Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Kultúrcsemege

PILLANATFELVÉTEL EGY LEGENDÁS AMERIKAI PULP-SZERZŐ ÉLETÉBŐL

http://i1120.photobucket.com/albums/l495/axerules/1REH-armsfoldedinfrontofwindow-Keeganscan.jpg

Robert E. Howard levele Farnsworth Wrightnak, a Weird Tales magazin főszerkesztőjének
1935. május 6.

Kedves Mr. Wright!

Gyűlölök ilyen levelet írni, de a szükség kényszerít rá. Röviden: sürgetős szükségem van némi pénzre. Nálam nem újdonság, hogy megszorulok anyagilag, a jelenlegi helyzetem azonban különbözik a múltbéliektől. Az utóbbi hónapokban tetemes kiadásaim voltak. Édesanyámnak el kellett távolítani az epehólyagját, ami komoly műtét, különösen az ő korában és egészségi állapotában. Majdnem egy éve ágyhoz kötött beteg. Egy hónapig feküdt a temple-i kórházban, ezt az időt vele töltöttem, és egyáltalán nem volt lehetőségem írással foglalkozni. Ha nem kaptunk volna szakmai kedvezményt – mivel apám orvos –, nem tudom, hogyan fizettük volna ki a beavatkozás költségeit. Így is igen sokba került nekünk, figyelembe véve a kórházi költségeket, a szakképzett ápolónővérek díját stb., a saját kiadásaimról nem beszélve, bár ezeket igyekeztem a minimumra szorítani: a legolcsóbb motelben szálltam meg, amit csak találtam, és annyira takarékoskodtam az étkezéssel, hogy a hónap folyamán tizenöt fontot fogytam. Több mint egy hónapig voltunk távol, de édesanyám még messze jár a gyógyulástól. A műtéti hegen tályog keletkezett, ami szükségessé tette, hogy néhány napot a colemani kórházban töltsön, körülbelül harminc mérföldre innen, és hetenként kétszer-háromszor most is oda kell vele utaznunk, hogy megtisztítsák és átkötözzék a sebét, mivel apámnak ehhez nincs meg itthon a szükséges orvosi felszerelése. Időközben a kiadásaink természetesen növekedtek, mivel kénytelenek voltunk bejárónőt fogadni a főzésre és az olyan háztartási munkákra, amiket én nem tudok elvégezni. Hogy édesanyám magához tér-e, az alighanem attól függ, mennyi időt és figyelmet tudok szentelni a gondozásának, ez pedig azon is múlik, hogy mennyi pénzt keresek.

És ezzel el is jutottam az aktuális problémámhoz. A Weird Tales már egy ideje havi rendszerességgel utalt nekem pénzt – igaz, hogy csak a nekem járó honoráriumok felét, de a legszigorúbb beosztással így is sikerült a fejemet a víz fölött tartanom, amit nem annyira az utalt összegek nagyságának, mint inkább a rendszerességüknek köszönhettem. Számítottam rájuk és függtem tőlük, úgy érzem, nem érdemtelenül. Ebben a hónapban azonban, amikor a legkétségbeesettebb szükségem lett volna pénzre, nem érkezett meg a csekk. A családommal valahogy elvergődtünk eddig, de ha Ön most beszünteti a havi utalásokat, Istenemre mondom, hogy nem tudom, mi lesz velünk.

A megélhetési költségek egyre följebb mennek; az országnak ez a része keservesen megsínylette az aszályt és a porviharokat. Apám öregember, a pacientúrája nyomorgó hegylakókból áll, akik ritkán tudnak neki friss terményen kívül mással fizetni. Idén talán még erre sem lesznek képesek. A szegénység nem újdonság számomra. Egész életemben morzsákon rágódtam. De minden múltban szenvedett szükségem hétvégi piknik lesz ahhoz képest, ami abban az esetben vár rám, ha a Weird Tales beszünteti a havi utalásokat.

Nem érzem úgy, hogy a kérésem túlzó lenne. Mint Ön is tudja, már hat hónap telt azóta, hogy A fekete kör népe (a sztori, aminek a honoráriumára számítottam) megjelent a Weird Talesben. A Weird Tales több mint nyolcszáz dollárral tartozik nekem különféle rég publikált írásokért, amelyeknek a díjazása elvileg a megjelenéskor lett volna esedékes – ha ezt egy összegben kézhez kapnám, elég lenne hozzá, hogy minden adósságomat rendezzem és újra talpra álljak. Elképzelhető, hogy ez nem lehetséges. Nem akarok piszkálódónak tűnni; tudom, hogy ezek mindenki számára nehéz idők. De nem hiszem, hogy orcátlanság lenne arra kérni Önt, utaljon nekem havonta némi pénzt, míg a mérlegünk egyensúlyba nem kerül. Őszintén szólva attól tartok, hogy amilyen ütemben haladunk, bele fogok öregedni, mire megkapom a teljes összeget! És most sürgős szükségem van a pénzre.

