Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Ha ez inkább Bok írásaira hajaz akkor szívesen olvasnék tőle többet is, esetleg távlatilag nem gondoltatok rá?

Előfordulhat. Hannes Bok illusztrátornak volt zseniális, az írói munkássága ehhez képest másodlagos, de van tőle hét novella az adatbázisunkban: misztikus hangvételű, helyenként ironizáló, nem különösebben akciódús, de nagyon hangulatos írások.

Ezt örömmel olvasom.  smile

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Ennek nagyon örülök, így összesen mennyi vers lesz a kötetben?

Ez csak a leadáskor válik véglegessé, addig még változhat, mármint a bővülés irányában. A Bran Mak Morn és a piktekbe is az utolsó utáni pillanatban raktam be a kötetzáró verset…

Remélem ez a kötet is így jár.  smile

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Erről a ciklusról írnál pár sort? Azt esetleg megtudod mondani, hogy melyik Galaktikákban vannak benne?

A Cyrion-történetek egy olyan fiktív földön játszódnak...

Köszönöm szépen!

Tükörálarc írta:

A magyar változatról kissé elsietve nyilatkoztam, az emlékezetemre támaszkodva, amely tudvalevőleg gyarló. Egy Cyrion-történet biztosan megjelent a Galaktika 132-ben, A gyilkos galamb címmel; ez lebegett a szemem előtt, amikor az ajánlásomat megfogalmaztam. Hogy aztán kiadtak-e többet is, azt őszintén szólva nem tudom, csak feltételeztem. A Galaktika 143-ban van egy írás Tanith Leetől, aminek Arannyá válni a címe, a Galaktika 147-ben pedig egy másik, aminek Esély az istenek ellen. Ezek éppenséggel lehetnek Cyrion-sztorik, mivel azonban a szóban forgó lapszámok nekem nincsenek meg, nem vagyok biztos benne, hogy tényleg azok.

A 132. szám megvan valakinek aki lenne olyan kedves, hogy beszkennelje nekem a novellát?
(Tükörálarc ha ilyet nem lehet itt kérni, akkor bocsánatot kérek és nyugodtan moderáld ki)  roll

A másik kettőnek utána néztem, nem Cyrion történetek.

Tükörálarc írta:

A kard-és-boszorkányság miniszériánkat a fantasy folyamban szeretnénk indítani, kábé olyasmi formában, mint amilyen a Conan testvérei-miniszéria a klasszikus folyamban. Ez azt jelenti, hogy időrendben fogunk haladni, és Howard kortársaival kezdünk: Henry Kuttnerrel, C. L. Moore-ral, Edmond Hamiltonnal, Robert Blochhal, Clifford Ball-lal, Norvell W. Page-dzsel, H. Warner Munn-nal, Nictzin Dyalhisszal és Eando Binderrel. Egyelőre az anyagfeltárásnál meg a rendszerezésnél tartunk és ennél az írónemzedéknél előbbre még nem tekintünk, nehogy úgy járjunk, mint az a bizonyos szarka, amelyik sokat akart és baj lett a farkával...

Hamilton, Dyalhis és Binder S&S történetei milyenek?
Mennyire követői Howard-nak?

Zsolt, azt megértem hogy egyelőre csak ennyit terveztek, de szerinted mint a zsáner nagy kedvelője és ismerője szerint mik azok a későbbi S&S történetek amiknek helyük lenne a miniszériában?
Esetleg a Cyrion-ciklus is ilyen?

Utoljára Imi szerkesztette (2014.01.19. 20:59:15)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Hamilton, Dyalhis és Binder S&S történetei milyenek? Mennyire követői Howard-nak?

Dyalhis részben még Howard előtt alkotott, Burroughs nyomdokain haladva: amit ír, az lényegében planetáris románc. Binder és Hamilton inkább képviseli a howardi vonalat, bár elég kevés s&s-novellát írtak: előbbi történelmi közegbe, utóbbi fiktív világokba helyezte őket.

Imi írta:

Zsolt, azt megértem hogy egyelőre csak ennyit terveztek, de szerinted mint a zsáner nagy kedvelője és ismerője szerint mik azok a későbbi S&S történetek amiknek helyük lenne a miniszériában? Esetleg a Cyrion-ciklus is ilyen?

Igen, feltétlenül. A többi meghatározó ciklusról javarészt már esett szó itt a fórumon. A teljesség igénye nélkül: Karl Edward Wagner (Kane), Fritz Leiber (Fafhrd és a Szürke Egerész), Charles R. Saunders (Imaro), David Drake (Szigetek ura; a Dragon Lord c. regény), John Jakes (Brak), Andre Norton (Boszorkányvilág), Barry Sadler (Casca), Richard L. Tierney (Gittai Simon), David C. Smith (Oron), Tierney & Smith (Vörös Szonja), Gardner F. Fox (Niall; Kothar), H. Warner Munn (Merlin), Lin Carter (szerkesztőként a Flashing Swords-antológiák), Jessica Amanda Salmonson (Tomoe Gozen; szerkesztőként az Amazons-antológiák), Andrew J. Offutt (a My Lord Barbarian c. regény; szerkesztőként a Swords Against Darkness-antológiák), Gerald W. Page (szerkesztőként a Heroic Fantasy-antológia) *, Jennifer Roberson (Del és Homoki Tigris), Avram Davidson (Vergilius, a mágus), Paul Edwin Zimmer (Sötét Határ), Greg Keyes (Bolond Farkas), Robert L. Asprin (szerkesztőként az osztott világ alapú Thieves’ World-sorozat), Jonathan Strahan (szerkesztőként a Swords & Dark Magic antológia).

