Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Az Analog H egy rendkívül színvonalas SF-fanzin volt, amely hat számot ért meg 1983 és 1985 között, a Móricz Zsigmond Gimnázium KISZ szervezetének kiadványaként – illetve hetet, ha beleszámítjuk ugyanezen intézmény Fáklya c. lapjának 1982-es SF különkiadását, amely gyakorlatilag a próbaszámnak felel meg. A szerkesztőséget fémjelző főbb nevek: Gáspár András, Teplán Attila, Hajnal Péter, Cselőtei László és – a kifáradás tüneteit mutató hatodik számnál – Csík Csaba. Könyv- vagy újságárusi forgalmazásba a fanzin sohasem került, az évek rostáján unikumként fennakadt példányait ma gyilkosság vagy súlyos testi sértés révén lehet beszerezni.

(Egyébiránt az Analog H szolgáltatta az apropót Gáspár András és Nemes István megismerkedéséhez; István ebben a posztban számol be ennek a körülményeiről.)

Köszönöm szépen! A házi gyűjteményemből így valószínűleg kimarad, de legalább képben vagyok vele. smile

@clive: Valamelyik topcban ez már felmerült, elsősorban jogi (+anyagi) akadályai vannak.

Utoljára Razor szerkesztette (2014.01.29. 21:21:23)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

clive írta:

Martinnak nem lehetne egy önálló kötetet kerekíteni? smile

Már fölmerült az ötlet, volt is róla egy szép hosszú thread innentől. Az ügy lényegét Vigasz foglalta össze:

Vigasz írta:

Ja Martin. Azt megpróbáltuk, de mereven elzárkóztak előle. Azt mondták, ők akarnak összeállítani novelláskötetet, és majd csak azt lehet lefordítani magyarra. Azt gondolták, ez nagy üzlet, és most kell lenyúzni róla még egy bőrt. Mi elfogadtuk, de amúgy sem tehettünk mást.
Mostanra lapoztunk, és már nem is térnénk vissza a dologra.
Az fontos, hogy ez nem egy magyar kiadón, hanem a külföldi jogtulajdonos miatt alakult így.
Vagy esetleg a magyar ügynökség miatt, mert természetesen vannak olyan kiadók/írók/ügynökök, akikkel direktben még tárgyalni sem lehet.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Viszont hogy ne rossz hírrel zárjam a napot: első blikkre úgy tűnik, jó rajtot vesz az olvasók körében a Bűvölet. Shanara így ír róla a januári várólistáján:

Orson Scott Card Bűvölet című regénye a MesterMűvek Fantasy névvel jelzett kiadói sorozat 4. kötete. Nem kell megijedni, mert ez egyébként önálló regény, csak a kiadó számmal jelzi, hogy hol is tart a sorozat. Az író ebben a könyvében Csipkerózsika időtlen meséjét alakítja át egy eredeti hangvételű, romantikával és kalanddal átitatott fantasyvé. Olvastam már belőle idézeteket és bevallom és azonnal elvesztettem az eszemet tőlük. Előtte is a "kell" kategóriába soroltam a könyvet, de ezután az "azonnal akarom" besorolás villog a szemem előtt.

A regény egyébként már megjelent.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Viszont hogy ne rossz hírrel zárjam a napot...

Napzárásról szó sincs, csak RR vonult vissza. (Reméljük, aludni.) big_smile Akinek bármi kérdése van, ne fogja vissza magát: tartunk éjszakai ügyeletet. wink

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Turner írta:

Az Emphyrio egyébként milyen? Megállná a helyét esetleg a SF folyamban?

Ritka madár. Az Emphyrio egy szomorú sci-fi. Ezt az érzést a zsáner valahogy soha nem tudta rendesen megfogni, egyszerűen hiányzik a legtöbb fantasztikus író eszköztárából és gondolkodásából; Vance is azért tudja megidézni, mert igazából mindig kívülálló volt. A regény szomorúsága nem rettentő tragédia, nem ''dark'', és nem az olvasó szánalmára játszik, hanem a veszteség mindent betöltő érzete, ami a főhőst és ellenfeleit egyaránt eléri. A könyv utolsó harmada és kurta-furcsa, a katarzistól elég távol álló lezárása igazi vanciánus mestervágás; tökéletlen, elnagyolt, nem ad okot az elégedettségre, és pont ez teszi igazán naggyá.

