Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

wolferine írta:

Mindenki igencsak jól néz ki, de persze a menyasszony/feleség a legcsinosabb. smile

Lám, lám, ha szabad megjegyeznem, valakinek van szépérzéke!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

...

Köszönöm hogy megtiszteltél  a részletes válasszal! smile
(Nem idéztem be, hogy ne legyen duplán.)

1)  Sokat kell még várnia?  roll

2)  Már nagyon várom!  roll

3) Az R.M. James életmű lezárása mikor lesz? smile

4) Jó egészséget!  smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

TitkosEva írta:

1)  Sokat kell még várnia?  roll

2)  Már nagyon várom!  roll

3) Az R.M. James életmű lezárása mikor lesz? smile

4) Jó egészséget!  smile

1) Ha minden jól meg, legföljebb két hónapot.

2) Bízok benne, hogy a fordítók is olvassák a fórumot. smile

3) Még az idén.

4) Köszönöm szépen!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

...

Köszönöm a válaszokat!  smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Lassan végezve a Bran Mak Morn kötettel, szeretnék köszönetet mondani a műhely tagjainak, hogy megismertették ezt a remek karaktert az olvasókkal smile Conant és Solomon Kanet magasan überelik Bran Mak Morn történetei a szememben smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Bran Mak Morn tisztelettel köszöni a méltatást. smile

http://24.media.tumblr.com/tumblr_mbfyoc8Opq1r0rrcuo1_1280.jpg

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nagyon szívesen smile Remélhetőleg holnapi nap a Tűzföldek ura mellett beszerzek még egy MM kötetet is csak nem tudom melyik legyen az big_smile

Utoljára Adiz szerkesztette (2015.04.22. 10:42:50)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A Cormac Mac Artot vagy a Fekete Turloghot ajánlom, mert azokban újra találkozni fogsz a piktekkel és Bran Mak Morn legendájával.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Pont ezek között vacilálok smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Nos, a Cormac Mac Artban sokkal többet szerepelnek a piktek, a Fekete Turloghban viszont - áttételesen - maga Bran Mak Morn is megjelenik. A Fekete Ember c. novellát Howard eredetileg róla akarta írni; írás közben alakult úgy, hogy Turlogh lett a főhős. Vén Gonar pedig mindkét könyvben felbukkan.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Adiz írta:

Pont ezek között vacilálok smile

Saját, szubjektív szempontjaim: Cormacban több a töredék, meg kissé rövid is. Tehát ha komplett sztorikra vágysz, és hosszabban olvasnál, válaszd inkább Turloghot. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Szerintem meg a legegyszerűbb mindkettőt megvenni, akkor nem kell utólag a fejedet fogni, hogy lemaradtál valamiről. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

A Turlogh és Cormac sem volt sajnos a boltban, de beszereztem Jack London klasszikusát mely a gondozásotokban jelent meg smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Kapcsolódási pont azzal is van, mert egyike volt a Howard munkásságát ihlető műveknek: olvasás közben azonnal ki fognak ütközni a hangulati-stilisztikai párhuzamok.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Az Adizzal folytatott beszélgetésünk adta az ötletet... smile

Kultúrcsemege

ELSÜLLYEDT VILÁGOK: MU ÉS LEMURIA

Részlet Brian Haughton: Hidden History c. könyvéből (New Page Books, 2007.)

