Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Torro írta:

Értem szóval "ÚT mód" semmilyen módon nem jöhet szóba, de mi van az egyedi fejlesztésű házi rendszerekkel, vagy más rendszerekre átírt yneven játszódó rpg-kel.  Azokat ki lehet rakni? Összeáll egy csapat akik például azt mondják, hogy csinálnak egy Codex szabályai alapján, de magus világában zajló rpg-t. Ehhez kell valamilyen engedély tőletek?

Ne zavarjon össze ez a hosszúra nyúlt értekezés, az alapvetések sosem változtak. A problémakör csakis az ÚTK-t érintette, és az sem véletlen, hogy ez ilyen gubancokkal került elő - a másik félnek nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy egy bíróság által betiltott kiadványra a kiadó a legjobb jószándékkal sem mondhat igent, csak a tálalásgondok feloldását meghagyta nekünk és nektek. De hát ők azok, akik mindent a M*-ért és értetek tesznek, és mi lennénk azok, akik nem. smile

Ahogy András is írta, a játékosok felé sem tőle, sem a DV részéről nincs korlátozás. A már megjelent anyagok felhasználása a szerzői jog szerint sokszor szürkezóna lehet - de ha ténylegesen csak játékosi felhasználásról van szó, akkor a kitalált/hozzáadott tartalom mellett a forráshivatkozás elegendő.
Korábbi, már megjelent anyagok (rpg rendszer, kiegészítők) egy az egybeni netes megosztása pedig hivatalosan nyilván védhetetlen, így erre egy cég csakis egyféle választ adhat - de ez a M* világától függetlenül így megy, az elmélet kontra gyakorlat kettőssége pedig áll más könyvekre, kiadványokra, sőt, zenékre és filmekre is.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Ami a M* jelenét és jövőjét illeti, amolyan nyilvános blogbejegyzésként...
Cyr kolléga pedzegette fentebb, hogy más helyeken "megharcoltunk" - nos, ezt csak annyiban szeretném árnyalni, hogy ez még mindig nem valami ellen szólt, csakis valamiért, jól körülhatárolható értékek mentén mozogva. A látható különbség lehet, hogy kevés, de az elvi alap azért nagyon más.

András már minden lényegeset elmondott, én maximum árnyalni tudom, új infó nem lesz benne.
A főbb problémákat mindenki ismeri, lassan a lehetőségeknek nehezen nevezhető, szűk mozgástereket is.
Az teljesen világos, hogy az eddigi szerzőgárdától nem várható több zongoracipelés, a legtöbbünk csak villanásokra képes (vagy arra is nehezen, sajnos), azaz a kérdés egy ideje leredukálódott arra, hogy lehetnek-e új, feltörekvő zsenik, vagy sem. Mi a magunk részéről annyit tudunk tenni, hogy megpróbáljuk járhatóbbá tenni az áttöréskapuig vezető utat - ami így is elég rögös marad, és a legtöbben fenn is akadnak rajta, le is pattannak róla.
Én még bízok abban, hogy ha kicsit elkezdenek mocorogni a dolgok, akkor életbe léphet a kölcsönös rezonancia elv - azaz egy bizonyos kiadványszám és gyakoriság ösztönzőleg hathat a kevésbé aktív parázsgazdákra is. Az ideáimmal rég leszámoltam, már kb. csak fél és negyed lépésekben érdemes gondolkodni. Ez az idei év egy fokkal jobb volt, mint a korábbiak, ezt kell megtartani/túllőni jövőre. És akkor majd talán előre menekülhetünk - és igazából nem is tehetünk mást.

Korábban már többször írtam róla, hogy a brand egységéhez mind az irodalmi, mind az rpg vetületre szükség van. A DV eddig az előbbit próbálta sínre tenni, és mert csak ott jöttek kiadványok, sokan levonták azt a tanulságot, hogy akkor mi magasról teszünk a játékosokra (és ez lenne a diszkrét megfogalmazás).
Ez persze nem igaz - és azt nem látják sokan, hogy a D20-ÚTK vonal olyan zuhanópályára állította a M* rpg-t, amelyről már csak extra nagy dobással lehetne felszínre kerülni. A háttérben folyó próbálkozások száma jóval több volt, mint amelyről a nagyközönség tudhat, és a DV annyiban tehető felelőssé a történtekért, hogy a korábbi gyakorlathoz képest nem kezdett el megjelentetni akármilyen sz*rt csak azért, hogy a semmihez képest fel tudjon mutatni valamit. Ezt nyilván ki-ki a maga szájíze szerint minősítheti - a mi részünkről ez még mindig nem valami ellen történt így, hanem valamiért.