Ezen túllépve Vance szociológiai sci-fijei közé tartozik, és azok bevett szerkezetét követi: egy félig-meddig abszurd elgondolásokra épített, de magában működőképes elképzelt társadalmat állít szembe egy eltökélt, szorgalmas fiatalemberrel, aki a rendszer belső hibáit kihasználva, időnként játékstruktúrákban gondolkodva a végsőkig is hajlandó elmenni az igazáért.

Bónusz: a bauredeli száműzetés-rituálé elvetemült eleganciája.

„Five phyle, or levels of achievement, were stipulated: Base, Second, Third, Fourth, Fifth. Base became known as Brood; Second, the Wedge; Third, less frequently, Arrant; and Fourth, Verge. When the original Grand-Union group organized the Amaranth Society, Fifth became Amaranth.” – Jack Vance: To Live Forever

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Köszi a Martinos választ, úgy tűnik átsiklottam felette. Gondolom tényleg ez lehet  a háttérben, hogy addig akarják megfejni, ameddig tart a Trónok harca láz.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Könyvekről – avagy kitekintés a MesterMűveken túlra

Viszont ha már George R. R. Martinnál tartunk… Juraviel.Ihuan.Bedvin kérdezte tőlünk még 2013. januárjában:

Juraviel.Ihuan.Bedvin írta:

Részben Kornya Zsoltot is kérdezném a Tükörálarcok közül smile, hogy nem tervezitek-e a MesterMűvek között kiadni GRRM Lázálom című regényét? Tudom, hogy Zsolthoz annak idején csak úgy odavágták a "ferdítést" az utolsó pillanatban, és ha jól emlékszem, a LFG.hu Martin fórumán régebben pozitívan nyilatkozott róla a tekintetben, hogy Martin újszerűen tudta ábrázolni és megközelíteni a vámpírok világát (is).

Nohát, mi ugyan nem adtuk ki, más viszont igen. És úgy tűnik, nagyságrendekkel jobb minőségben, mint az első magyar változat volt, a halódó Valhalla Páholy elfuserált tálalásában. Független méltatók véleménye szerint:

Shanara: G. R. R. Martin: Lázálom
Fantazmo: George R. R. Martin: Lázálom

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Lenne kettő kérdésem.
Tervezitek egyszer újra kiadni Otfried Preussler: Krabat a fekete malomban című könyvét? Már sehol nem kapható, csak az antikváriumban.

OFF! A másik kérdés: Brent Weeks: Éjangyal trilógiája a fantasy melyik alműfajába tartozik? Tükörálarc le tudnád írni a véleményedet róla a hibáival és az erősségeivel együtt? (Persze csak ha olvastad vagy ismered.)

Köszönöm!

Utoljára Nebulo szerkesztette (2014.02.02. 19:38:56)

"Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver."

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Nebulo írta:

Tervezitek egyszer újra kiadni Otfried Preussler: Krabat a fekete malomban című könyvét? Már sehol nem kapható, csak az antikváriumban.

Tematikailag éppenséggel illene sorozat koncepciójába, de mi most inkább régibb és Magyarországon kevésbé ismert fantasztikus szerzőkben gondolkodunk, illetve igyekszünk visszavenni a másodpublikációk súlyát a MesterMűveken belül.

Nebulo írta:

A másik kérdés: Brent Weeks: Éjangyal trilógiája a fantasy melyik alműfajába tartozik?

Low fantasy. Ez az irányzat a klasszikus high fantasyre való ellenreakcióként jött létre mintegy negyedszázada: jellemzően ugyanazokat a műfaji kereteket és narratív íveket használja (regényciklusok, illetve grandiózus-apokaliptikus fejlődésregények), ám a fiktív világot idealizálás helyett nyers és kíméletlen realizmussal ábrázolja, továbbá előszeretettel nyúl egy sor olyan témához, amit a high fantasy hagyományosan tabuként kezel, a társadalmi konfliktusoktól és a szlenges nyelvezettől kezdve a szexen és a grafikus erőszakon keresztül egészen a súlyosan sebzett pszichéjű hősökig. Weeks ennek az alzsánernek egyik legkiemelkedőbb képviselője, bár a Fényhozó-ciklusát személy szerint ötletesebbnek és kiforrottabbnak érzem az Éjangyal-trilógiánál.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Tematikailag éppenséggel illene sorozat koncepciójába, de mi most inkább régibb és Magyarországon kevésbé ismert fantasztikus szerzőkben gondolkodunk, illetve igyekszünk visszavenni a másodpublikációk súlyát a MesterMűveken belül.