---------------------------------------
* Alighanem ez a kötet lehetett meg Kuczka Péter könyvtárában, mert a Galaktikában publikált s&s-novellák közül gyakorlatilag az összes innen való, beleértve a 45-ös szám szinte teljes anyagát, de még A gyilkos galamb c. Cyrion-történetet is.
---------------------------------------

Arról persze szó nincsen, hogy ezt mind ki lehetne adni a MesterMűvekben; inkább amolyan hall of fame-nek tessék tekinteni a zsáner Howard utáni korszakából.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Hannes Bok illusztrátornak volt zseniális.

Ennek illusztrálására beszúrtam tőle néhány alkotást a Képcsarnok topikba.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@wolferine: Köszönjük szépen a segítséget! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Elég sok idő telt már el azóta, hogy Bachstein megkért minket: írjunk egy posztot a fórumra Clark Ashton Smith és Cthulhu-mítosz kapcsolatáról. Jelentem, nem tétlenkedtünk, csak éppen a projekt spontán túlnőtte a kereteit: konkrétan úgy viselkedik, mint a kert hátuljában meggyökerező akác. Alighanem elő- vagy utószó lesz belőle a Sarki regékbe; a kérdés már csak az, hogy metszőollóval, baltával vagy láncfűrésszel vágjuk méretre. Az alább következő szekció valószínűleg áldozatul fog esni a célirányos trimmelésnek, szimplán kidobni viszont nagyon rühellném, a Tükörálarc-társaim benne lévő munkája és az érdekes téma miatt. Szóval, minden további szájtépés helyett…

Kultúrcsemege

CLARK ASHTON SMITH KÉPZŐMŰVÉSZETÉRŐL

http://www.eldritchdark.com/files/galleries/by-cas/hjv-14.jpg

Álomvilág

Clark Ashton Smith nem csupán író és költő volt, hanem rendkívül termékeny képzőművész is: rengeteg festményt, rajzot és kisplasztikát készített, s ezek közül sok közvetlenül kapcsolódik az irodalmi munkásságához. Színes festményein bizarr növények és gombák burjánzanak képzeletbeli világainak, Atlantisznak és Hyperboreának a tájain. Készített illusztrációkat a saját, illetve Lovecraft novelláihoz is, vízfestékkel és pasztellkrétával. Bár ezek a képek stilisztikailag eléggé nyersek, van bennük valami mélyen rejlő, primitív erő, és gyakran hasonlítják őket a szimbolista Odilon Redon festményeihez, különösen Redon kései színes korszakából. Clark Ashton Smithről írott memoárjában E. Hoffmann Price – maga is jelentős Weird Tales-szerző a Smith, Lovecraft és Howard köré csoportosuló irodalmi-baráti körből – így számol be róla, milyen benyomást tettek rá Smith képei, amikor először megpillantotta őket:

Ceruza – pasztell – vízfesték – tollrajzok különböző színű tintákkal, aprólékos részletességgel kidolgozva. Egyesek Smith szobrocskáinak kétdimenziós megfelelői voltak; mások valami furcsa növényi élet díszes és rendkívül stilizált ábrázolásai, mely mintha egybeolvadt volna az állatvilággal.

http://www.eldritchdark.com/files/galleries/by-cas/the_basilisk.jpg

A baziliszkusz

Talán még érdekesebbek Smith kisplasztikái, amelyek valóban nem túl nagyok, többnyire egy kézben elférnek. Egyesek, mint a címükből kitűnik, mítosz-entitások ábrázolásai – Cthulhu; Dagon; Tsathoggua; A kívülálló; Hastur –, mások bizarr fejek, hasonlóak a Húsvét-szigetiekhez. Ezek a szobrocskák, melyeket Smith a kaliforniai hegyekben talált ritka és furcsa kövekből faragott, majd a konyhai tűzhelyén égetett ki, a prekolumbián és polinéz törzsi művészet bizonyos formáit idézik. Price így emlékezik vissza rájuk:

Sok közülük emberszerű volt: szubhumán, félhumán, szuperhumán – groteszkül undok – intenzíven ördögi – bután tohonya – vészjósló – rosszindulatú – teljes alakok – büsztök – különálló fejek…

http://www.eldritchdark.com/files/galleries/by-cas/head-3.jpg

Kétarcú démon

Nem véletlen, hogy ezek az alkotások olykor a Lovecraft-kör szerzőit is megihlették. August Derleth az egyik legjobb mítosz-témájú novellájában (ezt viszonylagos dicséretnek tessék venni, mert egyébként pocsék író volt), amely a Something in Wood címet viseli, közvetlenül hivatkozik rájuk:

