek nézőpontjára, ami némileg megcsappantja a titokzatosságukat és a belőlük áradó fenyegetést. Mivel azonban néhány ilyen szereplővel eredetileg még emberi lényként ismerkedünk meg, a szándék érthető: a szerző a bennük lezajló pszichológiai változásokat akarja érzékeltetni, egy igen hátborzongató esetben például végigkísérve az illetőt a metamorfózis csaknem teljes folyamatán. Feltétlenül Farris javára kell írni, hogy bár a horrorzsáner ismerős és jól bevált toposzaiból építkezik, a cselekményvezetése kiismerhetetlen marad, s a fordulatok többnyire igencsak váratlanul érik az olvasót. Említést érdemel az is, milyen érzékletes leírásokat ad róla, hogyan tébolyodnak bele a hősei az általuk látott-tapasztalt borzalmakba; egyebek mellett itt is tetten érhető a lovecraftiánus befolyás, csak éppen Farris magánál a mesternél is hitelesebb.

A Pokolfajzatok alapötletét egy nevezetes csoportos eltűnés adta az amerikai délvidéken, amelyre számos híres amatőr detektív próbált magyarázatot találni, többek között Arthur Conan Doyle is. Farris ezt ötvözte a molyember híres legendájával és az izlandi folklórral, hogy kellemesen hátborzongató rémregényt kreáljon belőle, amit ezúton is ajánlunk a horror minden ínyencének.

http://d202m5krfqbpi5.cloudfront.net/books/1328322131l/363046.jpg

És végezetül nem tudom megállni, hogy ide ne iktassak egy terjedelmes idézetet; elvégre van valami diszkrét bája az efféle dialógusoknak:

– Námban sose láttam ilyesmit. Úgy hallottam, a laoszi határ körül van pár ilyen barlang. Szellemtanyák, aszongyák.
– Ha szellemeket keresöl, itt nem fogsz csalódni – közölte vele Alvy.
– Mire hasonlítanak ezek a buzik? Denevérre?
– Múmiákra – felelte Ted. – Nigger múmiákra.
– Aha. Az nem nagy ügy. Biztos valami indián törzs temetkezett abba a barlangba.
– Nem fitymálnád így le őket, ha felkelnének és neked gyünnének – mondta Wayne Buck Vedders; kerek szeméből csak úgy sütött a meggyőződés. – Csak épp ezek nem járkálnak. Fejjel lefele másznak a mennyezeten.
Rex fölnevetett, aztán köhögőrohama támadt. – Te láttad, ugye?
– Kurvára láttuk, én meg Lufford. Olyan volt, mint egy öt-hat éves kölök. Mocskos szájú kis seggdugasz.
– Ó, beszélt is hozzád? – mondta Alvy. – Legalább elfenekelted a pimaszkodásért, seriff?
– Nem, fejbe lőttem. Le se lassította.
Erre senki sem szólt néhány másodpercig.
Rex elnyomta a cigijét és a mellényzsebébe tette a csikket. – Mi lett vele?
– Fingom sincs. Tán itt mászkál még valahol.
– No és mér’ nem szólt erről nekem senki, mikor vállaltuk Alvyval, hogy lejövünk ide utat keresni?
Alvy horkantva fordult Veddershez. – Figyelj, öcsém, felőlem úgy vered itt a farkad, ahogy akarod, én nem szarok be tőled! Csak le ne fröcskölj, ha élvezel.
Vedders vigyorogva a dzsekije alá nyúlt, és egy irdatlan revolvert húzott elő a hónaljtokjából. – Én csak evvel élvezek.
– Na, na, fiúk! – szólt Rex békítőleg. – Barátok vagyunk, vagy mi a picsa!
– Süsd el idelent azt a mordályt, seggfej, és mind megsüketülünk – mondta Alvy.
– Nem, múltkor megtanultam a leckét. Kiszedtem egy kevés port és kicseréltem a töltényeket. Ez itt csupa higanyos lőszer.
– És az mire jó?
– Kipróbáltam pár négyfontos nyúlon harminc yardról, és semmi sem maradt belőlük, csak a mancsuk meg a fülük hegye.
Rex ásított egyet, és felállt a cseppkőről. – Uraim, öröm magukkal társalogni. De most már húzzunk innen, mer’ a céltól még odébb vagyunk.

