Steven Erikson
A Hold kertjei – II. kötet (2026)

A LENYŰGÖZŐ MALAZ ELESETTEK KÖNYVE SOROZAT 1. KIADVÁNYÁNAK 2. KÖTETE, STEVEN ERIKSONTÓL!

Most, hogy már kihűltek e hamvak, kinyitjuk a régi könyvet.
Az olajfoltos lapok az elesettek történeteit regélik:
foszlott birodalom, melegség nélküli szavak.
A tűz kialudt, izzása és az élet szikrái emlékek csupán tompuló szememben –
miféle formát ölt elmém, milyen színt gondolataim, ahogy kinyitva
az Elesettek Könyvét mélyen beszívom a történelem illatát? Hallgasd hát e lélegzetből született szavakat.
Ezek a regék a mi regéink, újra meg újra. Mi vagyunk a megélt történelem, és ez minden, végtelen.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A véget nem érő háborúktól, az elkeseredett belharcoktól és a félelmetes Részeg Anomanderrel meg az ősi, kérlelhetetlen, varázshatalmú tiszte andiikkal folytatott gyilkos összecsapásoktól kivéreztetett Malaz Birodalom forrong az elégedetlenségtől. Még a vérontáshoz régóta hozzászokott birodalmi légiók is egy kis pihenő után sóvárognak. Lasszín császárnő azonban továbbra is teljhatalommal uralkodik, amelyet rettegett orgyilkosainak szervezete, a Köröm kényszerít ki. 

Szajkó őrmesternek és a Hídégetők szakaszának, valamint Szélfogónak, a második sereg túlélő csapatvarázslójának a Palánk ostromát követő időszak a rengeteg halott meggyászolásáról kellett volna, hogy szóljon. De Darudzsisztán, Genabakkisz utolsó szabadvárosa még kitart, Lasszín pedig máris erre az ősi fellegvárra fordítja ragadozó tekintetét.  

Úgy tűnik azonban, hogy a Birodalom nincs egyedül ebben a nagy játszmában. Baljós, árnyékba burkolózó erők gyülekeznek, miközben maguk az istenek is arra készülnek, hogy kijátsszák lapjaikat… 

A Hold kertjei grandiózus léptékben megálmodott és megírt mű, a legkiválóbbak közé tartozó epikus fantasy – lebilincselő kaland egy kiemelkedő szerző tollából! 

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

[...] Látta a törődést a szemükben, a nyílt felajánlást a barátságukra, amit évekig elnyomott. Mindvégig ellökte őket magától, mindenkit eltaszított, de a makacs gazemberek folyton visszajöttek.

Túl sok itt az utólagos megbánás. Elszalasztott esélyek – és minden egyes kihagyott alkalommal egyre jobban elveszítjük az emberségünket, és mind egyre mélyebbre süllyedünk a hatalom lidércnyomásába.

– Az emberek között töltött éveim során – szólalt meg Eszköz mellette – megtanultam észrevenni a testtartás és az arckifejezés változása alapján az egyes érzések átvonulását. Hadsegéd, az elmúlt két napban szüntelen a homlokodat ráncoltad. Ez jelentőséggel bír?