Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Nekeresdi: felszentelt pap is lehet kántor/orátor, de aki tanult ember létére veszélyesen akar élni, számos magasabb presztízsű beosztás (boszorkányvadász, átokfürkész, etc.) közül választhat. A lateráliák nem a teljes értékű képzésről, hanem a célirányos felkészítésről szólnak - ugyanazt, ugyanúgy a lehető legtöbb embernek, a lehető legrövidebb idő alatt. A kántori testület forma szerint testvériség, funkcionálisan pedig harcos szerzet - a laikus kongregáció ynevi megfelelője, ami a fegyveres erők égisze alatt mágiahasználó könnyűgyalogosokat képez. Ez az életmód nem kimondottan papoknak való.

Pyarronban, aminek csak a dúlás óta van állandó hadereje, számottevő gyalogsága pedig ma sincs, a mágiaforgatókat nem integrálva, hanem godorai módon, azaz csapásmérő különítményekben alkalmazzák. Ezek szinte kizárólag kalandozókból állnak, akik csak akkor szegődnek el, ha a teljesítményen alapuló (ti: kasztfüggetlen) bérezést biztosítva látják. Az PÁSZ szabvány kontraktusa a kötelező adatközést is törölte az alkalmazási feltételek közül, miután Erionban ponyvára került a Kermara vadvilága című, válogatottan hülye PÁK statisztikákból összeállított gúnyirat. 

Világi mágiahasználókat Shadon hivatalosan nem képez és nem is tart hadrendben, de ez csak játék a szavakkal: szigorúan véve a laikus kongregációk öszzes tagja világi mágiahasználó. De hát ez ugyanaz a Shadon, ahol
"(az orátornak) hivatalosan a kvaliteon közepéről kell irányítania, de a gyakorlatban szinte sosem tesz így: túl könnyű célpontot nyújtana az ellenségnek. Mivel a szabályzat szent és sérthetetlen, a shadoni gyalogság kántorai az Úr-Arcok XIX. százada óta maguk készítette bábut fognak közre és visznek harcba orátoruk helyett. Ezek a „faszentek” mára a hagyomány elidegeníthetetlen részévé váltak: mivel használatuk elvben tilalmas, a tárnokmesterek valódi katonákként tartják nyilván, az egységet kiállító tartomány vagy város papjai pedig személyesen látják el őket a domviki oltalom jeleivel."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Hogyan reagál az egyház, ha tudomásukra jut, hogy egy mágiahasználó országukban ténykedik? Elvégre a sötét tanok követőit azonnal kivégzik, viszont mi a helyzet, ha egy egyszerű (pl.) anyagmágus bukkan fel? Feltételezem, hogy szúrja a szemüket a dolog, mivel egy ilyen ember komoly veszélyt jelenthet a birodalom számára, és nem lehetnek biztosak benne, hogy tiszta a lelke.

Utoljára Eldoxar szerkesztette (2016.09.12. 18:01:31)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@András: köszönöm a választ!

@Eldoxar:
Szerintem ez kicsit középkorias gondolat...
Úgy képzelném, hogy alapvetően Shadon mint állam, azt várja el, hogy a törvényeit betartsák. És alapjáraton a kutyát se érdekel, hogy a turista ért-e valami vajákoláshoz. Amíg mondjuk nem kezd aranyat csinálni a főtéren. Nem hinném, hogy a kóbor ácsot, aki nagy faszú ellenes védőrúnák karcolásának mestere különösebb fenntartásokkal fogadnák. Vagy egyáltalán bárki foglalkozna vele. De talán még azzal sem, aki ténylegesen valamiféle varázshasználó, amíg a törvényeket betartja/nem bukik le.

