Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: vagy nem toborzott, csak jött; esetleg helyben alakult ki a teremtés óta eltelt háromnegyedmillió évben, vagy úgy mókolták össze egy/több más életformából a világkorszakok alatt, amik közül az első háromról alig tudunk többet annál, hogy volt... és ez csak pár eshetőség a sok közül. Sok százezer éves intervallumokról beszélünk, és még én sem voltam ott végig, hogy jegyzeteljek. smile
Elfszabásúak alatt lóarcú, hosszúfülű, hosszúéletű, fokozottan természetérzékeny népek értendők, amik nem akaják a maguk képére formálni a világot, csak helyet keresnek benne. A konkrét válasz egy óvatos nem, az elődök vonatkozásában valószínű igennel kiegészítve. És nem írott malaszt, csak magánvélemény. Mint az, hogy nem zárunk ki semmit csak azért, hogy ki legyen.
Yneven nem egyazon nagyrassz n számú alrassza alkotja az emberiséget, hanem egy rakás ténylegesen különbőző, zömmel külvilági eredetű náció. A helyi származás gyanúja (az orkokat nem számítva) az olyan crantai időkből visszamaradt népelemek esetében szokott felmerülni, mint dolamin, a lupár és az arszíl, de konkrétan egyik sem bizonyítható (amibe a fentieknél kisebb, de még mindig tekintélyt parancsoló ötvenezer éves távlat is belejátszik).

@Nekeresdi: a haláltalanok - az Egyet is beleértve - felsőbb enrgiaállapotú holisztikus (isteni) síkok lakói, és darabokban sem válnak más, pláne más őselemi összetételű létformákká.
Sokadszorra mondom: az Egy/Oltalmazó aspektusostól, töredékestől a délvidék része, a Sheral északi oldalán nincs relevanciája. Tükörálarc az idézett szövegben a két kontinensfél aquirjainak közös gyökereiről és eszmeiségük ritka átfedéseiről beszél... amik kétségkívül léteznek, noha a két társaság közti szakadék majdnem ugyanolyan mély, mint az a másik, aminek alján a mítoszok Férge lakik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Akkor az "elfszabású" nem feltétlenül a "humanoid" kifejezés ynevi megfelelője...

Köszönöm, András! Jól is van ez így! smile

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv! A Manifesztációs Háború közelében mesèlnék pár hét múlva; az amund hadviselésről lehet tudni valamit? Jómagam nem igazán látom magam előtt az amund seregeket, mármint a homokviharok által kísért, porvértes fantomalakokon túl. Megtudhatnám, mi a hivatalos koncepció?

G.

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Az amund seregekről és hadviselésről emlékeim szerint a Vihar Ibara felett című antológia (a novellak és a függelék) tartalmazza a legtöbb infot. A Kos és a Kobra éve szintén megér egy áttekintést a téma kapcsán...

Tényleg, ha mar felmerült a dolog: így, öt évvel a második kötet megjelenése után számíthatunk-e még egyáltalán a harmadikra?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Puma: nehéz derülátónak lennem az ügyben. A munkálatok anno akut szerzőhiány miatt maradtak abba, és bár azóta lettek újak, arra a fajta műhelymunkára, ami egy MH3-hoz kell, még nem igazán alkalmasak.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Ha már felmerült... puszta kíváncsiságból, kik vannak a szerzői csapatban?

Nem akarok telhetetlennek tűnni (bár valójában persze az vagyok), de a legjobb az lenne,  ha a Garmacor záró akkordja és a MH3 egymáshoz időben közel jelenne meg.  smile
Ha jól emlékszem a manifesztációhoz kapcsolódó shadoni események (interregnum) is inkább a Garmacorban lesz kifejtve. Úgyhogy már csak ezért is.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Nekeresdii: A gyakorló szerzők (választott) nevét megtalálod a legutóbbi megjelenések borítóján. A többiekét ugyanazért nem ismered, amiért én: még nem szereztek maguknak.
Raon, az utánpótlásnevelés ez idő szerinti felelőse nyilván vezet egy listát azokról, akik a műhelymunkában részt vesznek, de felsorolni akkor se tudná őket, ha lenne rá bármilyen néven nevezhető oka: adatkezelési szabályok is léteznek a világon.