http://images.mmosite.com/photo/2007/12/11/00363iSnQ8S36.jpg

Lemuriának, illetve Munak azt az elveszett földrészt szokás nevezni, amely némelyek szerint valahol a Csendes-óceán déli régiójában helyezkedett el. Ez az ősi kontinens állítólag egy fejlett, spirituális beállítottságú kultúrának adott otthont, talán az egész emberiség anyanemzetének, de valami geológiai katasztrófa következtében sok-sok ezer éve elsüllyedt a tengerben. A Csendes-óceánban ezerszámra elszórt sziklás szigetekről (beleértve a Húsvét-szigetet, Tahitit, Hawaiit és Szamoát) úgy tartják, ennek a hajdan dicső kontinensnek az utolsó maradványai. Az elveszett földrész elméletének számos képviselője volt, konkrét és átvitt értelmezésben egyaránt: a 19. század derekán például egyes természettudósok ezzel magyarázták bizonyos állat- és növényfajok szokatlan elterjedését az Indiai- és a Csendes-óceán térségében. A késő 19. században a híres okkultista, Madame Blavatsky spirituális szemszögből közelítette meg Lemuria eszméjét; példáját később sokan követték, többek között Edgar Cayce, a pszichikus gyógyító és jövendőmondó. Lemuria/Mu valódi létezésének népszerűsítése a 20. században kezdődött, a brit ex-katonatiszt, James Churchward ezredes tevékenységével, és az elképzelésnek mindmáig számos híve van. De van-e konkrét bizonyítéka ezeknek az állításoknak, hogy a Csendes-óceán habjai egy ősi földrészt rejtenének? Vagy az elveszett őshazáról szóló történeteket teljesen más megvilágításban kell értelmezni, talán az emberiség mitikus, letűnt aranykorának szimbólumaként?

Mu története valójában nem túl régi keletű: egyetlen ősi mítosz sem említi, dacára egyes szerzők állításainak. Az elnevezés a műkedvelő régésztől, Augustus Le Plongeontól (1826-1908) származik, aki elsőként készített fényképfelvételeket Chichén Itza romjairól a mexikói Yucatán-félszigeten. Plongeon hitelét nagyban aláásta a dús fantáziára valló fordítás, amit a Troana-kódexként (más néven madridi kódexként) ismert maja szövegemlékről készített. Két könyvben fejtette ki elképzelését – A maják és a kicsék szent titkai (Sacred Mysteries Among the Mayans and Quiches, 1886), illetve Moo királynő és az egyiptomi szfinx (Queen Moo and the Egyptian Sphinx, 1896) –, miszerint a Troana-kódexből kitűnik, hogy a yucatáni maják voltak az egyiptomiak és számos más civilizáció ősei. Úgy vélte, létezett egy ősi kontinens, amit Munak hívott; ezt vulkánkitörés pusztította el, és ennek a katasztrófának a túlélői vetették meg a maja kultúra alapjait. Plongeon egyenlőségjelet tesz Mu és Atlantisz közé, s azt állítja, hogy az egyiptomi civilizációt egy bizonyos „Moo királynő” alapította, aki Atlantiszról Egyiptomba kerülve Ízisz néven híresült el. A maja kódexnek a Plongeon-féle olvasatát azonban a maja régészet és történelem szakértői teljesen tévesnek tartják, többek között rámutatva, hogy Plongeon hieroglifáknak nézte a lapokat díszítő ornamenseket.

http://2.bp.blogspot.com/-qbbfcIWPy6s/UNbyP_z9QNI/AAAAAAAABvU/9RZHFufi0mk/s1600/Codex+troana2.png

Lemuria, az elveszett kontinens másik neve, szintén a 19. századból ered. Ernst Heinrich Haeckel (1834-1919), a német darwinista természettudós vetette föl, hogy egy Indiát Madagaszkárral összekötő földhíd az Indiai-óceánban magyarázattal szolgálhatna a lemurok széles körű elterjedésére – ezek a kicsi, primitív, fánlakó emlősök tudniillik egyaránt honosak Afrikában, Madagaszkáron, Indiában és a kelet-indiai szigetvilágban. Haeckel előállt egy kissé bizarr feltevéssel is, miszerint a lemurok lennének az emberi faj ősei, a földhíd pedig „az emberiség bölcsője”. Más neves tudósok – például az evolucionista T. H. Huxley és a fejlődéstan „második atyjának” tekintett Alfred Russell Wallace – sem kételkedtek benne, hogy évmilliókkal ezelőtt a Csendes-óceáni régióban létezett egy hatalmas földrész, amit katasztrofális földrengések következtében nyeltek el a habok, hasonlatosan a legendás Atlantiszhoz. A 19. század közepén és végén, a kontinensvándorlás fölfedezése előtt nem volt szokatlan a természettudósoktól, hogy elsüllyedt földtömegek és földhidak feltételezésével magyarázzák az állat- és növényvilág területi eloszlásában megfigyelhető sajátosságokat. 1864-ben Philip Lutley Sclater (1829-1913) angol zoológus Madagaszkár emlősei (The Mammals of Madagascar) címmel publikált egy tanulmányt a Quarterly Journal of Science-ben; ebben a hipotetikus földrésznek a Lemuria nevet adta, ami aztán rajta is ragadt.