1972-es könyv. Utoljára 1985-ben volt kiadva Magyarországon. Ezért kérdeztem, de értem az álláspontotokat. Kíváncsian várom a jövőbeli kiadandó MM könyveket.

Tükörálarc írta:

Low fantasy. Ez az irányzat a klasszikus high fantasyre való ellenreakcióként jött létre mintegy negyedszázada: jellemzően ugyanazokat a műfaji kereteket és narratív íveket használja (regényciklusok, illetve grandiózus-apokaliptikus fejlődésregények), ám a fiktív világot idealizálás helyett nyers és kíméletlen realizmussal ábrázolja, továbbá előszeretettel nyúl egy sor olyan témához, amit a high fantasy hagyományosan tabuként kezel, a társadalmi konfliktusoktól kezdve a szexen és a grafikus erőszakon keresztül a súlyosan sebzett pszichéjű hősökig. Weeks ennek az alzsánernek egyik legkiemelkedőbb képviselője, bár a Fényhozó-ciklusát személy szerint ötletesebbnek és kiforrottabbnak érzem az Éjangyal-trilógiánál.

Köszönöm, erre én is gondoltam, de nem tudtam eldönteni, mert sok vonást átvesz a high fantasy-ból. Még nem olvastam az írótól a Fényhozó-ciklust, de ha azt mondod jobb mint az Éjangyal-trilógia, akkor hamarosan beszerzem.
Vannak még low fantasy írók, akik fiktív fantasy világba helyezik a történetüket? George R. R. Martin, Brent Weeks, és Steven Erikson műveit ismerem, de legalábbis hallottam róluk. (Közülük csak Weeks-től olvastam könyveket.)

"Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver."

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Nebulo írta:

Vannak még low fantasy írók, akik fiktív fantasy világba helyezik a történetüket? George R. R. Martin, Brent Weeks, és Steven Erikson műveit ismerem, de legalábbis hallottam róluk.

Glen Cookot és Joe Abercrombie-t tudom még javasolni, mindkettejüktől adtak már ki könyveket magyarul is. Martin és Erikson inkább azt a tendenciát képviseli, amikor a szerző tudatosan közelíteni próbálja egymáshoz a két alzsánert - high és low -, amelyek eredetileg egymás sarkos antipódusai voltak.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Kultúrcsemege

JOHN BRUNNER: A FEKETE RUHÁS UTAZÓ
(The Compleat Traveller in Black)

könyvajánló
...

Az ismertetőd felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, nézegettem, hogy meg lehet-e venni e-book formában (vagy megrendelni), de nem írják sehol, hogy melyik tartalmazza mind az öt novellát.
Az egyik verzió fülszövegénél viszont már hat történetről írnak:

In THE COMPLEAT TRAVELLER IN BLACK six linked tales, comprising one of Brunner's rare ventures into fantasy, relate the legend of a man with many names, who travels the world with a staff made of light and performs his eternal duty by bringing order in a world filled with chaos. What he dispenses is always asked for but not always welcomed by the recipients. And the world becomes, step by slow step, a better place for those who remain.

http://www.amazon.com/Compleat-Travelle … B00EKRLHBA

Ez lehet a teljes verzió?

Utoljára Vysotsky szerkesztette (2014.02.02. 22:15:54)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Vysotsky írta:

Az ismertetőd felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, nézegettem, hogy meg lehet-e venni e-book formában (vagy megrendelni), de nem írják sehol, hogy melyik tartalmazza mind az öt novellát.
Az egyik verzió fülszövegénél viszont már hat történetről írnak:

http://www.amazon.com/Compleat-Travelle … B00EKRLHBA

Ez lehet a teljes verzió?

Lássuk csak… Nekem az 1987-es Methuen kiadás van meg; az, amelyiknek a borítóképe a posztban közvetlenül a cím után következik. Ez öt novellát tartalmaz, sorrendben: Imprint of Chaos; Break the Door of Hell; The Wager Lost by Winning; The Things That Are Gods; és Dread Empire.