De majd András megmondja a tutit.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Eldoxar: ez sok mindentől függ, leginkább az érkezés módjától és a ténykedés jellegétől. Az anyagmágus a hetedkori Yneven tanult embert jelent, akit konkrét, vélhetően tudományos cél vezérel. Módszeresen dolgozik, aminek részét képezi a helyi viszonyok ismerete és a szokások tiszteletben tartása is.
Ha a kontinentális kultúrkörhöz tartozik (pyar, godorai, erv, dzsad, stb.) és nincsenek hátsó szándékai, viszonylag könnyű dolga van: diplomakibocsátó varsitasán vagy Ynev bármelyik sigranomói egyetemén keresztül kapcsolatba léphet a témában illetékes shadoni kollégiummal, hogy a kutatási engedély megszerzéséhez és a terepmunka biztosításához segítséget kérjen. Ezt az esetek 98 százalékában akkor is megkapja, ha senkit sem ismer odaát, és a végzettségén kívül semmilyen referenciája nincs. Értelemszerűen hamarabb akkor, ha nem ez az első útja, vannak Shadonban kapcsolatai/pártfogói, vagy közismert név a maga szakterületén.
Ha nem a kontinentális kultúrkörhöz tartozik és toroni, az esélyek kiegyenlítésének és a gyanakvás elaltatásának lesznek bizonyos költségei. A galliomarai és az óceáni partvidék kikötővárosaiban kisebbek, a kontinentális Shadonban nagyobbak, itt-ott szemérmetlenek. A fakó színkomplexió a shadoni átlagembert inkább vonzza, mint taszítja, de az egyháznál nem jó ajánlólevél: Domvik papjai csak az emberi elmébe látnak elég mélyre ahhoz, hogy a csalárdságot időben felismerjék.
A jó hír: a kyr származékok elméje emberi elme. A rossz: a papok hajlamosak csalárdságnak tekinteni, hogy ez kívülről nem látszik rajtuk.
Ha nem a kontinentális kultúrkörhöz tartozik és gorviki, hazudja magát kermaránnak, legyen dúsgazdag, remek színész és született szerencsejátékos, de leginkább mindhárom. Még jobb, ha el se indul - csúnya véget érhet az ügy.
Ha anyagmágus létére nem tudós, hanem kém, kincsvadász, megélhetési bajkeverő, kényszeres szabályszegő vagy más efféle, inkább ne menjen. Ha mégis, maradjon Carappolóban, ahol egy kétes egzisztenciával több vagy kevesebb nem számít, és úgy ténykedjen, hogy a harmadik naptól minden lépését figyelni fogják. Ha rosszat tesz, nem árt legalább egyvalamiben elég jónak lennie ahhoz, hogy a hatóságok ne a szokásos rutint (szóbeli intelem, gyomorszájra/ágyékra irányzott figyelmeztetés-kurva nagy verés+összerugdosás-csónakból evezővel/pallókól nehéz vasban történő kiutasítás) kövessék, és felkínálják az esélyt Domvik kiengesztelésére.
Hitelenjében ennyi - szólj ha kihagytam valamit, plz.

@Nekeresdi: épp elég tuti ez így a középkoros utalással; nekem is eszembe juthatott volna, ami azt illeti. Thx.
Rámázzuk is be mindjárt: Nyúl ős-Shadonjában (amit a Witcher III-nak ennyi év után Touissaint néven sikerült újra kitalálnia) a funkció határozta meg a formát. Innen nézve franciásan gáláns, amonnan olaszosan brillantinos volt, de spanyolosan bigott és öncélúan kegyetlen soha. Épeszű ember nem akarja, hogy a lovagregénye/szerepjátéka az irl középkorra hasonlítson, mert az kb. annyira volt szórakoztató, mint a vérhas. Kolera idején még annyira sem.
Az össznépi bűnbakkeresés, a nyíltmezős embergrillezés és a másság proaktív üldözése ősi földi szokás. Odaát a magukra adó autokráciák sem vetemednek ilyesmire, nemhogy a világi mágiahasználat úttörőiként elhíresült gdonok utódai.

Emlékszem a Rúna-cikkre, amiben előjöttek a százával kötegelt shadoni boszorkányok és az autodafék. Öld meg a fogalmatlan balfaszt és fogd rá a nyuszira, mondták a hangok, és sajnálom, hogy nem tettem meg, mert a kényszeres igazodás gravitációja akkor és ott egészet félrevitte abba a neosötét (vagy posztprosztó?) irányba, ami olyan jót szokott tenni a fantasynek, és egyéb erényei mellett olyan remekül passzol Ynevhez.
Aztán kihagytam egy szűk évet, és mire újból képbe kerültem, Gazsi meg Pisti a PPL domvikos részét is ilyenekkel írta tele. Bagatell, a maremita szentháromság ugyanitt két fő, who da f*** is Alyr Arkhon anyway?
De barátot ugye elvből nem öl az ember. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Tökéletes, köszönöm!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

András;
bennem így most ez merült fel: egyáltalán mennyire (nem) jellemző Shadonra a boszorkányok (boszorkánymesterek) jelenléte, s valójában mire számíthatnak a törvénykezéstől a "praxis közben" lebukott effajta személyek? Mérlegre kerül a tevékenységük, "eszköztáruk" jellege? Más szóval: megérheti számukra a kockázatot a konkurencia valószínűsíthető hiánya?