Ezek a részletek engem persze csak felületesen érintettek, mivel nem osztottam Wecter lelkesedését a primitív művészet iránt; de bevallom, megmagyarázhatatlan viszolygás fogott el, mikor Wecter párhuzamot vont a polipfejű lényt ábrázoló kőfaragvány és Smith munkái között. Kimondatlan kérdések nyomasztottak – ha ez a tárgy valóban több évszázados, mint Wecter utalt rá, és egyetlen ismert stílussal sem hozható kapcsolatba, hogyan lehetséges mégis, hogy Clark Ashton Smith modern szobrocskái ennyire hasonlítanak rá? – és nem több talán véletlen egybeesésnél, hogy a kőből faragott figurák, melyekhez Smith a saját rémtörténeteiből és költészetéből merített ihletést, ennyire nyilvánvaló párhuzamba állíthatók valaki másnak a művészetével, akit térben és időben mérföldek és esztendők százai választanak el tőle?

http://www.eldritchdark.com/files/galleries/by-cas/antehuman_groteque.jpg

Prehumán groteszk

Hogy Smith kisplasztikáival nincs minden rendjén, az magának Lovecraftnak is feltűnt, mikor kapott tőle ajándékba egy marokba való kőbálványt, aki az Eikon névre hallgatott. Következzék a hiteles, eslő kézből való beszámoló…

H. P. Lovecraft levele Clark Ashton Smithnek

Az új tér-idő hasadék hatvanhatodik örvényéből,
a halk kaparászás órájában,
1933. május 31.

Kedves Klarkash-Ton!

Úgy alakult, hogy az új lakóhelyemen a prehumán iszonyattal teljes Névtelen Eikon új funkciót nyert… könyvtámasz lett belőle egy széles, üvegajtós szekrény tetején, egy régimódi földgömb szomszédságában. Úgy érzem, mintha lassan, napról napra valami baljóslatú lopakodna az ily módon megtámogatott könyvekbe. Új, hátborzongató jelentések kezdtek beszivárogni a szövegbe – mondhatni a sorok közé –, és az ember mindeddig észre nem vett borzadályos sugalmazásokra bukkan a fejezetcímekben meg a látszólag ártalmatlan vonalakban, amiket az egymás alatt futó szavak rajzolnak ki. Egy teljesen jámbor csillagászati mű a legkimondhatatlanabb kozmikus iszonyatot szuggerálja, míg egy botanikai kézikönyv szörnyűséges gombákra és telepes növényekre célozgat, melyek még a Klarkash-Ton-képek szaturnuszi vegetációjánál is förtelmesebbek! És az Eikon melletti könyv szövege kezd szétzilálódni. Egyes szavak természetellenes módon kiugranak a többi közül, és amit összeolvas belőlük az ember, azt nem tanácsos elismételni vagy könnyelműen olvasgatni!

Maradtam Mnar elfeledett rítusában:
E’ch-Pi-El

http://www.eldritchdark.com/files/galleries/by-cas/the_nameless_entity.jpg

A névtelen entitás

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Kár, hogy a képek nem minden esetben élesek, bár ez nyilván nem a ti hibátok. Ez a szövegerész viszont megfogott, köszönet érte. smile

H. P. Lovecraft levele Clark Ashton Smithnek
Az Eikon melletti könyv szövege kezd szétzilálódni. Egyes szavak természetellenes módon kiugranak a többi közül, és amit összeolvas belőlük az ember, azt nem tanácsos elismételni vagy könnyelműen olvasgatni!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Katherine Grey olvasói méltatása a MesterMűvek klasszikus folyamáról:

2011 augusztusában indult útjára a Delta Vision kiadó MesterMűvek sorozata. Az első és mindmáig legtekintélyesebb alfolyamba, a Klasszikusokba remek szövegek kerültek be: a fantasy-, rémtörténet- és pulp-szerzők leghíresebbjeinek magyarul mindeddig kiadatlan, ismeretlen művei, illetve olyan szövegkorpuszok, amelyek a mindmáig legpontosabb szövegkritikai kiadásokból készültek. Számomra ez a Delta Vision legreményteljesebb és legkiválóbb sorozata régiségbúvár rémtörténetekkel, őshorrorokkal, különös történelmi kalandozásokkal, művekkel a romantika és a huszadik század modernizmusának határáról: mintaszerűen szerkesztett, gondolatébresztő és irodalomtörténeti szempontból is mérföldkövet jelentő művek csokra, amelyek ráadásul elképesztően élvezetesek.

