Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Köszönöm a válaszokat, Wolferine, Tükörálarc! smile

Wolferine - ezek a regények igen érdekesnek tűnnek. Corum kardjainak magyar kiadását megtaláltam, és úgy látom, hogy az igazából nem is egy regény, hanem egyben tartalmazza a két trilógiából álló Corum sorozat első három kötetét. Azért is jó, amiket írsz, mert ezeket még be is lehet szerezni, más kérdés, hogy elég régi kiadások már mind.

Tükörálarc - ezeknek a szerzőknek majd utána nézek. Jó lenne valami Howard hőseihez foghatót találni. A Kane-ről írtak nagyon jól hangzanak. Teljesen biztos vagyok benne, hogy az ő történeteit nekem találták ki. Remélem, ki tudjátok majd adni.

Érdekes, hogy a Kane névre hallgató karakterek mind zordak és félelmetesen jó harcosok. Solomon Kane és Wagner Kane-je ebből a szempontból nem szorul magyarázatra, azonban ott van még a Salvatore Vérkőföldek királya című regényében szereplő szerzetes is, aki ugyancsak a Kane névre hallgat és egész hasonló karakter. Bár se nem főszereplő, se nem ugyanaz a műfaj.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley írta:

Corum kardjainak magyar kiadását megtaláltam, és úgy látom, hogy az igazából nem is egy regény, hanem egyben tartalmazza a két trilógiából álló Corum sorozat első három kötetét.


Így igaz, úgyhogy ha az embernek van néhány szabad órája, egészen bele tud feledkezni a kötetbe! Én pld. egy ültő helyemben faltam be a három regényt, és a korábban írottakkal együtt is nagyon ízletesnek találtam a "menüt"! smile

Isley írta:

Ezeket még be is lehet szerezni, más kérdés, hogy elég régi kiadások már mind.

Használható, élvezhető kiadásokról van szó, és legalább viszonylag olcsón juthatsz hozzájuk. smile

Tükörálarc írta:

1) Galaktika 45. Ez az a bizonyos szám, ami teljes egészében a sword & sorcerynek van szentelve, George R. R. Martinnel, Charles R. Saundersszel, H. Warner Munn-nal, Galad Elflandssonnal és Gardner F. Fox legjobb Niall-novellájával.

És egy vagány Conan-képregénnyel, az őrültek csontjairól! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Lehet buta kérdés, de a Klasszikusok folyamban is várható még regény?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:
Tükörálarc írta:

1) Galaktika 45. Ez az a bizonyos szám, ami teljes egészében a sword & sorcerynek van szentelve, George R. R. Martinnel, Charles R. Saundersszel, H. Warner Munn-nal, Galad Elflandssonnal és Gardner F. Fox legjobb Niall-novellájával.

És egy vagány Conan-képregénnyel, az őrültek csontjairól! smile

Huh, erre a Conan-képregényre emlékszem, valahol meg kell lennie a Galaktikának is.
Bár, amikor ezt a képregényt olvastam, még fogalmam sem volt, mi fán terem a s&s smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Adiz írta:

Lehet buta kérdés, de a Klasszikusok folyamban is várható még regény?

Olyannyira nem buta kérdés, hogy mások is feltették már, elég kézenfekvő lévén; így most frappáns módon önmagamat fogom idézni:

Tükörálarc írta:

A probléma gyökere ott van, hogy mi a MesterMűvekben elsősorban aszúvá érett írásokat adunk ki, amelyeket a hazai olvasóközönség kevésbé ismer, a megírásuk óta eltelt idő azonban bizonyította az értéküket – és különösen áll ez a klasszikus folyamra. Na most, a népszerű fantasztikumban a regény csupán az 1980-as években vált uralkodó műfajjá. Előtte elég kevés regényt írtak a zsánerben – csak amennyit a magazinok folytatásokban le tudtak közölni –, és ebből a felhozatalból értelemszerűen arányosan még kevesebb a maradandó minőség. Ettől függetlenül mind a klasszikus, mind a dark folyam tervében szerepel néhány regény (H. Rider Haggard: Eric Brighteyes; Francis Stevens: The Citadel of Fear; Hanns Heinz Ewers: Alraune), de nem a közeljövőben. A sorozatra (a SF-fantasy folyamokat is beleértve) inkább az ellenkező tendencia lesz jellemző, vagyis a tematikus antológiák, a szerzői kollekciók és az elbeszélésfüzérek kerülnek előtérbe.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Isley írta:

Érdekes, hogy a Kane névre hallgató karakterek mind zordak és félelmetesen jó harcosok.