Felteszem, a helyzet tartományonként változik, de bizonyára van valamiféle "kánon" ilyen esetekre.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: nem egyszerű, de a G3 kapcsán is előjött, szóval legalább rögtönöznöm nem kell (annyit).

Godoni eredet ide, x ezer éves magaskultúra oda, a shadnoni is emberi társadalom. Nem hibátlan és pláne nem bűntelen: a világi és egyházi hatóságok összehangolt erőfeszítései dacára folyamatosan újratermeli a maga deviáns elemeit. Az emberi élet ynevi árfolyamából következően a hatalom e "tévelygő" sokaság fizikai megsemmisítése helyett annak irányításában és hasznosításában érdekelt. Erre (is) kell az enormis egyház- és hadszervezet, erre jók a fizikai/szellemi terhelést terápiás céllal adagoló karok és rendek, a hagyományos (vö. nem városi) életmódot kínáló féldomíniumok - még az alvilági testvériségek is, amik a gyors boldogulás ígéretével szűkítik a romlásszekták toborzóbázisát.

A köznyugalom fenntartásának kevéssé ismert, de annál fontrosabb tényezője a gdon utódkultúrák népességének tömbösödési hajlama. A Patrimónia bámulatosan szervezett társadalmában mindenkinek megvolt a maga helye - az egyén túlélése és boldogulása függött attól, hogy valamelyik körben vagy metszetben helyet találjon. Pyarron és Shadon lakóiban ösztönsztinten él a törekvés, hogy politikai és szakmai platformokat, ví- és lőegyleteket, titkos társaságokat és páholyokat hozzanak létre. Ezek a pár tíz és pár száz fő közt változó méretű önszerveződések Pyarronban csak az arisztokráciát, Shadonban az egész társadalmat átszövik. Menedéket nyújtanak a "tévelygőknek," féken tartják az opportunistákat és megszabadítják a közösséget azoktól, akiket menthetetlennek ítélnek. A hatóságok csak a törvényszegőket bélyegezik boszorkánynak/boszorkánymesternek - aki tudja, hol a határ, napjai fogytáig bába, csontkovács, füvész, álomfejtő vagy esőcsináló maradhat.

A minősített boszorkányság önmagában és előszörre nem főben járó bűn, és hévteli istenkáromlással (vétség) kombinálva sem ér pár év futkosónál többet. A visszaesés ellenjavallott - holtig tartó kényszermunka jár érte, alternatívája, a gyötrelem általi megtisztulás pedig gyakran okoz maradandó fogyatékosságot vagy személyiségváltozást.
Az életveszély a ragály- és rémhírterjesztésnél kezdődik, és a következmények arányában fokozódik. A romlásszekták tagjait démonimádatért, minősített feketemágiáért és tömeghalálra szőtt összeesküvésért szokták elmeszelni, amihez egyes tartmányokban, a nyilvános kivégzést elkerülendő, a felségárulást is hozzácsapják.
A szektatagokat kivéve minden halálralítéltnek jogában áll a vesztőhelyre menet Domvik irgalmáért folyamodni és bűnbánó fogadalmat tenni. Ha a kíséretére rendelt papi személy utóbbit őszintének találja, az ítélet végrehajtását határozatlan időre (ti. fogadalomszegésig) felfüggesztik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

A köznyugalom fenntartásának kevéssé ismert, de annál fontrosabb tényezője a gdon utódkultúrák népességének tömbösödési hajlama. A Patrimónia bámulatosan szervezett társadalmában mindenkinek megvolt a maga helye, az egyén túlélése és boldogulása függött attól, hogy valamelyik körben vagy metszetben helyet találjon. Pyarron és Shadon lakóiban ösztönsztinten él a törekvés, hogy politikai és szakmai platformokat, ví- és lőegyleteket, titkos társaságokat és páholyokat hozzanak létre. Ezek a pár tíz és pár száz fő közt változó méretű önszerveződések Pyarronban csak az arisztokráciát, Shadonban az egész társadalmat átszövik. Menedéket nyújtanak a "tévelygőknek," féken tartják az opportunistákat és megszabadítják a közösséget azoktól, akiket menthetetlennek ítélnek.

Ez a hajlam a földi emberektől sem idegen -- Európa délvidékén így működtek például a contradák  smile .

