Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Nincs miért smile ..Cardot itthon csak bebukott,végig nem vitt sorozatai tették "híressé"... smile Erre jön a Kegyelem ára,a tavalyi év nagy kedvence számomra( tudom kedves Kiadó ez nem látszik meg az eladáson smile )és minden barátom számára akinek kölcsönadtam... smile szóval eléggé otthon vagyok(vagyunk)a könyvben.. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

A fantasy-folyamunk következő kötetének - Orson Scott Card: Bűvölet c. regényének - a megjelenése sajnos átcsúszik a jövő év elejére.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

A fantasy-folyamunk következő kötetének - Orson Scott Card: Bűvölet c. regényének - a megjelenése sajnos átcsúszik a jövő év elejére.

És hogy mennyire sajnáljuk ezt. Viszont lehet, hogy ez a rossz hír mellé, ha  nem is azonnal, de egy jó hír is társul. Csak azt még nem oszthatjuk meg.
Na meg amúgy sincs semmi köze a Bűvölethez. smile
Viszont lehet, hogy kárpótlásul feltesszük már most előrendelhetőnek, és aki karácsonyig megrendeli extra kedvezménnyel teheti ezt meg.
Ez ugyan nem teszi kellemesebbé a késést, de az nem a mi hibánk, ellentételezni meg csak ezzel tudjuk.
Vagy esetleg azzal, hogy mindenkihez aki megveszi, elmegyünk és felolvassuk neki. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Nagyon korrektek vagytok...és itt nem a felolvasásra gondolok.. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Vigasz írta:

Vagy esetleg azzal, hogy mindenkihez aki megveszi, elmegyünk és felolvassuk neki. smile

De csak ha Rudolf Péter stílusban teszitek...  big_smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Vigasz írta:
Tükörálarc írta:

A fantasy-folyamunk következő kötetének - Orson Scott Card: Bűvölet c. regényének - a megjelenése sajnos átcsúszik a jövő év elejére.

És hogy mennyire sajnáljuk ezt. Viszont lehet, hogy ez a rossz hír mellé, ha  nem is azonnal, de egy jó hír is társul.

És valami a következő évről nem csúszik vissza idénre? Mondjuk Hobb smile ?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Dreid2 írta:
Vigasz írta:

És hogy mennyire sajnáljuk ezt. Viszont lehet, hogy ez a rossz hír mellé, ha  nem is azonnal, de egy jó hír is társul.

És valami a következő évről nem csúszik vissza idénre? Mondjuk Hobb smile ?

Lehetett volna. Ha nem tegnap kapjuk meg a végleges, megszerkesztett verziót. De inkább később jól, mint ha a szerkesztő egy sánta kutya lenne... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Vigasz írta:

Lehetett volna. Ha nem tegnap kapjuk meg a végleges, megszerkesztett verziót. De inkább később jól, mint ha a szerkesztő egy sánta kutya lenne... smile

Ebben egyetértek! Más se jelenik meg hamarabb, ha már 1 kiesett? Vagy mindent megjelentettek, amely időben le lett adva?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

A király nevével véget ér a Walton-miniszéria vagy a  The Prize in the Game kiadásában még lehet reménykedni?

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Imi írta:

A király nevével véget ér a Walton-miniszéria vagy a  The Prize in the Game kiadásában még lehet reménykedni?

Ez azon múlik, hogy A király neve hogyan fog muzsikálni a piacon. Ha kicsit meghúzza A király békéjét, akkor talán lehet szó a folytatásról. Ha viszont alatta teljesít, akkor nemigen.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Pedig én kettőt is vettem belőle.
Kénytelen leszek ebből is annyit venni.
Én drukkolok neki.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Ahogy látom, még nem linkeltem, de talán helye van itt: ajánló a Rhialto-kötetről.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

És ha már Jack Vance…

Katherine_Grey olvasói méltatása Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos c. könyvéről (MM Fantasy 3):

Első igazi, nem kényszerű találkozásom a fantasyval: és mindjárt a Haldokló Föld-ciklus langyosan apokaliptikus, humorosan heroikus és logikusan cselekményes zárókötetével kellett kezdenem… A kiadó csodákra képes: a végén még megszeretteti velem a zsánert!