Elméletileg nem lenne kizárva, hogy Brunner 1987 után írt még egy történetet (1995-ben hunyt el, épp amikor díszvendégként részt vett az éves WorldConon), erről azonban nem tud sem a novellaciklus wikilapja, sem az Internet Speculative Fiction Database. Erősen kétlem, hogy ők tévednek és az általad belinkelt Kindle-kiadás figyelemfelkeltő szövegének van igaza. Ezeket a „blurb” néven ismert kvázi-reklámokat nem a szerkesztők írják, hanem a kiadói marketingesek, akik ritkán tartoznak a komolyabb irodalmi szaktekintélyek közé. Az illető vélhetőleg bakot lőtt, amikor hat egymáshoz kapcsolódó novellát ajánlott az olvasók figyelmébe öt helyett. (Az tuti, hogy nem olvasta el rendesen a könyvet, különben nem írna a végkifejletről olyan marhaságot, hogy "and the world becomes, step by slow step, a better place for those who remain".)

A bővített összkiadást az különbözteti meg a korábbi verziótól, hogy a cím előtt szerepel a „compleat” jelző, illetve a „traveller” szót hosszú l-lel írják, brit ortográfia szerint. A magam részéről valószínűnek tartom, hogy mindegyik kiadás teljes, amelyik ezzel a címváltozattal jelent meg; és hogy a hatodik novella nem létezik, csak valakinek megszaladt a billentyűzete. (Amennyiben mégse volna igazam, feltétlenül adj hírt róla, mert egy lappangó vagy hagyatékból publikált történet engem is fölöttébb érdekelne! big_smile )

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Glen Cookot és Joe Abercrombie-t tudom még javasolni, mindkettejüktől adtak már ki könyveket magyarul is. Martin és Erikson inkább azt a tendenciát képviseli, amikor a szerző tudatosan közelíteni próbálja egymáshoz a két alzsánert - high és low -, amelyek eredetileg egymás sarkos antipódusai voltak.

Köszönöm az ajánlást. Nagyon jó véleményeket hallottam Joe Abercrombie: Az első törvény-trilógiájáról. A másik írót sajnos nem ismerem, de utána nézek.

Utolsó pár kérdés. Michael J. Sullivan milyen fantasy könyveket ír? Gondolkodtam rajta, hogy beszerzem őket.
Ezen kívül ami még érdekel. Mark Lawrence és Peter V. Brett könyvei dark fatasy-k? Bandon Sanderson és Robin Hobb milyen alzsánerben írnak?
Köszönöm előre is a válaszokat.

Utoljára Nebulo szerkesztette (2014.02.02. 23:28:30)

"Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver."

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Nebulo írta:

A másik írót sajnos nem ismerem, de utána nézek.

Glen Cookot nagyon tudom ajánlani neked, a Fekete Sereg-ciklus első regényét én fordítottam magyarra, és nem csupán halálosan élvezetes meló volt, hanem komoly szakmai kihívás is; ha lenne még szükségem a hazai szcénában fordítóként referenciamunkára, ezt nyújtanám be a névjegyem mellett. smile Ha érdekel, itt egy rövid, de velős ismertető a sorozat magyarul megjelent három kötetéről.

Nebulo írta:

Mark Lawrence és Peter V. Brett dark fantasy-t ír?

Hát ők ketten azért alacsonyabb ligában fociznak, mint a föntebb nevesített szerzők. Lawrence low fantasyt próbál írni, de elég vegyes sikerrel, az én róla szerzett benyomásaim nagyjából ennek a méltatójának a véleményével vágnak egybe. Amit meg Brett produkál, azt leginkább a klasszikus sulimenzák „mindent bele”-leveséhez tudnám hasonlítani; a könyveit állítólag a New York-i metrón utazgatva írta, ez talán csak urbánus legenda, de ha a szöveg kimunkáltságából indulunk ki, akár még igaz is lehet.

Nebulo írta:

Még egy utolsó kérdés. Michael J. Sullivan milyen fantasy könyveket ír?