Az MH3 és a G3 úgy lettek kitalálva, hogy önmagukban és együtt is megálljanak. És egyiket se szántuk záróakkordnak - a hipotetikus MH4 az, amivel tervezni sem érdemes a Garmacor sztori továbbfűzése nélkül.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András: köszi. Amúgy olyasmire gondoltam, hogy pl. Boomentől lesz-e újabb kisergény/novella a következő kötetben (mondjuk elviekben). Bocs, ha hülyeséget kérdeztem.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Gáspár András írta:

Az MH3 és a G3 úgy lettek kitalálva, hogy önmagukban és együtt is megálljanak. És egyiket se szántuk záróakkordnak - a hipotetikus MH4 az, amivel tervezni sem érdemes a Garmacor sztori továbbfűzése nélkül.

Sajnos valami hasonlóra számítottam én is... Pedig ha van téma, ami szerintem ismét lendületet adhatna a vilgának, akkor a Manifesztációs Háború az. Megvan benne minden, ami az új és a régi olvasókat is érdekelné.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdvözlök mindenkit!
Végre végig olvastam a fórum eddigi bejegyzéseit. Most jönnek a kérdések:
- Az ynevi fémekről és azok felhasználási módjairól van-e valahol esetleg egy összesítő?
      A sarjvasról volt egy-két gondolat a fórumon, de sajnos nekem még az sem lett tiszta,
      nem is beszélve a különféle lunir- és mithrillfajtákról.
Hopp, mennem kell munkába, folyt.köv. smile)
Előre is köszönöm a válaszokat!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Vortex: üdv neked is.


Fémek és fémanalógok

Kékacél
A legszélesebb körben használt ynevi acélötvözet, a késő-hetedkori fegyverek és vértek alapértelmezett nyersanyaga. Nem összetévesztendő az azúracéllal (lásd ott), melynek előállításához az ómágia elf válfaja szükséges.

Napacél
A fegyveracél dwoon változata. A hagyományos kovácstüzeknél sokszorta forróbb napkohókban készül és telik el Ranil hevével, mely a belőle sajtolt pengéket rőten derengő auraként övezi.
A gyártási folyamat liturgiájának lényegi eleme a kohók érinthetetlensége, így azok hőmérséklete, és vele az eresztések minősége, tág határok közt változik. Angyalkard – a dwoon hevület és hajlíthatatlanság szimbóluma, naphitű mártírok hamvait hordozó kompozit ereklye – csak a legkiválóbbakból születhet.

Abbitacél
Kimagaslóan rugalmas és bámulatosan könnyű fegyveracél; ompori abbit (karnális anyaggal impregnált vasérc) és óezüst  ismeretlen arányú ötvözete. Kereskedelmi mennyiségben való előállítására a hetedkorban csak Abaszisz, a Quiron-tenger déli partvidékének hányatott sorsú középhatalma képes. Az ércvagyonnal való sáfárkodás nagykirályi előjog, melyet forma szerint az ifini RaszOtlokir dinasztia birtokol. Hogy monopóliumukat – mely a gyakorlatban csak a minőségi ötvözet előállítására terjedt ki – a hírek szerint végleg megtörték,  az üzletmenetre nincs hatással: a nyers érc és a késztermékek iránti kereslet a Pyarron szerinti III. évezred hajnala óta (kéz kezet mos alapon) egész Abasziszt élteti.
Az abbitacél grádusa (fokozata) és ára az alapanyag karnalitásától és a hozzáadott óezüst mennyiségétől függ. A felső grádusú (fegyverminőségű) eresztésekből főszabályként vágópengéket kovácsolnak, melyeknek hatékonysága ideális esetben megközelíti a lunir és szürkevas pengékét. Az alsó grádusú (gépészeti minőségű), sajtolással is formálható abbitacélból fegyvermechanikák, páncélok és pajzsok mellett idomok, szerelvények és szerszámok is készülnek – ezeknek a pallérok és a hajóácsok Quironeia-szerte jó hasznát veszik. 