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András;
köszönöm! A fenti kép egy jóval kiegyensúlyozottabb (ennélfogva élhetőbb) Shadont - az önbíráskodó/skalpgyűjtő mendraioszok toposzának pedig ajtót - mutat.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@viktor: a vonatkozó axióma úgy szól, hogy a homo yneviensis nem pont olyan, mint mi, de nem áll távol attól, amilyenek jobb pillanatainkban lenni tuduk. smile

@bűvdudás: még csak nem is kell végleg eltűnnie, ha kifordul rajta. Elég, ha visszamegy a Triatos előtti korokba, a csonka Shadon és a kis bosszúháborúk idejébe (úa XIV-XVII. század), ahová a PPL tartalmai sokkal jobban illenek, így gond nélkül használhatók.
Ítészi jogú ügynökei a fényességkori titkos inkvizíciónak is vannak, de nem a profán mágiahasználók vegzálására: a társadalmi elit vadhajtásait nyesegetik olyan helyzetekben, amikor a nyilvános eljárás nem lehetséges vagy nem kívánatos.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@viktor: a vonatkozó axióma úgy szól, hogy a homo yneviensis nem pont olyan, mint mi, de nem áll távol attól, amilyenek jobb pillanatainkban lenni tudunk. smile

Ez az idealizmus esszenciális értéke az irodalmi Ynevnek -- ideát mostanában erős deficit mutatkozik belőle. Köszönet a következetes védelmezéséért!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

András;
(ha már Shadon a PPL után...) mennyire áll még az a tétel, hogy Domviknak csak férfi szolgálói lehetnek, illetve mi a helyzet a női szerzetekkel? (A Garmacor 2 függelékében közölt egyházi titulusok nőnemű alakjai legalábbis árnyaltabb képre utalnak a kiegészítőben olvasottaknál.)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@viktor: én meg ezt köszönöm. Időnként eszembe jut azért, mi van, ha csak a felfogásom nehéz. big_smile 
 
@bűvdudás: a PPL szerzői - idő-, forrás- vagy ötlethiány okán - sodródtak az árral, és a legkőmosottabb judeo-keresztény sztereotípiák mentén próbálták leképzeni Shadont. Ami WMC-nél máig őrzi eredeti levanto-bizantin jellegét, és ahol - vegyük jegyzőkönyvbe - egyetlen feltétel sem adott azok közül, amik ideát a bibliát, a korai egyházszervezetet és a komplett katolicizmust nőmentessé tették.
Satralison nem a nő tolta el a háztól a paradicsomot. Az ynevi teológusoknak nincs elfojtás alapú nőfóbiájuk, és nem írnak hülyeségeket a kígyóról meg az eredendő bűnről. Godonban teljes volt a nemek egyenjogúsága, a testiségben ma sincs semmi szégyenletes... és egyik utódkultúra nyelve sem ismeri az "asszonyállat" kifejezést.
A "férfimunká"-t igen, úgyhogy akadnak Shadonban praktikus okokból férfiasított karok és rendek, illetve olyan feladatkörök, amiket "nem illendő" nőkre bízni. A domviki egyházszervezetben ugyanakkor legalább annyian (ha nem többen) vannak, mint a férfiak. Léteznek saját ordóik és klastromaik, élen járnak a kül- és belföldi hírszerzésben, emberemlékezet óta adminisztrálják a két Bierrát, és megkerülhetetlen tényezőnek számítanak mindenütt - nem utolsósorban azért, mert Shadonban cölibátus sincs. smile
Renierrel ritkán fújunk egy követ, de ezügyben történetesen igen: az ő Míg a vas vág című apokrifjébe még egy női admirális is belefért.
Hogy nálam a belső inkvizítor az utolsó kétnemű titulus, nem jelenti azt, hogy nő nem juthat túl az ötödik kvalitheán. Pusztán arról van szó, hogy a felsőpapság angyalábrázatúvá lett férfi- és nőtagjait lehetetlen ránézésre megkülönböztetni egymástól.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András;
köszönöm a választ! Csak még egy kérdés:

Gáspár András írta:

nem utolsósorban azért, mert Shadonban cölibátus sincs.  smile

Ettől függetlenül a magasabb papság elérésének nem velejárója a vágyak befolyásán való felülemelkedés, a mindinkább a transzcendens felé való fordulás?