Értékelés: 5 csillagból 5
Forrás: moly.hu

Dávidmoly olvasói méltatása Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos c. könyvéről (MM Fantasy 3):

Szeretem Jack Vance bizarr és extravagáns Haldokló Földjét, amely olyan emberien kicsinyes és amorális, még szemkápráztatóan színes és szórakoztató, és a piperkőc Rhialtót is megkedveltem.

A Murthe: egy kicsit kidolgozatlannak és helyenként öncélúnak éreztem; ez tetszett a legkevésbé a három novella közül.

Fader Fuvallata: szerintem ez a kötet legjobb írása: ahogy a varázslók és a sandestinek próbálnak túljárni egymás eszén, kerülve a nyílt konfliktust, zseniális.

Morreion: az IOUN kövek eredete és az elveszett varázsló felkutatása inkább sci-fi, mint fantasy, de ez is nagyon szórakoztató volt.

Értékelés: 5 csillagból 4 és fél
Forrás: moly.hu

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

No kérem szépen, itt van Orson Scott Cardtól a Bűvölet... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Kultúrcsemege

AZ AMERIKAI ZSÁNERFANTASY KIALAKULÁSA

Szemelvények David G. Hartwell esszéjéből

http://www.strangehorizons.com/2013/20130722/07_lord_of_the_rings.jpg

Az 1950-es években a kommersz fantasy két fő eseménye két könyv publikálása volt: A Gyűrűk Ura-trilógiáé J. R. R. Tolkientől és az Üdv néked, Arthur, nagy királyé T. H. White-tól. Mindkettő sikeresnek bizonyult, de White-ból azonnal bestseller lett, Tolkiennek ellenben időbe telt, mire meghódította a közönséget. (Noha 1957-ben elnyerte a SF-szcéna egyik jelentős díját, a Nemzetközi Fantasy Díjat.)

Figyelemre méltó, hogy bár White évtizedekig megőrizte a népszerűségét, eredetileg szépirodalomként publikálták. Zsánerfantasyként csupán a késő hetvenes években adták ki, miután a kommersz fantasy piaca kialakult. Tolkien ezzel szemben Amerikában fantasy-műként jelent meg először 1965-ben, puhafedeles tömegkiadásban. A trilógiát az Ace Books publikálta, az USA egyik élenjáró SF-kiadója, mivel a copyright szövegezésében rábukkantak egy (állítólagos) hibára, amely miatt a mű az Államokban szerintük jogdíjmentesnek minősült. A Ballantine Books még ugyanabban az évben kiadta újra, gyors kozmetikai átszerkesztés után. (Ez egy nem sokkal korábban kialakult procedúra megismétlődése volt: 1962-ben, amikor Edgar Rice Burroughs örököseinek képviselője elfelejtette napra pontosan meghosszabbítani a lejárt jogdíjakat, az Ace azonnal lecsapott a szabaddá vált címekre, amit a Ballantine 1963-ban a jogtiszta változatok publikálásával kontrázott meg.) Némi vita után az Ace ráállt, hogy felhagyjon a saját Tolkien-kiadványai forgalmazásával, de a kalózkiadó bélyegét már nem moshatta le magáról. A Gyűrűk Ura több mint egy évtizedig maradt a bestseller-listákon, ami lenyűgöző publikációs teljesítmény volt, a profit messze meghaladta a közönséges zsánerkönyvkiadás legmerészebb álmait.

