2027-ben magyar nyelven érkezik a Free League Pulbishingtől a Vaesen alapkönyve! – BEJELENTÉS

Kedves játékosaink, követőink, olvasóink és fantasy- és horrorrajongók – VAESEN alapkönyv, 2027-ben magyar nyelven, a Delta Vision Kiadótól!

A Könyvhét ideje alatt általában szeretünk a regényekre fókuszálni (ez talán annyira nem is meglepő), de mivel azt mondtuk, hogy szépen fokozatosan lerántjuk a leplet a háttérben zajló projektekről, így nem akartunk nagyobb kihagyást tartani. A Vaesen alapkönyvének fordítása előrehaladott stádiumban van, negyedévet egyelőre még nem tudunk hozzá társítani, de a terv kétségtelenül az, hogy 2027-ben magyar nyelven ismerkedhessetek meg az Északi Horror Szerepjáték világával!

Ne feledjétek: Online (és személyes a 1092 Budapest Ferenc körút 40. szám alatti boltunkban) akciónk keretében a Delta Vision, a Cherubion és a Könyvmolyképző könyveit általatok összeállított, akciós csomagokban szerezhetitek meg. 2+1, 3+2, 4+3, 5+5, 10+10, 20+20… vagy akár 100+100, csak rajtatok áll!

[15. DELTA VISION ONLINE (ÉS SZEMÉLYES) KÖNYVHÉT]

És ami nem maradhat el, legalábbis nagyon nagy kár lenne: fogadjátok szeretettel Balogh „Venris" Gergő kedvcsinálóját a Vaesen világához! Kattintsatok a BŐVEBBEN gombra!

„Kérem, lépjen beljebb!

Ne, a kalapját ne arra a fogasra tegye. Miért? Mert az tegnap még nem volt ott, és nem szeretném megtudni, ki hogy került oda.

Az ajtót legyen szíves becsukni maga mögött. Kulcsra is. Igen, szórja le a küszöböt a tálban lévő sóval. Nem azért, mintha a zár megállítaná azt, ami esetleg követni próbálta, de talán a só sikerrel jár valamennyire. Tudja, bizonyos megszokások segítenek az embernek úgy tenni, mintha rend volna a világban.

Látom, észrevette a vizet a padlón. Igaza van, ma éjjel nem esett, lépje át kérem!

Foglaljon helyet!

Az ügy, amelyről beszélnünk kell, három héttel ezelőtt kezdődött egy alig száz lelket számláló faluban. Legalábbis az emberek ott ezt állítják. Az ilyesmi ritkán kezdődik akkor, amikor először vér folyik. Többnyire sokkal korábban veszi kezdetét: egy elmulasztott áldozattal, egy kivágott fával, egy elbontott kőrakással, egy esküvel, amelyről az unokák már azt gondolják, rájuk nem vonatkozik.

Az emberiség ugyanis halad előre.

Vasutat építünk a vadonon át. Gázlámpákat gyújtunk az utcákon. A gyárak kéményei fekete füsttel írják az égboltra egy új korszak eljövetelét. Orvosok, rendőrök és professzorok adnak nevet mindannak, amit tegnap még titoknak hittünk. Az újságok egyre magabiztosabban közlik olvasóikkal, hogy a régi világ elmúlt, a babonák ideje lejárt, és immár minden megérthető, megmérhető, megmagyarázható.

A falvakban azonban még mindig becsukják az ablaktáblákat napnyugta előtt.

Még mindig hagynak egy tál tejet a pajta mögött, noha senki nem hajlandó elmondani, kinek szánják. Még mindig akadnak hidak, amelyeken nem kelnek át sötétedés után. Még mindig élnek öregasszonyok, akik nem mondják ki bizonyos tavak nevét. És még mindig eltűnnek gyermekek úgy, hogy amikor napokkal később hazatérnek, a szüleik ugyanazt az arcot látják rajtuk – de már nem ugyanazt a tekintetet.

Tündérek. Lidércek. Vízben lakozó lények. Erdei szellemek. A ház körül élő apró népek. A hegyekben alvó óriások.

Mesék, mondák, mind a gyermekek féken tartására született hazugságok. Legalább is sokan így tartják, és érdekes, hogy ők azok, akik rendszerint mégis keresztet vetnek, mielőtt belépnek az erdőbe.

