Zsemle Zsolt
Tükörkép

A hatodkor végi káosz legsötétebb titka – Vajon ki uralja a tükrök mögötti világot?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gondolnád, hogy mikor a tükörbe nézel, valaki azon át figyel? Mindig, minden pillanatban, fáradhatatlanul? Valaki, aki folyton távlatokban tervez, és ha kell, rideg közönnyel öl?

Adach’Noa, a tükördémon évezredek óta teszi ezt. Kevesen tudják, mennyivel hatalmasabb úr ő az övéi között a többi démonnál, de mindeközben ő maga is rabságban sínylődik: az ősi törvények szerint csak úgy léphet Ynevre, ha megidézik, vagy ha küldik valahová. Vajon képes lehet-e befolyásolni az őt megidézőket, kijátszani a szabályaikat, és megváltoztatni az őt uraló világot?

Ediomad aquir urai, a Symarel Berkanu boszorkányrend beavatottjai, az ork Fadöntők törzsének legendás hérosza és a hatodkor néhány jeles kiválasztottja mind birokra kelnek e titokzatos hatalomért, hogy saját céljaikra használják – ám egyikük sem számol a tükördémon akaratával. Ami nagyon is létezik. Sőt, csak a megfelelő alkalmat várja, immáron évezredek óta…

Zsemle Zsolt első regénye a hatodkor végének megrázó káoszába visz, ahol az ediomadi befolyási övezet legerősebb hatalmai csapnak össze egymással, semmilyen árat nem sokallva a végső sikerért. Az izgalmakban és fordulatokban gazdag történet központjában végig Adach’Noa áll: és fény derül e rejtélyes lény múltjára… és talán még a jövőjére is.

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

– Az alapötlet Nahrintól származott, én csak tökéletesítettem. Ugyanis Kánya, e félig elf vérű, kárörvendő rohadék meg szeretné énekelni, hogy miként végzi Silidar dom impreor, ki első ezen a néven és Erion egynapos hercege, ki csak alig pár órán át uralta Godora legnagyobb városát azon hibája miatt, hogy mindenbe kérdés és gyanakvás nélkül beleivott.

– Varázslónők? – Rosszabb, mert azoknak legalább lennének valamiféle erkölcseik. Ezek boszorkányok."

Érezte, amint a nő keble a mellkasához feszül, a combja az övéhez simul, és a forró testét elönti a vágy… de démoni, idegen lelkét nem érintette meg. Aztán összefonódó tenyerükben felizzott a rubin, ahogy az elmére ható varázslat, melyet csókkal pecsételtek, megfogant.