Klasszikus high fantasyt, stabil és megbízható iparosszinten, itt-ott elegáns variációkkal. Jakirte Jak Cyr – aki erre a fórumra is be-be szokott nézni – nagyon korrekt és jól fókuszált ismertetőket írt a három magyarul publikált könyvéről itt, itt és itt.

Nebulo írta:

Brandon Sanderson és Robin Hobb milyen alzsánerben írnak?

Amit ők írnak, az az én fogalmaim szerint nagyrészt soft fantasy: gazdagon ábrázolt fiktív világok, ahol központi szerep jut az aprólékosan kimunkált mágiának; kétkedő, hezitáló és meg-megingó hősök, akik általában nők vagy feminin vonásokkal felruházott férfiak; a cselekmény inkább sodró, mint pörgős, a hangsúly az akció helyett az interperszonális viszonylatokon és a személyes érzelmeken van. Ez az alzsáner igen mély és sokrétű tud lenni, kábé egy pasztellszínekben hömpölygő folyam módjára, amennyiben kellő ötletességgel művelik; ennek híján hajlamos giccsbe és szószaporításba fulladni (ahogyan ellentéte, a hard fantasy öncélú macsóskodásba és agyatlan agresszivitásba). Mind Sanderson, mind Hobb az irányzat méltán jó hírű szerzői közé tartozik.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Nagyon szépen köszönöm az ajánlásokat és az ismertetőket. Egyszer el fogom olvasni Glen Cook Fekete Sereg-ciklusát, mert nem tűnik rossznak. Mark Lawrence és Peter V. Brett könyveivel is próbálkozni fogok, bár tudom, azt írtad, hogy nem "mesterművek", de majd levonom a saját következtetésem, a közösségnek nincs annyira rossz véleménye róluk. Sejtettem, hogy Michael J. Sullivan high fantasy-t ír, sajnos még nem jelent meg magyarul az összes műve.
Nem is gondoltam, hogy Hobb és Sanderson soft fantasy-t ír. Nem tudom, hogy nekem való-e, legalábbis nem olvastam még ebből a zsánerből. Nemrég megrendeltem az Elantris-t, remélem le fog kötni és hozni fogja az adott elvárásokat. smile

"Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver."

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

@Nebulo: A zsánerfantasyn belüli kategorizálás sok vitára szokott okot adni, mivel még nem alakult ki az általánosan elfogadott szakmai terminológia. Én a hard-soft, high-low ellentétpárokkal dolgozok, plusz néhány kiegészítő fogalommal (urbánus fantasy, prehisztorikus fantasy, pikareszk fantasy, planetáris románc). A „dark fantasyt” túlságosan diffúznak tartom, szinte mindenre rá lehet húzni Cardtól Lovecraftig. Egyszer majd, ha lesz rá időm és energiám, írok ide egy nevezéktani áttekintést, hogy egyértelmű legyen, mit értek az egyes terminus technicusok alatt.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Ez a nevezéktani áttekintés bizony hiánypótló lenne! A legutolsót - emlékeim szerint, de javítsatok ki, amennyiben tévedek - Csanád követte el. http://www.fantasycentrum.hu/old/VEGYES … asyrol.pdf

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Aldyr írta:

Ez a nevezéktani áttekintés bizony hiánypótló lenne! A legutolsót - emlékeim szerint, de javítsatok ki, amennyiben tévedek - Csanád követte el.

Élek a felkínált lehetőséggel és kijavítalak. smile

1) A belinkelt írásnak a fantasy-irányzatokat tárgyaló részében egy fia önálló gondolat nem sok, annyi sincsen. Az egész mindenestül az én régebbi tanulmányom hivatkozás nélküli parafrázisa, amit rövidített változatban a nyíregyházi Metamorf fanzin 3. számában publikáltam 1988-ban (A képzelet egy másik világa – amit a fantasyről tudni illik), teljes terjedelmében pedig a szegedi Supernova fanzin 7. számában 1989-ben (A zord barbártól a kedélyes hobbitokig, avagy egy műfaj genezise). Információbővülést legföljebb a hibásan írt szerzőnevek adnak hozzá képest: Jenifer Robertson és Evangeline Watson, a helyes Jennifer Roberson és Evangeline Walton helyett. Az már szinte bagatell, hogy Roberson ugyan nőnemű szerző, de nem soft fantasyt ír, hanem nagyon is keményet. (Lásd az Atlantisz magazinban közölt Del és Homoki Tigris-történeteket: Az átváltozás szertartását a negyedik számban és A lány és a tigrist a hatodikban.) Evangeline Walton pedig alapvetően mainstream író, az ő munkásságát a kommersz populáris fantasztikum kontextusában értelmezni éppolyan abszurd, mint mondjuk Robert Gravesét, Mary Renault-ét vagy Lawrence Norfolkét.