Ha kicsit szélesebbre nyitjuk a fókuszt, a felsorolásodat még kiegészíthetjük a Kane művésznevű pankrátorral és két egymástól független képregényhőssel az Image, illetve a Wildstorm kiadónál. Tényleg lehet valami ebben a névben… smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:
Isley írta:

Corum kardjainak magyar kiadását megtaláltam, és úgy látom, hogy az igazából nem is egy regény, hanem egyben tartalmazza a két trilógiából álló Corum sorozat első három kötetét.


Így igaz, úgyhogy ha az embernek van néhány szabad órája, egészen bele tud feledkezni a kötetbe! Én pld. egy ültő helyemben faltam be a három regényt, és a korábban írottakkal együtt is nagyon ízletesnek találtam a "menüt"! smile

Isley írta:

Ezeket még be is lehet szerezni, más kérdés, hogy elég régi kiadások már mind.

Használható, élvezhető kiadásokról van szó, és legalább viszonylag olcsón juthatsz hozzájuk. smile

Remekül hangzik! Meggyőztél! A törött kardot és a Corum kardjait már be is szereztem. Ha végzek a most olvasott Clarke regénnyel, bele is kezdek az egyikbe! Köszönöm a tippeket! smile

Tükörálarc írta:
Isley írta:

Érdekes, hogy a Kane névre hallgató karakterek mind zordak és félelmetesen jó harcosok.

Ha kicsit szélesebbre nyitjuk a fókuszt, a felsorolásodat még kiegészíthetjük a Kane művésznevű pankrátorral és két egymástól független képregényhőssel az Image, illetve a Wildstorm kiadónál. Tényleg lehet valami ebben a névben… smile

Úgy tűnik, ebben az esetben áll Plautus híres mondása, a nomen est omen. : D

Utoljára Isley szerkesztette (2014.01.10. 19:10:43)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@Isley:
Ha megengedsz nekem is néhány tippet:
Ha S&S akkor Fritz Leiber Fafhrd és Szürke Egerész-ciklusa, amiből itthon két kötet jelent meg(Kardok és ördöngősség, Kardok a halál ellen), illetve a Tükörálarc által említett Atlantisz magazinban két novella(a próbaszámban és a 3. számban).
Más mint Howard, de minőségben semmivel sem marad el mögötte.

Abraham Merritt: A délibáb harcosai; Kígyóanya, bár ezek elveszett világ történetek, de Howard szerette Merritt írásait és hatással is voltak rá, így magára a kard és boszorkányságra is.
Leif Langdon és Nicholas Graydon bármikor megállnák a helyüket Howard bármelyik hőse mellett vagy éppen vele szemben, de ugyanez elmondható A Holdtó Larry O'Keefe-jéről is, csak ez a regény kicsit gyengébb mint a másik kettő, de nekem tetszett.

Raoul Renier: Pokol, egy ízig-vérig S&S regény, amit szerény véleményem szerint bármikor oda lehetne állítani Howard írásai mellé, sőt sokat oda ver azok közül amiket fent ajánlottak neked.
Az se riasszon vissza ha nem olvastál még M*-t, én is mindenféle M* ismeret nélkül olvastam és teljes mértékben élvezhető volt, szerintem a logó nélkül is bármikor megállná a helyét.
(Nagyon nagy kár, hogy a folytatását nem írod meg Zsolt  roll )

Illetve a Sárkányvérben megjelent Sárkányszárny című novellája, ez egy igazi S&S gyöngyszem és a személyes kedvencem Renier-től(ha megfogadott a tanácsom és beszerzed a kötetet ki ne hagyd a két lazán kapcsolódó novellát se, a Sárkányszívet és a Sárkánykönnyet sem bár ezek nem S&S történetek, de nagyon hangulatosak).
(Ezt egyszer remélem hosszabb novella-füzérré bővíted Zsolt  wink )

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@Isley:

Én viszont a Rigante ciklust ajánlanám:

http://moly.hu/sorozatok/rigante-ciklus

A mágia nincs benne agyon erőltetve ( de azért megjelenik ), de a Rigante mintha Kimeriaiak lennének.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@Imi: Köszönjük a hiánypótló kiegészítéseket! Magamat nyilván nem fogom ajánlani, de a többi nekem is eszembe juthatott volna; sajnos ha visszagondolok az olvasmányaimra, amelyekből ugye ilyenkor szemezgetek, nem mindig tiszta előttem, hogy mi jelent meg közülük magyarul. Arra se nagyon szoktam emlékezni, hogy én milyen nyelven olvastam őket, mivel ez néha meglehetősen komplikált. (David Eddings két pentalógiáját – a Belgariadot és a Malloreont – például négy különböző nyelven, aszerint, hogy éppen milyen kiadásban jutottam hozzá az egyes kötetekhez.)

Egy kis hiánypótlás azért részemről is jön: wolferine korábban javasolta André Nortontól A csillagember fiát, én most hadd tegyem hozzá a Boszorkányvilágot. A teljes ciklusnak magyarul csupán az első kötete jelent meg, de érdemes elolvasni, mert önmagában is lezárt történet; és bár Simon Tregarth kevésbé van gránitból kifaragva, mint Conan vagy Eric John Stark, ez a változatosság még jót is tesz az olvasmányélménynek.

A Hold-tó azért rosszabb a többi Merritt-regénynél, mert a szerző eredetileg novellának írta meg, csak később bővítette könyv terjedelművé, ami nem igazán sikerült neki. Az eredeti novellát a magyar olvasóközönség még nem ismeri – de A rejtőző nép c. MM-kötet megjelenésével ez változni fog. wink

@Dreid2: A te kiegészítésed ugyancsak helyénvaló, elvégre Gemmell volt az, aki a minőségi s&s-t (avagy kemény fantasyt) stabilan meghonosította a regény talaján, ahol az egészen az ő fellépéséig kicsit idegenül érezte magát. A Rigante-ciklusról egyébként nemsokára posztolni fogunk itt a fórumon, bár időpontot nem merek ígérni, mivel a feladatra vállalkozó Tükörálarc ifjú házas… smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nagyon köszönöm az ajánlásokat, Imi, Dreid2 és Tükörálarc! smile

Remélem, tényleg olyan jók ezek, ahogy írjátok. 

Egyébként valaki ismerni John Norman Gor-sorozatát? Miközben sword and sorcery íróknak néztem utána, az ő nevével is találkoztam (bár ez inkább sword and planet). A sorozat elképesztő hosszú és jelenleg is fut. Burroughs Barsoom sorozata is hatott rá.

Másfelől pedig úgy olvastam, éppen Moorcock kritizálta élesen Norman Gor regényeit nyílt szexizmusa és a nők elég megalázó helyzetben való szerepeltetése miatt.

Norman jó írónak számít? Az ő neve felmerült esetleg már korábban, hogy kiadnátok valamelyik regényét? Ez csak merő kíváncsiság, a magam részéről nem hiszem, hogy egy ilyen hosszú sorozatba mint a Gor, valaha is belekezdenék.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Kultúrcsemege

EGY FILOZÓFIAPROFESSZOR AZ IRODALMI BARBARIKUMBAN
John Norman Gor-ciklusáról

http://lcart3.narod.ru/image/fantasy/jim_burns/jim_burns_explorers_of_gor.jpg

Isley írta:

Egyébként valaki ismerni John Norman Gor-sorozatát? Miközben sword and sorcery íróknak néztem utána, az ő nevével is találkoztam (bár ez inkább sword and planet). A sorozat elképesztő hosszú és jelenleg is fut. Burroughs Barsoom sorozata is hatott rá. Másfelől pedig úgy olvastam, éppen Moorcock kritizálta élesen Norman Gor regényeit nyílt szexizmusa és a nők elég megalázó helyzetben való szerepeltetése miatt. Norman jó írónak számít?

A Gor-ciklus a klasszikus burroughsi hagyományokra építő planetáris románc, ebből következőleg roppant közel áll a sword & sorceryhez / hard fantasyhez. Nem kiemelkedő irodalmi teljesítmény, mindazonáltal szolid, megbízható, olvasmányos munka egy becsületes iparos tollából. Az első féltucat regényt jó lélekkel tudom javasolni mindenkinek, különösen a harmadikat, a Priest-Kings of Gort (Gor papkirályai). A színvonal később hanyatlásnak indul, ami egy ilyen hosszú ciklus esetében mondhatni törvényszerű: a cselekményvezetés repetitívvé válik, és az akció egyre inkább teret veszít a hosszas bölcselkedésekkel szemben.

