A Baziliszkusz trón

AZ EMBERISÉG ÉS A MÁGIA CSATÁJÁBAN NE BÍZZ SENKIBEN!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 

Baziliszkusz birodalma évszázadokon át uralt minden egyes kontinenst, könyörtelen rabszolgaságban tartva annak emberi lakosságát. Azonban a véget nem érő háborúkat követően Ophion, Velesa és Modzsal visszaszorították a kegyetlen drehhukat országuk szívébe, és a három hatalom összefogott egy végső, hatalmas támadásra, hogy örökre legyőzzék az ellenséget, noha a korábbi próbálkozásaik során a drehhuk – pokolbéli fegyvereiknek és fekete mágiájuknak köszönhetően – mindig győzelmet arattak. Baziliszkusz soha nem esett el.

Az emberek erőit támogató kereskedőflotta, élén Alastor Nevelonnal és az admirális fiával, Crespinnel, vitorlát bont az ellenséggel szemben – ezúttal viszont nekik is megvannak a maguk titkos fegyverei. Mindeközben Alastor kénytelen Ophion Magne fővárosba küldeni túszként a lányát, Chrysanthét, hogy bizonyítsa a hűségét. Ám a figyelemre méltó intellektussal megáldott lányra más küldetés is vár a cselszövésekkel és intrikával teli Ophion szívében, ahol az előkelő modor is gyilkos szándékot rejt.

Miközben a nemzetek egymásnak esnek, és kitör a háború, a drehhuk legyőzésének valódi kulcsa talán egy távoli hegyi erődben rejlik, egy Eb nevezetű, vad zsiványnál és Ammolitnál, egy minden népnél vénebb varázsló rabszolgájánál – akikről senki sem tudja, kihez is hűségesek…

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

A Laros megremegett egy második találattól; a lökéstől Alastor szorítása majdnem meglazult a kötélzeten. Lángok lobbantak, majd folyadék módjára ömlöttek szét a fedélzeten.

A férfi dühösen úszni kezdett a felé iramodó tűz elől, de minden karcsapással egyre nehezebbnek érezte a testét, ahogy gyapjúruházata – ami melegen tartotta a csata felé vezető, fogvacogtató utazás során – átázott, és ólmos súlyként húzta a mélybe. 

A magasra nőtt dzsungel fokozatosan átadta a helyét karcsú ágú babéroknak, kecses páfrányoknak és csipkés zöld indáknak, amik a földön és a fákon is végigkúsztak. Ahogy mind magasabbra értek, ezeket csenevész, mohaszerű növények váltották fel, amelyek más lehetőség híján kopár, fekete kövekbe kapaszkodtak.