2) A fantasy alzsánereivel mások is foglalkoztak már azóta, például Bolla Ágnes a Felsőfokon szakmai blogmagazinban. (Őt azért emelem ki külön, mert egyrészt kifejezetten ezt a témát boncolgatja kilenc cikkben, másrészt valószínűnek tartom, hogy a te figyelmedet elkerülte, hiszen hiányzik a tematikus olvasószobából a Fantasycentrumon.)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Egyszer majd, ha lesz rá időm és energiám, írok ide egy nevezéktani áttekintést, hogy egyértelmű legyen, mit értek az egyes terminus technicusok alatt.

Üdvös lenne. Akár a tervbe vett fanzin keretein belül is, kifejezetten jó indító téma. Mindenesetre érdemes lenne lefordítani a zsánerneveket (bár én is mindig angolul hivatkozom rájuk, mikor baráti társasággal beszélünk róluk), kicsit jobban a magunkévá tehetnénk őket ezáltal.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Narmor írta:

Mindenesetre érdemes lenne lefordítani a zsánerneveket (bár én is mindig angolul hivatkozom rájuk, mikor baráti társasággal beszélünk róluk), kicsit jobban a magunkévá tehetnénk őket ezáltal.

Igen, ezzel én is pontosan így vagyok: lehetőség szerint próbálnám magyar változatban használni őket (kemény-puha, magas-mély), de az eszmecsere sodrában folyton az angol változat szalad ki a számon (illetve a billentyűzetemen). neutral

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Köszönöm, amit lehetett, azt javítottam!:)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Tükörálarc írta:

Egyszer majd, ha lesz rá időm és energiám, írok ide egy nevezéktani áttekintést, hogy egyértelmű legyen, mit értek az egyes terminus technicusok alatt.

Az nagyon jó lenne. Kíváncsian várom.

"Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver."

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Geger írta:

Az Istár hajójáról mit kell tudni? Lehet, hogy csak nekem nekem nem tűnt fel, de mintha nem nagyon került volna még elő, hogy miről szól tulajdonképpen.

Ízelítő Abraham Merritt: Istár hajója c. regényéből – a MesterMűvek fantasy folyamának következő kötetéből:

http://www.blackgate.com/wp-content/uploads/2013/12/The-Ship-of-Ishtar-full-cover.jpg

Kenton egyedül vacsorázott, alig ügyelve rá, mit eszik, annyira lekötötték a gondolatai. Mi lehet a babiloni kőtömb története? Ki rejtette el benne a hajót – és miért? Forsyth azt írta a levelében, hogy az Amrán-dombon találta, nem messze délre Nabupolasszár* romba dőlt ksarjától, vagyis palotájától. Kenton tudta, komoly érvek szólnak mellette, hogy az Amránon állt az Észagíla nevű zikkurat – lépcsős templom –, amely az ősi Babilonban az istenek Nagy Háza volt. A kőtömböt bizonyára nagy becsben tartották, vélte Forsyth, különben aligha vészelte volna át Szennahérib** dúlását, hogy később visszahelyezzék az újjáépített templomba.

-------------------------------------------------
* Nabú-apal-uszur káld uralkodó, az újbabiloni birodalom alapítója és az asszír birodalom megdöntője a Kr. e. 7. század végén.

** Szín-ahhé-eríba asszír uralkodó, Babilon lerombolója a Kr. e. 7. század elején.
-------------------------------------------------

De miért örvendett ilyen nagy tiszteletnek? Miért zártak kőbe egy olyan csodát, mint ez a hajó?