A ma ismert fantasy zsáneresedését rendkívüli mértékben előmozdították A Gyűrűk Ura 1965-ös tömegkiadásai. A kortárs irodalomnak ez az unikális mesterműve – ami az 1950-es években kivívta Wystan Hugh Auden és mások dicséretét, századunkban pedig még Tom Shippeynek a róla írt műelemzése is bestsellerré avanzsált – keményfedeles kiadásban is jól fogyott, de nem annyira, hogy felkerüljön a bestseller-listákra. Ám így is kultikus művé vált, első papírfedeles tömegkiadását már a megjelenés évében milliószámra vásárolták, ami megdöbbentette és aktivitásra serkentette a kiadókat.

A Tolkien-kiadások közel egy évtizedig fedezték második kiadójuk, a Ballantine Books üzemköltségeit. Jó üzletemberek lévén, Ian és Betty Ballantine rögtön kivetették a hálójukat, keresvén a módját, hogyan ismételhetnék meg a sikert – és ugyanezt cselekedte Donald A. Wollheim is Tolkien másik kiadójánál, az Ace Booksnál. Éveken keresztül folytatták a kísérletezgetést.

Wollheim a fantasy többféle változatával próbálkozott az Ace Booksnál, olykor figyelemre méltó üzleti sikerrel, ám általában a barbár hősök terrénumán, Edgar Rice Burroghs és Robert E. Howard tradícióit követve, abban az alzsánerben, amit akkoriban „kard és boszorkányságnak” (sword & sorcery) hívtak, később pedig átkeresztelték „hősi fantasztikumnak” (heroic fantasy). Az évtized végére a s&s foglalta el a legsikeresebb piaci szegmenst, és Frank Frazetta lett a művész, aki meghatározta a fantasy képi világát.

http://fantasy.mrugala.net/Frank%20Frazetta/Frank%20Frazetta%20-%20Conan%20le%20destructeur.jpg

A Ballantine házaspár más olyan – rendkívül egyedi és markánsan eredeti – művek újranyomásával próbálkozott, amelyeket a modernista kánon fantasztikus tartalmuk miatt kirekesztett: mint például a Gormenghast-trilógia Mervyn Peake-től, Az uroborosz kígyó és a Zimamvia-trilógia Eric R. Eddisontól, illetve néhány további írás. Aztán 1969-ben megalapították a Ballantine Fantasy Felnőtteknek (Ballantine Adult Fantasy) sorozatot, amit a szabadúszó fantasy-rajongó és -szakértő Lin Carter szerkesztett; ebben minden hónapban újranyomtak egy-egy 20. századi művet, szinte minden olyan felnőtteknek szóló fantasyt közzétéve tömegkiadásban, ami mai szemmel elolvasásra érdemes: William Morrisnak a középkori világról szőtt ábrándjait, a walesi mitológiai literátus újramesélését Evangeline Walton előadásában, Clark Ashton Smith költői vízióit, George MacDonald morális allegóriáit, H. P. Lovecraft lenyűgöző sötétségét és – természetesen – James Branch Cabell hajdan nagyra tartott, ám azóta a modern szépirodalomból kiutasított regényeit.

Ám számos kiadó, krítikus és ínyenc olvasó nagy bánatára mindezek közül csupán Robert E. Howard Conan-történeteinek Lancer Books-féle kiadása tudta igazán megvetni a lábát a piacon. Ezek a kiadványok – Frank Frazetta híressé vált borítóival, L. Sprague de Camp, Lin Carter és mások folytatásaival, kiegészítéseivel és betoldásaival – hatalmas sikert arattak: a hetvenes évek elején Tolkienen kívül csak a Conan-könyvek váltak bestsellerré a fantasy-szcénában. A trendet más hasonló sorozatok is meglovagolták, mint a Fafhrd és a Szürke Egerész-ciklus Fritz Leiber tollából, vagy az Elric-ciklus Michael Moorcockéból. A barbár fantasy jól fogyott, és a konvencionális felfogás úgy tartotta, elsősorban fiatal fiúk-férfiak vásárolják – tinédzserek és kora huszonévesek –, nem pedig a Tolkien-olvasók szélesebb közönsége.