Mint azt az ynev.hu oldalról látni lehet, némi mocorgás mindenképpen várható a közeljövőben - és mert egy ideje nemhogy a nagy szavak, de a közepes és kis ígéretek amortizációja is az alig mérhető szintig vitt mindent, előre nem mondanék semmit. Na jó, egyvalamit mégis: csak_azért_sem_adjuk_fel.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Valahol szükségszerű, hogy az irodalmi Ynev virágkora nem térhet többé vissza. WMC szárnyaló stílusa, RR tökéletességig csiszolt prózája (ki-ki kedvére folytassa a nem-túl-hosszú sort) az istenáldotta tehetség mellett embertelen mennyiségű munkaóra eredményeként jöhetett létre. Ilyen tehetségek nem Ynev, hanem a magyar nyelvű irodalom tájékán is szökőévente bukkannak csak fel, a kor pedig nem kedvez annak a lobogásnak, ami a szükséges hajtóerő a munkaórákhoz... Ha pedig mégis felbukkan egy ilyen kaliberű író, akkor egy mások által teremtett világot legfeljebb ugródeszkának fog használni -- sosem fogja annyira magáénak érezni, mint az eredeti alkotók. A világuk helyett a szellemiségüket viszi tovább, és alkot magának -- és nekünk -- új világokat.

A régi nagyok okait, béklyóit többé-kevésbé ismerjük: egy-egy regényt még nagyon várunk, de az aranykor lendületét nem kérhetjük számon rajtuk. RR esete talán ebben is különleges: ha jól értem, kevés embert köt kevesebb béklyó, mint őt -- viszont eljutott a kráni emelkedettség olyan fokára, ahol már a tehetség sem kötelez... illetve erősen autonóm módon választ magának új utakat.

Ugyanakkor csüggedésre semmi ok. A régi nagy könyvek ott sorakoznak a polcon -- a halhatatlanságuk csak rajtunk múlik. Az új szerzők pedig majd új világokkal lepnek meg minket...

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

viktor írta:

Valahol szükségszerű, hogy az irodalmi Ynev virágkora nem térhet többé vissza. WMC szárnyaló stílusa, RR tökéletességig csiszolt prózája (ki-ki kedvére folytassa a nem-túl-hosszú sort) az istenáldotta tehetség mellett embertelen mennyiségű munkaóra eredményeként jöhetett létre. Ilyen tehetségek nem Ynev, hanem a magyar nyelvű irodalom tájékán is szökőévente bukkannak csak fel, a kor pedig nem kedvez annak a lobogásnak, ami a szükséges hajtóerő a munkaórákhoz... Ha pedig mégis felbukkan egy ilyen kaliberű író, akkor egy mások által teremtett világot legfeljebb ugródeszkának fog használni -- sosem fogja annyira magáénak érezni, mint az eredeti alkotók. A világuk helyett a szellemiségüket viszi tovább, és alkot magának -- és nekünk -- új világokat.

A régi nagyok okait, béklyóit többé-kevésbé ismerjük: egy-egy regényt még nagyon várunk, de az aranykor lendületét nem kérhetjük számon rajtuk. RR esete talán ebben is különleges: ha jól értem, kevés embert köt kevesebb béklyó, mint őt -- viszont eljutott a kráni emelkedettség olyan fokára, ahol már a tehetség sem kötelez... illetve erősen autonóm módon választ magának új utakat.

Ugyanakkor csüggedésre semmi ok. A régi nagy könyvek ott sorakoznak a polcon -- a halhatatlanságuk csak rajtunk múlik. Az új szerzők pedig majd új világokkal lepnek meg minket...

Ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintem vannak olyan lappangó tehetségek, akik még nem tudják magukról, hogy merre vezet az útjuk, akár pénzhiány miatt. Sőt a rajongók között is vannak jócskán, akik szívesen írnának, csak akár nincs elég tehetségük. Ezeknek a "tanításához" is pénz és idő kell (bár az idő pénz, szóval csak az). A harmadik opció pedig, hogy új rajongókat gyűjtsünk, akik közül szintén lesznek, akik kedvet kapnak az íráshoz. De mint már mondottam, ehhez is pénz kell.
Jómagam úgy látom a helyzetet, hogy:
- Kell egy megfelelő nagyságú tőkeinjekció,
- Létrehozni egy projekt menedzsmentet,
- Együtt működés a vezetőségi gárdával (szerintem ez nem lehet probléma),
- Megfelelő mennyiségű és minőségű időt bele tenni (ehhez az első pont kell),
- Egy új rendszer létrehozása, aminek a két alappilére az online és offline (hagyományos) szerepjáték, amiket kiegészítenek a regények, novellák, világleírások...stb.
Tudom, nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha már van egy befektető, akit érdekel az ügy és a vezetői gárda is nyitott az ügy felé, akkor onnantól már "szinte" megy minden magától. smile

Welcome to the new age.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Az irodalmi részt érintően: a kevesebb megjelenés mellett ne felejtsétek el, hogy a '90-es évek közepéhez képest radikálisan megváltozott a piac és az olvasó-tábor is.

Ma sokkal könnyebb elérni a világ élvonalába tartozó műveket, mint annak idején. Nagyobb a konkurencia.