Persze időnként más magazinoknak is dolgozok, de ez a jövedelem teljesen bizonytalan; a biztos felvevőpiac kialakítása rengeteg időbe és energiába kerül, én pedig az időm és energiám nagyját hosszú éveken keresztül a Weird Talesnek írt sztorikba fektettem. Talán sosem lesz belőlem nagy író, de nincs az a szerző, aki meggyőződésesebb elhivatottsággal dolgozott volna, mint én a Weird Talesben publikált műveimen. Úgyszólván a magazinnal együtt nőttem fel, és ugyanúgy része az életemnek, mint a kezem-lábam. Ám a szegény embert a keresménye élteti; és mostanában, miközben Conan kalandjait írom, azzal a csüggesztő kilátással kell küszködnöm, hogy még ha el is fogadják a sztorit, pénzt csak évek múlva látok érte.

Ez tehát az ügyem előterjesztése, az egyetlen olyan módon, ahogy beszélni tudok, vagyis nyíltan. Remélem, nem bántottam meg az őszinteségemmel. A szükség kényszerít rá. A havi csekk a Weird Talestől számomra a különbséget jelenti egy nagyjából még elviselhető élet – és Isten tudja, mi között.

Szívélyes üdvözlettel:
Robert E. Howard

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

És persze nem kapta meg a pénzt. sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

És persze nem kapta meg a pénzt. sad

Robert E. Howard levele Otis Adelbert Kline-nak
1935. május 13.
részlet

Írtam Wrightnak, elmondtam neki, mekkora bajban vagyok, kifejtettem, hogy kétségbeejtő szükségem van a pénzre – ő pedig mindmostanáig hidegen ignorálta a levelemet. Nem jött se csekk, se kifogás vagy magyarázat. A helyzet elég egyszerű: a Weird Tales több mint 800 dollárral tartozik nekem, részben már fél éve megjelent sztorikért. Én rongyokban járok és a centeket számolom, miközben az írásaimat kinyomtatják, felhasználják és kaszálnak velük. Azt hiszem, Wright az utolsó fillérig ki tudna fizetni, ha akarna. De most, mikor nagyobb szükségem van a pénzre, mint bármikor életemben, egy árva kanyit sem küld és le se szarja a levelemet, amiben az engem illető honorárium töredékéért könyörgök neki. Mi ez a buli egyáltalán? Rendes folyóirat még a Weird Tales, vagy átment szimpla lehúzásba?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Köszönöm a válaszokat.

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Véletlenül nem tudjátok, hogy Howard olvasott-e Hammett-et és Chandler-t?

Igen, olvasott, bár hogy mennyit tanult tőlük, az kérdéses. Howardnak nem tartozott az erősségei közé a hardboiled detektívsztori; nem volt türelme a komplex motivációs hálók feltérképezéséhez.

Engem igazából az érdekelne, hogy mint olvasó mint gondolt róluk,


Tükörálarc írta:
Imi írta:

Illetve, hogy Eddings olvasta-e Fafhrd és Szürke Egerész kalandjait?

Eddings nem a fandomból érkezett a szakmába. Mielőtt elkezdte írni a Belgariadot, csak egyetlen fantasy-művet olvasott: A Gyűrűk Ura középső kötetét. Később valamelyest pótolta az elmaradását, de sohasem érdeklődött különösebben a zsáner múltja és története iránt.

Pedig Barak és Kheldar kettőse annyira húz Fafhrd-ra és Szürke Egerészre, hogy azt gondoltam biztos olvasta.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Kultúrcsemege

PILLANATFELVÉTEL EGY LEGENDÁS AMERIKAI PULP-SZERZŐ ÉLETÉBŐL

Ezt is köszönöm, de inkább nem kommentálom.   sad

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Engem igazából az érdekelne, hogy mint olvasó mint gondolt róluk.

Ennek nem nagyon maradt nyoma a levelezésében. 1931-ben örömmel fogadta egy Hammett által szerkesztett antológia megjelenését, de ez a Creeps by Night volt, ami csupa rémtörténetet tartalmazott, köztük az Erich Zann muzsikáját Lovecrafttól.

Imi írta:

Pedig Barak és Kheldar kettőse annyira húz Fafhrd-ra és Szürke Egerészre, hogy azt gondoltam biztos olvasta.

