Brandon Sanderson
Elantris – II. kötet (Tizedik évfordulós, végleges szerzői kiadás)

TIZEDIK ÉVFORDULÓS, VÉGLEGES SZERZŐI KIADÁS

Elantris gyönyörű… volt.

Az istenek városának, a hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték. 

Aki ott járt, állítja, építőkövei is valamiféle belső fénnyel izzottak, s a város csodálatos és kiismerhetetlen varázslatok otthona volt. 

Éjjel ezüstös láng­oszlopként már messziről láthatóan világított.

Ám bármennyire fényűző volt is Elant­ris, lakói túlszárnyalták: hajuk csillogóan fehér, bőrük már-már fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város maga. A legendák szerint halhatatlanok vagy szinte azok voltak: gyorsan gyógyultak, s óriási erővel, szellemi és testi fürgeséggel áldották meg őket. Kezük egyetlen intésével varázslatot idéztek, s Opé­lon minden részéből zarándokoltak az emberek Elant­ris­ba, hogy gyógyulást, élelmet vagy éppen bölcsességet kérjenek a helyiektől. Istenségek voltak.

És bárki ilyenné válhatott.

Saód­nak nevezték, átalakulásnak. Váratlanul és véletlenül következett be – általában éjjel, azokban a titokzatos órákban, amikor az élet lelassul és megpihen. Koldus, mesterember, nemes vagy harcos: bármelyiket elérhette. A saód­dal a szerencsés kiválasztott élete véget ért, majd újrakezdődött; az illető maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elant­ris­ba költözött. Elant­ris­ba, ahol boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott, és egy örökkévalóságon át imádták.

Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget.

Brandon Sanderson nagy sikerű első regényének jubileumi újrakiadását tartja kezében az olvasó – átdolgozva és kibővítve, korábban elvetett szemelvényekkel és egy ráadás novellával gazdagítva

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

Kiváló emberismerő vagy, [...]… Kivéve, ha saját magadról van szó. Gyakran előfordul, hogy az ember önmagáról kialakított véleménye a lehető legkevésbé valószerű. Meglehet, vénkisasszonynak gondolod magadat, gyermekem, azonban igenis fiatal vagy… és igenis szép. Attól, hogy a múltban balszerencsés voltál, nem jelenti, hogy a jövődet illetően is fel kell adnod a reményt.

Volt azonban valami, ami nem hagyta, hogy kétségbeessen: tudta, akármi is történik vele, akármit is tett, elmondhatja, hogy most a szívében lévő igazságot követi.

– Ahhoz képest, hogy a vallása szerint terjesztenie kellene az igazságot, meglepően közönségesek a hazugságai.

Brandon Sanderson első regénye, az Elantris már 2005-ös megjelenésekor is egyedülállónak számított az epikus fantasyk sorában.

Az eredetileg a tizedik évfordulóra megjelent, javított és bővített újra­kiadás régi és új Sanderson-­rajongóknak egyszerre kínál friss megközelítést és az (újra)felfedezés élményét. A regény Dan Wells előszavával kezdődik, aki elsőként olvasta az Elantrist, és Sanderson új utószavával zárul, ami beszámol a mű keletkezésének körülményeiről, és behatárolja helyét a kozmerumban (az egységes univerzumban, ahol az író szinte összes története játszódik).

Az „Ars Arcanum” függelék kibővített verziója új részleteket árul el az Elantris­ban használatos mágiáról, de alternatív jelenetek és egy, a regényhez szorosan kapcsolódó novella is helyet kapott a kötetben.