John Normannek – aki egyébként a róla terjesztett pletykákkal szemben nem holmi pornográf zugfirkász, hanem a filozófia professzora a New York-i egyetemen – rettenetesen rossz a sajtója, már vagy harminc esztendeje páriának számít a népszerű fantasztikus írók között. Szinte hisztérikus boszorkányvadászat folyik ellene, amire abszolúte nem szolgált rá. A jelenség hátterében véleményem szerint három tényező áll.

1) A hatvanas-hetvenes évek a nevelő célzatú szerkesztői cenzúra fellazulásával a provokáció és a tabudöntögetés időszakává váltak a népszerű fantasztikumban, nem függetlenül a kor társadalmi mozgalmaitól. A zsáner legnagyobb tabuja a szexualitás ábrázolása volt, és az új utakat kereső írók több irányban is kipróbálták, meddig feszegethetik a határokat. A planetáris románcban például Marion Zimmer Bradley a homoszexualitás témájával kísérletezett, John Norman pedig a szadomazochizmuséval. Na most, a nyolcvanas években a jogvédők a zászlajukra tűzték a homoszexuális kisebbség ügyét (elnézést, de a „meleg” szó számomra csak hőmérsékleti vonatkozásban értelmezhető, mivel nem célom a magyar nyelvet az orwelli újbeszél szintjére süllyeszteni), a szadomazochistákét viszont érdekes módon nem – jóllehet a partnerek nagykorúságát és kölcsönös beleegyezését feltételezve a kétféle szexuális irányultság között elég nehéz morális alapon különbséget tenni. Következésképpen Bradley regényeit bátor és úttörő polgárjogi demonstrációként ünneplik, Normanéit pedig gusztustalan perverziónak tekintik, holott sem egyik, sem másik esetben nincs igazuk. Ezek a könyvek ugyanis távolról sem a homoszexualitásról vagy a szadomazochizmusról szólnak – csupán időnként feltűnnek bennük olyan szereplők, akik történetesen homoszexuálisak, illetve szadisták / mazochisták, és számos egyéb vonással együtt ez is hozzájárul a személyiségképükhöz.

2) Norman nemcsak a szexualitás terén próbált provokatív lenni, hanem pechjére nekiment egy társadalmi tabunak is, ami mindmáig betonkeményen áll Amerikában. A késő prehisztorikus viszonyok között élő Gor törzsi társadalmaiban bevett intézmény a patriarkális rabszolgatartás, amit a szerző valós történelmi előképek alapján ábrázol, egy jól átgondolt úr-rabszolga éthosz kontextusában, amely nem nélkülözi a morális dilemmákat, ám fekete és fehér színek helyett a szürke különböző árnyalataival operál. Magyarul: a gori rabszolgáknak nem az a leghőbb és egyetlen vágyuk, hogy átharapják a gazdáik torkát és kivívják maguknak a szabadságot, hanem olykor berzenkedve ugyan, de mindent összevetve elégedettek a helyzetükkel. Mi több, a tulajdonosaik sem szükségképpen minden emberségükből kivetkezett, degenerált, vérszívó tirannusok, hanem lefedik a jellemek teljes spektrumát; horribile dictu, még igazi hősök is akadnak közöttük, akik nem a rabszolgáik felszabadítását tekintik az életcéljuknak. Ez a fajta társadalomábrázolás az amerikai szórakoztató műfajokban botrányosnak és megengedhetetlennek számít.

3) Illesszük bele az alkalmi szadomazochista szexualitást ebbe a patriarkális rabszolgatartó közegbe, és rögtön látni fogjuk, hogy a szerző csak akkor úszhatja meg a perverz hímsoviniszta minősítést, ha – ami teljesen nonszensz volna – egyáltalán nem szerepeltetne nőnemű rabszolgákat a műveiben, még a létezésükről is megfeledkezne. Norman nem így tett, ezért egész életére megkapta a szexista bélyeget; pedig ezek az elemek nála csupán logikus következményei a koherens világépítkezésnek, és korántsem idegenek a zsáner irodalmi tradícióitól. (Gondoljunk például az Ymir leánya c. Conan-novellára Howardtól, amely lényegében az agresszív szexuális vágy hatalmáról szól!) Különösen igaz ez a regényciklus elejére, amikor még nem munkált benne a dacos csakazértis-effektus, hogy a kritikusok bőszítésére a narratív szerepükön túlmenően is hangsúlyozza a szóban forgó tényezőket.