Másik oldalról meg időközben felnőtt egy generáció, amiből sokaknak egy regény elolvasása (vagy a sima szövegértés) kifejezett kihívást jelent (ld. PISA-felmérés eredményét).

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Diocletianus írta:

Az irodalmi részt érintően: a kevesebb megjelenés mellett ne felejtsétek el, hogy a '90-es évek közepéhez képest radikálisan megváltozott a piac és az olvasó-tábor is.

Ma sokkal könnyebb elérni a világ élvonalába tartozó műveket, mint annak idején. Nagyobb a konkurencia.

Másik oldalról meg időközben felnőtt egy generáció, amiből sokaknak egy regény elolvasása (vagy a sima szövegértés) kifejezett kihívást jelent (ld. PISA-felmérés eredményét).

Üdv:
D.

Noigen, most mar fantasy csak akkor valik erdekesse ha megfilmesitik. A mai fiatalok olvasasi igenye, szovegi ertesi szintje valoban sehol nincs mar...

Utoljára GLAD szerkesztette (2016.12.13. 17:26:31)

"Lehet, hogy ez a világ egy másik bolygó pokla" Aldous Huxley

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Delich Arcor írta:

- Egy új rendszer létrehozása, aminek a két alappilére az online és offline (hagyományos) szerepjáték, amiket kiegészítenek a regények, novellák, világleírások...stb.

És innentől kb. vallásháború  (tehát felesleges és értelmetlen), de azért hangozzék el: a MAGUS alappillére az irodalom, nem a szerepjáték.
Az analógia Westeros és Középfölde, nem a Dragonlance vagy a Forgotten Realms.

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Delich Arcor írta:

Ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintem vannak olyan lappangó tehetségek, akik még nem tudják magukról, hogy merre vezet az útjuk, akár pénzhiány miatt. Sőt a rajongók között is vannak jócskán, akik szívesen írnának, csak akár nincs elég tehetségük. Ezeknek a "tanításához" is pénz és idő kell (bár az idő pénz, szóval csak az).

Nem értem miért kell foglalkozni azokkal akiknek nincs tehetségük. Olyannal kell foglalkozni akiknek van. Aki pedig képes fejlődni olvasson ( nem feltétlenül fantasy-t ), azzal sokat fejlődik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

GLAD írta:
Diocletianus írta:

Az irodalmi részt érintően: a kevesebb megjelenés mellett ne felejtsétek el, hogy a '90-es évek közepéhez képest radikálisan megváltozott a piac és az olvasó-tábor is.

Ma sokkal könnyebb elérni a világ élvonalába tartozó műveket, mint annak idején. Nagyobb a konkurencia.

Másik oldalról meg időközben felnőtt egy generáció, amiből sokaknak egy regény elolvasása (vagy a sima szövegértés) kifejezett kihívást jelent (ld. PISA-felmérés eredményét).

Üdv:
D.

Noigen, most mar fantasy csak akkor valik erdekesse ha megfilmesitik. A mai fiatalok olvasasi igenye, szovegi ertesi szintje valoban sehol nincs mar...

Szégyen, nem szégyen, engem (és sok más ismerőst) anno a 90-es években a képregények, és a fantasy/sci-fi irodalom vett rá leginkább az olvasásra. Nem hiszem, hogy ez egy kihaló tendencia, elég csak megnézni, hogy mennyi fiatalabb látogató van még ma is egy képregényes eseményen.

Az eladhatósághoz egyetlen dolog hiányzik, mégpedig az, hogy legyenek újra "menő" karakterek, és ők vizuálisan jól legyenek ábrázolva. Ehhez jön még a digitális jelenlét, mert annélkül nem éred el őket.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Diocletianus írta:
Delich Arcor írta:

- Egy új rendszer létrehozása, aminek a két alappilére az online és offline (hagyományos) szerepjáték, amiket kiegészítenek a regények, novellák, világleírások...stb.

És innentől kb. vallásháború  (tehát felesleges és értelmetlen), de azért hangozzék el: a MAGUS alappillére az irodalom, nem a szerepjáték.
Az analógia Westeros és Középfölde, nem a Dragonlance vagy a Forgotten Realms.

Üdv:
D.

Én abból indultam ki, hogy mekkora igény és pénz van az e-sportban és az online játékokban. Ha ebből az igényből indulunk ki, akkor azok akik játszanak, már olvasni is fognak (egy részük biztosan), ezért növelhetőek az irodalmi eladások is. Én ebből indultam ki, de ez is csak egy nézőpont.

Welcome to the new age.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Dreid2 írta:
Delich Arcor írta:

Ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintem vannak olyan lappangó tehetségek, akik még nem tudják magukról, hogy merre vezet az útjuk, akár pénzhiány miatt. Sőt a rajongók között is vannak jócskán, akik szívesen írnának, csak akár nincs elég tehetségük. Ezeknek a "tanításához" is pénz és idő kell (bár az idő pénz, szóval csak az).