Itt inkább a közös forrás lehetőségét tudnám valószínűsíteni: mindketten olvasták és szerették Chaucertől a Canterburyi meséket, amelyben több előképe is felbukkan az ilyen extravagáns figuráknak.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Szomorú levelek. Főleg, hogy egy (ma már tudjuk) korszakos jelentőségű írónak szinte könyörögnie kell a jogos fizetéséért. Nem is gondoltam, hogy ennyire szegény volt Howard.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Kíváncsi vagyok, hogy mit szólna Howard, ha látná, hogy nyolcvan év múlva még a levelezését és a különféle értekezéseit is kiadják (többek között a világ másik felén magyarul is). Biztos nagyot nézne.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

clive írta:

  Nem is gondoltam, hogy ennyire szegény volt Howard.

Annyira szegény volt, hogy részben az öngyilkossága is a kilátástalan anyagi helyzetével magyarázható.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Annyira szegény volt, hogy részben az öngyilkossága is a kilátástalan anyagi helyzetével magyarázható.

Egyesek ezt másképpen gondolták:

Ez az öngyilkosság már hosszú ideje az amatőr pszichologizálás tárgyát képezi. Fölvetődött az Ödipusz-komplexus, a paranoid skizofrénia és a látens homoszexualitás lehetősége. Ezek persze csak sejtések. Mindazonáltal ha egy jó egészségnek örvendő, széles körben tehetséges, érdeklődő szellemű, hivatásában elismert, kedvező kilátások elé tekintő, barátok és rajongók egyre népesebb körétől körülvett fiatalember megöli magát egy gyakran előforduló és elkerülhetetlen családi tragédia kapcsán, teljesen nyilvánvaló, hogy valami nem volt rendben a fejében.

The Miscast Barbarian, 1975

A fentieket az a Lyon Sprague de Camp írta Howardról, aki az ő munkásságának kisajátításával és önkényes szerkesztői átértelmezésével vált kifejezetten jómódú emberré (mivel jogdíjakat követelt az általa átszerkesztett szövegek felhasználásáért, többek között a Conan-filmek producereitől is), évtizedekig tetszelgett a legnagyobb Howard-szakértő szerepében, és perrel fenyegetőzve próbálta megakadályozni, hogy az ő ellenőrzése nélkül bárki egy sort is kiadjon a Howard-korpuszból. Néha komolyan csodálkozok rajta, hogy tudott ez a fickó a tükörbe nézni.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Engem igazából az érdekelne, hogy mint olvasó mint gondolt róluk.

Ennek nem nagyon maradt nyoma a levelezésében. 1931-ben örömmel fogadta egy Hammett által szerkesztett antológia megjelenését, de ez a Creeps by Night volt, ami csupa rémtörténetet tartalmazott, köztük az Erich Zann muzsikáját Lovecrafttól.

Én valamiért úgy gondolom, hogy szerette őket.  smile

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Pedig Barak és Kheldar kettőse annyira húz Fafhrd-ra és Szürke Egerészre, hogy azt gondoltam biztos olvasta.

Itt inkább a közös forrás lehetőségét tudnám valószínűsíteni: mindketten olvasták és szerették Chaucertől a Canterburyi meséket, amelyben több előképe is felbukkan az ilyen extravagáns figuráknak.

Köszi, ez eddig kimaradt, de jövő év elején bepótolom.

A versek hogy állnak a Howard kötetbe?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

A versek hogy állnak a Howard kötetbe?

Nincs veszélyben az év eleji megjelenés. smile Inkább némi torlódás prognosztizálható, mert a disznóölések lecsengésével gyors egymásutánban fog beérkezni a kiadóhoz a Fthorr, a Fekete Turlogh és a kelták meg az Istár hajója; a Bűvölet és Az arcnélküli ember ugye eleve ott van már náluk; és utána hamarosan beesik majd a Carcosa árnyai meg a Marsi odüsszeia is.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
Imi írta:

A versek hogy állnak a Howard kötetbe?

Nincs veszélyben az év eleji megjelenés. smile Inkább némi torlódás prognosztizálható, mert a disznóölések lecsengésével gyors egymásutánban fog beérkezni a kiadóhoz a Fthorr, a Fekete Turlogh és a kelták meg az Istár hajója; a Bűvölet és Az arcnélküli ember ugye eleve ott van már náluk; és utána hamarosan beesik majd a Carcosa árnyai meg a Marsi odüsszeia is.

Ez nagyon jó hír.
A Carcosa árnyai-nak már összeállt a tartalma?
Engem legjobban egy bizonyos Elflandson történet sorsa érdekel.  tongue

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

A Carcosa árnyai-nak már összeállt a tartalma? Engem legjobban egy bizonyos Elflandson történet sorsa érdekel.  tongue

Van rá esély, de ez a pont még képlékeny, utolsóként az eldöntetlen kérdések közül. Nem arról van már szó, hogy mit rakjunk még bele, hanem arról, hogy mit leszünk kénytelenek kihagyni. A lezárás felé a rég várt nagy lépést ezzel az anyaggal tettük meg.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

Bepótoljátok az idei évet rendesen.  big_smile

Sokat segít, hogy itt a fórumon látszik: van kinek csinálni ezeket a könyveket. wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Geger írta:

Kíváncsi vagyok, hogy mit szólna Howard, ha látná, hogy nyolcvan év múlva még a levelezését és a különféle értekezéseit is kiadják (többek között a világ másik felén magyarul is). Biztos nagyot nézne.