A kötetek a következők:

1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök (Conan testvérei I.)
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek (Conan testvérei II.)
5. Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
6. M. R. James: Sötét örökség
7. Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek (Conan testvérei III.)
8. Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

A széria különlegessége, hogy leginkább a különböző, ma már muzeális értékkel bíró ponyvamagazinok közléseiből válogat, így nagyrészt elbeszélések és novellák találhatók benne, jegyzetekkel, kritikai megjegyzésekkel kísérve. A szerkesztők mindenben előnyben részesítik a szerzői ultima manust, vagyis a magyar sorozat munkatársai olyan kiadásokból dolgoznak a fordításokon, amelyek megtisztítják a magazinközléshez szerkesztők, epigonok, mindent-jobban-tudók által átírt szövegeket a rájuk tapadt idegen sallangoktól, s a jelen kiadás már az eredeti, szerzői műveket tartalmazza. Különösen igaz ez a Howard-kötetekre, amelyek hazánkban először a jelenleg is megjelenés alatt lévő amerikai kritikai kiadást követik.

Tartalmazzák a gyűjtemények ezen kívül a szerzők íróműhelyének titkait is: térképeket, szinopszisokat, alternatív és átírt befejezéseket, előmunkálatként születő tanulmányokat, szövegeket is olvashatunk bennük.

A fentiek miatt a MesterMűvek sorozatból ezt az alfolyamot tartom a legkülönlegesebbnek: lelkesen veszem és ajánlom mindenkinek. Ilyen még nem volt és nem is létezik más kiadóknál sem. A minőségre garancia a remek alkotóműhely, amelyet Kornya Zsolt vezet, a sorozat szerkesztődésének folyamataiba pedig izgalmasan vezet be ez a Fórum. Ez a széria tényleg teremthet rajongókat a zsánernek: például itt vagyok én egynek, akivel ez megesett...

A jövőben újabb Robert E. Howard-kötek várhatók, elsőként talán a Fekete Turlogh és a kelták, valamint M. R. James, Doyle és új felfedezendők is szerepelnek az ígéretlistán.

Én már alig várom őket.

Forrás: Katherine’s Bookstore

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ma született 108 éve Robert E. Howard, a valaha volt legnagyszerűbb író! Isten éltesse!

https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/t1/q71/935135_777731178920876_2086353193_n.jpg

Utoljára Isley szerkesztette (2014.01.22. 15:10:28)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

a kutya? smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:
AThompson írta:

Ha az angol nyelvű irodalomból egyet kellene ajánlani melyik lenne az?

Mindenképpen valamelyik enciklopédia. A leghasznosabb a két Clute-féle kézikönyv, ráadásul ezek legálisan fent vannak az interneten (SF és fantasy). ...
A Metagalaktika 7-tel légy óvatos, Lundwall monográfiája inkább dobbantónak jó, mint alapműnek. Nagyon elfogult az amerikai pulp-irodalom ellen, és mértéktelenül túlhangsúlyozza a nem-angolszász európai népszerű fantasztikum súlyát, pedig ez a 20. században egyértelműen a másodhegedűs szerepébe szorult vissza a zsáner történetében.


Köszönöm a segítséget! smile

Mivel jómagam is most kezdem az MM-eket olvasni és nem találtam ilyen kihívást bátorkodtam létrehozni egyet a Molyon, hátha ennyivel is hozzájárulhatnak a molyok a kultúrmisszióhoz. smile Ha a link off, szóljatok és törlöm is:
http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-mestermuveket

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@AThompson: Dehogy töröld, úgy látom, máris generált némi érdeklődést! smile Mi nem vagyunk aktívak a Molyon, legalábbis a közös Tükörálarc-nickünkön, ami kizárólag az itteni felületre lett kitalálva; szóval köszönjük szépen a segítséget!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Köszönöm a választ!

Tükörálarc írta:
Imi írta:

Hamilton, Dyalhis és Binder S&S történetei milyenek? Mennyire követői Howard-nak?

Dyalhis részben még Howard előtt alkotott, Burroughs nyomdokain haladva: amit ír, az lényegében planetáris románc.

Végül is Burroughs írásai nagy hatással voltak Howard írásaira, így a zsánerre is, de hogy lehet, hogy planetáris románcot is betesztek ebbe a miniszériába?
Esetleg a későbbiekben lehet majd másra is számítani Burroughs nyomdokaiból?

Tényleg Burroughs-al kapcsolatban találkoztam már a sword&planet kifejezéssel is, ezt a planetáris románc szinonimájaként használják vagy két különálló zsáner, ha igen akkor mi a különbség?

Tükörálarc írta:

Arról persze szó nincsen, hogy ezt mind ki lehetne adni a MesterMűvekben; inkább amolyan hall of fame-nek tessék tekinteni a zsáner Howard utáni korszakából.

Van Howard előtti korszaka is?

Olvastam, hogy Smith és Dunsany is írt S&S-t, ez mennyire állja meg a helyét?
Ha igaz, akkor Smith esetében melyik kötetben fogunk velük találkozni, Dunsany esetében pedig fogunk-e velük találkozni?

Sterling E. Lanier két Hiero és Ted C. Rypel Gonji történetei milyenek?
Esetleg van esélyük a megjelenésre?

Utoljára Imi szerkesztette (2014.01.22. 21:57:07)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

@AThompson: Dehogy töröld, úgy látom, máris generált némi érdeklődést! smile Mi nem vagyunk aktívak a Molyon, legalábbis a közös Tükörálarc-nickünkön, ami kizárólag az itteni felületre lett kitalálva; szóval köszönjük szépen a segítséget!