Nem értem miért kell foglalkozni azokkal akiknek nincs tehetségük. Olyannal kell foglalkozni akiknek van. Aki pedig képes fejlődni olvasson ( nem feltétlenül fantasy-t ), azzal sokat fejlődik.

Nem kell, csak a tehetség is fejleszthető. Nem születik mindenki zseninek, valaki azzá válik. Egyébként is pont ment a panaszkodás, hogy kevés az író. Tudatos fejlesztési stratégiával növelhető a jó írók száma. De nem kellenek az új írók, akkor lehet várni is, hogy felbukkanjon egy-egy zseni. A kérdés itt már az, hogy a MAGUS mellett teszi-e le a voksát.

Welcome to the new age.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Diocletianus írta:

Az irodalmi részt érintően: a kevesebb megjelenés mellett ne felejtsétek el, hogy a '90-es évek közepéhez képest radikálisan megváltozott a piac és az olvasó-tábor is.

Ma sokkal könnyebb elérni a világ élvonalába tartozó műveket, mint annak idején. Nagyobb a konkurencia.

Másik oldalról meg időközben felnőtt egy generáció, amiből sokaknak egy regény elolvasása (vagy a sima szövegértés) kifejezett kihívást jelent (ld. PISA-felmérés eredményét).

Üdv:
D.

Összemosod a kettőt. Akik most írták a PISA-t, még nem nőttek fel. smile Rajtuk még lehetne "javítani". A mostani felnőtt generáció egy része a Harry Potteren vagy a Gyűrűk úrán nőtt fel. Talán még ide sorolható a Trónok harca, bár az mostanában lett (néhány éve) felkapva.
A mai generáció pont az online játékok miatt olvas kevesebbet. Ha a játékokat kiegészítenék (van rá példa) érdekes regényekkel, akkor nőne az olvasottság.

Welcome to the new age.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Delich Arcor írta:

Én abból indultam ki, hogy mekkora igény és pénz van az e-sportban és az online játékokban. Ha ebből az igényből indulunk ki, akkor azok akik játszanak, már olvasni is fognak (egy részük biztosan), ezért növelhetőek az irodalmi eladások is. Én ebből indultam ki, de ez is csak egy nézőpont.

Nyilván ezek oda-vissza hatnak egymásra, egymás marketing-felületei.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Delich Arcor írta:

Összemosod a kettőt. Akik most írták a PISA-t, még nem nőttek fel. smile .

Nem, én pont a most 15 évesekre gondoltam. Illetve nem hiszem, hogy az egy-két évvel idősebbek szövegértési készsége radikálisan jobb lenne.

A "felnőtt" kifejezést nem jogi értelemben használtam, hanem "fantasy olvasásba belenőtt" értelemben. Hiszen arról volt szó.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Diocletianus írta:
Delich Arcor írta:

Összemosod a kettőt. Akik most írták a PISA-t, még nem nőttek fel. smile .

Nem, én pont a most 15 évesekre gondoltam. Illetve nem hiszem, hogy az egy-két évvel idősebbek szövegértési készsége radikálisan jobb lenne.

A "felnőtt" kifejezést nem jogi értelemben használtam, hanem "fantasy olvasásba belenőtt" értelemben. Hiszen arról volt szó.

Pontosan ezt a korosztályt lehet a legjobban megfogni a "hype" által. Nincs elveszett korosztály, csak jól kell őket megszólítani. Nem kell, hogy az egész brand felszálljon a hype vonatra, de ha egy szálat el lehet indítani rajta, akkor az húzhatja maga után a többit. Az M* ráaádsul rendelkezik jól brandelhető karakterekkel, gyakorlatilag a 90-es évekből bármelyik meg tudja állni a helyét.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Hidd el, nálam őszintébben senki nem kívánja, hogy tinédzserek tömegei kezdjék el olvasni az új MAGUS-regényeket.  big_smile

Szinte bármilyen hype-nak örülnék, ami ezt eléri.

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

https://www.facebook.com/MAGUSszerepjatek/

Megkerestem ezt a rettenetet. Közel 25.000 kedvelő, ami azért egy elég tisztességes szám, a tulajdonosa (ha jól sejtem, még a Lunír köreibe tartozik) mégis ócska, idegesítő mémek posztolására használta. Nem feltétlen megvetendő, hisz cirkuszra gyűlik a nép, viszont ezt így már el lehetne kezdeni használni, fel lehetne mérni a követők életkorát, stb. (ez utóbbiak ott rejzőködnek a page admin menüjében)

Én biztosan itt kezdeném a marketing előkészítését, és ha sikerül megszerezni az admin jogokat, csak időt kell rá áldozni.

Aztán jöhet a célzott marketing, minimál pénzekkel csodát lehet tenni a szponzorált posztokkal. Csak hogy egy pozitív példát említsek, mi gyakorlatilag egy itthon marginálisan létező underground stílusnak csináltunk sikeres partit idén kétszer is. Ez a szponzorált posztok nélkül nem működött volna, mert amúgy valszeg sosem jutunk el a Békásalvégen élő Crystal Castles rajongókhoz. A dolog működik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok.

nehéz kérdéseket szeretnék feltenni, nem kötekedésként, csak érdekelne pár dolog.