Összegzésképpen annyit mondhatunk, hogy a manapság bevett normáktól eltérő emberi viszonylatok ábrázolása (akár szexuális, akár társadalmi téren) korántsem egyenlő ezeknek a viszonylatoknak a propagálásával (ami valóban elég visszatetsző dolog). Az olvasónak általában jó érzéke van hozzá, hogy különbséget tegyen a fiktív miliő hitelességét biztosító cselekményelemek és a fantasztikum álcájába bújó igehirdetés között: hogy egy sokkal kurrensebb példával éljek, józan fejű ember nem vetít bele homoszexuális propagandát Renly Baratheon és Loras Tyrrell alakjába, viszont zsigeri ellenérzéssel viszonyul a gyakran ajnározott Gaylactic díjhoz. A kritikusokból, különösen ha valamely sarkos ideológiához igazodnak, ez az érzék többnyire hiányzik. John Norman azért lett a zsáner fekete báránya, mert íróként nagy balszerencséjére olyan témákat választott magának, amelyekkel egyszerre vívta ki a bigott konzervatívok és a bigott liberálisok haragját.

http://images2.wikia.nocookie.net/__cb20100608230544/kailiaukisland/images/f/f1/Normand-Bondage.jpg

További tanulmányozásra javaslom a témában az alábbi interjút:

John Norman, the philosophy professor who created the barbaric world of Gor

(Itt a negyedik kérdés – amire a szerző kimerítő választ ad –, éppen arra vonatkozik, hogy mennyire hatott az irodalmi munkásságára Burroughs és Howard befolyása.)

Bónusznak pedig következzék néhány idézet a Gor-regényekből, azt példázandó, hogy milyen szellemes iróniával kezeli Norman a zsáner klasszikus toposzait – és hogy a könyvei, szemben a róluk terjesztett rémhírekkel, távolról sem láncra vert hajadonok abuzálásáról szólnak:

– Holnap – mondtam – csatázni fogsz az Ezer Cölöp síkján.
– Igen – felelte –, így hát ma este részeg leszek.
– Jobb lenne, ha inkább kialudnád magad.
– Én Tucsuk vagyok – így hát tökrészeg leszek.

– Ne lőj! – kiáltotta Harold. – A ko-ro-bai Tarl Cabot az!
A férfi leeresztette a számszeríját. – És ki a fene az a Tarl Cabot?
– Én – feleltem, miközben ledöftem.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Örülök, hogy más is érdeklődik a Gor regények iránt  :)  Pár éve én is felvetettem, hogy nem lenne rossz szerintem, ha a DV belevágna legalább az első néhány könyvnek a kiadásába.


ui.: Pár éve újraakartam nézni a Gor filmeket. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rossz filmek voltak, bár nem volt sok szép emlékem így se. Az elsőt még végignéztem, de  a másodikat már nem bírtam. Tipikus példája, hogy komplex világgal rendelkező fantasyket nem lehet fillérekből adaptálni. Gondolom a költségvetés felét Oliver Reed és Jack Palance bére vitte el :)

Utoljára clive szerkesztette (2014.01.12. 10:19:27)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Attól tartok, a Gor-filmek tényleg botrányosan rosszak... Itt például Oliver Reed igyekszik úgy tenni, mintha csupán merő véletlenségből keveredett volna ebben a műanyag maskarában a kamera és a supporting cast elé:

http://2.bp.blogspot.com/-re9pYhrUnnU/TWrtuJHZWdI/AAAAAAAAA6w/CIONDlHUhOA/s1600/gor4.jpg

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Az sem emeli a produkció szintjét, hogy úgy tűnik, az egész filmet egy elhagyott kőfejtőnél és a környező kopár, totál érdektelen tájon vették fel.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

clive írta:

Az sem emeli a produkció szintjét, hogy úgy tűnik, az egész filmet egy elhagyott kőfejtőnél és a környező kopár, totál érdektelen tájon vették fel.