A felirat adhatott volna némi támpontot, ha nincs ennyire rossz állapotban. Forsyth a levelében rámutatott, hogy a babiloni istenanya, Istár neve – aki egyúttal a bosszú és a pusztítás istennője is volt – ismételten előfordul benne; hogy mellette feltűnik Nergal nyilas ékjele, a babiloni alvilág istenéé és a holtak uráé; illetve több ízben szerepel Nabúnak, a bölcsesség istenének a szimbóluma. Ezen a három néven kívül lényegében egyetlen felismerhető szó sem maradt a kövön. Mintha az idő sava, amely kimarta mellőlük a többi írásjelet, ezektől visszahőkölt volna.

Kenton majdnem ugyanolyan jól olvasta az ékírást, mint a saját angol anyanyelvét. Most eszébe jutott, hogy a feliraton Istár neve következetesen a bőszebb aspektusaival társítva bukkan fel, nem a szelídebbekkel; és hogy Nabú szimbólumához mindig a veszély, a figyelmeztetés jele kapcsolódik.

Forsyth ezt nyilván nem vette észre – vagy ha mégis, nem tartotta említésre érdemesnek. Úgy tűnt, nem figyelt fel a kőben rejtőző illatokra sem.

Nos hát – nincs sok értelme a feliraton töprengeni. Örökre elszállt a porral, amivé szétmállott.

Kenton türelmetlenül hátralökte a székét. Tudta, hogy egy jó órája már csak az idejét fecsérli. Egyfelől a lángoló vágy dolgozott benne, hogy visszatérjen a szobába, ahol a hajó vár rá; másfelől a félelem, hátha kiderül, hogy délibábokat hajszol, a kalandja káprázat volt csupán; hogy a kis figurák valójában nem is változtatták meg a helyüket; hogy ugyanúgy állnak ott, mint amikor kiszabadította a hajót a kőből; hogy az egész csak valami drága játékszer, csupa játékbábuval – semmi több. Úgy döntött, nem húzza tovább az időt.

– Ma este ne foglalkozzon velem, Jevins! – mondta az inasának. – Fontos dolgom van. Ha valaki keres, mondja neki, hogy házon kívül vagyok. Be fogok zárkózni, és hacsak nem Gábriel arkangyal fújja meg a végítélet harsonáit, nem óhajtom, hogy zavarjanak.

Az öreg szolga, akit Kenton még az apjától örökölt, elmosolyodott.

– Rendben, John úrfi! – mondta. – Kezeskedek róla, hogy senki sem fogja háborgatni.

A szoba felé menet, ahol a hajó várt rá, Kenton útba ejtett egy másikat, amelyben a világ minden zugából összegyűjtött becses ritkaságait őrizte. Ahogy áthaladt rajta, valami élénkkék csillant a szemébe, és úgy torpant meg, mint akit visszarántanak. A csillogás forrása egy kard markolata volt az egyik szekrényben, egy különös fegyveré, amit Arábiában vásárolt egy sivatagi nomádtól. A kard egy vénségesen vén köpeny fölött lógott, amibe az óvatos arab csavarta, mikor az éj leple alatt beosont vele a sátrába. Ki tudja, hány évszázad fakította ennek a köpenynek a kékjét, melynek szövetén hatalmas ezüstkígyók tekergőztek, kabbalisztikus mintázatban összefonódva.

Kenton leakasztotta a kardot. A markolatát ezüstkígyók fonták körül, épp olyanok, mint a köpenyen. A markolat egy kerek keresztmetszetű bronzrúdban folytatódott, nyolc hüvelyk hosszan és három hüvelyk vastagon. Ez a rúd a végén kiszélesedett és ellaposodott, levélforma pengévé alakulva át, amely két láb hosszú volt és a közepén hat hüvelyk széles. A markolatot egyetlen nagy drágakő díszítette, Kenton emlékei szerint fátyolos-kék színű.

Most csöppet sem látta fátyolosnak. Áttetsző volt, és úgy csillogott, mint egy hatalmas zafír!

Kenton valami félig kiforrott gondolatnak engedelmeskedve, mely ezt az újabb rejtélyt kapcsolatba hozta a helyüket változtató bábukkal a hajón, lekapta a köpenyt is, és a vállára kanyarította. Karddal a kezében nyitotta ki a túloldali ajtót, becsukta és bezárta maga mögött; a letakart hajóhoz lépett; lerántotta róla a leplet.

Torkában dobogó szívvel lépett hátra.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Fantasy

Már alig várom, hogy megjelenjen!