A kérdésem az lenne, hogy mi most a Magus "hivatalos" történelme, vagyis ilyesmikre lennék kíváncsi, hogy:
-a Manifesztációs háború lezárult-e, vagy látszik a vége?
-elkezdődött-e a Kilencedik kor, vagy mikor fog? (bevallom, azt sem tudom hogy ez most a nyolcadkor-e?)
-vannak jelek arra, hogy új korszak következik?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Envo írta:

https://www.facebook.com/MAGUSszerepjatek/

Megkerestem ezt a rettenetet. Közel 25.000 kedvelő, ami azért egy elég tisztességes szám, a tulajdonosa (ha jól sejtem, még a Lunír köreibe tartozik) mégis ócska, idegesítő mémek posztolására használta. Nem feltétlen megvetendő, hisz cirkuszra gyűlik a nép, viszont ezt így már el lehetne kezdeni használni, fel lehetne mérni a követők életkorát, stb. (ez utóbbiak ott rejzőködnek a page admin menüjében)

Én biztosan itt kezdeném a marketing előkészítését, és ha sikerül megszerezni az admin jogokat, csak időt kell rá áldozni.

Aztán jöhet a célzott marketing, minimál pénzekkel csodát lehet tenni a szponzorált posztokkal. Csak hogy egy pozitív példát említsek, mi gyakorlatilag egy itthon marginálisan létező underground stílusnak csináltunk sikeres partit idén kétszer is. Ez a szponzorált posztok nélkül nem működött volna, mert amúgy valszeg sosem jutunk el a Békásalvégen élő Crystal Castles rajongókhoz. A dolog működik.

Pontosítás: nem nemnemesfém közeli, hanem az övék, ahogy a magus.hu is, és ilyenkor nem az szokott történni, hogy a tulaj átadná bárki másnak. Egyébként tényleg jól hangzik a 25ezer, de érdekes kérdés, hogy ez mennyire felduzzasztott-megvásárolt-mesterséges hype, és emögött mennyi lehet a tényleges kedvelők száma. Mi azt láttuk, hogy az egy poszt alatti aktivitást a sokadannyi kedvelőnkkel is hoztuk - mert azok tényleges kedvelők (nálunk sosem volt pl. nyereményjátékhoz kötelező like).
Az ötlet ettől függetlenül működőképes is lehet, de jelen helyzetben én fontosabbnak tartom, hogy első körben ne egyből az újak felé és kifelé nyissunk, hanem a meglévő értékeket kell olyan formában és olyan tartalommal tálalni, amellyel ez a régi rajongók számára is átláthatóvá, elérhetővé, ellenőrizhetővé válik. Ez a direkt marketinghez képest indirektnek is nevezhető, másféle irány... amelyből idővel voltaképpen még mindig bármilyen kampányt el lehet indítani, és egy réges-régi elvi adósságot is letudtunk.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Delich Arcor írta:

Ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintem vannak olyan lappangó tehetségek, akik még nem tudják magukról, hogy merre vezet az útjuk, akár pénzhiány miatt. Sőt a rajongók között is vannak jócskán, akik szívesen írnának, csak akár nincs elég tehetségük. Ezeknek a "tanításához" is pénz és idő kell (bár az idő pénz, szóval csak az). A harmadik opció pedig, hogy új rajongókat gyűjtsünk, akik közül szintén lesznek, akik kedvet kapnak az íráshoz. De mint már mondottam, ehhez is pénz kell.
Jómagam úgy látom a helyzetet, hogy:
- Kell egy megfelelő nagyságú tőkeinjekció,
- Létrehozni egy projekt menedzsmentet,
- Együtt működés a vezetőségi gárdával (szerintem ez nem lehet probléma),
- Megfelelő mennyiségű és minőségű időt bele tenni (ehhez az első pont kell),
- Egy új rendszer létrehozása, aminek a két alappilére az online és offline (hagyományos) szerepjáték, amiket kiegészítenek a regények, novellák, világleírások...stb.
Tudom, nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha már van egy befektető, akit érdekel az ügy és a vezetői gárda is nyitott az ügy felé, akkor onnantól már "szinte" megy minden magától. smile

Kis eséllyel nyerhetek népszerűségi versenyt az alábbi válasszal, de ez a történet sajnos nem ilyen egyszerű.
A helyzet az, hogy aki nem kopogtat az ajtón, hogy itt az új Renier, az nem véletlenül nem tart ott. Valaki írta korábban, hogy már csak azért is érdemes lenne folyamatosan pályázatolni, hogy hátha... hááát, bár ennyi elég lenne a biztos sikerrecepthez.
Egy mai kezdő fiatalt jó eséllyel azzal lehet mértéktelenül felháborítani, ha azt mondom, hogy bezzeg a mi időnkben, de sajnos tényleg az van, hogy bezzeg a mi időnkben. smile Akkor még nem volt internet, gyakorlatilag nulla infókból, nagyon minimális háttértámogatással (vagy inkább anélkül) kellett kinőni a semmiből, és lehet, hogy a próbálkozókból csak százból egy (vagy inkább több százból egy) jutott el a megjelenésig, de az a delikvens legalább olyan volt, aki a helyén kezelte az extra nehezen elért sikert. Aki gyilkos irodalmi darálóban ugyan, de életben maradt, átvergődött a próbákon, és elért dolgokat, saját erőből, saját jogon.