Az ember alig várja, hogy ez a csapat találkozzon a címben szereplő pokolfajzatokkal, akik az előző részben ártatlan tizenévesek és drogos hippik terrorizálásában élték ki magukat…

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

JOHN FARRIS: POKOLFAJZATOK (FIENDS)
ismertető

John Farris neve eddig semmit sem mondott, de ha nem tévedek, még nem is jelent meg tőle semmi magyarul.
Az ismertető és az idézet azonban nagyon bejött, köszönet érte.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:

JOHN FARRIS: POKOLFAJZATOK (FIENDS)
ismertető

Érdekes ajánló volt, s bár a szerző neve ismerősen csengett, nem tudtam hova rakni. Érdekes, ha lesz rá időm, teszek vele egy próbát...
És ha már északi folklór, ajánlom a Thale című norvég horrort, ami a huldrefolk mítoszával foglalkozik. Persze megjegyezném, tipikus "északi" film, gyönyörű színekkel és képekkel, de nagyon lassan építkező cselekménnyel, kevés fordulattal, szikár, rideg karakterekkel, és az alacsony költségvetésből (10.000 dollár) adódó gagyi CGI-jal, de lévén, kevés film foglalkozik ezzel a témával, akit érdekel, annak azért egy megtekintést simán megérhet.  smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Bachstein írta:

És ha már északi folklór, ajánlom a Thale című norvég horrort, ami a huldrefolk mítoszával foglalkozik.

Akkor ez egy közös ismertetőjegy a Pokolfajzatokkal, csak ott nem norvég, hanem izlandi nyelven nevezik meg őket (huldufólk). A filmajánlást köszi, csekkolni fogom.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:
Bachstein írta:

És ha már északi folklór, ajánlom a Thale című norvég horrort, ami a huldrefolk mítoszával foglalkozik.

Akkor ez egy közös ismertetőjegy a Pokolfajzatokkal, csak ott nem norvég, hanem izlandi nyelven nevezik meg őket (huldufólk). A filmajánlást köszi, csekkolni fogom.

A Natgeós ismertetőt olvasva jutott eszembe a film, bár a norvégoknál azért jószerivel gonosz lényként hivatkoznak rájuk, nem rosszcsont, tolvaj manókként, mint Izlandon, hanem gyönyörű nőkként, akik könnyedén csalják lépre az erdőben bóklászókat, majd kéjes vágyaikat csillapítják a gyanútlanokkal, hogy aztán akár el is tegyék őket láb alól.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Bachstein írta:

…bár a norvégoknál azért jószerivel gonosz lényként hivatkoznak rájuk, nem rosszcsont, tolvaj manókként, mint Izlandon, hanem gyönyörű nőkként, akik könnyedén csalják lépre az erdőben bóklászókat, majd kéjes vágyaikat csillapítják a gyanútlanokkal, hogy aztán akár el is tegyék őket láb alól.

A Pokolfajzatokban van egy lenyűgözően megírt izlandi flashback, amikor egy nőnemű szörny átveszi az uralmat az egyik szereplő érzékei fölött, és gyakorlatilag egy virtuális valóságot konstruál számára, amihez a saját (még emberi lényként megélt) gyermekkorát használja alapanyagnak. Tiszta lidércnyomás, azt kell mondanom - különösen amikor a szörny kontrollja akadozni kezd a körülöttük dúló ítéletidő miatt, és a valóság be-bevillan a vízióba…

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:
Bachstein írta:

…bár a norvégoknál azért jószerivel gonosz lényként hivatkoznak rájuk, nem rosszcsont, tolvaj manókként, mint Izlandon, hanem gyönyörű nőkként, akik könnyedén csalják lépre az erdőben bóklászókat, majd kéjes vágyaikat csillapítják a gyanútlanokkal, hogy aztán akár el is tegyék őket láb alól.