Meteoracél
Extrém hőfokon létrejött kvázi-természetes vas-szén-nikkel ötvözet, melynek darabjai égi pörölyök becsapódási krátereiben vagy azok környékén lelhetők fel. Ynev természeti népei az idők kezdetek óta nagy becsben tartják (a pre-rualani ork hagyomány egyenesen kozmikus bűvhatalmat tulajdonít neki), és az újraolvasztáshoz szükséges technológia híján "tűzmelegen" alakítják fejsúlyos vágó- és zúzófegyverekké. Tekintélyes súlya és egyenetlen szerkezete csak ezeknek válik előnyére; pengék csak szabályt erősítő kivételként, páncélok és pajzsok sosem készülnek belőle.
Ahogy nincs két egyforma meteor, nem létezik egynemű meteoracél sem. Az ötvözet összetételét és tulajdonságait számos tényező befolyásolja. Az égből jött taglók, buzogányok és bárdok harcos-nemzedékek sorát szolgálják ki, vagy épp az első komolyabb csapástól szilánkokra hullanak. Aki efféle nyersanyagot választ, csak abban lehet biztos, hogy a végeredmény valakinek fájni fog.

Azúracél
Ismeretlen összetételű, az edzés fázisában elf ómágiával feljavított fegyveracél. Kizárólag Urria népe használja pengék és páncélok előállítására. Napközépi verőfényben is látható azúr aurájával a fajháborúk legdicsőbb és legtragikusabb fejezetére, a tallareni kék hadjáratra emlékeztet.

Naftaacél
A dzsenn ókultúra vívmánya, mely annak egyéb kincseivel, isteneivel, nyelvével és sajátos karizmájával együtt szállt az ibarai dzsadokra. Az utóbbiak olajban edzett acélnak nevezik, és technikai részletek tömegével próbálják elkendőzni a tényt, hogy saját erejükből előállítani nem, legfeljebb alakítgatni képesek.
Eredendő síkossága okán az abadanai műhelyekben főként védőöltözetek – láncruhák, gyűrűs- és lemezvértek, illetve ezekhez való sisakok és kesztyűk készülnek belőle. Az egyes darabokat olyan emberfeletti alapossággal munkálják meg, hogy nem dzsad módon (értsd: színleg), hanem őszintén fájlalják, ha meg kell válniuk tőlük. A kínálat mérföldekkel a kereslet mögött kullog; ami a Shibara-menti bazárokban ötven dénárnál olcsóbban feketéllik, főszabályként nyersvas és hamuzsír, nem naftaacél.
A hiánytalan kollekciók, ha nagy ritkán utat találnak a külvilágba, vagyonokért kelnek el Erion, Pyarron vagy Északfölde szabadpiacán. Egy részük gyűjteményekben végzi, a többit szerencsekatonák vagy kalandozók kaparintják meg, és nemzedékek hordják anélkül, hogy eredetét vagy titkait firtatnák.
A legpatinásabb műhelyekből kikerült (áspiskígyóval vagy futómadárral írott) abadanai lemezvértek egy tucat generációt is kiszolgálnak, mielőtt fényüket vesztenék. Így jelzik a Dzsiah-gat követőinek: három holdhónapjuk maradt visszatérni a kezdetekhez, hogy Khayyúm fekete vérében (lásd ott) ismét megmerítkezve újdonat csillogásukat visszanyerjék. Ha nem teszik, az enyészet menthetetlenül elhatalmasodik rajtuk, és utolsó gazdájukkal együtt végleg elpihennek Ynev földjében.         

Elevenacél
Bórogi eredetű nevén dąk; korlátozott öntudattal bíró fémes létforma, melyet az ynevi tudomány az életerőszívó pszeudomorfiák rendjébe sorol.
Természetes közegében, Tarín barlangrendszerének mélyén a vanír életközösség (sdír) kisugárzása táplálja, ezért forrását ösztönös konoksággal védelmezi – a felhasználásával készült fegyvereket tulajdonosukhoz fűzi hasonló kötelék. Manafókuszáló és od-közömbösítő hatása miatt kontinensszerte keresett, de a gyakorlatban szinte hozzáférhetetlen: a hagyomány szerint a  Kőatya ajándékozta a hílaroknak, így utódaik sem bánhatnak vele közönséges exportcikként. Az emberi használatra alkalmas fegyverek és vértek zöme Tarínban készül, és ajándékként kerül a napvilági jelesek birtokába.