Hol tartunk ma?
Tengernyi írástechnikai anyag elérhető már magyarul is, így egy okos delikvens ÉVEKET spórolhat az életéből azzal, hogy nem csak a saját hibáiból tanul, hanem máséból is - már ha van kedve tanulnia.
Öt-hat év alatt négy pályázat nem feltétlenül nevezhető a lehetőségek hiányának, már a korábbi tizenöt év semmijéhez képest.
Minimális energiákkal gyakorlatilag a szakma színe-java két kattintással elérhető - régen ennek a töredékéért a fél kezünket odaadtuk volna.
A sort még sokáig folytathatnám, de nem a hatásvadászat a célom, hanem az infók reális átadása. Akkor mi változott, hogy ennyivel jobb helyzetben nincs itt a tehetségek hosszan kígyózó sora?
Ezen a ponton fogom kapni az ütlegeket - szerintem ugyanis legfőképpen a résztvevők időráfordítása, kitartása, elhivatottsága, hozzáállása.
Tegyük hozzá gyorsan, hogy ez nem feltétlenül az ő hibájuk, ebben a korszellem is benne van, ami sokszor béklyóba fogja a legszuperebb kreativitást is - de a végeredményen ez semmit nem változtat.
És a lényeges gondolat itt jön: azáltal, hogy egy ideje ezt az egészet közelebb és még közelebb hozuk az egyszeri próbálkozókhoz, sokakban az a tanulság szűrődött le, hogy ha már minden ennyire karnyújtásnyira van, az egész egy mozdulattal elérhető. A megjelenés, a siker, a pénzparipafegyver, úgy zusammen - és a kérdés csak az, "mikor tudnak kellőképpen motiválni, mikor lesz elég kedvem, időm, ihletem".

Az emberi elmének van egy alapvető sajátossága, amit sokan nem ismernek fel, pedig ezt tanítani kellene a tényleges teljesítmények eléréséhez - hogy mindig mindent optimalizál.
Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a pályázók jó része a munkájának/helyzetének megkönnyítésére használja a kapott segítségeket, támogatásokat, és egyre kevésbé teszi bele azt a munkát, amellyel ténylegesen célt érhetne. Azaz minél többen, többet és többféleképpen próbálunk segíteni, azt látjuk, hogy sokaktól annál kevesebb befektetett munkát kapunk vissza, és innentől ez voltaképpen egy szép nagy lejtőn végzett, egyenes vonalú és egyenletes csúszásnak is nevezhető.

Ez természetesen nem mindenkire áll, de mivel létező tendencia, jól rámutathat arra, milyen mozgásterünk van (és közvetve miért tartunk itt most). A mi oldalunkról nézve sok választás persze nincsen, ezért sok mindent ugyanígy fogunk csinálni a következő pályázatnál is, de azt érdemes látni, hogy bármit bárhogy teszünk, mit csak az ajtót tudjuk közelebb hozni és szélesre tárni - az ajtón való belépés jogához még mindig egy adott egyéni teljesítmény/erőfeszítés kell.