A Pokolfajzatokban van egy lenyűgözően megírt izlandi flashback, amikor egy nőnemű szörny átveszi az uralmat az egyik szereplő érzékei fölött, és gyakorlatilag egy virtuális valóságot konstruál számára, amihez a saját (még emberi lényként megélt) gyermekkorát használja alapanyagnak. Tiszta lidércnyomás, azt kell mondanom - különösen amikor a szörny kontrollja akadozni kezd a körülöttük dúló ítéletidő miatt, és a valóság be-bevillan a vízióba…

Ezek szerint a könyvbeli nősténydémonok inkább húznak az általam említett Huldrákhoz, mint az izlandi manókhoz. Lehet, érdemesebb lenne átirányítani a linket más forrásokra. smile
Huldra
http://www.home.no/micropop/overtro/img27.gif

Persze, gondolom a Fiends-ben kicsit át vannak variálva a mitológiai képességek, a történethez igazodva.

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Bachstein írta:

Ezek szerint a könyvbeli nősténydémonok inkább húznak az általam említett Huldrákhoz, mint az izlandi manókhoz. Lehet, érdemesebb lenne átirányítani a linket más forrásokra. smile

A huldrákhoz nem kapcsolódnak olyan bibliai képzettársítások, mint az izlandi huldufólkhoz, márpedig ez Farris könyvében nagyon fontos tényező. És nem ő találta ki, ez a legenda valóban él az izlandi folklórban:

Huldufolk means "hidden people" and one tale of their origins concerns Eve, the mother of human creation. Eve had many children, and when God announced he was about to pay a visit to her, she worked hard to clean them up so they would be presentable to Him. Alas, time was short, and a certain number of her children remained unwashed. Rather than present them to God, she hid them. God arrived, inspected the children present with approval, and then asked Eve if she had any others. Fearful, she denied their existence. As a result these hidden children were destined forever to remain hidden.

Mindenesetre itt egy másik cikk, ami talán ijesztőbb és kevésbé manószerű képet ad róluk.

Bachstein írta:

Persze, gondolom a Fiends-ben kicsit át vannak variálva a mitológiai képességek, a történethez igazodva.

Elég erőteljesen:

http://ecx.images-amazon.com/images/I/612sSSR8%2BaL._SY300_.jpg

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Huldufolk means "hidden people" and one tale of their origins concerns Eve, the mother of human creation. Eve had many children, and when God announced he was about to pay a visit to her, she worked hard to clean them up so they would be presentable to Him. Alas, time was short, and a certain number of her children remained unwashed. Rather than present them to God, she hid them. God arrived, inspected the children present with approval, and then asked Eve if she had any others. Fearful, she denied their existence. As a result these hidden children were destined forever to remain hidden.

Hát ez igen érdekes aspektusa az eredetüknek, főleg a bibliai befolyást tekintve, még sosem hallottam.

Utoljára Bachstein szerkesztette (2013.12.02. 16:52:46)

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

További ízelítőnek:

Az anyja nem mondott semmit, mikor visszatértek a házba. A konyhában fát rakott a tűzhelyre és begyújtott, hogy kávét melegítsen. A keze reszketett, és Arne látta a kék ereket a csuklóján és a karján.
– Anya?
Birka szinte vonakodva nézett rá.
– Egy inda volt a nyaka körül. Láttad?
– Nem kellett látnom – felelte Birka. – Anélkül is tudtam, hogy ott van.
– Friss levelek voltak az indán. Ez hogy lehet?
– Fogalmam sincs. Amíg az inda él, nincs mitől félnünk.
De igenis félt, és a félelem elbizonytalanította. Arne kivett egy zablisztes süteményt egy cserépedényből és megette, csendben figyelve az anyját, aki úgy dörzsölte a karján a bőrt, mintha a vér megszűnt volna keringeni alatta.
– Mit akar a professzor egy halott niggerrel?
– Ez nem nigger. A bőre csak az inda miatt fekete. És Ayres professzornak nem is kellene, ha tudná…
– Mit?
– Hogy nem halott, mert nem tud meghalni.
Arne érezte, hogy a nyakszirtjén égnek mered a szőr. Aztán kinevette ezt a butaságot, süteménymorzsákkal szórva tele az asztalt.
Az anyja sarkon pördült és vállon ragadta. Arne kis híján kiugrott a székéből. Birka kék szeme most teljesen színtelennek tűnt, akár a villámlás a fakó égen.
– Arne – ez Éva egyik mosdatlan gyermeke! Hogy lehettünk ilyen balszerencsések… - Már kiabált. – Nem tudom, mit csináljak! – Eleresztette a fiát, és kapkodva a csűr felé intett. – Elvisszük és elássuk valahol, ahol soha senki sem találja meg. Igen. A berkenyefa nem korhad el, jó helyen lesz odalent a földben, ahová való.
Arne torka kiszáradt. Fölállt és átölelte az anyját, a fejét a hasára szorítva. Hátha megnyugtatja.
– Apádnak nem mondhatjuk el. Nem szabad tudnia róla. Megvárjuk, míg megint elmegy a tanyáról. Minél előbb, annál jobb – aztán megszabadulunk ettől az átoktól.
– Milyen átoktól? – kérdezte Arne; a karja megint lúdbőrözött. Az anyja a kezét tördelte a feje fölött, hideg ujjak simogatták a fülét. – Hisz nem csináltunk semmit! Csak kinyitottuk azt a nyavalyás ládát!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Dark gyanús kötet? smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Én is köszönöm az ismertetőt, tényleg nagyon jól hangzik.
Két kérdésem lenne, amiből az egyiket már clive fel is tette.
A másik pedig, hogy mi az a „déli gótika”, még sose hallottam róla?

Utoljára Imi szerkesztette (2013.12.02. 20:38:45)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Dark gyanús kötet? smile

Inkább olvasónapló jellegű ötletelés, a jövőben további hasonlókra is lehet majd számítani. Szondázzuk vele a potenciálisan érintett felek reakcióját - elsősorban a tiéteket. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tükörálarc írta:
clive írta:

Dark gyanús kötet? smile

Inkább olvasónapló jellegű ötletelés, a jövőben további hasonlókra is lehet majd számítani. Szondázzuk vele a potenciálisan érintett felek reakcióját - elsősorban a tiéteket. smile

Részemről jöhet a kötet az MM Dark folyamába!

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

Két kérdésem lenne, amiből az egyiket már clive fel is tette. A másik pedig, hogy mi az a „déli gótika”, még sose hallottam róla?

Érintőlegesen már itt-ott emlegettük a fórumon. A déli gótika egy jellegzetesen amerikai stílusirányzat az irodalomban (sőt, a zenében és a filmen is). A gyökerei alapvetően abban a mély társadalmi válságban keresendők, amelybe a Konföderáció veresége sodorta a hagyományos déli értékrendet és világlátást. Elsősorban mainstream jelenség, ám jelen van a kommersz szórakoztató irodalomban is. A precíz meghatározásán rengeteget vitatkoznak a kritikusok, mivel ez valami olyasmi, mint a sword & sorcery: definiálni nehéz, de az ember rögtön ráismer, ha találkozik vele. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom a jellemzőit, a következőket emelném ki: bomlás és hanyatlás mind fizikai, mind erkölcsi téren; bukásra ítélt hősies küzdelem; zavarossá váló emberi kapcsolatok; excentrikus szereplők groteszk és hátborzongató helyzetekben; vidéki vagy kisvárosi miliő; iróniával árnyalt és többnyire tragédiába torkolló romantika. Mint a fentiekből kitűnik, a rémtörténet zsánere kiváltképpen alkalmas táptalaj a kibontakozásához.