Jégacél
A Világgerinc Satralis légóceánjából kiemelkedő csúcsainak örökjegét a hagyomány szerint a csillagok dermesztő fénye teszi ércnél keményebbé. A valódi ok az alapanyag összetételében, a szférák közelségében és az úmadarr idején idefent tomboló energiákban keresendő. A fegyverminőségű jégacél tömegének egynegyedét kitevő elemi jég a közönségesnél húszszorta több szféraanyagot képes megkötni, zárványaiban pedig olyan őselemek nyomai lelhetők fel, melyekre a halandó nyelvekben nincsenek szavak, és titkaikat sem ismeri senki a szunnyadó Nagyokon kívül.
Máig tisztázatlan kérdés, ismerték-e a kyrek a jégacél titkát, mielőtt Ynev partjaira léptek, megmunkálását azonban birodalmuk fennállása során művészi tökélyre fejlesztették. Pattintással formázott jégacél pengéik ránézésre tökéletesen simák, tapintásra jellegzetesen (rájabőrösen) érdesek. A közönséges fém éppúgy elvásik rajtuk, mint az idő vasfoga: a remekbe készült ötödkori jégkardok többsége az örök háborúban vált a karnális korrózió (ismertebb nevén vérrozsda) áldozatává, mely mélyebb rétegeikbe hatolva gyengítette meg szerkezetüket a bomlás melegével.     

Gdonvas
Másként szürkevas vagy magónium; a godoni bűvkovácsok válasza népük veleszületett varázshatalmának fokozatos elapadására. Az edzés során holisztikus szféraanyaggal telítették, ami a belőle készült pengéket a szó szoros értelmében isteni természetűvé tette. Lényegében elpusztíthatatlanok, jó hatásfokkal közömbösítik a nyers od és a komplex átkok hatásait, emellett bármely közönséges vagy mágikus akadályon képesek áthatolni – még a valóság szövedékét hegesítő aquir praktikák sem nyújtanak védelmet ellenük. 
Godon a Vigília korszakától kezdve nyilvántartást vezetett stratégiai célú fémeszközeiről. Majd' minden darab sorsa ismert, egyharmaduk máig létezik és/vagy használatban van, a magónium előállításának formulája azonban elveszett az emberiség számára. A Ronna-gella földjéből előkerülő öntvénydarabok ugyanolyan ritkák és becsesek Shadonban, mint a megmunkálásukra képes jedōmenoi-műhelyek.

Sarjvas
Másként triatos- vagy angyalezüst. Fémes szerkezetű kompozitum, mely az előállítása és megmunkálása során használt szakrális mágiának köszönheti holisztikus jellegét. Jedomeron pörölyös ordói a fegyveracél és a magónium részleges kiváltására hozták létre a Pyarron előtti 3. században. Formulája kóborló közvetítéssel talált utat a nyugati gdúnba, ahol utóbb Gilron arkánumának is részévé vált.
A nyersvassal azonos hőmérsékleten hevül, de a sarjlunirén (lásd ott) sem olvad meg; a leghatékonyabban sajtolással formázható. A felületi sérülések hamar eltűnnek róla, az áthatolókat kísérő hegesedés azonban maradandóan csökkenti a belőle készült tárgyak  esztétikai értékét. Mivel ismételt hevítésre formájukat is könnyen elveszítik, főszabályként nem javítják, hanem újrahasznosítják őket.
Ynev legismertebb fémanalógjának máig két (gilroni és domviki) alaptípusa van. Északföldén az előbbit, Gorvikban gyaníthatóan az utóbbi ranagoli mutátumát használják. Nyílhegyek és gépíj-szegecsek mellett szobrok, szertartási és díszvértek, falipajzsok és szent szimbólumok is készülnek belőle.