A fantasyt, mint minden igazán sikeres korábbi tömegzsánert, kalkulálhatóvá kellett tenni, termékként értékesíteni, ha a stabil és széles körű piac kialakítása a cél. Elvégre a tonhalkonzerveknek vagy a Chevroleteknek sincs olyan változata, amely magasan kiemelkedne a többi közül. A tömegtermék sikerének a biztosítéka a kényelmes ismerősség: mind ugyanaz a fajta, árnyalatnyi eltérésekkel. És az 1970-es évekre, több évtizedes munka és kísérletezgetés után, beköszöntött ennek az ideje a fantasyben is.

A fantasy menekülést ígér a valóságból. A fantasy-történetekre jellemző, hogy kiemelik az olvasót a kemény tények, kemény tárgyak és kemény döntések realitásából, egyenest a csodák és a mágia világába, amelynek nem feltétlenül kell frivolnak vagy juvenilisnek lennie. Ám a felnőtteknek szóló fantasy a maga klasszikus formáiban nem fogyott elég jól, és ahogy teltek a hetvenes évek, a Ballantine Books egyre kevésbé bírta támogatni. A Fantasy Felnőtteknek sorozat 1974-ben megszűnt, csak néhány kortárs emlékmű maradt folyamatos forgalmazásban, például Peter S. Beagle élénk és érzelmes klasszikusa, Az utolsó egyszarvú. Ám a Ballantine házaspár tudta, hogy elértek valamiféle áttörést; hogy van egy olyan közönség, amely olvasta és továbbra is olvassa Tolkient; hogy ez a piaci szegmens éppúgy magába foglal tizenéves fiúkat, mint felnőtt férfiakat és nőket; és hogy ezek az olvasók igenis vevők volnának a fantasyre, ha a megfelelő módon közelítenék meg őket. Mire megtalálták a módot, elvesztették az ellenőrzést a cégük fölött; ám végül a Ballantine Books lett az a kiadó, amelyik sikerrel járt.

http://www.apocalypsebooks.com/img/cover/shannara-sword-shannara.jpg

Lester del Rey eredetileg Leonard Knappként született; nyilvános személyazonossága gondosan kreált álca volt, amit évtizedeken át építgetett, a jelek szerint 1935 óta, amikor első felesége elhunyt egy autóbalesetben; valódi kilétére csak a halála után, 1993-ban derült fény. A Ballantine Books konzultáns szerkesztőjeként ő találta meg a módját a fantasy zsáneresítésének, egy kézirat képében, amelynek a címe Shannara kardja volt, a szerzője pedig Terry Brooks. Bekopogtatott Ron Buschhoz, a Ballantine Books új gazdájához, és felvázolt neki egy piaci stratégiát. Fogják ennek az ismeretlen szerzőnek a szolgai hűségű Tolkien-imitációját (amit eredetileg állítólag A Gyűrűk Ura nemhivatalos folytatásának írt), és tömegmarketinges módszerekkel bestsellert csinálnak belőle, ily módon csillapítva a piac Tolkien-éhségét. Szimplán és ihletetten rájöttek, mit kíván a közönség: nem több fantasyt, hanem több Tolkient, és míg A szilmarilok elkészülésére vár, beéri utánzatokkal is. Del Rey tapasztalt pulp-szerzőként és -szerkesztőként tudta, hogyan fogjon a dologhoz – még színes illusztrációkat is rendelt a Hildebrandt testvérektől, akiknek hírnevét a hetvenes évek derekán kiadott Tolkien-naptáraik alapozták meg –, és az elképzelése bevált, a többi piaci szereplő nagy meglepetésére és bosszankodására. A Shannara kardja 1977-ben komoly bestseller lett.

(Miután átigazolt a Pocket Bookshoz, 1978 és 1983 között Mr. Buschnak dolgoztam, aki gyakran mesélt nekem Brooks könyvének marketingkampányáról, a megtervezéséről és a levezényléséről. A kedvenc sztorim Ian Ballantine-ról szólt, aki egy időre alkalmazott lett a saját régi cégénél, és néha Busch irodaajtaja körül őgyelegve azt motyogta magában: „A barbárok már a kapu előtt vannak!”)

