A hovatartozás első, számomra megmagyarázhatatlan válaszútja elé általános iskolában kerültem, amikor valaki nekem szegezte a kérdést, brosszos vagy depeses? Ez akkor úgy hangzott nekem, mint a tökfőzeléket vagy spenótot kérsz ebédre alternatívája. Az osztályunkat ugyanis az előbbi kérdés alapvetően osztotta meg. A depesesek feketében jártak, aminek az volt az előnye, hogy kevesebbet kellett mosni, a brosszosok meg színes cipőfűzőt hordtak, ami viszont az égvilágon semmi előnnyel nem bírt. Az univerzum lényegétn két rövid poémában fogalmazták meg a szekértáborok. Az első szerint: „Depeche Mode az életünk, Martin Gore az istenünk.”, míg az ellenzék: „Árokparton ül a pocok, depesmódos szopni kocog.” kétütemű nyolcasba sűrítette filozófiáját. Nekem, meg kell hogy valljam, a kedvencem a Queen volt, így a szekértáborokon kívül rekedtem. Ezzel sikerült elérnem, hogy a brosszosok hülye depesesnek, a depesesek pedig hülye brosszosnak skatulyázzanak be. Nekik ugyanis más alternatíva nem létezett.
Túlélve mindkét együttes virágkorát, az elmúlt években minden nap legalább ötször tették fel nekem a kérdést, fideszes vagy (inkluzíve madöf), vagy maszopos (inkluzíve szadesz). Mintha ez lenne az, ami emberi minőségemet, a beszélgetés további menetét, vagy esetleg a következő rundó sör kifizetését befolyásolja.
- Litkai Gergely
- Humor