No akkor marad. smile Remélem, hogy generál valamennyi ismertséget a sorozatnak, igazán megérdemelné. Például jobban felfutott, mint szegény szépreményű Robert Graves kihívásom. big_smile Tükörálarcnak pedig igencsak lenne hely a Molyon, kiválóak a szemelvények amik ide kikerülnek.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

Végül is Burroughs írásai nagy hatással voltak Howard írásaira, így a zsánerre is, de hogy lehet, hogy planetáris románcot is betesztek ebbe a miniszériába?

A kard és boszorkányság-miniszériánk terve még alakulófélben van, korántsem dőlt el, hogy milyen szerzőket veszünk bele és milyen összeállításban. Dyalhis szerepel több fentebb hivatkozott klasszikus s&s-antológiában, és ezen az alapon egyes Tükörálarcok azt javasolják, vegyük be őt is. Mások szerint akár egy önálló kötetre is elegendő anyagot adna, még folyik róla a vita, hogy melyik folyamban. És persze felvetődött egy planetáris románc-miniszéria ötlete is.

Imi írta:

Esetleg a későbbiekben lehet majd másra is számítani Burroughs nyomdokaiból?

Lásd az előző választ. smile Akit ezen a vonalon mindenképpen szeretnénk behozni a MesterMűvekbe, az Leigh Brackett, és többen javasolnak közülünk egy tematikus miniszériát is. Kérdés, hogy nem zsúfolnánk-e túl vele a klasszikus folyamot, hiszen a planetáris románc máshová nemigen illeszthető be (félúton állván a SF és a fantasy között). Nem is beszélve arról, hogy Brackett művei önmagukban kiadnának egy szerzői miniszériát. Szóval ötletek vannak bőséggel; hogy mi és milyen módon valósul meg közülük, az egyelőre kérdéses.

Imi írta:

Tényleg Burroughs-al kapcsolatban találkoztam már a sword&planet kifejezéssel is, ezt a planetáris románc szinonimájaként használják vagy két különálló zsáner, ha igen akkor mi a különbség?

A két kifejezés ugyanazt jelenti. Az alzsánerek megjelölésére én szívesebben használom azokat a változatokat, amik nem „kard-és-valami” összetételűek (pl. kard-és-boszorkányság helyett kemény fantasy, kard-és-bolygó helyett planetáris románc, kard-és-szandál helyett peplum), mivel ezek gördülékenyebben illeszkednek a magyar nyelvezetbe.

Imi írta:
Tükörálarc írta:

Arról persze szó nincsen, hogy ezt mind ki lehetne adni a MesterMűvekben; inkább amolyan hall of fame-nek tessék tekinteni a zsáner Howard utáni korszakából.

Van Howard előtti korszaka is?

A kommersz fantasztikum alzsánereit időrendileg úgy lehet a legáttekinthetőbben tagolni, ha generációkra osztjuk őket, és a kemény fantasy (s&s) esetében az első ilyen generáció egyidős Howarddal (Talbot Mundy, Henry Kuttner, C. L. Moore, Clifford Ball, Norvell W. Page, David H. Keller, H. Warner Munn és mások). Persze Howard tragikus halála miatt ők szinte mind évtizedekkel tovább tevékenykedtek nála, olykor egészen a hetvenes évekig.

Imi írta:

Olvastam, hogy Smith és Dunsany is írt S&S-t, ez mennyire állja meg a helyét?

Dunsany írt néhány olyan novellát, amelyek proto-s&s-nek tekinthetők (Sacnoth, Thangobrind, Welleran, stb.), Smith pedig aránylag gyakran használt az írásaiban s&s-elemeket, de sohasem egyszerre az összeset, egyes alapvető ismertetőjegyek szinte mindig hiányzanak. Például a hős nála általában nem tudja rákényszeríteni az akaratát a világra, és a cselekmény végén elbukik (olykor még hamarabb is).

Imi írta:

Ha igaz, akkor Smith esetében melyik kötetben fogunk velük találkozni, Dunsany esetében pedig fogunk-e velük találkozni?

Smithnél már nemsokára, a Sarki regékben: ugyanis több ilyen novellája a Hyperborea-ciklusba tartozik. Dunsanyre kicsit tovább kell várni, az ő entrée-ját a Lovecraft világa-miniszéria Álomvilágok munkacímű kötetébe tervezzük. Oda viszont mindenképpen beválogatjuk majd a szóban forgó írásokat.

Imi írta:

Sterling E. Lanier két Hiero és Ted C. Rypel Gonji történetei milyenek? Esetleg van esélyük a megjelenésre?

A Gonji-regények csikorgóan kemények és nagyon sötét hangulatúak, az alternatív történelmet vegyítik a brutális kultúrsokk-élménnyel. A jobbára filmkritikusként ismert Rypel akkor publikálta őket, amikor a zsáner iránti érdeklődés a mélyponton volt, ezért az elfeledett gyöngyszemek sorsára jutottak. Ha magyarul is hozzáférhető párhuzamot kellene keresnem rájuk, elsőnek Joe Abercrombie műveit említeném. Ami a zsánerbesorolást illeti, itt inkább a low (mély) fantasy volna a megfelelő, mivel a könyörtelenül realista környezet- és társadalomábrázolás elég messze áll a hard (kemény) fantasyre jellemző stilizáltságtól.