Ugyanez fogalmazódott meg bennem is. Rossz volt olvasni a levelét sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Egyesek ezt másképpen gondolták

Egyszer már vitáztunk erről, kb. egy évvel ezelőtt, az öngyilkosság kapcsán. Nem szeretném újrakezdeni, hacsak nem muszáj.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Egyszer már vitáztunk eről, kb. egy évvel ezelőtt, az öngyilkosság kapcsán. Nem szeretném újrakezdeni, hacsak nem muszáj.

Már miért lenne muszáj? Fusd át még egyszer a hivatkozott posztomat - nem azért idéztem de Campot, mintha egyetértenék vele. Épp ellenkezőleg, a tudálékoskodását szégyenletes dolognak tartom, egy halott író ocsmány meggyalázásának (akiből ő nem mellesleg meggazdagodott). Neked pedig teljesen igazad van, amikor az anyagi csőd szerepére mutatsz rá Howard öngyilkosságában. Ezt a fentebb közölt levelek is kétségtelenné teszik.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Mars az kb akkor tavasz...utána mi jön-jöhet?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

ati írta:

Mars az kb akkor tavasz...utána mi jön-jöhet?

Bocsánat, a címet eltoltam. neutral Amit záros határidőn belül leadunk, az a Weinbaum-kötetünk lesz, Kalandok a Naprendszerben címmel; a Marsi odüsszeia csak az egyik novella benne. Utána SF-vonalon a Kalandok a Marson következik, a régóta beígért marsi tematikájú antológia. A klasszikus folyamban jön a harmadik és utolsó M. R. James-kötet (Az öt korsó és más történetek) meg a Sarki regék Clark Ashton Smithtől, aztán a következő Howard-könyv (Cormac FitzGeoffrey és a keresztesek) meg a Jack London-válogatás, a dark folyamban pedig a Lovecraft világa 2-3 (A rejtőző nép és a Férgek a földben). Ezek azok a tételek, amiken már dolgozunk, vagyis túljutottak a tervezés fázisán és érdemben nyilatkozhatok róluk.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Egy pillanatra visszatérve még a de Camp-idézetre, és hogy miért raktam ki a Howard-levél után… Nos, demonstratív célzattal, hogy össze lehessen olvasni őket, majd levonni a megfelelő következtetéseket.

Tessék csak megfigyelni! Ha valaki aggódik a beteg édesanyjáért, az nála rögtön Ödipusz-komplexus, ha ideges a honoráriumát sürgető megválaszolatlan levelek miatt, az paranoid skizofrénia, ha bokszolni jár és izmokat rak magára, az látens homoszexualitás… Egyébként meg ugyan mi problémája lehetne? hiszen „hivatásában elismert” és „kedvező kilátások elé tekintő”… csak éppen ha lepattan egy gomb az ingéről, négykézláb keresi az utcán, mert nincs pénze másikat venni helyette. Roppant tanulságos de Camp nagyívű kijelentéseit összevetni a korabeli dokumentumokkal, amelyeknek a publikálását nyilván nem véletlenül akadályozta körömszakadtáig, amíg csak élt.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

leslieke írta:

Erről bővebb infót kaphatnánk?  smile

Egy Tükörálarc kolléganő válogatja hozzá az anyagot, aki már több Jack London-kultúrcsemegét írt ide a fórumra. Az alapja két hosszabb elbeszélés lesz. Az egyiknek The Red One a címe, ez egy elég brutális SF-horror ötvözet, egyes elemzők szerint Lovecraft A szín az űrbőljének a fő ihletője. A másik a The Scarlet Plague, egy posztapokaliptikus történet a modern civilizáció barbárságba hanyatlásáról egy szörnyű járvány után. Ezt a kettőt fogjuk rövidebb novellákkal kiegészíteni, hogy szép kövér legyen a kötet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Razor: Köszi! Már értem miért nem találtam ki, eddig még nem volt szerencsém a könyveihez big_smile

Ez a Jack London-válogatás nagyon jól hangzik! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Melani írta:

Razor: Köszi! Már értem miért nem találtam ki, eddig még nem volt szerencsém a könyveihez big_smile

Nincs mit! Nekem se, de ragad itt az emberre egy s más a fórumon big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nekem is szimpatikus lett a Jack London-kötet, keresni fogom! smile