Lunír
Lunáris esszenciával áthatott szénacél vagy sarjötvözet; az előbbi formulája gnóm eredetű, és crantai közvetítéssel került a kyrek birtokába, akik változatos adalékokkal augmentált ötödkori formáját kifejlesztették. Napjainkra mindkettő egzotikusnak, az utóbbi kimondottan ritkának számít; kegyszerminőségű vagy sóhajtisza sarjlunírt a calowyni kultúra egyetlen ynevi zárványa sem képes kereskedelmi mennyiségben előállítani.
A tompafekete negyedkori őslunírban (rőt fénytörése miatt vérlunírnak is nevezik) a két látható hold rezídiuma a láthatatlan és tisztátalan harmadikéval keveredik, mely a századok során fakó hályogot von felületére. Végtelen lassúsággal elemészti, a romlás gyakoribb formáitól azonban önző módon megóvja: a földből vagy az élővizek mélyéről előkerült őslunír tárgyak jobbára felismerhetőek és az esetek többségében használhatók. Nyers öntvényként is fellelhető a késő-negyedkori rommezők mélyebb rétegeiben. Hamuszürke vagy hullafehér, émelyítően sima tapintású és ugyanolyan tisztátalan; nem véletlenül lett a rettegett crantai kóborlók páncélzatának alapanyaga.
A színváltozatairól ismert ötödkori sarjlunírt általános emlékező-önregeneráló képessége emelte elődje fölé. Kyria fénykorában szálfegyverek és vértek, fókusztárgyak,  kegyszerek és hivatali ékszerek alapanyaga volt. A hatodkor óta feljegyzések is készülnek papírszerűen elvékonyított sarjlunirra, melyet az utódkultúrák fémselyem néven ismernek, és hőpennával vagy más speciális eszközzel rónak tele.
A kegyszerminőségű lunírt jó okkal mondják sóhajtisztának: akkor sem csendül, ha pöröllyel sújtanak rá. A kyr változat vitán felül kifinomultabb, sokoldalúbb és elvben tartósabb is a crantainál. Élettartama elvben korlátlan, de nincs saját romlása, ami burokként óvja az összes többitől, a belőle készült holmikat pedig gyakorta érik erőszakos behatások. Ezek egy része annyira extrém, hogy nyomaik eltüntetésével a maga erejéből nem, vagy csak hasonlóan extrém távlatban boldogul.
A használati érték csökkenésének fájdalma pedig csak előjáték a szakszerű javítás kínjaihoz képest. Az őslunír esetében a hályog konoksága jelenti az egyetlen problémát – az új csak hidegtűzben, magas szintű metallurgiai és mágikus szaktudással formázható. Az előbbi leküzdésének temérdek lehetséges és jó pár igazoltan hatékony módozata van, az utóbbihoz szükséges ismeretekkel és felszereléssel csak a toroni, riegari és godorai műhelyek rendelkeznek. Ezek évtizedes, esetenként évszázados előjegyzésekkel dolgoznak, és szó szoros értelmében fejedelmi óradíjuk sem képezi alku tárgyát.
A sarjlunir válfajai:

•    zöldlunír
Augmentuma Weila szent köve, a smaragd. Jellegében erősen holisztikus, szerkezete és aurája kivételesen szilárd. Kyria fénykorában főként páncélok készültek belőle, köztük a császári légiók legendás tiszti- és pusztítóvértjei.

•    vöröslunír
Augmentuma az első hold esszenciája. Szerkezeti szilárdsága csak hetven százalékkal múlja felül a fegyverminőségű kékacélét, aurája azonban meghökkentően emberi. A belőle készült eszközöknek legendásan hosszú az emlékezetük, és minél tovább léteznek, annál erősebb öntudatot építenek ki hordozóik személyiségének szilánkjaiból.

•    kéklunír
Augmentuma a második hold esszenciája; energiacsatornái a fémszerkezet megszilárdulása után is formázhatók, ami egyedülállóan alkalmassá teszi a mágikus mintázatok állandósítására. Ebből készült az elemitűz és örökjég pengék tokozása, az emlékezetkristályok író- és olvasókelyheinek váza, illetve a színlunir szálfegyverek többsége.