A Hiero-könyvek abba az alzsánerbe tartoznak, amit leginkább posztapokaliptikus planetáris románcként lehet meghatározni: a helyszín a szinte felismerhetetlenné vált Föld a civilizáció összeomlása után, és a képletbe új tényezőként belép a pszi-képességként racionalizált mágia. Magyar nyelven olvasható analógiaként A csillagember fia kínálkozik André Nortontól, de születtek ebben az alzsánerben hosszú regényciklusok is, például Robert Adams Lovasklánok-sorozata. Még Gemmell is írt ilyesmit, a Jon Shannow-regényeket, amiket utólagos visszakötéssel integrált az Arthur-mondakört feldolgozó Hatalomkövek-ciklusába (vagyis lényegében fantasyvé alakított át). Lanier ebben a társaságban a kevésbé nyers megközelítést képviseli, egyes momentumokban Jack Vance-szel rokonítható.

Esély pedig mindenre van, de praktikus szempontból ésszerűbb, ha előbb az épp kéznél lévő munkát végezzük el, csak utána ábrándozunk a jövő lehetőségeiről. smile

AThompson írta:

Tükörálarcnak pedig igencsak lenne hely a Molyon, kiválóak a szemelvények amik ide kikerülnek.

Tükörálarc promóciós célzattal lett kitalálva, a MesterMűvek sorozat támogatására. Itt, a kiadó honlapján ez teljesen rendben van, de egy közösségi portálon érzésem szerint kissé cinkes lenne. Egyénileg sokan jelen vannak közülünk a Molyon, de ott ki-ki a saját személyes ízlését és véleményét képviseli, mindenféle fölvetődő témában: fura is volna, ha egyszerre bevonulnánk holmi mesterműves falanxként… tongue

A molyos MesterMűvek-kihívásról:

AThompson írta:

Remélem, hogy generál valamennyi ismertséget a sorozatnak, igazán megérdemelné. Például jobban felfutott, mint szegény szépreményű Robert Graves kihívásom. big_smile

Ahogy elnézem, pillanatnyilag úgy fest a helyzet, hogy átlag óránként csatlakozik hozzá egy moly – pedig esküszöm, nem mozgósítottunk az ügy érdekében. smile Az iram idővel nyilván vissza fog esni, ahogy az érdeklődők sorra bejelentkeznek; mivel azonban nem vagyunk mentesek a hiúság bűnétől, egyelőre vigyorgunk és hízik a májunk. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Ha már a Molynál tartunk… Úgy tűnik, a MesterMűvek nem szezonáru, mivel időről időre a sorozat régebbi köteteiről is születnek új olvasói méltatások. Íme, az eddig még begyűjtetlen visszajelzések a klasszikus folyamról:

rheinfuss olvasói méltatása Robert E. Howard: Kull király és az ősök c. művéről (MM Klasszikusok 01.):

Számomra korábban teljesen ismeretlen volt Howard munkássága – még Conan-történeteket sem olvastam. A Deltavision Mesterművek-sorozata viszont felkeltette az érdeklődésemet, és nem is bántam meg. Rendkívül igényes válogatás, logikusan, átgondoltan szerkesztett, amiben Kornya Zsoltnak van elévülhetetlen érdeme. Élmény volt olvasni, így lassan beszerzem a többi Howard-válogatást is. smile

Értékelés: 5 csillagból 4
Forrás: moly.hu

rheinfuss olvasói méltatása Montague Rhodes James: Szellemjárás Angliában c. művéről (MM Klasszikusok 02.):

Sajátos hangulatú (néhol felrémlenek Lovecraft novellái is, aki nagyra becsülte James munkáit), egyenletesen magas színvonalú rémtörténetek. Nem sodró lendületű történetek, de annál inkább élvezetes olvasmányok azoknak, akik a kissé lassabb történetmesélést kedvelik.

Értékelés: 5 csillagból 4
Forrás: moly.hu

Péter_Benkóczki olvasói méltatása Jack London: Kóbor csillag c. művéről (MM Klasszikusok 03.):

Bevallom, félve vettem meg ezt a könyvet is, mint szinte mindegyik külföldi íróét. Valójában majdnem csak azért, hogy a sorozat ne legyen hiányos. smile És ekkorát csalódni! Jack London eme regénye valami pazar élmény. Mi sem bizonyítja jobban, hogy két nap alatt elfogyasztottam. De valamikor még biztos újból előveszem, mert nagyon jó – és valóban, szükség van a sötétségre, hogy értékelni tudjuk a fényt…

Értékelés: 5 csillagból 5
Forrás: moly.hu

Laren_Dorr olvasói méltatása Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni c. művéről (MM Klasszikusok 05.):

