Elantris gyönyörű… volt. Az istenek városának, a hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték. Aki ott járt, állítja, építőkövei is valamiféle belső fénnyel izzottak, s a város csodálatos és kiismerhetetlen varázslatok otthona volt. Éjjel ezüstös lángoszlopként már messziről láthatóan világított.
Ám bármennyire fényűző volt is Elantris, lakói túlszárnyalták: hajuk csillogóan fehér, bőrük már-már fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város maga. A legendák szerint halhatatlanok vagy szinte azok voltak: gyorsan gyógyultak, s óriási erővel, szellemi és testi fürgeséggel áldották meg őket. Kezük egyetlen intésével varázslatot idéztek, s Opélon minden részéből zarándokoltak az emberek Elantrisba, hogy gyógyulást, élelmet vagy éppen bölcsességet kérjenek a helyiektől. Istenségek voltak.
És bárki ilyenné válhatott.
Saódnak nevezték, átalakulásnak. Váratlanul és véletlenül következett be – általában éjjel, azokban a titokzatos órákban, amikor az élet lelassul és megpihen. Koldus, mesterember, nemes vagy harcos: bármelyiket elérhette. A saóddal a szerencsés kiválasztott élete véget ért, majd újrakezdődött; az illető maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elantrisba költözött. Elantrisba, ahol boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott, és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget.
Brandon Sanderson nagy sikerű első regényének jubileumi újrakiadását tartja kezében az olvasó – átdolgozva és kibővítve, korábban elvetett szemelvényekkel és egy ráadás novellával gazdagítva.
- Elantris
- Brandon Sanderson
- Epikus fantasy
- Fantasy
- High fantasy