•    feketelunír
A legritkább és legtitokzatosabb sarjötvözet, a késő-hetedkori köztudat hajlamos összemosni a Krán aquirjaihoz kötődő feketeacéllal. Hogy mindkettőnek a hírhedt sonioni feketeopál az augmentuma, olyan vélelem, amit ez idő szerint sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet. Pyarronnak a hírek szerint van mintája az utóbbiból, az előbbi egyetlen ismert szilánkját, a Reigh-En Zerdal életét kioltó Orwella-tőrt  azonban szem elől vesztette az emberiség.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdvözletem!

András, a leírtak alapján elképzelhető, hogy az elfek, lévén az óidőkben jó barátságot ápoltak a gnómokkal, ismerték a lunírt, és kialakították a maguk metódusait a megmunkálására?
Köszönöm a választ!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Köszönöm a gyors választ! Már csak a mithrillre vagyok kíváncsi. smile
De fel is teszem a következő kérdésemet:
- mg-b-re hivatkoztok az Abbitkirálynő című regény kapcsán és a beriquel-i elaroknál is.
  (Hacsak nem csal meg az emlékezetem.)
  Melyik szerző dolgozta ki Ynev mely részét és felelős érte?
  (Értsd: pozitív értelemben, kinek lehet feltenni kérdéseket az adott térséggel/néppel/korral kapcsolatban.)
Előre is köszönöm a választ/válaszokat. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' mithrill és a fémek kapcsán korábbi bejegyzéseket idéznék

Gáspár András: Gyors összefoglaló a teljesség igénye nélkül. Az írói álláspontot tükrözi, és szándékosan hanyagolja a mithrillt, ami annyira Tolkien, mint a hobbit, és mint ilyen, szerintem felejtős. Akinek ezzel együtt is kell, használja egészséggel.
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=13670#p13670

A lunír mágikus fém, mely nyers állapotában ma már szinte hozzáférhetetlen Yneven. A bölcsek halott, tompa fényű anyagnak mondják, a holdak testvérének, amely azokkal egyidős. (Mások úgy vélik, a lunír maga is egyfajta ötvözet, a mithrill egyik formája.)...
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=36843#p36843

Hallgat az ég c. könyv Függelékében (323. oldal) az óezüst kapcsán olvasható még:
Csaknem  teljesen  fehér  színű,  derengő  fényt  árasztó  fém,  amit  az  ynevi  tudók inkább  a  nehezebben  olvasztható  valóezüsthöz,  mint  a  közönséges  ezüsthöz hasonlítanak.  Olykor holdezüstnek  is  hívják,  vassal  készült  ötvözeteit  pedig mithrillnek is nevezik és nagy becsben tartják a kontinens lakói.

Továbbá az Északi Szövetség c. könyvben található némi leírás a mithrillról, Tarin, 176-177 oldal, különleges fémek. Szándékosan nem idézek belőle, mert erősen véleményes a bejegyzés.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' Az Abbitkirálynő Molnár Gábor regénye, alkalomadtán előfordul a fórumon.

Beriquel és az elar témakör három regényben ("Beriquel-ciklus": Árnyjáték, Farkasének, Éjvarázs) fordul elő. Szerzőjük dr. Szalkai László (Ryan Hawkwood), aki - legjobb tudomásom szerint - nem aktív M.A.G.U.S. témában.

A kyr és elar kérdéskörben ajánlott: http://www.deltavision.hu/forum/viewtop … 3&p=28
679, 680 bejegyzés

Utoljára dragondark szerkesztette (2017.09.18. 05:43:30)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

dragondark írta:

Üdv' Az Abbitkirálynő Molnár Gábor regénye, alkalomadtán előfordul a fórumon.

Beriquel és az elar témakör három regényben ("Beriquel-ciklus": Árnyjáték, Farkasének, Éjvarázs) fordul elő. Szerzőjük dr. Szalkai László (Ryan Hawkwood), aki - legjobb tudomásom szerint - nem aktív M.A.G.U.S. témában.