Az idei év meglepetése volt számomra ez a könyv. Bevallom, eszembe sem jutott volna megvenni egy Conan Doyle kötetet, ha nem a Mesterművek sorozatban jelenik meg, de mivel vakon bízok a sorozat mögött álló alkotói műhely értékítéletében és tudásában, bíztam benne, hogy valóban egy mesterműért adom ki a pénzem és nem fogok csalódni. És lőn…

Conan Doyle valami elképesztően olvasmányosan ír. Novelláinak van egyfajta ódon íze is, ami tökéletesen passzol a rémtörténetek zsáneréhez. A gyűjteményes kötet remekül lett összeválogatva: változatos írások, négy tematikus blokkra felfűzve. Kapunk itt múmiát, kísérteteket, egzotikus, borzongató kalandokat, vérfagyasztó módon elkövetett bűntetteket, akasztófahumort és még sorolhatnám. A leggyengébb novellát is simán érdekes volt olvasni.

Külön kiemelném a Chateau Noir utolsó ura című írást, melynek címszereplője egyetlen monológgal nagyobb feszültséget tudott teremteni, mint száz Hannibal Lecter. Számomra a leghatásosabb darab volt a kötetből.

Hideg téli estékre tökéletes választás ez a könyv, amihez meleg tűzhely és testes bor vagy konyak dukál, hogy hűek maradjunk a benne szereplő angol úriemberek szelleméhez. Ha Conan Doyle-nak van még egy válogatásra való, legalább ilyen jó fantasztikus története, én biztosan vevő lennék rá.

Értékelés: 5 csillagból 4 és fél
Forrás: moly.hu

fiszi olvasói méltatása Clark Ashton Smith: Gonosz mesék c. művéről (MM Klasszikusok 08.):

A történetek eredetisége és a karakterek kidolgozottsága nem valami nagy szám, de a nyelvezet és a hangulat kárpótol. Nem erre számítottam, de minden történet erősen vizuális és – mint az előszóban is említették – költői volt.

Értékelés: 5 csillagból 3 és fél
Forrás: moly.hu

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

"Ha már a Molynál tartunk… Úgy tűnik, a MesterMűvek nem szezonáru, mivel időről időre a sorozat régebbi köteteiről is születnek új olvasói méltatások. "

Persze, hogy nem az smile Az idő elteltével mindig lesznek új emberek, akik felfedezik maguknak a sorozatot, így ez egy hosszútávú befektetés smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

clive írta:

"Ha már a Molynál tartunk… Úgy tűnik, a MesterMűvek nem szezonáru, mivel időről időre a sorozat régebbi köteteiről is születnek új olvasói méltatások. "

Persze, hogy nem az smile Az idő elteltével mindig lesznek új emberek, akik felfedezik maguknak a sorozatot, így ez egy hosszútávú befektetés smile

Hehe, valóban telibe találtad... smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Ha már a Molynál tartunk… Úgy tűnik, a MesterMűvek nem szezonáru, mivel időről időre a sorozat régebbi köteteiről is születnek új olvasói méltatások. Íme, az eddig még begyűjtetlen visszajelzések a klasszikus folyamról:

Abszolút nem, és nagyon sokat hozzátesz az a fajta kiadói determináció is, hogy ugyan - ahogy azt több helyen kommunikáltátok - jelenleg pénzügyileg nem éri meg a sorozat, de ennek ellenére ott vannak a polcokon az MM kötetek. No most, ha zsáneren belül valamiből azonos sorozat neve alatt a 15. könyv jelenik meg az egy idő után elkezdi érdekelni az embereket és mivel az MM láthatóan jó ezért meg is tarthatja a népeket. smile Gerillamarketingként szóbajöhetnének olyan megoldások is, hogy a borítóméret atlasznagyságúra változtatásával a polcokon lévő kiadványok nyers tömege legyen a döntő. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

OFF, de tegnap Rejtőt olvastam, és felvetődött bennem egy kérdés. Magyarországon, ugye, 1920-tól durván '44-ig tartott a magyar ponyva aranykora. Cowboy, detektív, légiós és szerelmes regények születtek nagy számban. Ezek füzetekben jelentek meg, nem magazinokban, és a magyar szerzők inkább a német és/vagy francia nyelvben voltak járatosak (ha egyáltalán). Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a hazai ponyvaregény-írók ismerték, netán figyelemmel követték a korabeli (vagy nem sokkal korábbi) amerikai ponyvamagazinok tartalmát? (Ha másért nem is, hát az "echte" vadnyugati, és a túlnyomórészt angolszász környezetben játszódó western/bűnügyi tematika kapcsán?) Tudhattak arról, hogy a tengerentúlon már fantasy/dark fantasy vonal is létezik ebben az időben, Howard és HPL nyomdokain?

Utoljára wolferine szerkesztette (2014.01.23. 08:30:17)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a hazai ponyvaregény-írók ismerték, netán figyelemmel követték a korabeli (vagy nem sokkal korábbi) amerikai ponyvamagazinok tartalmát?