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2016.09.16. 15:20:14)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: de igen.
A túlemelkedésben épp az a pláne, hogy az ember olyasmit ad fel, amit ismer és szeret; ami egy darabig a mindene volt, és irtózott az elvesztésének még a gondolatától is.
Másfél századnyi életbe sokkal több kilengés és belátás fér, mint a miénkbe, a vágy pedig kemény ellenfél. A milliók közül, akik megpróbálnak túllépni rajta, nemzedékenként csak páran érnek célt... de nem is muszáj mindenkinek célt érnie. Aki idejében rájön, hogy kevés hozzá, főatya és kortalan soha nem lesz, de hosszú és eredményes életet élhet mint férj, apa, Domvik hatalmának tégelye és nyájának pásztora.

Ha az embert parancsszóval eltiltják a kísértésektől, erősebb nem lesz, csak később szembesül a korlátaival, és miután átesik rajtuk, nem marad semmije a kudarcon kívül. Eddig csak sóvárgott, most már gyűlöl is; magát és a világot bünteti mindazért, amit elmulasztott. És mivel nem talál örömet a létezésben, könnyen rákap, hogy azoktól vegye el, akiknek adnia kéne.

Te melyiket látnád szívesebben a gyülekezeted laiosaként?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András;
köszönöm! Mivel Yneven - s így Shadonban is - esélyesebben a valós spirituális késztetést érzők indulnak el a papi pályán, szerencsésebb, ha az útkeresés fázisait megtapasztalások, s nem tilalomfák jelölik ki. Az így megszerezhető belátás - amit nagy örömömre behoztál a képbe - igen fontos jellemzője lehet egy közösség szakrális vezetőinek.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

Ha az embert parancsszóval eltiltják a kísértésektől, erősebb nem lesz, csak később szembesül a korlátaival, és miután átesik rajtuk, nem marad semmije a kudarcon kívül.

Remélem fogjuk még ezt a mondatot látni valahol smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kérdés merült fel bennem a sdzerafizmussal kapcsolatban: ugye általában a halandók nagyon nem tudnak mit felajánlani a földöntúli hatalmaknak azok akaratának hordozásán kívül...

Lehetséges-e, hogy konkrétan egy ilyen lény kössön valamilyen paktumot halandóval a túlélés vagy megfelelően drámai helyzetből adódóan? Előfordulhat továbbá a lelkek egyesülése, vagy új entitás alkotása egyesüléssel (illetve forditottja, meiózis vagy mitózis módján)?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Hoi!

Ha emlékezetem nem csal RR szerafizmusos értekezése szerint a halandók nem hordozzák a szeráf akaratát. Csak a hatalmát. Ha már egyszer paktumot kötöttek, akkor a szeráfnak semmilyen befolyása/hatalma sincs a "pártfogoltja" felett. Azt tesz, amit csak akar.
Az egyetlen, amit a szeráf nyerhet, az a tapasztalás, ha a halandó avatárrá válik. Ha nem válik azzá, akkor folyamatosan szipolyozza valaki a hatalmát. És nem nyer a világon semmit.

Éppen ezért kevesen is próbálkoznak szeráfi alkuval az ilyen-olyan entitások közül. Nagy a kockázata. Elvégre az alku tartalmazza a szeráf igazi nevét... És aki csak megkaparintja visszaélhet vele.
Ez a válasz szerintem kérdésedre is. Aki/ami annyira gyenge, hogy a puszta létezésért küzd, az nem nagyon tud szeráfi alkut kötni. Magának sincs ereje, nem hogy még juttasson is belőle másnak. Ha meg mégis megteszi, akkor nagy eséllyel az előtt elenyészik, hogy a halandója avatárra válhatna.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

hello!

a gorviki ranagol-papok képzéséről érdekelne bármi, előtörténethez kellene anyag... smile
előfordulhat h (gorvik tartományban vagyunk) nemtelen is bekerülhet a képzésbe?
mikor/hogyan dől el h a tanoncok vándorpapok, templomi kisegítők, falusi "birkapásztorok" lesznek-e vagy esetleg nemes házaknál teljesítenek szolgálatot, mint Sacerdon Shirappa a "Lágy szélben-ben?

köszönöm a válaszokat!
smile

A'frad!!!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

Morrola írta:

Lehetséges-e, hogy konkrétan egy ilyen lény kössön valamilyen paktumot halandóval a túlélés vagy megfelelően drámai helyzetből adódóan?