A kyr és elar kérdéskörben ajánlott: http://www.deltavision.hu/forum/viewtop … 3&p=28
679, 680 bejegyzés

Egy kis kiegészítés, illetve elmélkedés kyr/elar/törpe vonalon, ha megengeditek... Szóval szerintem Mirage annakidején (679-es hozzászólás) egy kicsit mellé lőtt a korszaknak. Mert hogy a Summarium orkos fejezete alapján Hram, aki a harmadkorban élt, ellopta a törpéktől a fémmegmunkálás titkait, majd tekintélyes részüket legyilkolta. Szóval ezt nyilván nem tehette volna meg, ha nevezett egykori bórogi lakosok csak három világkorszakkal később érkeztek volna Ynevre. Vagyis az "átkos fivérek" tevékenysége az ynevi harmadkorra kellene essen, és így a kyrek (?) támadása a törpék ellen is. Én a SUM vonatkozó fejezeteit olvasva mindig úgy gondoltam, hogy a kyrek az ynevi invázió, vagyis az ötödkor eleje előtt jártak Beriquelen, egy afféle rosszul sikerült béta-teszt keretében. Ennek a kudarca esetleg magyarázhatja azt is, miért vártak annyit a második próbálkozással, illetve miért volt akkor rögtön az első lépés a crantai panteon kiiktatása. Ha engem valahonnan egy isten kergetne el, második próbálkozásra biztos gondoskodnék róla, hogy egy se legyen a környéken, ha megint arrafelé járok.

Ugyanakkor mintha rémlene korábban Andrástól valami olyasmi is, hogy a kyrek az anúrokkal folytatott háborújuk idején, jóval az ötödkor előtt már jártak Yneven. Esetleg az is lehet, hogy egy akkori katonai egységük hajózott el túlságosan észak felé.

De persze az is lehet, hogy a fehérhajúak az elarok ősei voltak, és fenti formában tárgytalan az egész.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

András;
én is köszönöm az összefoglalót! Kicsit kapcsolódva Kirurgus kérdéséhez: amennyire én látom, a különböző fémek, illetve azok megmunkálásának fogásai többé-kevésbé egy-egy kultúrkörhöz kötődnek. Mennyire tipikus vagy jellemző itt az átjárás? (Pl. Gorduin abbitacél láncinge Tarinban készült.)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Gáspár András írta:

[...]
Azúracél
Ismeretlen összetételű, az edzés fázisában elf ómágiával feljavított fegyveracél. Kizárólag Urria népe használja pengék és páncélok előállítására. Napközépi verőfényben is látható azúr aurájával a fajháborúk legdicsőbb és legtragikusabb fejezetére, a tallareni kék hadjáratra emlékeztet.

Naftaacél
A dzsenn ókultúra vívmánya, mely annak egyéb kincseivel, isteneivel, nyelvével és sajátos karizmájával együtt szállt az ibarai dzsadokra. Az utóbbiak olajban edzett acélnak nevezik, és technikai részletek tömegével próbálják elkendőzni a tényt, hogy saját erejükből előállítani nem, legfeljebb alakítgatni képesek.
[...]
Így jelzik a Dzsiah-gat követőinek: három holdhónapjuk maradt visszatérni a kezdetekhez, hogy Khayyúm fekete vérében (lásd ott) ismét megmerítkezve újdonat csillogásukat visszanyerjék. Ha nem teszik, az enyészet menthetetlenül elhatalmasodik rajtuk, és utolsó gazdájukkal együtt végleg elpihennek Ynev földjében.
[...]

Számomra eddig a naftaacél dzsenn ómágikus összetevője olyan természetesnek tűnt, mint ahogy a víz nedves, az ég kék, és a nők titkolóznak... Ezek szerint megfelelő technikai - mágikus tudás esetén emberek is előállíthatnák? Es persze mi az a Dzsiah-gat, meg Khayyúm fekete vére?