Röviddel ezután megalapították a Del Rey Fantasy imprintet, a Lester del Rey által felállított kritériumok szerint. A kiadványoknak eredeti regényeknek kell lenniük, melyek olyan képzelt világokban játszódnak, ahol a mágia létezik és elevenen ható erő. Mindegyiknek a főhőse egy központi férfikarakter, általában valamilyen különleges tudás vagy képesség birtokában, aki diadalt arat a gonosz fölött, saját tisztalelkűsége és egy idősebb mentor vagy segítő szellem támogatásával. Del Rey ezt úgy határozta meg, mint felnőtteknek is eladható gyermekirodalmat. Jellemzőit tekintve nosztalgikus volt, konzervatív, idilli és optimista: ebből alakult ki aztán a zsánerfantasy. Később, 1978 után olykor együtt ebédeltem Judy Lynn del Reyjel, Lester feleségével, aki a saját SF-imprintjét vezette a kiadónál; ilyenkor fejcsóválva emlegettük egymásnak, hogy sohasem gondoltuk volna, hogy a zsánerfantasy egyszer még piacilag a SF fölé kerekedik.

Mikor Kathryn Cramer magyarázatot keresett rá, miért fogadta az amerikai közönség oly nagy lelkesedéssel ezt a fajta irodalmat, hozzájárulva egy világszerte népszerűvé váló zsáner kialakulásához, arra a következtetésre jutott, hogy itt lényegében a régi Délről szóló utópikus regény újjáéledésével van dolgunk: az ültetvényes regénnyel, amelyben az élet gazdag és jó, az alsóbb néposztályok elégedettek a helyzetükkel és folyton danolásznak, a gonosz pedig a technológiát hajhászó Északon lakik. A fantasy-regények cselekménye nem más, mint a polgárháború megfordítva: itt a Dél győz. Ez a sablon érzésem szerint jól illik a korai zsánerfantasyk többségére.

http://www.booksplendour.com.au/pics/116126.jpg

A Del Rey Fantasy kiadványok borítóira színpompás, gazdagon részletezett jelenetek kerültek. Mivel a könyveket részben nevenincs szerzők, részben a felnőtt piac számára ismeretlen gyerekregényírók írták, a borítókép és a külalak gyakran többe került, mint a szerzőnek folyósított előleg. E procedúra közben Lester del Rey hamar fölfedezett egy újabb ismeretlen írót, Stephen R. Donaldsont. Az ő pszichológiailag roppant erőteljes művének – Thomas Covenant, a Hitetlen krónikáinak – fókuszában egy leprával fertőzött, ám máskülönben egyáltalán nem különleges férfi áll, aki egy fantasy-világba átkerülve rákényszerül, hogy hőssé váljon. (Joanna Russ írt róla egy csodálatos paródiát Sárkányok és sültbolondok címmel, amelynek hőse, Thomas rámutat az étkezések és a mezőgazdaság gyanús és valóságromboló hiányára: „Szent Marxra és Szent Engelsre, mi több, Szent Józan Észre; úgy találom, itt sem uraságod, sem a népe sem eszik-iszik soha egy falatot vagy kortyot sem [legalábbis én még egyszer sem láttam, hogy ilyesmit cselekednének], csupán a levegőből delejezett kitalációkon és képzelményeken élnek!”) A sorozat hatalmas bestseller lett, a legszélesebb publikációs skálán bizonyítva a kiadó piaci kísérletének megismételhetőségét. Del Rey megszerezte a paperback jogokat egy jó nevű kamaszregény-sorozathoz – Patricia A. McKillip A talánymester c. trilógiájához –, ami szintén nagy üzleti siker lett. A Del Rey Fantasy hamarosan stabilan ráállt a havi megjelenésre.