A Vaesen világában a régi történetek soha nem haltak meg. Csak az emberek tanultak meg nem beszélni róluk.

Ez egy 19. századi, északi gótikus horror szerepjáték, amelyben nem lovagokat, nem kincsvadászokat és nem rettenthetetlen szörnyvadászokat alakítanak. Önök olyan emberek lesznek, akik valamilyen okból meglátják azt, amit mások már nem képesek, vagy nem hajlandók, észrevenni.

A vaeseneket.

Azokat a lényeket, amelyek a népi hiedelmekből, a régi dalokból, a télbe fagyott erdőkből, az elhagyott malmokból, a mély tavakból és a családokban nemzedékeken át továbbadott figyelmeztetésekből származnak.

Ne kövesse a fényt a lápban. Ne fogadjon el ajándékot az idegentől a híd alatt. Ne bontsa el a régi követ a ház küszöbénél. Ne ígérjen olyasmit, amit az utódai már nem akarnak majd betartani.

Az ilyen intelmeket a modern ember szeretné egyszerű ostobaságnak hinni. Pedig gyakran szerződések maradványai.

A Vaesenben az ügyek ritkán olyan egyszerűek, hogy megtalálják a szörnyeteget, majd elpusztítják. Egy lény gyilkolhat, de attól még nem biztos, hogy ő kezdte az erőszakot. Egy családot sújthat átok, de előfordulhat, hogy valaki a családból évtizedekkel korábban pontosan tudta, mit tesz. Egy egész falu retteghet az erdőtől, miközben a valódi bűnt azok a tisztes emberek őrzik, akik minden vasárnap az első sorban ülnek a templomban.

Ezért itt nem elég bátran berúgni egy ajtót. Meg kell találni azt az ajtót, amelyet mindenki igyekszik eltitkolni.

Beszélni kell a tanúval, aki háromszor változtatja meg a történetét. El kell olvasni a családi Bibliába rejtett levelet. Észre kell venni a sáros nyomot az ablak belső párkányán. Végig kell menni a hóban egészen a tópartig, miközben pontosan tudják, hogy a lábnyomok, amelyeket követnek, emberi lábbal nem készülhettek.

A játék szabályai a nyomozás, a rettegés és a következmények szolgálatában állnak. Néhány hatoldalú kocka elegendő ahhoz, hogy próbára tegyék tudásukat, lélekjelenlétüket vagy elszántságukat. Képesek lesznek-e felismerni, mi hiányzik a helyszínről? Meg tudják-e szólaltatni azt, aki a félelemtől hallgat? Van-e erejük belépni a padlásszobába, miután odafentről már harmadszor hallották egy gyermek mezítlábas lépteit?

A kudarc itt nem mindig látványos. Néha nem történik más, csak kialszik egy lámpás. Néha egy tanú többé nem nyit ajtót. Néha egy fontos részlet csak akkor nyer értelmet, amikor már valaki meghalt. Néha pedig az ember sikeresen hazatér, és csak hetekkel később döbben rá, hogy azóta minden éjjel ugyanazt az altatódalt hallja a fal túloldaláról.

A Vaesen azoknak szól, akik nem egyszerűen ellenfeleket, hanem titkokat keresnek. Akik szeretik, amikor a borzalom nem ordítva rohan elő a sötétből, hanem lassan, megkerülhetetlenül áll össze egy levélből, egy helyszíni nyomból, egy rosszul elmondott emlékből és egy régi mondókából. Akik készek elfogadni, hogy egy megoldott ügy végén nem feltétlenül lesznek nyugodtabbak, csupán többet tudnak majd arról, mi él velünk együtt a sötétben.

Amennyiben még mindig csatlakozni kívánnak a Társasághoz, jegyezzenek meg néhány dolgot.

Mindig vigyenek magukkal lámpást. Mindig hallgassák végig a legöregebb tanút. Soha ne lépjenek át meghívás nélkül egy ház küszöbén, amelynek minden ablaka nyitva áll télen. És ha egy kétségbeesett ember azzal próbálja megnyugtatni önöket, hogy a környéken soha semmi különös nem történt…

…kérdezzék meg tőle, mégis miért remeg annyira a keze."

Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket. További szép estét kívánunk mindenkinek, találkozunk holnap!

[LINK A HIBABEJELENTŐ ŰRLAPUNKHOZ]

[2026-OS BEJELENTETT SZEREPJÁTÉKAINK LISTÁJA]