Az Azúracélnál szerepel, hogy ómágiával készül. Jelent ez bárminemű védelmet egy "hétköznapi" odhasználótól? Mondjuk meg lehet-e úszni pár törött bordával és némi belső vérzéssel egy kedélyes ordítozást egy top 10es, frissen pumpált Berkanu boszorkánnyal szemben?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Puma;
a Dzsiah-gat (Hagyományos Út) az ortodoxnak számító dzsad vallási irányzat Dzsah, Doldzsah és Galradzsa tiszteletével és a három tartópillér (hitvallás, alamizsnálkodás, imádkozás) gyakorlásával. Írásba foglalását a hagyomány szerint Abd ibn Mirzá prófétának köszönheti a dzsad világ. A "Dzsiah-gat követői"-t tehát az idézet minden bizonnyal "igazhitűek" értelemben használja.

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2017.09.18. 10:34:43)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' Khayyúm fekete vére itt: http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=43882#p43882
A Dzsiag-gat pedig a legnépszerűbb vallási irányzat a dzsadoknál.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Puma,
a naftaacélt nem az anyagok, hanem a hozzá használt technológia titkossága és emiatt ismeretlensége teszi különlegessé én úgy látom.

A mithrillt én személy szerint úgy veszem, hogy olyan mélyen van, hogy csak a törpék érnek le addig, és annyira ritka, hogy ők meg nem adnak belőle. Amíg hivatalosan ki nem lesz jelentve, hogy ilyenállatpedignincs, addig van is meg nincs is Yneven, mint az okos lány, elejét véve a "dehátbennevanakönyvben" érvelésnek.

András,
ha már említettük, a sarjvas mennyire gyakori dolog lehet, és milyen árú? A leírás alapján viszonylag gyakorinak de nem elterjedtnek gondolom, 2-3 szoros árszorzóval. Valahogy ahogy a sima acél viszonyul a solingenihez (nem a damaszkuszihoz). Ha jól veszem ki, egész Yneven elterjedt, de főleg Shadonban és Pyarronban.

"Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Zedd írta:

A mithrillt én személy szerint úgy veszem, hogy olyan mélyen van, hogy csak a törpék érnek le addig, és annyira ritka, hogy ők meg nem adnak belőle.

Nem teljesen ilyen koncepcióban, de már most is ott van az Elevenacél - avagy régebbi forrásokban Eleven fém -, ami szerintem van annyira klasszikusan vanír egzotikum mostanára, hogy ne kelljen ezért a mithrillt kölcsönözni Tolkientől.

Utoljára DReaMSCaPe szerkesztette (2017.09.19. 00:50:48)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Köszönöm a válaszokat!
Következő kérdésem:
- Minden varázshasználó ugyanazon az ismeretlen nyelven varázsol, vagy többféle ősi forrásból alakultak ki?
  Esetleg teljesen rosszul gondolom a mágia hangkomponenseinek használatát?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

A mithrillről régebben már írta András, hogy sajnos még része a M.A.G.U.S.-nak. A fejleményekre lennék kíváncsi. Még mindig van, vagy már a mostani Yneven kiváltotta valamelyik általatok felvetett fémfajta?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Halihó!

Vortex;
a "mágia nyelvével" kapcsolatban én ezt találtam - nem is kellett nagyon mélyre ásni. smile Nyilvánvaló, hogy nem a teljes válasz a kérdésedre, de annak megérkeztéig azért érdekes lehet:

Gáspár András írta:

@al-dabaran: a tételes válaszokat lásd alább. Nézd el, hogy nem mindegyik kimerítő - a témák némelyikéről elég hosszan értekeztünk ezen a fórumon.

al-dabaran írta:

A varázslók által használt mágikus nyelv mindenhol kötelezően a kyr, vagy lehet más is? Pl. a dzsenn az Ibarában vagy a godoni a PÁSZ-ban?

Az ún. kontnentális kyr, amit a hetedkori varázshasználóknak tanítanak, nem mágikus nyelv, hanem a mágia tudományának/művészetének szaknyelve. A kyr és a godoni kultúra elsődleges kontaktzónájában, Erionban alakult ki, nagy számban tartalmaz gdon jövevényszavakat, és azért domináns, mert elsajátítható módszertana csak a kyr értelemben vett magas mágiának van. A gdon és a dzsenn varázshasználat zsigeri jellegű, azaz nem tudni, hanem érezni kell... és muszáj volt/van gdonnak illetve dzsennek lenni hozzá.

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2017.09.19. 07:07:17)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."