Nem igazán vagyok szakértője az aranykori magyar városi ponyvának, de annyi bizonyos, hogy elsősorban német mintákat követett, már csupán a szerzők és a kiadók személyes hátteréből fakadóan is: ez volt az a kultúra, amelyben a legotthonosabban mozogtak. Az amerikanizált máz a népszerű kortárs filmek miatt került a kiadványokra, és mint a jenkikkel csatázó apacsok gyakori példája mutatja, nem túl vastag rétegben. smile A korszak vége felé azonban megjelentek bizonyos közvetlen amerikai hatások: Burroughs például eljutott Magyarországra, méghozzá nemcsak Tarzan, hanem John Carter is.

Fejlődését tekintve a magyar ponyva erős fáziseltolódással követte a nyugatit: a világháború előestéjén a penny dreadful-szakaszban járt, aminek a napja odaát már jó fél évszázada leáldozott. De már léteztek olyan kiadványok, mint az Áller Családi Lapja, amelyek a 19. század végi ős-pulpokéhoz hasonló fülkét foglaltak el a piacon, és ha nem következik be a sajtó meg a könyvkiadás teljes államosítása, idővel kifejlődhettek volna belőlük a szakosodott magyar ponyvamagazinok.

A fölvetés mindazonáltal nagyon jó, és attól tartok, nem lehet adekvát választ adni rá egy ilyen rövidre szabott, tapogatózó jellegű posztban: alaposabb utánajárást és vizsgálódást igényel.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

A fölvetés mindazonáltal nagyon jó, és attól tartok, nem lehet adekvát választ adni rá egy ilyen rövidre szabott, tapogatózó jellegű posztban: alaposabb utánajárást és vizsgálódást igényel.

Ha valamelyik Tükörálarc esetleg ezt a feladatot is bevállalná (a már meglévők mellett), és idővel beszámolna az eredményről, nagyon megköszönném!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Ha valamelyik Tükörálarc esetleg ezt a feladatot is bevállalná (a már meglévők mellett), és idővel beszámolna az eredményről, nagyon megköszönném!

Rendben, akkor igyekszünk megtenni, ami tőlünk telik. wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Rendben, akkor igyekszünk megtenni, ami tőlünk telik. wink

Előre is köszönöm! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Jönnék én is kérdezni smile

http://geekz.blog.hu/2014/01/22/the_devil_rides_out
"De Richleau neve manapság nem sokaknak mondhat bármit is, pedig az előző század derekán alkotó, hallatlanul sikeres brit ponyvaíró, Dennis Wheatley egyik legnépszerűbb, közel tucatnyi regényt megért figurája. Kicsit D'Artagnan, kicsit Van Helsing, kicsit Sherlock Holmes, és mindig, minden körülmények között nagyon talpraesett hős volt ő, aki zsánerről zsánerre ugrálva hol világi bűnügyekkel, hol okkult veszedelmekkel dacolt."

Ez alapján érdekesnek tűnik a karakter. Valamelyikőtöknek a stábból volt hozzá már szerencséje?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Dennis Wheatley igazából a MesterMűvek még csupán távlati elképzelés formájában létező Kaland folyamába illenék, mivel a művei egy-egy adott hősre fókuszáló ciklusokat alkotnak (ilyen Duc de Richleau is), ahol az egymáshoz elég szorosan kapcsolódó kalandoknak csak nagyjából egynegyede tartalmaz természetfölötti elemeket. Nem ígérkezik könnyűnek a romlatlan szövegek beszerzése sem, mivel a modern Wheatley-kiadások (beleértve az e-verziókat is) brutálisan cenzúrázva jelentek meg: nem csupán minden olyasmit húztak ki belőlük, ami rasszizmusnak értelmezhető, hanem – elég megdöbbentő módon – a kommunizmust bíráló megnyilatkozásokat is. Duc de Richleau hátteréből és személyiségéből (aki ugyebár fiatal korában fehérgárdistaként harcolt Gyenyikin hadseregében, az első nyomtatásban megjelent kalandja pedig Szovjet-Oroszországban játszódik) gyakorlatilag kiradíroztak egy komplett összetevőt, és amikor először találkoztam vele egy ilyen megcsonkított műben, furán féloldalas karakternek tűnt, tisztázatlan motivációkkal.

Félreértések elkerülése végett, néha én is elég beszűkültnek találom Wheatley világábrázolását, különösen a kései műveiben, ahol orrvérzésig mantrázza azt a meglehetősen együgyű szlogent, miszerint „hosszú hajú hippik = sátánisták”. Szerkesztőként azonban az a szakmai alapelvem, hogy egy halott (tehát védekezésképtelen) író szövegébe bármiféle ideológiai megfontolásból belebarmolni ocsmány és etikátlan dolog, ráadásul az olvasó tudatos megvezetése. Ha nem tetszik a könyvben tükröződő világnézet, akkor nem publikáljuk; de a profit reményében nem teszünk erőszakot egy tiltakozni már nem tudó alkotó szellemi örökségén. A kommunistaellenes tartalom kicenzúrázását pedig tényleg nem értem; talán a Bloomsburynél valami elkésett társutas tökfejt bíztak meg a Wheatley-hagyaték szerkesztésével?