És itt jöhetsz be a képbe te, aki ezt olvasod, és írásra szeretnéd adni a fejed. Mert ha megvan benned a szándék, és ez kellő kitartással és szorgalommal is párosul, kb. csak rajtad múlik, hogy mikor juthatsz el odáig, hogy kötetmegjelenésekben gondolkozz. Ehhez viszont munka kell, sok munka kell... és ha nem is feltétlenül minden, amit itt most felsorolok, mondjuk, hogy ha hosszú távban gondolkodsz, egyik sem jelent hátrányt.
- van úgy 100-150 regény a fantasy és sci-fi piacon, amelyekkel képbe hozhatod magad a régi és aktuális dolgok kapcsán is. Ha heti egy-két könyvet el tudsz olvasni, akkor ezekkel maximum két év alatt végezhetsz is. Jó esetben meg is találod azokat a szerzőket ás műveket, amelyekből táplálkozol majd és rendszeresen újraolvasod őket.
- ez a heti egy-két könyv amúgy sem válik hátrányodra - és ha nem csak ebben a két zsánerben gondolkodsz, még tíz év után is hegyekben állhat előtted az olvasnivaló, amire érdemes sor keríteni
- rendszeres írásgyakorlat. Ne várd meg az ihletet, mert akkor folyton ki leszel szolgáltatva neki. Fogd munkára az elméd, és kényszerítsd rá, hogy írj akkor is, amikor nincs kedved-időd-energiád hozzá. Ha mást nem, írj blogot, naplót, vagy csak gondolatokat, de szokd meg, hogy ha kell, akkor tudj sokat rövid idő alatt írni.
- ha M* pályázatokban gondolkodsz, nem árthat, ha olvastad az összes M* regényt. Ha valamelyik nem tetszett, akkor is, de az értelemszerűen megállhat, hogy ha nagyon nem jött be valami, akkor nem kell végigszenvedni.
- de ha az összeset nem is, legalább a M* klasszikusokat. Tudod, azzal a legjobb szerkesztő sem tud mit kezdeni, ha bekerültél és a megjelenés előtti szerkesztés során derül ki, hogy neked semmit nem mond az, hogy Renier vagy Chapman.
- nem sikerrecept, de biztos alapokat jelenthet, ha határidőre, és rendszeresen kipróbálod magad kisebb novellákkal. A jobb kezűeknél is legalább 5-6, de általában inkább 8-10 novella kell ahhoz, hogy az ember fel tudja mérni a saját képességei, affinitása, írói eszköztára határait. És ez még csak az ugródeszka, nem a célszalag! Jó esetben, ha havonta meg tudsz írni egy novellát (de azt úgy, hogy mindent beleadsz, mintha életed legjobbját akarnád nyújtani), akkor egy év alatt ezzel is megvagy. Mi ezt anno írói önképzőkörökben csináltuk, de az is elég, ha pár barátoddal összefogsz, vagy ha nincs ilyen lehetőséged, a neten ezer lehetőséget találhatsz (vagy segítünk mi is).
- a sort még sokáig folytathatnám, de a lényeg ennyi: ha a fentiekkel nem értesz egyet, ha ilyen munkamennyiséget nem teszel bele, akkor ha nem vagy kivételes zseni, fizethetsz akárkinek akármennyit akármilyen tanfolyamokra, nem lesz túl esélyes, hogy a régi klasszikusokkal fognak együtt emlegetni. Persze az is igaz, hogy erre garanciát a fentiekkel együtt sem lehetne adni, de akkor legalább az esélyeidet javítottad, megtéve mindent, amit lehetett.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

viktor írta:

Valahol szükségszerű, hogy az irodalmi Ynev virágkora nem térhet többé vissza. WMC szárnyaló stílusa, RR tökéletességig csiszolt prózája (ki-ki kedvére folytassa a nem-túl-hosszú sort) az istenáldotta tehetség mellett embertelen mennyiségű munkaóra eredményeként jöhetett létre. Ilyen tehetségek nem Ynev, hanem a magyar nyelvű irodalom tájékán is szökőévente bukkannak csak fel, a kor pedig nem kedvez annak a lobogásnak, ami a szükséges hajtóerő a munkaórákhoz... Ha pedig mégis felbukkan egy ilyen kaliberű író, akkor egy mások által teremtett világot legfeljebb ugródeszkának fog használni -- sosem fogja annyira magáénak érezni, mint az eredeti alkotók. A világuk helyett a szellemiségüket viszi tovább, és alkot magának -- és nekünk -- új világokat.

A régi nagyok okait, béklyóit többé-kevésbé ismerjük: egy-egy regényt még nagyon várunk, de az aranykor lendületét nem kérhetjük számon rajtuk. RR esete talán ebben is különleges: ha jól értem, kevés embert köt kevesebb béklyó, mint őt -- viszont eljutott a kráni emelkedettség olyan fokára, ahol már a tehetség sem kötelez... illetve erősen autonóm módon választ magának új utakat.

Ugyanakkor csüggedésre semmi ok. A régi nagy könyvek ott sorakoznak a polcon -- a halhatatlanságuk csak rajtunk múlik. Az új szerzők pedig majd új világokkal lepnek meg minket...

Jó meglátások, szép gondolatok: gratula. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Raon írta:

- a sort még sokáig folytathatnám, de a lényeg ennyi: ha a fentiekkel nem értesz egyet, ha ilyen munkamennyiséget nem teszel bele, akkor ha nem vagy kivételes zseni, fizethetsz akárkinek akármennyit akármilyen tanfolyamokra, nem lesz túl esélyes, hogy a régi klasszikusokkal fognak együtt emlegetni. Persze az is igaz, hogy erre garanciát a fentiekkel együtt sem lehetne adni, de akkor legalább az esélyeidet javítottad, megtéve mindent, amit lehetett.