1980-ra a Del Rey-formula eredményessége oly szilárdan bebizonyosodott, hogy más kiadók is utánozni kezdték. A tömegkiadványok polcain kezdtek feltünedezni a sárkányok és egyszarvúak; kikristályosodtak a külalaki konvenciók, az olvasónak szánt nyílt és rejtett üzenetekkel. A piacon egy vadonatúj tömegzsáner jelent meg. A legkézenfekvőbb párhuzam gyanánt a játékgyártóknak az a piacteremtő ötlete kínálkozik, amire a hetvenes években jöttek rá, évtizedes próbálkozások után: hogy tudniillik a fiúknak is el lehet adni babákat, ha akciófigurának hívják és hipermaszkulinra formálják őket. Újabb szerzők szállították a további Del Rey-bestsellereket: Piers Anthony, egy sikeres és tekintélyes SF-író, aki fantasyre váltott, és Anne McCaffrey, akinek a sárkányok világán játszódó SF-regényeit fantasyként lehetett a piacra dobni. Csakhamar minden kiadó nekigyürkőzött, hogy kihasítsa a maga szeletét a tortából.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

A fantasy menekülést ígér a valóságból. A fantasy-történetekre jellemző, hogy kiemelik az olvasót a kemény tények, kemény tárgyak és kemény döntések realitásából, egyenest a csodák és a mágia világába

Ez egyetlen szó (mágia) kivételével valamennyi szórakoztatóipari termékre igaz, nem csak a fantasy történetekre. Úgyhogy a megállapítás nem közhely, de majdnem az. smile

Tükörálarc írta:

Itt lényegében a régi Délről szóló utópikus regény újjáéledésével van dolgunk: az ültetvényes regénnyel, amelyben az élet gazdag és jó, az alsóbb néposztályok elégedettek a helyzetükkel és folyton danolásznak, a gonosz pedig a technológiát hajhászó Északon lakik. A fantasy-regények cselekménye nem más, mint a polgárháború megfordítva: itt a Dél győz.

Ha valaki nagyon akarja, éppenséggel ezt is beleláthatja a dologba, de ami engem illet, akárhány fantasyt is olvastam, valahogy nem az ugrott be róla, hogy "Hű, a gonosz északiak most ráfaragtak. A déliek jól megadták nekik!" Szóval, a szememben ez csak egy újabb műmájer okoskodás.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

wolferine írta:
Tükörálarc írta:

Itt lényegében a régi Délről szóló utópikus regény újjáéledésével van dolgunk: az ültetvényes regénnyel, amelyben az élet gazdag és jó, az alsóbb néposztályok elégedettek a helyzetükkel és folyton danolásznak, a gonosz pedig a technológiát hajhászó Északon lakik. A fantasy-regények cselekménye nem más, mint a polgárháború megfordítva: itt a Dél győz.

Ha valaki nagyon akarja, éppenséggel ezt is beleláthatja a dologba, de ami engem illet, akárhány fantasyt is olvastam, valahogy nem az ugrott be róla, hogy "Hű, a gonosz északiak most ráfaragtak. A déliek jól megadták nekik!" Szóval, a szememben ez csak egy újabb műmájer okoskodás.

Nekünk biztosan nem ez ugrik be róla, hiszen mi nem az amerikai kultúrában szocializálódtunk, az amerikai olvasók nem jelentéktelen részénél viszont – akikről Kathryn Cramer itt véleményt nyilvánít – könnyen elképzelhetőnek tartok egy ilyen tudatos vagy tudat alatti asszociációt. Ezek a képzettársítások léteznek, csak éppen kultúrafüggők. Amikor például először jelent meg A Gyűrűk Ura, az angol (tehát nem amerikai) olvasók tekintélyes hányadának a második világháborút juttatta eszébe.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Amikor például először jelent meg A Gyűrűk Ura, az angol (tehát nem amerikai) olvasók tekintélyes hányadának a második világháborút juttatta eszébe.