Lemuria/Mu elveszett civilizációja 1931-ben került ismét a figyelem fókuszába, amikor James Churchward ezredes Mu: az elveszett kontinens (The Lost Continent of Mu) címen kiadta első bizarr könyvét az elsüllyedt földrészről, melyet aztán még további négy követett. Ezekben azt állítja, hogy Mu hajdan a Hawaiitól északra eső területtől egészen Fidzsiig és a Húsvét-szigetig terjedt. Churchward szerint Mu volt az eredeti Édenkert: egy technológiailag fejlett civilizáció, amely fénykorában 64 millió főt számlált. Mintegy 12 ezer éve Mut földrengés pusztította el és elmerült a Csendes-óceánban. Atlantisz, Mu egyik kolóniája a jelek szerint ugyanerre a sorsra jutott ezer évvel később. A világ valamennyi ősi civilizációja, a babilóniaiaktól a perzsákig, a majáktól az egyiptomiakig, Mu gyarmataiból fejlődött ki. Ezekhez a szenzációs információkhoz Churchward egy hindu pap révén jutott, akivel az 1880-as években barátkozott össze, fiatal tiszt korában, az Indiát sújtó egyik éhínség során. A pap közölte vele, hogy ő és két rokona az utolsó tagjai egy 70 ezer éves titkos beavatási rendnek, amelynek eredete egészen Muig nyúlik vissza, és Naacal testvériségnek hívják. Mutatott továbbá neki néhány ősrégi táblát, melyet a Naacal testvériség írt egy rég feledésbe merült nyelven, állítólag az emberiség ősnyelvén, amire persze mindjárt meg is tanította. Churchward később azt állította, egyes Mexikóban talált kőfeliratok részleteket tartalmaznak a mui szentírásból; talán Augustus Le Plongeon és a Troana-kódex Plongeon-féle olvasata adta neki az ötletet, hogy így bizonyítsa Mu létezését. Sajnálatos módon Churchward soha semmi bizonyítékkal nem támasztotta alá egzotikus állításait: nem publikálta a titokzatos Naacal-táblák fordítását, és könyvei – bár mind a mai napig számos hívük van – inkább a fantasztikus irodalom kategóriájába tartoznak, semmint a Lemuriáról és Muról szóló komoly tanulmányok közé.

http://www.bibliotecapleyades.net/imagenes_atlantidamu/lemuria7_08.gif

A lemurok és más állat- és növényfajok elterjedését a Csendes- és az Indiai-óceán térségében a zoológusok és a geológusok manapság a lemeztektonikával és a kontinensvándorlással magyarázzák. A lemeztektonika elmélete szerint a földkéreg kőzetlemezei a földköpeny képlékenyebb masszáján sodródnak; ez okozza a kontinensvándorlást, a vulkanikus és szeizmikus tevékenységet, illetve a hegyláncok kialakulását. A kontinensvándorlás ötletét először Alfred Wegener német tudós vetette föl 1912-ben, a tudományos közösség azonban csak jó fél évszázad múlva fogadta el széles körben az elméletet. A lemeztektonika jelenlegi értelmezési keretében a geológusok képtelenségnek tartják egy elsüllyedt Csendes-óceáni földrész létezését.