Morrola;
nem teljesen világos, hogy a "konkrétan egy ilyen lény" alatt mire is gondoltál, de ha csak úgy egy szorultságban levő földöntúli hatalomra, akkor a válasz igen, lehetséges. A vonatkozó sorok a "Szerafizmus..." c. dolgozatból:
"Úgy látszik azonban, hogy a siyerafok közül csak a legbecsvágyóbbak és a legvakmerőbbek folyamodnak az önfejlesztés e sajátos módszeréhez, meg legfeljebb azok, akiknek nincs már semmi vesztenivalójuk (k.t.)"

Morrola írta:

Előfordulhat továbbá a lelkek egyesülése, vagy új entitás alkotása egyesüléssel (illetve forditottja, meiózis vagy mitózis módján)?

Az avatárrá váláskor valami hasonló dolog történik: "Széles körben elfogadott feltevések szerint ennek a lassú metamorfózisnak az utolsó fázisában végképp egybeolvad patrónus és pártfogoltja (k.t.), s az eredmény egy avatár lesz..."

Szerk: Fontos kiegészítés azonban, hogy a démonoknak nincsen hagyományos értelemben vett lelkük, pusztán tudatuk, illetve személyiségük. Hogy az egybeolvadás során pontosan mi történik a halandó lélekkel, azt csak találgatni lehet, de hogy torzul, illetve elemésztetik, az elég valószínű. Ez az az ár, amit az út végén fizetni kell.

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2016.09.27. 09:32:42)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Szia András!

Ez most megint egy RPG témájú kérdés lesz, amire jó válasz, hogy regényekhez erre nincs szükség, és így nem éreztünk késztetést a kidolgozására. De azért most is jobban örülnék neki, ha lenne rá koncepció. Most, hogy a papság lett a téma a fórumon, úgyis időszerű.

Szóval a kis RPG fejlesztésemben eljutottam a papi mágia fejezetig, és végignéztem az eddigi játékszabályok varázslatlistáit. Aztán egy idő múlva leküzdöttem a sokkos állapotot, de még mindig nem hevertem ki teljesen. A lényeg, hogy az ETK varázslatlista gyakorlatilag teljesen random válogatás a D&D papi és druid varázslataiból, és nagyjából egy katyvasz. Ami igazán megdöbbentő számomra, hogy most jöttem rá, hogy a későbbi kiadványok sem próbálták ezt rendbeszedni, mindben nagyjából ugyanaz a lista. (Megjegyzem az istenek egyedi varázslatai rendben vannak, azon látszik, hogy elgondolkoztak a készítők.) Van itt minden, állatidomítás és síkkapus utazás, teleportálás meg láthatatlanság, asztrál és mentálmágia. Sajnos ez így nem használható a saját kis fejlesztésemhez.

És akkor a kérdés: van a papokra valami hivatalos koncepció, hogy mit tudnak varázsolni? Esetleg az, hogy hogyan varázsolnak?

Kifejtem bővebben. Amin gondolkozom, hogy igazándiból a papok fő feladat ugye az, hogy a helyi hívő seregletet megtartsák a hívőség állapotában. Emiatt gyógyítanak betegséget, átkot, rontást, mérgezést, megszállást, de ez nem jelenti, hogy értenének mondjuk asztrálmágiához, csak az asztrállények menekülnek az isteni jelenlét elől. Nyilván tudnak felszentelni dolgokat, meg áldásokat osztani. Az amíg a vas vág papját nézve, nem kell félteni őket akkor sem, ha háborúzni kell, gondolom az a pap a helyi kocsmában is kioszt néha egy-két pofont a gyülekezet kordában tartására. Szóval, ez a generálkoncepció működik? Vagy már a gyógyítás is csak pár isten papjának reszortja, és a többség nem képes rá? Vagy átok eltávolításra? Van egyáltalán közös metszet az (irodalmi) papok képességeiben? Vagy ez már túl RPG, hogy foglalkozzatok vele?

A másik fele, hogy a PPL vallás leírásai mennyire helytállóak? Azt már ezen a fórumon hallottam, hogy a Domvik vallással nagyon melléfogtak, mert ilyen béna gonosz-katolikus lett belőle fantázia (vagy idő) hiányában. De a többi vallással mi van? Gondolom ez az a rész, amit a regényekhez tutira ki kellett dolgozni, hogy a papok is lehessenek hiteles karakterek, egy rövidített verzióra nagyon kíváncsi lennék.