Pontosan ezt az esetet akartam felhozni ellenpéldaként, hiszen Tolkien nem győzte hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem a világháborút akarta ábrázolni a művében. Szóval, létezhetnek képzettársítások, épp csak nem biztos, hogy helytállóak (vagy ha van is némi igazságalapjuk, teljes körűen magyaráznak egy jelenséget), másrészről meg esélyes, hogy a szerzőkből az Arany János-i "Gondolta a fene!" megjegyzéshez hasonló reakciót váltanak ki. Ezért írtam, hogy a szememben az ilyen "megfejtések" nem többek műmájer okoskodásnál. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

wolferine írta:

Pontosan ezt az esetet akartam felhozni ellenpéldaként, hiszen Tolkien nem győzte hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem a világháborút akarta ábrázolni a művében. Szóval, létezhetnek képzettársítások, épp csak nem biztos, hogy helytállóak (vagy ha van is némi igazságalapjuk, teljes körűen magyaráznak egy jelenséget), másrészről meg esélyes, hogy a szerzőkből az Arany János-i "Gondolta a fene!" megjegyzéshez hasonló reakciót váltanak ki.

Attól, hogy a szerzőnek nem ez volt a szándéka, az olvasó még asszociálhat erre; és éppen Tolkien esetében kétségtelen tény, hogy ez egyeseknél így is történt. smile Szeretném hangsúlyozni, most az olvasóról beszélek, nem az elemzőről. Az elemző utólag rámutathat az olvasói recepció bizonyos jellegzetességeire, aztán az érvelése vagy tudálékos okoskodásnak tűnik, vagy nem. Én itt Cramernél inkább az utóbbi eshetőség felé hajlanék; de ha te másként látod, ezen aztán nem fogunk összeveszni. wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

[Tükörálarcok egymás közt vitatkoznak]

Tükörálarc írta:

Mikor Kathryn Cramer magyarázatot keresett rá, miért fogadta az amerikai közönség oly nagy lelkesedéssel ezt a fajta irodalmat, hozzájárulva egy világszerte népszerűvé váló zsáner kialakulásához, arra a következtetésre jutott, hogy itt lényegében a régi Délről szóló utópikus regény újjáéledésével van dolgunk: az ültetvényes regénnyel, amelyben az élet gazdag és jó, az alsóbb néposztályok elégedettek a helyzetükkel és folyton danolásznak, a gonosz pedig a technológiát hajhászó Északon lakik. A fantasy-regények cselekménye nem más, mint a polgárháború megfordítva: itt a Dél győz. Ez a sablon érzésem szerint jól illik a korai zsánerfantasyk többségére.

Ha jól értelmezem, itt nem arról van szó, hogy Brooksról, Feistről vagy Eddingsről az amerikai olvasóknak a polgárháború jut eszébe, hanem arról, hogy a korai zsánerfantasy Cramer szerint az ültetvényes regény világképét, moralitását, cselekményvezetését és bizonyos stíluselemeit emulálja. Na most, ez nem szubjektív megítélés kérdése: venni kell a szövegeket, szépen egybevetni, és filológiai módszerekkel ellenőrizni, hogy vannak-e ilyen megfelelések. Ha igen, akkor a tézis megáll, ha nem, akkor tetszetős, de légből kapott.

A probléma itt abban rejlik, hogy az ültetvényes regényt (más néven Tamás-ellenes irodalmat, utalással a Tamás bátya kunyhójára) a polgárháború után gyakorlatilag felszámolták, mocskos reakciós propagandának bélyegezve. Százötven éve ki se adják a képviselőit, még az amerikanisták is csak hírből ismerik őket, pedig például William Gilmore Simmst (a The Sword and the Distaff szerzőjét) Poe a valaha élt legnagyobb amerikai regényírónak nevezte. Én se olvastam egyet sem, de a szakirodalomban ilyesmiket találok róluk:

Ezek a művek többnyire a történelmi múltból merítették a témájukat (Bacon-felkelés, függetlenségi háború), és a “gavallér-mítoszt” hirdették, vagyis az arisztokrata típusok hősiességét. Az ültetvény általában háttérként szolgált, ám e minőségében létfontosságú volt – a lelki nemességgel felvértezett társadalmi elitet jelképezte, amely a heroikus viselkedésű férfihősökben testesült meg.

