R. A. Salvatore
Végtelen

R. A. Salvatore Generációk trilógiájának második kötete, formalakozott borítóval! 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zaknafein Do’Urdent múltban és jelenben, folyton-folyvást kétségek gyötörték. Lelkének háborgását csak fokozta, hogy férfiként alsóbbrendűnek számított a sötételfek hagyományosan nők uralta társadalmában. Csupán a valaha élt egyik legkiválóbb fegyvermesterként kivívott státuszának és Jarlaxle, a zsoldos barátságának köszönhette, hogy sikerült megőriznie az ép eszét. Halálakor pedig megnyugvással tölthette el a tudat, hogy öröksége tovább él a fiában, Drizztben.

Csakhogy… valaki nem akarta, hogy Zaknafein halott maradjon. Így tehát visszatért az életbe, több száz évvel később, egy olyan világba, ami idegen számára. Fiának bajtársai a legkevésbé sem hasonlítanak azokra a gőgös és elvakult férfiakra, akikhez előző életében szokott. Drizzt társaságába elfek és törpék mellett mind közül a legrosszabb: egy emberi feleség tartozik.

Zaknafein küszködve igyekszik boldogulni a megváltozott új világban, de rá kell jönnie, hogy egy dolog ugyanolyan maradt: a démonok és egy drow nagyasszonyanya mesterkedései, aki elégedetlen családjának a Házak rangsorában betöltött pozíciójával.

Bár az idő folyása elsodorta, Zaknafein harcos maradt. Nem számít, milyen előítéleteket kell leküzdenie, egy dologban biztos: hogy teljesíti a kötelességét, és Drizzt oldalán fog küzdeni, hogy megfékezhessék a világot elborító, sötét áradatot.

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

A démon is ordított azon a rettenetes csikorgó-recsegő hangján, keményen pattogó szótagok sorozata hagyta el a torkát. Mintha tarajos süllel ráspolyozták volna egy óriásvarangy hátát.

– Ez itt a pókok városa. A teremtményeké, melyek párzás után ölnek. A teremtményeké, melyek lassú kínhalálra kárhoztatják áldozataikat. Ha Zaknafein nem harcol elég jól, akkor meghal. És ez mindenkire igaz. Ez a dolgok rendje.

Örömmel és elégedettséggel tölt el, hogy ez az ősi emberi lény, aki a tanítványának fogadott, nem botránkozik meg a kérdésemen. Szívesen fogadja, sőt elvárja tőlem, hisz a mindenség általa sugallt egysége kíváncsiságot feltételez, nyílt szívet és nyitott elmét.