Nem akarom emelni a produkció fényét, de ne legyetek igazságtalanok. Én nagyon, nagyon régen láttam ezt a filmet, és nekem igenis élmény volt. Igaz abban az időszakban még videókazettákat  birtokolni is egyrészt nagy dolog volt, másrészt meg nem annyira elfogadott, a hatalom részéről.
Emlékszem az első találkozásom a videólejátszóval úgy történt, hogy a van Damme Véres sport című filmjével együtt hármasban voltunk egy szobában. Én azonnal meg is néztem újra. smile
Ezekben az időkben egy ilyen film egész király volt. Mai szemmel nyilván más. De azt hiszem, ha egy akkoriban fiatal hölgy most újra levetkőzne, az sem biztos hogy ugyanaz az élmény lenne.
És ez sajnos még annyi mindenre más, csak egyedül az a fránya keksz az ami nem változott... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc - ez egy nagyon érdekes írás volt. A csapda, amibe Norman látszólag szerencsétlen témaválasztása miatt esett, a létező legnagyobb. Bár ennek kapcsán eltűnődők azon, hogy ha Howard manapság lenne huszonéves és most írna, mennyire tudná eladni írásait. Véleményem szerint jelen korunkban a szórakoztató irodalom, bár kétségtelenül nem egészének, de egy bizonyos szegmensének, feminizálódása világjelenség, legalábbis az ifjúsági "horrornak" és "fantasynak" nevezett műfajoknak, itt egyrészt az egyre több női főhősre gondolok, s az őket (önmagában megmosolyogtató jelenség) támogató elnőiesedett (nyilván itt nem a külsőre gondolok elsősorban, hanem a jellemre) férfiak elterjedésére, másrészt pedig arra, hogy nagyon sok új férfi hős is olyan szinten sok feminin tulajdonságokkal rendelkezik, ami már többször önmagában elegendő indokot szolgáltat arra, hogy ne tudjon velük az olvasóközönség egy bizonyos százaléka azonosulni, esetenként pusztán szimpatizálni sem. Erre hasonlóan jó példát szolgáltatnak a jelenleg futó népszerű amerikai tévésorozatok is, de az egy külön történet.

Egy ilyen irodalmi környezetben nem tudom, hogy mi lett volna Conan vagy Kull király sorsa, de úgy érzem, Howardnak ez a kor sem lett volna egyszerűbb, talán ha nem is olyan elbánásban részesült volna, mint Norman professzor, de nem lett volna a favorizáltak között. Ennek nyilván politikai és társadalmi okai is vannak egyebek mellett.

A magam részéről nincs különösebb bajom a fentebb leírt alkotásokkal. Néhányat olvasok én is. A probléma abban áll, hogy miközben tart ez a feminizálódás és a nemi szerepek változása, az igazán kemény és férfias hősökért sok esetben az olvasónak húsz-harminc éveket kell visszanyúlnia.

Visszatérve Normanhez. Ez az interjú is nagyon érdekes. Tetszik az, ahogy fogalmaz. "I have read some Robert E. Howard, as I recall. And, once again, if there is any influence there, I would hope it would turn out to be benign." Mégis, hogyan hathatott volna másképpen, mint jóindulatúan, kérdezhetné egy Howard-rajongó. wink A kultúrcsemegéhez csatolt első kép valami nagyszerű! Ehhez hasonlók az interjús link alatt is láthatóak, már csak azokért érdemes volt megnyitni.

A kultúrcsemegét tisztelettel köszönöm, ebből a leírásból, valamint az interjú első részének az elolvasásából, úgy érzem, nekem is lenne kedvem az első néhány, Tükörálarc által jó szívvel ajánlott regényhez. Sokkal meggyőzőbbnek tűnik ezek után Norman és sorozata, jól látszik ebből is Tükörálarc egyik állítása, miszerint Norman sajtója rettenetes.

Utoljára Isley szerkesztette (2014.01.19. 23:46:00)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A Gor regényekhez: furcsa, hogy mi kérnek számon az írón, pedig csak bele kell gondolni milyen is lehetett (lehet) egy rabszolgatartó társadalom, és akkor Norman sem áll messze a valóságtól.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nem is hangzik rosszul ez a Gor-ciklus.