Vagy másutt:

Más prózaművekben a déli életforma romantikus megszépítésével találkozhatunk, így George Tucker a “déli arisztokrácia” erényeit magasztalja, míg az ültetvényeken zajló idilli életet festő William Wirt a Dél saját elrendeltségéről is ír. […] Kedvelt műfajnak számított a történelmi regény, mely a déli arisztokrata (“lovagi”) hőst állította középpontba, akinek köszönhetően a Dél dicső jövő előtt áll.

Mindez valóban eléggé emlékeztet a high fantasyre, de mint fentebb már jeleztem, a kérdést kizárólag a konkrét szövegek összehasonlítása döntheti el. Az a probléma is felvetődik, mennyire férhettek hozzá a hetvenes-nyolcvanas évek fantasy-szerzői olyan művekhez, amelyeknek a legfrissebb kiadásai már az ő korukban is csaknem százesztendősek voltak, a véleményformáló irodalmi közélet pedig kvázi lepratelepként tekintett rájuk. Nincs tudomásom róla, hogy a zsánerfantasy “alapító atyái” közül bárki inspirációs forrásként említette volna az ültetvényes regényt; igaz, ha történetesen mégis merítettek belőle, azt aligha verték volna nagydobra, nehogy habzó szájú támadásokat váltsanak ki maguk ellen a hivatásos ítészek részéről.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Üdv!Nem terveztek Jack Vance későbbi művei közül valamit kiadni?Van pár könyve ami érdekesnek tűnik..Clarges,Night lamp,Ports of call stb igaz én csak szinopszisokat olvastam ti biztos jobban tudjátok a tutikat...csak kíváncsi lennék idősebb korára merre ment a Haldokló föld mesterének a képzelete.. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Jack Vance könyveit én is szívesen olvasnám

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Ami a további Vance-terveket illeti, sok függ attól, hogyan teljesít a piacon a Rhialto, a Csudálatos.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Katherine Grey olvasói méltatása a MesterMűvek fantasy folyamáról:

2012 novemberében indult útjára a Delta Vision kiadó MesterMűvek sorozatának fantasy alfolyama, amelyre kissé későn figyeltem fel, csak kedvencem, a Klasszikus, és a családba elsőként bekerült, a Science Fiction alfolyamot követően. Keretében máig három könyv jelent meg:

1. Orson Scott Card: A kegyelem ára (Hart's Hope, 1983)
2. Jo Walton: A király békéje (The King's Peace, 2000)
3. Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos (Rhialto the Marvellous, 1984)

A sorozat további alakulásáról még csak szórványos hírek lelhetők fel, annyi biztos, hogy Jo Walton trilógiájának következő kötetei (A király neve - The King's Name, 2001, The Prize in the Game, 2002) még kijönnnek a sorozatban, talán mindkettő a jövő évben, valamint nagyon hamar várható a Bűvölet című Orson Scott Card kötet is, amely váratlan megjelenőként már jövő év legelején a boltokban lesz. A Rhialto, a Csudálatosról érdemes tudni, hogy Vance Haldokló Föld-ciklusának világában játszódó, de önállóan tökéletesen megálló darabokat tartalmaz. Orson Scott Card több ciklusának darabjai olvashatók már nálunk könyvformában (a legtöbb ciklus magyarul befejezetlen), a sorozatban megjelenő művek viszont azoktól függetlenek.

Az alsorozatra egyelőre azt mondanám, elbűvölő és változatos, s most, hogy A király békéje förtelmes és riasztó borítójának helyét is szelídebb darabok veszik át, talán még többen kedvet kapnak a vásárlásához.

Forrás: Katherine’s Bookstore

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Üdv!Nem írnátok valamikor Jack Vance többi sci-fi és fantasy könyveiről?