A választ előre is köszönöm. Remélem pár dolgot megvilágít majd.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Nekeresdi, bűvdudás: hálás köszönetem; ezt a kérdést nélkületek mentődobás nélkül passzolnom kellett volna.

@Ali: a rövid verzió úgy hangzik, hogy előfordulhat; a nemesi cím Gorvikban (nem) kicsit olyan, mint nálunk a diplomához szükséges nyelvvizsga. smile

"A Szent föld nagyobbrészt íratlan törvényekre és szabályokra épülő társadalmában árnyalatnyi a különbség "hivatalos" és "naponta használt" között. Különösen áll ez a titulusokra, melyeknek eredeti rendeltetése – viselőjuk kiváltságos voltának hangsúlyozása – legitim uralkodó és egységes értékrend híján fokozatosan háttérbe szorult. A látszat ezen a tájon ugyanolyan fontos – ha nem fontosabb –, mint a valóság, egy jól hangzó név vagy cím pedig igazolt hatákonysággal sejteti-palástolja mindazt, ami mögötte van. (...) Ahogy Godorában, a nemesi címek Gorvikban is vásárolhatók. De míg Godorában tényleges előnyt jelentenek – belépőt a gazdasági elit köreibe –, Gorvikban inkább a fellépés, a hitelképesség  és az önbecsülés javítására szolgálnak. A címkórság önálló életet él, és nem tiszteli sem az erkölcs, sem  a logika szabályait: a Szent föld az a hely, ahol az odavetett rézgarasért megannyi aszkéta hálálkodik, gyalogribanc helyett kisasszonyt, egy kvartélyos kurtizán árán már grófnőt kap az ember… és az utolsó zsiványt is klánfivá teszi egy jól-rosszul megkötött homlokkendő.
Jobb körökben nem illik (a rosszabbakban egyenesen ellenjavallott) azt firtatni, honnan származnak az egyes címek, és miféle kiváltságok rejlenek mögöttük. A közvélekedés a használatukat tekinti annak, és az árfolyamuk mellett a megbecsülésük is ehhez igazodik.  A "Mennyiért hajlandó megválni tőle?" az egyetlen olyan kérdés, ami a hangzatos titulusok kapcsán szinte bárhol feltehető."

Hogy papi tanulmányait követően ki milyen polcra kerül, rátermettsége mellett az összeköttetéseitől is nagyban függ. A tartományok szembenállásának hagyományából következik, hogy a sacerdon-képzésnek megvannak a tájegységekre jellemző útjai - a világi tartományokban pl. a szakrális mágia változatos arányban keveredik profán/tapasztalati elemekkel.
Az egység sugarú Ranagol-pap, ahogy azt már sokszor és sokféleképp leírtam, az irodalmi Yneven jóval több annál a szénné varrt homlokú vezérg***nél, aminek a szerepjáték (saját élvezeti értékét fokozandó) pozicionálja: hogy társadalmi szerepét betölthesse, egy csomó nemranagoli funkciót (gyógyítás, áldás, stb.) is el kell látnia. Amanovik carridájának papjai minden lényeges szempontból sokoldalúbbak voltak Domvik szolgáinál, akik csak egy-egy aspektus módszertanát ismerik. A mai sacerdonok közül csak azoknak adatik meg hasonló tudás, akik készek azt az ország legtávolabbi zugaiból összekuporgatni: nincs olyan hely, ahol az összes létező papi mágiaformát tanítanák.