Ha már a S&S-nél tartunk, milyen John Jakes Brak-ciklusa és esetleg eszetekbe jutott-e a kiadása?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Ha már a S&S-nél tartunk, milyen John Jakes Brak-ciklusa és esetleg eszetekbe jutott-e a kiadása?

Az első általam olvasott Brak-sztorit – a Lángarcot – még valamikor 1986-ban fordítottam le magyarra. smile A ciklus amúgy a tisztes iparosmunka kategóriájába tartozik; maga Jakes mondta róla, hogy „Brakot a fantasy-magazinokba találtam ki, mert Howard igen nagy hatást tett rám, és nem volt neki elég Conan-története.” Wagnerhez hasonlóan ő is az átmeneti időszak szerzője volt: eleinte egymáshoz kapcsolódó novellákban vette sorra a szőke varkocsos barbár kalandjait, aki a rideg Északról indulva rögeszmés elszántsággal keresi az arany Kurdizán ezeregyéjszakába illő városát, később pedig átnyergelt a regényekre. Részemről a novelláit értékelem többre: a Brak-regényekben kissé terjengőssé válik és elveszíti intenzív fókuszát.

(OFF: Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy olasz focimeccs miatt fog nyírni az ideg, de ma este a nálam vendégeskedő cimborámnak majdnem meglett a 13+1 találata a totón… ha a kieső helyen vegetáló Sassuolo nem fordított volna 0-2-ről 4-3-ra a Milan ellen. sad Holnap valószínűleg a Tükörálarc-kollégákra fogom bízni a fórumot, mert én súlyosan másnapos leszek. )

Vigasz írta:

Ezekben az időkben egy ilyen film egész király volt. Mai szemmel nyilván más. De azt hiszem, ha egy akkoriban fiatal hölgy most újra levetkőzne, az sem biztos hogy ugyanaz az élmény lenne.

Sok igazság van abban, amit mondasz – de én akkoriban a nálam tíz évvel idősebb hölgyeket ostromoltam, mostanság pedig a nálam tíz évvel fiatalabbakat. És ez az analógia (némi gumírozással persze) passzol a filmélményekre is. wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
Vigasz írta:

Ezekben az időkben egy ilyen film egész király volt. Mai szemmel nyilván más. De azt hiszem, ha egy akkoriban fiatal hölgy most újra levetkőzne, az sem biztos hogy ugyanaz az élmény lenne.

Sok igazság van abban, amit mondasz – de én akkoriban a nálam tíz évvel idősebb hölgyeket ostromoltam, mostanság pedig a nálam tíz évvel fiatalabbakat. És ez az analógia (némi gumírozással persze) passzol a filmélményekre is. wink

Ezzel az analógiával élve, még mindig ugyanazokat a nőket ostromlod. Ideje taktikát váltani. smile
Ezeket meg hagyd meg Bem apónak... smile
De nyilván értem mire gondoltál.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Holnap valószínűleg a Tükörálarc-kollégákra fogom bízni a fórumot, mert én súlyosan másnapos leszek.

Oké. smile

Isley írta:

Norman jó írónak számít? Az ő neve felmerült esetleg már korábban, hogy kiadnátok valamelyik regényét?

Imi írta:

Ha már a S&S-nél tartunk, milyen John Jakes Brak-ciklusa és esetleg eszetekbe jutott-e a kiadása?

A kard-és-boszorkányság miniszériánkat a fantasy folyamban szeretnénk indítani, kábé olyasmi formában, mint amilyen a Conan testvérei-miniszéria a klasszikus folyamban. Ez azt jelenti, hogy időrendben fogunk haladni, és Howard kortársaival kezdünk: Henry Kuttnerrel, C. L. Moore-ral, Edmond Hamiltonnal, Robert Blochhal, Clifford Ball-lal, Norvell W. Page-dzsel, H. Warner Munn-nal, Nictzin Dyalhisszal és Eando Binderrel. Egyelőre az anyagfeltárásnál meg a rendszerezésnél tartunk és ennél az írónemzedéknél előbbre még nem tekintünk, nehogy úgy járjunk, mint az a bizonyos szarka, amelyik sokat akart és baj lett a farkával...