Az elgondolás, hogy Lemuria nem annyira fizikailag létező hely, mint inkább egyfajta elveszett lelki őshaza, a jelek szerint a színes egyéniségű orosz okkultista, Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891) írásaira megy vissza. Blavatsky 1875-ben New Yorkban társalapítója volt (Henry Steel Olcott ügyvéddel együtt) a Teozófiai Társaságnak; ez egy ezoterikus szervezet volt, amelyet a kereszténység és a keleti vallások misztikus tanainak tanulmányozása céljából hoztak létre. A titkos doktrína (The Secret Doctrine, 1888) című vaskos könyvében Blavatsky a történelem áttekintését évmilliós mélységekben kezdi a Láng Uraival, majd rátér a bolygónkat egymás után benépesítő öt gyökérfajra, melyek mind egy-egy rettenetes kataklizma következtében pusztultak ki. A harmadik gyökérfajt a lemuriaiak alkották; ők egymillió évvel ezelőtt éltek, és bizarr telepatikus óriások voltak, akik dinoszauruszokat tartottak háziállatként. A lemuriaiak végül megfulladtak, amikor a kontinensüket elnyelte a Csendes-óceán. Tőlük eredt a negyedik gyökérfaj, az emberforma atlantisziak, akik a fekete mágia űzésével idézték magukra végzetüket, mikor Atlantisz földje 850 ezer éve elsüllyedt a tengerben. A jelenlegi emberiség az ötödik gyökérfaj.

Blavatsky azt állította, hogy mindezt Dzyan könyvéből tudja, amit állítólag Atlantiszon írtak, neki pedig a mahatma néven ismert hindu adeptusok mutatták meg. Olyan kijelentést sohasem tett, hogy felfedezte volna Lemuriát; mi több, az írásaiban Philip Sclaterre hivatkozik, mint a név kitalálójára. Hozzá kell tenni, hogy A titkos doktrína rendkívül nehéz olvasmány, a keleti és nyugati kozmológiáknak, a halandzsába hajló misztikus eszmefuttatásoknak és az ezoterikus bölcseletnek a komplex egyvelege; hiba volna szó szerint venni a benne foglaltakat. A Blavatsky-féle okkult Lemuria nem igazán azonosítható a konkrét földrésszel, amiről Churchward értekezett. Amit ő – és a nyomdokain haladva más okkultisták – írtak Lemuriáról, azt részben úgy lehet értelmezni, mint a lélek ideális állapotát, egyfajta elveszett spirituális hazát. Mindazonáltal ma is vannak egyes médiumok és jövendőmondók, akik fizikai valóságnak fogják fel az ősi Lemuria, illetve Mu létezését. Még olyanok is akadnak közöttük, akik hipnotikus regresszióban felidézték korábbi reinkarnációik életét a végzet sújtotta kontinensen.

https://c1.staticflickr.com/3/2880/12070669544_763f743265_b.jpg

A történet azonban ezzel még nem ért véget. Az utóbbi húsz évben az elsüllyedt civilizációk újra bekerültek a hírekbe, hála néhány izgalmas felfedezésnek a tenger színe alatt. 1985-ben a Yonaguni-sziget partjától délre (ez a japán szigetlánc legnyugatibb tagja) egy japán búvártúra-vezető egy korábban ismeretlen lépcsős piramisra bukkant. Röviddel ezután Masaki Kimura professzor (az okinawai Ryuku Egyetem tengergeológusa) megerősítette a 600 láb széles és 88 láb magas építmény létezését. Ezt a téglalap alakú kőzikkuratot, amely egy rámpákra, lépcsőkre és teraszokra emlékeztető struktúrákból álló komplexum részét képezi, három- és nyolcezer év közé datálják. A romok némelyek szerint egy elsüllyedt civilizáció maradványai – és talán a legrégebbi építészeti emlékek a világon. Kapcsolatba hozták őket Atlantisszal és Lemuriával is. Egyes geológusok azonban, akik igen alaposan ismerik a szóban forgó területet, úgy vélik, hogy a víz alatti struktúrák természetes eredetűek, hasonlóak a környéken található más földtani alakzatokhoz. A diskurzus tovább folyik az élénk vitát kiváltó rommezőről.