@NoiseEHC: a papi réteg/főkaszt funkcióját helyesen látod. Az olyan "szolgáltató" típusú kultuszoknál, amik a pyarroni panteont alkotják, a hatáskörök átfedései természetesek - az olyan korlátozások, mint "a Darton-pap nem gyógyít" vagy a "nincs Uwel-pap tagló nélkül" a rendszeregyensúly jegyében fogantak, ideológiai/energetikai magyarázatot nehéz találni rájuk.
Mivel az irodalmi Ynevnek Airun al Maremet leszámítva egyetlen számottevő "istenes" hőse sincs, a vonatkozó források jellemzően rpg nézőpontúak és hevenyészettek, azaz még a generálkoncepció ezredforduló előtti ősváltozatához (ld. a haláltalanok létciklusairól szóló renieri elképzelést) sem passzolnak igazán. Hogy ez miért és hogyan alakult így, abba nem mennék bele; a lényeg az, hogy az ún. magas mágiának legalább egy darabig volt témagazdája (Nyúl), a szakrálisnak viszont sosem.
Nehezen tudok elképzelni olyan irodalmi művet, aminek használna a törekvés, hogy a papi mágiahasználatot a kályhától (ti. Satralis egységes energetikai sémája) elindulva mutassa be. Maga a séma csak azért létezik, mert a M*2*0 (figyelem: nem az Ökörség-projekt!) stábja felismerte, hogy a játéknak sose lesz konzekvens mágiarendszere nélküle. Ha részt vettél a szöveganyagok fórumos tesztelésében, az Alapvetések közt az energetikai sémával is találkoztál - ha nem, készséggel megosztom veled azzal a másikkal együtt, ami a tapasztalati mágiához csináltunk, hogy Verren sosemvolt k100-asának legyen mihez igazodnia.
PPL: a maga idejében hiánypótló volt, az azóta kijegecesedett ynevológiai összefüggéseket pedig nyilván nem lehet rajta számon kérni. Egyes részei (pl. Ranil, dzsad vallás) máig megállnak, mások (Domvik, Darton, stb.) már keletkezésükkor is halmozottan problémásak voltak. Az időközben továbbgondolt kultuszok PPL kompatibilitását tovább csökkenti, hogy utóbbi szerzői alapvető irodalmi és szerepjátékos forrásokat hagytak figyelmen kívül (ami csak részben az ő hibájuk: ezek a szövegek WMC minimum egyik felének áldásával kerültek nyomtatásba).
A végére hagytam azt, ami nekem is régi szívfájdalmam: az ETK tökös-mákos varázslatlistáját. A megjelenés idején még főállású valhallás voltam, úgyhogy mentségem egy szál se... az utolsó szó jogán pedig csak annyit szeretnék előadni, hogy az általam vezetett irodalmi szekció sosem kötelezte el magát ilyen fokon a "tartalmat bármi áron" mozgalomnak.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Áh, a fentiek kifejezetten jól jöttek.

Volt anno valahol egy olyan koncepció, nem is tudom már mikor és hol, ahol azt pedzegették, hogy elvileg a formális szakrális imák a későbbiekben rendre kiválthatnak olyan változásokat a valóságban, ahol az adott imára először valamilyen felső hatalom közbenjárt. Röviden: ha a Miatyánkra egyszer megjelent egy traktor, akkor a későbbiekben az imák/tényleges beavatkozás sikeres megismétlései során fix ponttá válhat, úgymond mágikus formulává maga az ima.

Kicsit más: András, jelenleg mik a reális, belátható lehetőségei a brandnek? Egy ideje figyelem a MAGUSt és mintha erősen belassult volna megint minden. Fejben tartva, hogy a név csak Egy a DV égisze alatt és mondjuk a piaca is más egy fordított külföldi fantasyval szemben, nem gondolkodtatok azon, hogy mondjuk más marketingpolitikát folytatnátok? Amennyiben túl pesszimista lennék, akkor esetleg azt kérdezném még, hogy milyen konzekvenciális dolgokra, változásokra számolhatunk az elmúlt 3 év tapasztalatai után? Ha reálisan nézem, akkor pl. az Abasziszos versenyanyag megjelenése még lassan, de megérkezik... de pl. Garmacor 3-mal én (és minden tisztelettel mondom) már nem számolok. A szituáción hogyan lehetne szerintetek javítani, illetve mi az, amit lehetne csinálni?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: a "minden ima megteremti a maga istenét" emlékeim szerint az eredeti elgondolás része volt. Az átfogó energetikai koncepció ezt viszi tovább a mana állandó feláramával és a varázslatok mintázata által "bevésett" energiacsatornákkal.

Ami a brandet illeti, az nem megint lassult be - azóta ilyen lassú, hogy a BGY és a MH egymást több ponton átfedő irodalmi műhelyei elszéledtek. A szerzőhiány sajnos nem olyasmi, amit marketingeszközökkel orvosolni lehet (mondom ezt úgy, hogy jelen fórum kivételével semmilyen marketingeszközzel nem rendelkezem.) A dolog revitalizálása érdekében a megmaradt nagyágyúknak kéne durranniuk párat. Erre nézvést történtek/történnek erőfeszítések, de valamennyien a piacról élünk, magyar nyelven fantasyt írni pedig rég nem piaci alapú tevékenység.

Hogy mit lehetne csinálni? Ötletem sincs. Köztünk szólva ezért kapaszkodtunk bele minden szembejövő szalmaszálba az elmúlt pár évben, de a megváltást egyik sem hozta el... sőt.