Elgondolkodtam azon, amit írtál és teljesen egyetértek vele, ugyanakkor ez felvet bennem néhány új kérdést is.
Jómagamról már tudom azt, hogy számtalan célom van az életben, amit el szeretnék érni. Ide tartozik az is, hogy szeretném elérni/látni, hogy a MAGUS világa újra felemelkedik, akár magasabbra, mint valaha volt. Viszont azt tudom magamról, hogy nem szeretnék egy életen keresztül író lenni. Vagyis nincs meg bennem az az elkötelezettség, amitől zseni íróvá vállnék. Azt biztosra veszem, hogy rajtam kívűl még mások is vannak így ezzel. Mi vagyunk azok az emberek, akik annyira szeretik ezt a világot, hogy hajlandóak legyenek érte tenni, ugyanakkor nem fogják az egész életüket írással tölteni.
Mivel ahogy már ti is írtátok a zsenik ritkák és, ha még vannak is, inkább saját világokat teremtenek.  Akkor mi lehet a megoldása a MAGUS túlélésének?
Erre két opciót látok:
1. A jelenlegi alapító írógárdát rendesen megfizetjük, hogy csak az írással kelljen foglalkozniuk és ezzel összefüggésben "halálukig dolgoztatjuk őket" (csúnya szóval élve). Ugyanakkor ez is csak egy ideig megoldás, mert az ő idejük is meg van "számlálva".
2. Marad minden a jelenlegi ütemben, és legkésőbb, amikor az alapítók távoznak a kárpiton túlra, velük együtt a MAGUS-t is eltemetjük.
3. Felhasználjátok azokat az embereket, akik ugyan nem zsenik, de talán egy-egy regényra futtja a " tehetségükből". Ezzel az opcióval ugyan nagy lesz az írói fluktuáció, de legalább van esély a fennmaradásra.

Ha egyik opció sem megfelelő, akkor nem tudom mi lesz a megoldás. Én tényleg szeretnék részt venni a világ fejlesztésében, csak azt nem tudom hogyan.

Na tényleg ennyi. smile

Welcome to the new age.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Orastes írta:

Sziasztok.

nehéz kérdéseket szeretnék feltenni, nem kötekedésként, csak érdekelne pár dolog.

A kérdésem az lenne, hogy mi most a Magus "hivatalos" történelme, vagyis ilyesmikre lennék kíváncsi, hogy:
-a Manifesztációs háború lezárult-e, vagy látszik a vége?
-elkezdődött-e a Kilencedik kor, vagy mikor fog? (bevallom, azt sem tudom hogy ez most a nyolcadkor-e?)
-vannak jelek arra, hogy új korszak következik?

Szia, Orastes!

Mielőtt teljesen eltemetődnének a kérdéseid, próbálok néhány válasszal szolgálni. (Egyben elnézést kérek a másik vonaltól a kitérőért!) Ezek nem hivatalosak, merthogy csak egy egyszerű fórumozó vagyok, de talán jók lesznek valamire - arra mindenképp, hogy nagy szamárság esetén az illetékesek nagy valószínűséggel kijavítanak majd. smile

- A M* - és Ynev - "hivatalos" jelene az én felfogásomban mindenkor ott tart, ameddig a kulcsregények azt tárgyalják.   A manifesztációs háború tehát még folyik (A Kos és a Kobra éve), s noha egyesek már látni vélik a végét, nyilván tartogat még váratlan fordulatokat, hősiességet vagy épp ármányt. Ahogy az egy valamirevaló világégéshez dukál.
- A Hetedkor végén járunk. A Kilencedik kor (a végső) a jövő ködébe vész; Ynev lakóinak elébb a Nyolcadkor kihívásaival kell megbirkózniuk.
- Igen, vannak; gondoljunk csak a felbukkanó jóslatokra, a beteljesülni látszó próféciákra. A bölcsek hellyel-közzel tisztában vannak a korforduló közeledtével, s az általuk szolgált különböző hatalmi centrumok vérmérsékletük szerint készülnek is rá. Ki új lehetőségeket, ki idejének kiteltét várja tőle.

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2016.12.14. 18:34:44)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Bűvdudás,

köszönöm a válaszokat. smile

Mostanában a kezembe került pár Magus regény, igazság szerint nehezen tudtam azok alapján besorolni, hogy:
-mik az ún "kulcsregények" ?
-mi ezek alapján a pontos jelen?
-hová tart Ynev világának jövője?

Mindez nyilván az írókon múlik, ez egyértelmű, reméljük a legjobbakat.

Az Ibara a Manifesztációs Háborúig az egyik legjobb kalandhelyszín volt, igazság szerint eléggé sajnáltam, hogy ez így szinte el lett törölve. Most ha mesélnem vagy játszanom kéne ott, kb.  annyira szívesen tenném ezt, mint Kránban.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Az Észak lángjai 3692-ben, a Karnevál 3697-ben, az Acél és oroszlán úgy 3699-ben, a Korona és kehely 3701-ben, a Morgena könnyei 3716-ban, a Sogron lángjai 3736-ban játszódik.

A mindenkori "jelen" kb. ezek között szokott lenni.

De hogy a Manifesztáció miért rontaná el Ibarát játék-helyszínként, azt nem tudom. Senki nem mondta, hogy nem lehet a "jelen" előtt játszani.

Biztos forrásból tudom, hogy játszódhatnak érdekes történetek P.sz 999-1000 körül is. Vagy még régebben.  big_smile

Üdv:
D.