2001-ben egy hatalmas elsüllyedt várost fedeztek föl 118 lábbal a Cambay-öböl színe alatt, India nyugati partjainál. Egy évvel később további akusztikus topográfiai felmérések bizonyították, hogy ez valaha emberlakta hely volt: nem csupán nagy építmények alapozására bukkantak, hanem egész falszakaszokra, kerámiára, gyöngyökre, szobortöredékekre és emberi csontokra is. Az egyik falelet radiokarbon elemzése a Kr. e. 7500 időpontot adta, ami négyezer évvel korábbra datálná a várost a legrégebbi ismert indiai civilizációnál. A lenyűgöző lelőhelyen tovább folynak a kutatások, melyek – amennyiben a datálás helytállónak bizonyul – radikálisan átalakíthatják a világ első magaskultúráiról alkotott fogalmainkat. Nem tudni még, hogy ezek a víz alatti leletek a Csendes- és az Indiai-óceánból valóban elsüllyedt civilizációk emlékét őrzik-e; de akárhogy is legyen, az emberiség sohasem fog felhagyni vele, hogy kutasson az elveszett őshaza és a spirituálisan magasabb rendű múlt után. Ilyen értelemben Lemuria és Mu mindig több lesz egy konkrét, fizikailag létező helynél.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Tükörálarc írta:

Kultúrcsemege

ELSÜLLYEDT VILÁGOK: MU ÉS LEMURIA

Ez nagyon érdekes volt, köszi!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Örülök, hogy tetszett. A jövőben, ahogy az energiámból telik, igyekszem majd feleleveníteni a MesterMűvek-fórum kultúrcsemegés hagyományait.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

És akkor egy kis zenei kitérő: a svéd "operametal" csapat, a Therion 2004-es dupla albumának egyik eleme a Lemuria címet viseli. (A másik a Syrius B, mintha Johnsson mester előre látta volna a magyar őstörténetkutatás legfrissebb "nagy horderejű" felismerését. big_smile big_smile)

Íme, a címadó tétel, a Lemuria.

http://www.israbox.com/uploads/posts/2013-08/1376730681_therion-lemuria-sirius-b-japanese-edition.jpg

Utoljára wolferine szerkesztette (2015.05.01. 19:25:34)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@wolferine: Köszi szépen, klassz zene; engedelmeddel kicsit cifráztam a linkeden, hogy szembetűnőbb legyen.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

jobb lett, köszi! smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Most olvastam a Fekete Turlogh fülszövegét, és beugrott róla egy Chesterton-idézet:

„...lehetetlen türelmetlenség nélkül végighallgatni, amikor (Írország) modern szimpatizánsai makacsul – és hozzá mily gyakran – keltákról és kelticizmusról kezdenek beszélni. Végtére is, kik voltak a kelták? Ne válaszoljon erre senki! És kicsodák az írek? E kérdéssel szemben senki sem lehet közömbös, nem színlelheti, hogy mit se tud! Mr. W. B. Yeats, korunk ír géniusza, csodálatra méltó éleselméjűséget tanúsít, midőn végül is félredobja a kelta fajra alapozó érvelést. Ámde ő sem kerülheti el teljesen – követői pedig még kevésbé – az általános ellenvetést, mely magára a keltákkal való érvelésre vonatkozik.
   Ebben az érvelésben az a célzatosság, hogy a íreket és a keltákat a modern világ különös és elszigetelt fajaiként akarja bemutatni, melyek elmerülnek a homályos legendákban és a meddő álmodozásban. Ez az érvelés arra törekszik, hogy az íreket különcökként tárja szemünk elé, mert azok tündéreket látnak. Arra törekszik, hogy az íreket rejtélyesnek és barbárnak láttassa, amiért ősi dalokat énekelnek és különös táncaik vannak. Ez azonban tökéletes tévhit, valójában az ellenkezője igaz. Az angolok azok, akik különcök, mert nem látják a tündéreket. Kensington lakói azok, akik rejtélyesek és barbárok, mert nem énekelnek ősi dalokat, és nincsenek különös táncaik. Ebben a vonatkozásban az ír nép egy cseppet sem különc, egy cseppet sem kelta, a szó elterjedt és népszerű értelmében. Ebben a vonatkozásban az ír nép egyszerűen közönséges és józan nemzet, mint annyi más; éli a közönséges és józan nemzetek életét, azon nemzetekét, akiket még nem járt át a füst, akiket nem igáztak még le az uzsorások, s akiket nem rontott meg a gazdagság és a tudomány. Nincs abban semmi keltaság, hogy egy népnek legendái vannak. Mert ez egyszerűen emberi dolog. A németeknek, akik (úgy gondolom) teutonok, sokszáz legendájuk van mindenfelé, ahol történetesen úgy adódik, hogy a németek emberiek. Nincs abban semmi keltaság, ha egy nép szereti a költészetet; az angolok alighanem jobban szerették a költészetet, míg rájuk nem vetődött a gyárkémény és a cilinder árnyéka. Nem Írország az, amely őrült és misztikus; Manchester az, amely őrült és misztikus és valószínűtlen, s amely vad kivétel az emberi dolgok körében. Írországnak semmi szüksége arra, hogy eljátssza a fajok tudományának együgyű játékát; Írországnak nem kell színlelnie, hogy rejtélyes látnokok népe. Látomások dolgában Írország több, mint közönséges nemzet. Írország: a nemzetek modellje.”

- G. K. Chesterton: Eretnekek, XIII. KELTÁK ÉS KELTOFILEK

(Amit nem értettem, az a „Mac Kir fogja”)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@Bonyha: Talán nem véletlen, hogy a Fekete Turlogh és a kelták egyik fordítója Chestertont is tolmácsolta magyar nyelvre, jóllehet nem a MesterMűvekben. Más kiadó termékéről lévén szó, nem reklámozom, de azért álljon itt a cím informatív célzattal: A vándorló kocsma.

Mac Kir fogját én sem értem - szerencsére a könyvben helyes ortográfiával szerepel. Majd jelzek az illetékeseknek, hogy korrigáljanak. [UPDATE: Megtörtént.]

(Amúgy a kelta lelkületnél maradva, érdemes volna elolvasnod a Fekete Turlogh előszavában Howard és Lovecraft levélváltását; éppen ezt a témát boncolgatják benne, irodalmilag roppant tanulságosan.)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

@Tükörálarc:
A Howard-kötetet sikerült beszerezni és elolvasni a két általam említett töredéket?
Ha igen, írnál róluk pár sort?

Illetve ezt az antológiát olvastad már?
Ha igen, akkor írnál erről is egy pár sort?

A válaszokat előre is köszönöm!

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Imi írta:

A Howard-kötetet sikerült beszerezni és elolvasni a két általam említett töredéket?

A rendelést fölvették és visszaigazolták, de a könyv még nem érkezett meg.

Imi írta:

Illetve ezt az antológiát olvastad már?

Sajnos nem volt még a kezemben, úgyhogy nem tudom véleményezni. sad

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Klasszikusok

Csak egy gyors kérdést tennék fel Raoulnak, ha szabad:
George Oliver Onions kísértethistóriáiról mi a véleményed? Egy "súlycsoportban" vannak-e A. C. Doyle vagy M. R. James novelláival? Lehetséges-e, hogy valamikor (akár az egyelőre beláthatatlanul távoli jövőben) találkozunk vele a MesterMűvekben?