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nem tudom. Én abból a korból a Conan a barbárral, az Excaliburral a Labirintussal, a Legendával és a Willowwal a mai napig elégedett vagyok smile Mondjuk az is igaz, hogy ezek jelentették sokáig a fantasy-filmek csúcsát. És többségünk szerintem mai napig is jelenti, nyilván egy azóta (A gyűrűk ura és A hobbit filmekkel is) kibővültebb palettán.
De gondolom régen azért is eshetett más megítélésbe a Gor, mert tényleg az volt, hogy a legtöbb ember örült, ha egyáltalán videokazettán filmekhez jutott és az nagy élmény volt. Pláne, ha valamilyen fantasztikus filmről volt szó, amikre vadászni kellett. Még  a 90es években se voltunk belőlük túlzottan eleresztve. Nekem is van jó pár olyan horrorfilmem, amik akkor nagy élményt jelentettek, manapság viszont meg nem értem, mi tetszett egy Texasi láncfűrészes 3-ban vagy Halloween 6-ban smile Akkor meg tök jól szórakoztam rajtuk. Lehet letisztultabbá vált az ízlésem, vagy a választék iszonyatos mértékű kibővülésével válogatósabb lettem, nem tudom.
De azt hozzátenném, hogy a kis költségvetés és a kopár táj, sem jelent feltétlen hátrányt. Ott van pl a Van-Damme féle posztapikaliptikus Cyborg, amit én a mai napig nagyon kedvelek smile A filmben megjelenő nyers barbarizmust kevés film ragadta meg ilyen puritán módon smile

http://www.youtube.com/watch?v=ATnG7VePzWM

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

clive írta:

Nem tudom. Én abból a korból a Conan a barbárral, az Excaliburral a Labirintussal, a Legendával és a Willowwal a mai napig elégedett vagyok smile Mondjuk az is igaz, hogy ezek jelentették sokáig a fantasy-filmek csúcsát.

Kicsit perverz dolog, de én gyűjtöm ebből az időszakból az alacsony költségvetésű kard-és-boszorkányság trash-t: olyanokat, mint az Ator-filmek, a Deathstalker-filmek, a Beastmaster-folytatások, a Hawkslayer, a The Sword and the Sorcerer, a The Warrior and the Sorceress, a Conquest, a Barbarian Queen, a Barbarian Brothers, stb. Komolyan venni őket nemigen lehet, de a maguk módján nagyon szórakoztatóak.

clive írta:

Ott van pl a Van-Damme féle posztapikaliptikus Cyborg, amit én a mai napig nagyon kedvelek smile A filmben megjelenő nyers barbarizmust kevés film ragadta meg ilyen puritán módon smile

Abban a filmben én azt bírtam legjobban, hogy az összes rosszfiú egyéniség volt, nem csupa arctalan muki, akiket Van Damme halomra gyilkol. Persze így is halomra gyilkolja őket, de micsoda különbség! big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
Isley írta:

Norman jó írónak számít? Az ő neve felmerült esetleg már korábban, hogy kiadnátok valamelyik regényét?

Imi írta:

Ha már a S&S-nél tartunk, milyen John Jakes Brak-ciklusa és esetleg eszetekbe jutott-e a kiadása?

A kard-és-boszorkányság miniszériánkat a fantasy folyamban szeretnénk indítani, kábé olyasmi formában, mint amilyen a Conan testvérei-miniszéria a klasszikus folyamban. Ez azt jelenti, hogy időrendben fogunk haladni, és Howard kortársaival kezdünk: Henry Kuttnerrel, C. L. Moore-ral, Edmond Hamiltonnal, Robert Blochhal, Clifford Ball-lal, Norvell W. Page-dzsel, H. Warner Munn-nal, Nictzin Dyalhisszal és Eando Binderrel. Egyelőre az anyagfeltárásnál meg a rendszerezésnél tartunk és ennél az írónemzedéknél előbbre még nem tekintünk, nehogy úgy járjunk, mint az a bizonyos szarka, amelyik sokat akart és baj lett a farkával...

Ha úgyis időrendbe haladtok, anyagfeltárás szempontjábol lehet hogy érdemes lenne Kummer írásainak kicsit utána nézni.(Adventure in Lemuria; Intrigue in Lemuria; Vulcano slaves of Mu)

Illetve Merritt-nek esetleg nincs valami vonatkozó története a novellái közt.

Utoljára Imi szerkesztette (2014.01.13. 10:24:08)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)